Versenyjogi hatásvizsgálat módszertana

A Tpvt. 11. §-a, akárcsak az EUMSz 101. cikkének (1) bekezdése, a versenyellenesség és a versenyjogi vizsgálat szempontjából kétfajta megállapodás között tesz különbséget: cél- és hatás-típusú megállapodások. Az utóbbi kategóriába tartozó megállapodások (minden megállapodás, amelynek nincs versenyellenes célja) csak hatásvizsgálat alapján marasztalható el. A bizonyítandó hatások ebben a körben lehetnek ténylegesek vagy lehetségesek. Nagyon fontos azonban, hogy minkét esetben ugyanolyan hatásokról beszélünk, amelyeket ugyanolyan meggyőző erővel kell bizonyítani. A Tpvt. 11. §-a ugyanis nem három esetkör (cél, tényleges hatás, lehetséges hatás), hanem két kategória (cél és hatás) között tesz különbséget, és a második kategórián (hatás) belül különböztet meg két, azonos rangú esetkört (tényleges és lehetséges hatás). A hatások bizonyítása mindkét esetben empirikus vizsgálaton kell alapuljon, egyik esetben sem elegendő a spekulatív, elméleti levezetés, és a levezetésnek egyértelműnek, világosnak és meggyőzőnek kell lennie. Tényleges hatások esetén azt kell igazolni, hogy a megállapodás következtében (okozatiság) az árak növekedtek, a kibocsátás vagy a termékválaszték visszaszorult vagy a fogyasztói vagy a társadalmi többlet valamilyen más módon csökkent. Számos esetben azonban a tényleges hatások bizonyítása objektív okokól nem lehetséges. Elképzelhető, hogy a hatások még nem következtek be vagy bekövetkeztek,

azonban nem gyűjthetők össze a szükséges adatok. Ilyenkor elegendő a lehetséges hatások bizonyítása. Ez utóbbi azonban nem könnyítés a versenyhatóság, illetve a felperes számára, hiszen ugyanúgy empirikus módon kell bizonyítani a hatásokat és a levezetésnek ugyanúgy egyértelműnek, világosnak és meggyőzőnek kell lennie. A lehetséges hatásokra történő hivatkozás ugyanis nem jelent alacsonyabb fokú bizonyítottságot vagy megengedőbb bizonyítási mércét. Előfordulhat, hogy az árak emelkedése nem mutatható ki közvetlen bizonyítékokkal, azonban közvetett bizonyítékok rendelkezésre állnak: a piac szerkezetéből, a megállapodásban részt vevők piaci erejéből, az együttműködés jellegéből levonható az a következtetés, hogy a megállapodás magasabb árakat eredményezett. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a versenyhatóság, illetve a felperes ebben az esetben is empirikus módon, egyértelmű, világos és meggyőző levezetéssel kell alátámassza a versenyellenes hatások meglétét.

A tényleges és lehetséges hatások közötti különbség jól szemléltethető büntetőjogi fogalmakkal. Azt mondhatjuk, hogy a tényleges hatás leírható a befejezett bűncselekmény fogalmával: a versenyjogellenes magatartás miatti káros eredmény bekövetkezett és ezt az eredményt bizonyítani tudjuk. A lehetséges hatás a befejezett kísérlet fogalmával írható le: a káros eredményt ugyan nem bizonyítjuk, azonban minden adott ahhoz, hogy a káros eredmény bekövetkezzen és ismereteink szerint az adott körülmények szinte biztosan elvezetnek a káros eredményre. Természetesen különbség a lehetséges hatás és a befejezett kísérlet között, hogy az előbbi esetben minden körülmény adott a káros hatáshoz és az vélelmezetten be is következik, míg az utóbbi esetben ugyan az elkövető a maga részéről mindent megtett, külső körülmények miatt elmarad a káros hatás (ha ugyanis bekövetkezne a hatás, akkor már befejezett bűncselekményről beszélhetünk). Végezetül, a versenyjog nem ismeri és nem is üldözi a befejezetlen kísérletként leírható helyzeteket, ahol több, de nem minden, a káros eredményhez szükséges körülmény bekövetkezett. Elképzelhető, hogy a versenyhatóság igazolni tudja, hogy az adott körülmények között az adott megállapodás lehetséges vagy valószínű, hogy versenyellenes eredményre vezet, ez azonban nem elegendő a lehetséges hatások bizonyításához. Ez ugyanis a hatások gyanújának, de nem a hatások bizonyításának felel meg. A lehetséges hatás ugyanis nem azt jelenti, hogy fennáll a hatás lehetősége (tehát a hatás bekövetkezése elképzelhető), hanem azt, hogy a megállapodásból és annak piaci környezetétől álló körülményekből következik ez a hatás (annak be kellett következnie), noha még nem következett be vagy módszertani okokból nem mutatható ki.

A bírósági gyakorlat sajnos, a GVH téves értelmezését követve, nagyon sokáig hibásan értelmezte a lehetséges hatások fogalmát, mintha az a tényleges hatásoknál kevésbé egyértelműen bizonyított (egyfajta valószínűsített) hatások lennének. Ennek értelmében nem szükséges (közvetlen vagy közvetett) empirikus módon bizonyítani a hatásokat, elegendő annak elméleti igazolása, hogy a megállapodás a hatások kiváltására alkalmas. A bírósági gyakorlat a lehetséges hatást a versenyellenes célhoz közeli kategóriaként kezelte: ezek a megállapodások nem versenyellenes célúak, azonban hatásukat sem kell bizonyítani, elég azt igazolni (nem empirikus, hanem elméleti módon), hogy alkalmasak a verseny korlátozására (veszélyesek a versenyre nézve). Ennek következtében a bírósági gyakorlat nagyon sokáig a megállapodások három csoportja között tett különbséget: versenyellenes célú megállapodások, versenyellenes hatás kiváltására alkalmas megállapodások és versenyellenes hatású megállapodások.

Ezt a hibás megközelítést tükrözi vissza a GVH határozathozatali gyakorlata. A Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedők Szövetsége ügyben⁴⁹⁷ a GVH megállapította:

A jogsértés Tpvt. 11. §-a alapján történő megállapításához – úgy a megállapodás, mint az összehangolt magatartás vagy a vállalkozások társulásának döntése esetében – nem szükséges a jogsértő magatartás hatásának bekövetkezése (például a minimálár tényleges alkalmazása), ehhez – amint azt maga a Tpvt. 11. §-ának (1) bekezdése is egyértelműen megfogalmazza – elegendő a cél vagy az alkalmasság bizonyítása. A vállalkozások közötti megállapodás, az összehangolt magatartás és a vállalkozások társulásának döntése olyan súlyos jogsértés, hogy ezeket a Tpvt. nemcsak tényleges hatás, hanem már a célzat, illetve a lehetséges hatás esetében is versenyjogi eszközökkel üldözni rendeli. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem szükséges vizsgálni egy magatartás konkrét hatásait, ha annak célja a verseny korlátozása, akadályozása vagy torzítása.⁴⁹⁸

497 Vj-74/2003. sz. Magyar Gabonafeldolgozók, Takarmánygyártók és -Kereskedők Szövetsége ügy.

Helybenhagyta a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.347/2006/5. sz. ítélete és a Kúria Kfv.II.39.151/2007/6. sz. ítélete.

498 73. pont.