5. A KARTELLSZABÁLY SZERKEZETE
5.4. Á LTALÁNOS KARTELLTILALOM ÉS TARTALMI VERSENYELEMZÉS
5.4.2. Gazdasági ésszerűségi elv
Egy megállapodás egyszerre járhat versenyellenes és versenybarát (a versenyt előmozdító) hatásokkal. Ilyen esetben kézenfekvő az ellentétes irányú hatásokat összességükben értékelni, mivel a megállapodás aggregát hatását a verseny szempontjából a negatív és pozitív hatások összessége adja. Ezt a megközelítést a versenyellenesség hatás-kategóriájának puszta léte önmagában alátámasztja. hiszen a hatás alapján megítélendő megállapodások fogalma magában foglalja a versenyellenes és a versenybarát következmények összemérésének szükségességét.
Egy megállapodásnak ugyanis akkor van versenyellenes hatása, ha a megállapodás esetén a
verseny intenzitása csökken ahhoz képest a rivalizálási szinthez képest, ami a megállapodás hiányában érvényesülne. Természetesen ennek mérlegelése is számos további kérdést felvet, például hogyan mérhető össze a márkán belüli verseny csökkenése a márkák közötti verseny növekedésével. Ettől függetlenül a versenyellenes (anti-kompetitív) és a versenybarát (pro-kompetitív) hatásokat az általános kartelltilalom alkalmazása során össze kell vetni. Egyfajta ésszerűségi szabály már önmagában abból a tételből következik, hogy a megállapodást a maga gazdasági és a jogi kontextusában kell értékelni.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ebben a vonatkozásban a versenybarát vagy pro-kompetitív kifejezés egyáltalán nem a gazdasági hatékonyságra utal. Önmagában attól, hogy egy megállapodás előmozdítja a gazdasági hatékonyságot – a fenti szóhasználatban – még nem lesz pro-kompetitív. A gazdasági hatékonyság kérdését a mentesség körében kell értékelni. Az egyedi és csoportmentesség koncepciójának lényege, hogy bizonyos esetekben nem a verseny, hanem az együttműködés a leghatékonyabb, és ezért a versenyjog tolerál olyan megállapodásokat, amelyek ugyan kifejezetten a verseny ellen hatnak, de nagyobb társadalmi többletet eredményeznek, mint maga a verseny. Ettől azonban a megállapodás még nem lesz versenybarát, hiszen épp, hogy nem a versenyt mozdítja elő, hanem a hatékonyságot. A pontos szóhasználat már csak azért is fontos, mert a pro-kompetitív jelzőt néha, tévesen, olyan hatások leírására is használják, amelyek nem a versenyt, hanem a hatékonyságot mozdítják elő.
A Société Technique Minière v Maschinenbau Ulm ügyben228 az Európai Bíróság megállapította, hogy amennyiben a megállapodás céljában nem versenyellenes, meg kell vizsgálni, hogy az tényleges hatásában valóban a verseny korlátozására, torzítására vagy megakadályozására irányul. Ennek vizsgálata során a versenyt annak tényleges kontextusában kell értékelni, figyelembe véve azt a helyzetet, ami a megállapodás hiányában fennállna.229 A Luttikhuis ügyben230 az Európai Bíróság megállapította, hogy az általános kartelltilalom alkalmazása során figyelembe kell venni a megállapodás gazdasági kontextusát, az érintett termékeket és szolgáltatásokat, a piaci szerkezetét és tényleges körülményeit.231
228 56/65. sz., Société Technique Minière (L.T.M.) kontra Maschinenbau Ulm GmbH (M.B.U.) ügyben 1966. június 30-án hozott ítélet (EBHT 1966., 235. o.).
229 8. pont.
230 C-399/93. sz., H. G. Oude Luttikhuis és mások kontra Verenigde Coöperatieve Melkindustrie Coberco BA ügyben 1995. december 12-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4515. o.).
231 10. pont.
A Van den Bergh Foods ügyben232 azonban az Törvényszék kimondta, hogy az EU-s versenyjogban a „rule of reason” jogintézménye nem elfogadott, ami egyébként az EUMSz 101. cikkének szerkezetével sem egyeztethető össze, hiszen a mentesség kifejezetten rendelkezik a versenyellenes megállapodások mentességéről.233 Ugyanezt a megközelítést alkalmazta az Elsőfokú Bíróság a Métropole ügyben,234 kimondva: az általános kartelltilalom keretében kell értékelni a pro- és az anti-kompetitív hatásokat, ha nem ezt tennénk, és ilyen mérlegelést az általános kartelltilalom keretében végeznénk, a mentesség elveszítené a jelentőségét.235 A Törvényszék elismerte, hogy a bírósági gyakorlat értelmében a megállapodás gazdasági kontextusát figyelembe kell venni a versenyellenes hatás értékelése szempontjából, álláspontja szerint azonban ez nem implikálja, hogy az uniós versenyjog ismerné a rule of reason jogintézményét.236
A fentiek alapján nem világos, hogy amennyiben a jogalkalmazónak mérlegelnie kell a megállapodás kontextusát, gazdasági hatásait, akkor miként állítható, hogy a versenyjog nem ismeri az ésszerűségi szabályt. Ha az ésszerűségi szabály alatt az amerikai „rule of reason”-t értjük, akkor a megállapítás helytálló. Ha azonban ez alatt a kifejezés alatt mindenféle ésszerűségi alapú mérlegelést értünk, akkor téves értelmezésre jutunk. Ugyanez igaz a pro- és anti-kompetitív hatásokkal kapcsolatban. A Törvényszék a fentiekben kimondta, hogy a pro- és antikompetitív hatásokat a mentesség keretében kell értékelni, ha nem ezt tennénk, ez utóbbi rendelkezés funkcióját vesztené. Ha a pro-kompetitív hatások alatt a megállapodásból folyó hatékonysági előnyöket értjünk, akkor a megállapítás helytálló; ha azonban a pro-kompetitív kifejezést szó szerinti értelmezéssel a verseny intenzitására vonatkoztatjuk, akkor megint csak téves értelmezésre jutunk.
232 T-65/98. sz., Van den Bergh Foods Ltd kontra Bizottság ügyben 2003. október 23-án hozott ítélet (EBHT 2003., II-4653. o.).
233 106-107. pont.
234 T-112/99. sz., Métropole télévision (M6), Suez-Lyonnaise des eaux, France Télécom és Télévision française 1 SA (TF1) kontra Bizottság ügyben 2001. szeptember 18-án hozott ítélet (EBHT 2001., II-2459. o.).
235 74. pont.
236 75-78 pont.
A Törvényszék az O2 (Germany) ügyben237 szerencsére egyértelmű helyzetet teremtett e tekintetben. Kimondta, hogy bár az uniós versenyjog nem ismeri az amerikai típusú „rule of reason”-t, tartalmaz egy gazdasági ésszerűségi szabályt. A kiindulópontot az a követelmény jelenti, hogy a hatás értékelése szempontjából a megállapodás gazdasági és jogi hátterét kell vizsgálni.238 Ha nem versenyellenes célú megállapodásról van szó, meg kell vizsgálni annak hatásait.
A verseny működését abban a tényleges közegben kell értelmezni, amely a vitatott megállapodás hiányában létrejött volna, és a verseny megváltozását különösen akkor nem kell feltételezni, ha a megállapodás éppen hogy szükségesnek tűnik ahhoz, hogy egy vállalkozás új térségben szerezzen piacot (…). Az ilyen vizsgálati módszer – különösen a megállapodás hiányában fennálló versenyhelyzet figyelembevételét illetően – nem jelenti a megállapodás versenyt szolgáló, illetve versenyellenes hatásainak mérlegelését és a józan mérlegelés elvének alkalmazását, amelyről a közösségi bíró úgy ítélte meg, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének keretében nincs helye… E tekintetben azt állítani, mint ahogy azt a felperes tette, hogy a Bizottság részleges elemzést végzett, és nem vizsgálta a megállapodás hiányában fennálló versenyhelyzetet, nem jelenti azt, hogy az EK 81. cikk (1) keretében mérlegelni kell a megállapodásnak a versenyre gyakorolt pozitív és negatív hatásait. (…) Az EK 81. cikk (1) bekezdésre tekintettel szükséges vizsgálat lényegében a megállapodásnak a versenyre gyakorolt tényleges és lehetséges hatásainak (…) és a megállapodás hiányában kialakult versenyhelyzetnek (…) a figyelembevételét jelenti, mivel az a két szempont szorosan összetartozik.239
237 T-328/03. sz., O2 (Germany) GmbH & Co. OHG kontra Bizottság ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet (EBHT 2006., II-1231. o.).
238 66. pont.
239 68-71. pont. A határozattal kapcsolatban lásd Robertson, Beverley: Case Comment, What is a restriction of competition? The implications of the CFI’s judgment in O2 Germany and the rule of reason. In: European Competition Law Review, 2007. 28. évf. 4. sz. 252-263. o.