0XQNiQN VRUiQ D] RUV]iJ NO|QE|] WHUOHWHLU O EHJ\ MW|WW SDSULNDPLQWiNEDQ HO IRUGXOy WREDPRYtUXVRNDW D]RQRVtWRWWXN $
tesztnövényvizsgálatok eredményeit az irodalomban leírtakkal összevetve
PHJiOODStWKDWy KRJ\ D PLQWiN YDOyV]tQ OHJ 3DSULND HQ\KH WDUNXOiV YtUXVW
(Pepper mild mottle tobamovirus, PMMoV) tartalmaztak. Az irodalmi adatok szerint ugyanis ez a vírus a Nicotiana tabacum Xanthi-nc-n és a Nicotiana rustica-n lokális léziókat okoz, szisztemikus tünetek nem
IHMO GQHN $Nicotiana tabacum cv. Samsun-t szisztemikusan látensen
IHUW ]L DKRJ\ H] HVHWQNEHQ LV W|UWpQW $ OiWHQV IHUW ]pVW DNicotiana tabacum cv. Xanthi-QF GRKiQ\RNUD W|UWpQW YLVV]DIHUW ]pVVHO LJDzoltuk. A
NO|QE|] UH]LV]WHQFLDIRN~ SDSULNDIDMWiN IHUW ]pVHNRU NDSRWW HUHGPpQ\HN
D]W LV HOG|QWLN KRJ\ D KD]iQNEDQ HO IRUGXOy 300R9 L]ROiWXPRN D
kevésbé agresszív P1,2 patotípusba tartoztak, mivel az L3 rezisztenciagén által biztosított rezisztenciát nem tudták áttörni, ezeken a paprikákon
KLSHUV]HQ]LWtY UHDNFLy YROW PHJILJ\HOKHW $ 300R9 KD]DL MHOHQOpWpW
szerológiai, elektronmikroszkópos és molekuláris biológiai módszerekkel is alátámasztottuk.
Eredményeink azt jelzik, hogy miként a világ számos országában – pl. Japánban, Spanyolországban, Olaszországban, Koreában, Brazíliában –, úgy Magyarországon is jelen van a Tobamovirus nemzetség ezen tagja.
+D]iQNEDQ HGGLJ D YtUXV iOWDO RNR]RWW NiURNUyO WHUPpVYHV]WHVpJHNU O QHP
rendelkeztünk adatokkal, de más papriNDWHUPHV]W RUV]iJRNEyO EHV]iPROWDN D 300R9 JD]GDViJL MHOHQW VpJpU O McKinney 1952, Greenleaf et al. 1964, Arteaga és Ortega 1981). 1982-85 között Spanyolország délkeleti részén, Almériában a PMMoV okozta a
OHJQDJ\REE IHUW ]pVW D SDSULNiEDQ D IHUW ]|WWVpget 20-100 %-ra becsülték (Alonso et al. 1989). A vírus Koreában 20-50%-os termésveszteséget okozott a paprikakultúrákban (Lim et al. 1997). Hasonlóan nagy károkat okozott Olaszországban és Görögországban az 1980-as években (Avgelis 1986, Wetter 1984).
A PMMoV hazai jelenléte új járványtani kérdéseket vet fel. A vírus a
IHUW ]|WWQ|YpQ\PDJMiYDONOV pVEHOV PDJiWYLWHOOHOLVWHUMHGHOOHQWpWEHQ
a TMV-U1-el vagy a ToMV-YHODKROFVDNDNOV PDJiWYLWHOMHOOHP] $ 300R9 IHOWHKHW HQ $PHULNiEyO (XUySiED LVígy jutott át. Nagai (1988)
V]HULQWD300R9IHUW ]|WWVpJDSDSULNDPDJEDQDNiUD-ot is elérheti.
További vizsgálatokat végeztünk a vírus molekuláris jellemzésének érdekében. Ennek során elvégeztük a köpenyfehérje gén 396 bázis hosszúságú szakaszának szekvenálását két magyar PMMoV izolátum esetében. A két izolátum szekvenciájában nukleotidszinten egy különbséget találtunk, ami aminosav szinten különbséget nem okozott. Összehasonlítva a magyar izolátumok szekvenciáját az adatbankban található egyéb, külföldi izolátumok szekvenciájával, nukleotidszinten 94-99 %-os, aminosavszinten 95-100 %-os hasonlóságot tapasztaltunk. Az RNS
YtUXVRNUDMHOOHP] DJHQRPYiOWR]pNRQ\ViJD1HPPHJOHS KRJ\DNiU-2
pYYHO NpV EE YDJ\ SiU V]i] NLORPpWHUUHO DUUpEE L]ROiOW YtUXVRN LV HOWpUQHN HJ\PiVWyO -HOOHP] KRJ\ HOV VRUEDQ RO\DQ PXWiFLyN PDUDGQDN
életképesek, amelyek nem változtatják meg az aminosav sorrendet. Így
IRUGXOKDWHO KRJ\SODVSDQ\RO300R9-S izolátum 5 nukleotidban tér el a magyar KD-63 izolátumtól, aminosav sorrendjük azonban 100 %-ban megegyezik. Az ugyancsak spanyol Ia izolátum pedig a 23 nukleotidnyi különbség ellenére mindössze 4 aminosavnyi eltérést mutat a KD-63
L]ROiWXPPDO W|UWpQ |VV]HKDVRQOtWiVNRU $ V]HNYHQFLDUpV]OHWHN DODSMiQ
szerkesztett filogenetikai törzsfa szerint a hazai izolátumok egyes japán és
koreai izolátumokhoz álltak legközelebb. Ennek esetleges magyarázata
OHKHW KRJ\ D PDJ\DU YHW PDJ FpJHN J\DNUDQ WHUPHOWHWQHN SDSULND YHW PDJRWD7iYRO-Keleten.
A restrikciós típusok vizsgálatánál a Tenllado et al. (1997) szerint kidolgozott módszert alkalmaztuk. Mind a három vizsgált magyar PMMoV izolátum az I-es restrikciós mintázatot adta, tehát P1,2 patotípusúnak bizonyult. Tenllado et al. (1997) vizsgálatai szerint ugyanis a P1,2
patotípusú izolátumok az I-es, a P1,2,3 patotípusú izolátumok a II-es restrikciós mintázatot mutatták. A magyar izolátumok közt mindkét restrikciós altípus (I1, I2)HO IRUGXOW$UHVWULNFLyVDOWtSXVRNMHOHQW VpJHQHP
ismert, az azonban köztudott, hogy akár egyetlen nukleotid megváltozása is a rezisztencia áttörését eredményezheti, így a restrikciós mintázatban kapott eltérések összefüggésben lehetnek az izolátumok agresszivitásával.
$ NHYHUW IHUW ]pVHV NtVpUOHWHN VRUiQ D PDJ\DU L]ROiWXPRN QHP
mutatták a spanyol izolátumoknál tapasztalt sajátos „viselkedést”, a kevert
IHUW ]pV OHYHOHNEHQ PLQGNpW YL]VJiOW PDJ\DU L]ROiWXP UHVWULNFLyV
mintázata kimutatható volt. Ezek szeULQWDMHOHQVpJPHJOHKHW VHQHJ\HGLpV
nem függ a restrikciós mintázattól. A jelenség háttere, az egyedi viselkedés magyarázata nem ismert, és az un. „levéllenyomat” (tissue printing) módszerrel sem sikerült fényt deríteni rá. Ezzel a módszerrel a spanyol izolátumok terjedésében különbséget kimutatni nem tudtunk, bár attól függetlenül, hogy az izolátumok külön-külön hasonló sebességgel
WHUMHGWHN HO IRUGXOKDW KRJ\ HJ\WWHV IHUW ]pVQpO D] HJ\LN L]ROiWXP
gyorsabban terjed, mint a másik.
Eredményeinket összeJH]YH IHOYHW GKHW D NpUGpV KD]iQNEDQ
kiszorultak volna az alacsonyabb patogenitású tobamovírusok?
Véleményünk szerint a jelenlegi felmérésben kapott adatok ellenére ezt nem lehet kijelenteni. Figyelembe kell venni, hogy az általunk vizsgált
paprikák nagy része tartalmazott valamilyen rezisztenciagént (pl. Óriás-L1, HRF-L1 8J\DQFVDN HOPRQGKDWy KRJ\ D J\ MWpVL KHO\HN W|EEVpJpEHQ ILDWDOMyONDUEDQWDUWRWWpVDWHQ\pV]LG V]DNHOHMpQOpY iOORPiQ\WWDOiOWXQN
Megállapítható ugyanakkor, hogy a rezisztens fajták használatával valóban visszaszorultak a kevésbé agresszív patotípusok. Hazánkban a tobamovírusok elleni rezisztencianemesítés több évtizedes múltra tekint vissza. 1985-ben még csak a fajták 10%-a rendelkezett valamilyen tobamovírus elleni rezisztenciagéQQHO pYYHO NpV EE SHGLJ PiU D IDMWiN
mintegy egyharmada. A közelmúltban (Gáborjányi et al. 1999) végzett vizsgálatok szerint pedig már csak a termesztett fajták ötöde nem rendelkezett valamiféle ellenállósággal. Gáborjányi et al. (1999) felmérése szeriQW D N|]WHUPHV]WpVEHQ HO IRUGXOy IDMWiN IHOH WDUWDOPD]WD D] /1
rezisztenciagént, 22%-uk pedig még ennél is magasabb fokú rezisztenciával
W QW NL $ QHPHVtW N PXQNiMiQDN pV D UH]LV]WHQV IDMWiN KDV]QiODWiQDN
eredményeként tehát sikerült visszaszorítani a P0 patotípusú dohány-, és
SDUDGLFVRP PR]DLN YtUXVRNDW GH PLQGHQ EL]RQQ\DO D QHP NHOO HQ JRQGR]RWW YDJ\ IRJpNRQ\ IDMWiNDW WHUPHV]W iOORPiQ\RNEDQ D
házikertekben még mindig jelen vannak. Erre utal egy pár éve végzett
IHOPpUpV LV DPHO\ V]HULQW D EHJ\ MW|WWminták 27 %-a tartalmazta e két vírus valamelyikét (Gáborjányi et al. 1997).
A jelek szerint tehát Magyarországon is lezajlottak azok a
SDWRJHQLWiVEHOL YiOWR]iVRN PHO\HN D WREDPRYtUXVRNUD MHOOHP] HN +D
ugyanis huzamosabb ideig egy bizonyos rezisztenciagéQQHO UHQGHONH]
paprikafajtát termesztünk, megfigyelhetjük azt a jelenséget, hogy a tobamovírus áttöri a rezisztenciát, vagyis egy agresszívebb, nagyobb patogenitású törzse jelenik meg. Betti et al. (1986, 1988) szerint Olaszországban az évek során egyre n|YHNY WHUPpVYHV]WHVpJHN RND D
tobamovírusok virulenciájának fokozott növekedése volt. Ha egyetlen
TMV (P0 L]ROiWXPRW HOOHQ U]|WW N|UOPpQ\HN N|]|WW W|EEV]|U|V
passzálással tartottak fenn L+/L1 heterozigóta növényeken, kimutatható volt az L1 rezisztencia áttörése. Hasonlóképpen, magasabb patogenitású
L]ROiWXPRNIHMO GWHNKDDYtUXVW|U]VHWPDJDVDEEUH]LV]WHQFLDIRN~/1
vagy L2) növényeken sorozatosan passzálták. Tehát a PMMoV P1,2 izolátuma a paprikanövényen ismételt passzálások során P1,2,3 patotípusúvá vált. A patogenitás növekedése paprikán ugyanakkor együtt járt a
GRKiQ\Q|YpQ\HNNHO V]HPEHQL FV|NNHQW PHJEHWHJtW NpSHVVpJJHO $
vírustörzs fokozatosan alkalmazkodva új gazdanövényéhez, elveszítette kapcsolatát az eredeti gazdanövényével, vagyis azt a képességét, hogy
6DPVXQ GRKiQ\W IHUW ]]|Q $] HJ\PiVW N|YHW pYHNEHQ -1983 között) izolált törzsek egyre több termésveszteséget és a paprikán egyre súlyosabb tüneteket okoztak. Betti et al. (1988) kísérleteik során úgy tapasztalták, hogy egy TMV-3 HOQHYH]pV izolátum néhány tesztnövényen
DGRWWWQHWHV]HULQWHYRO~FLyViWPHQHWLiOODSRWQDNYROWWHNLQWKHW D30 és P1
patotípus között. Az izolátum szerológiai változása (TMV-P-E O 300R9 -vel lett azonos) mellett a partikulum hossza 306-ról 286 nm-re változott.
Betti et al. (1988) feltételezték, hogy a paprika törzseknek és a ToMV-nek
N|]|V VH D 709 $ SDSULND W|U]VHN N|]|V MHOOHP] MH YROW D
specializálódás a Capsicum IDMRNUD Q|YHNY SDWRJHQLWiVVDO; a szerológiai elkülönülés a TMV és a ToMV típustól; homogén csoport alkotása; valamint a partikulum hosszának csökkenése, morfológiai átalakulások következtében, melyek relatív stabil állapotokon keresztül valósultak meg.
+D]iQNEDQ D SDSULNiW pUW 709 IHUW ]pV HOV OHtUiViWyO NH]GYH
(Szirmai 1950) több kutató foglalkozott a tobamovírusokkal. A
0DJ\DURUV]iJRQL]ROiOWWREDPRYtUXVRNKHWHURJHQLWiViUDHO V]|UBurgyán et al. KtYWiN IHO D ILJ\HOPHW NLPXWDWYD KRJ\ D IHUW ]|WW SDSULNiEyO
paradicsomból, dohányból és Solanum dulcamara-ból származó
izolátumok mind gazdanövénykörük, mind szerológiai tulajdonságaik alapján több csoportba oszthatók, és maguk a paprikáról származó
L]ROiWXPRN LV W|EE |QiOOy WtSXVW NpSYLVHOQHN $] HOV RO\DQ WREDPRYtUXVW
amely áttörte az L1 rezisztenciagént, 1982-ben izolálták ToMV-Ob néven (Csilléry és Ruskó 1980, Csilléry et al. 1983). Tóbiás és Csilléry (1983) egy
~M 709 SDSULND W|U]V PHJMHOHQpVpU O V]iPROWDN EH DPHO\ D] /1
UH]LV]WHQFLDIRN~ SDSULNDIDMWiNDW IHUW ]WH $ PLQWiNDW WHV]WQ|YpQ\HNHQ pV
szerológiai teszttel vizsgálták. Ezek alapján a IHUW ]|WW PLQWiN SR]LWtY
reakciót adtak a TMV-SL (Samsun látens törzs) antiszérummal és az izolátumok legalább P1 patotípust képviseltek. További vizsgálatok azonban nem történtek annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy az izolátumok P1 vagy magasabb patotípust képviseltek-e. Meg kell említeni, hogy Salamon egyik dolgozatában (1993) a PMMoV hazai izolálásáról és identifikálásáról számol be. A saját izolálású PMMoV-Nov-nak elnevezett izolátumról azonban nem közöl részletes leírást, így nem derül ki, hogy - a tesztnövény vizsgálatok mellett - milyen egyéb eredményekre alapozza azon feltételezését, hogy a PMMoV P1,2,3 patotípusú izolátumát találta meg Magyarországon. Véleményünk szerint érdemes lenne felülvizsgálni azt, hogy maga a vírus valóban jelen volt-e márpYHNNHOH]HO WWLVpVD]WKRJ\
az akkor talált izolátum milyen patotípust képviselt, mert a
UHQGHONH]pVQNUHiOOyDGDWRNDODSMiQH]QHPG|QWKHW HOKiss (1996) arról
V]iPROW EH KRJ\ &VRQJUiG PHJ\pEHQ 300R9 IHUW ]WH D SDSULNiNDW D
kórokozót DAS-ELISA vizsgálatokkal azonosította. Gáborjányi et al.
(1998a,b) felmérése alapján a WREDPRYtUXVRNLVMHOHQW VV]HUHSHWMiWV]RWWDN
a 1990-es években megfigyelt magyarországi paprikapusztulásban.
A hazai viszonyok közt is bekövetkezett patogenitás emelkedésének oka azoknak a rezisztens fajtáknak a termesztése, amelyeknél a
KLSHUV]HQ]LWLYLWiV QHP IHMO GLN NL GH WHUHW DG D NyURNR]y DODFVRQ\DEE
V]LQW UHSOLNiFLyMiQDN pV OHKHW Yp WHV]L DQQDN IRNR]RWW DGDSWiOyGiViW $
SDSULNDSDWRJpQ YtUXVRN HVHWpEHQ H] D]pUW LV MHOHQW s, mert a magasabb L3
UH]LV]WHQFLDIRN HOpUpVH NYDQWLWDWtY |U|NO GpV $ PDJDVDEE SDWRJHQLWiV~
W|U]VHN LG YHO GRPLQiQVVi YiOKDWQDN HJ\ DGRWW SRSXOiFLyEDQ DPL HJ\HV
években - hazánkban is - súlyos járványok kiindulópontja lehet.
0XQNiQN VRUiQ HOV NpQW MHOOHmeztük részletesen a hazai PMMoV izolátumokat. Vizsgálataink hozzájárulnak a vírus ökológiájának és biológiájának jobb megismeréséhez. Kísérleteink megteremtik a
OHKHW VpJHW H NyURNR]y WRYiEEL WDQXOPiQ\R]iViKR] HUHGPpQ\HLQN
felhasználhatóak a rezisztencia nemesítés során, a tobamovírusokkal
V]HPEHQHOOHQiOOySDSULNDIDMWiNHO iOOtWiVDNRU
6. ÖSSZEFOGLALÁS
0XQNiQN VRUiQ FpOXO W ]WN NL D KD]iQNEDQ SDSULNiQ HO IRUGXOy WREDPRYtUXVRN D]RQRVtWiViW *D]GDViJL MHOHQW VpJH pV ~MV]HU VpJH PLDWW
részletesen kívántuk jellemezni a hazai paprika enyhe tarkulás vírus (Pepper mild mottle virus, PMMoV) izolátumokat.
pV N|]|WW PLQWHJ\ PLQWiW J\ MW|WWQN WHUPHV]WHWW SDSULNiUyO D] RUV]iJ NO|QE|] WHUOHWHLU O $ PLQWiNEDQ SDWROyJLDL
szerológiai, elektronmikroszkópos és molekuláris biológiai módszerekkel vizsgáltuk a tobamovírusok jelenlétét.
$ EHJ\ MW|WW PLQWiN -a tobamovírust, azon belül PMMoV-t
WDUWDOPD]RWW.O|QE|] UH]LV]WHQFLDIRN~SDSULNDIDMWiNIHUW ]pVpYHODKD]DL
PMMoV izolátumok P1,2 patotípusúnak bizonyultak. DAS-ELISA szerológiai teszttel, elektronmikroszkópos eljárással és polimeráz
OiQFUHDNFLy3&5PyGV]HUUHOLVLJD]ROWXND300R9KD]DLHO IRUGXOiViW
Univerzális tobamovírus és vírus-specifikus (TMV-U1, PMMoV, ObPV) primereket terveztünk a KD]iQNEDQ HO IRUGXOy OHJIRQWRVDEE WREDPRYtUXVRN D]RQRVtWiViUD $ SULPHUHN P N|G NpSHVVpJpW VDMiW pV
autentikus izolátumok segítségével teszteltük.
Két magyar PMMoV izolátum köpenyfehérje gén részletét klónoztuk és a nukleotid sorrendet meghatároztuk. A V]HNYHQiOiV LV PHJHU VtWHWWH D
PMMoV hazai jelenlétét. A két magyar izolátum szekvenciája egymással közel 100 %-os homológiát mutatott (1 nukleotid-, 0 aminosav eltérés). A kapott szekvenciákat tovább elemeztük, összehasonlítottuk az adatbankban található egyéb – spanyol, japán, koreai, brazil, taiwani és olasz - PMMoV szekvenciákkal. Nukleotid szinten a magyar izolátumok 94-99%-os, aminosav szinten 95-100 %-os hasonlóságot mutattak a külföldi PMMoV izolátumokkal.
A köpenyfehérje gén szakasz alapján filogenetikai törzsfát szerkesztettünk. A törzsfán a magyar izolátumok a három jyOHONO|QtWKHW
csoport egyikébe sem tartoztak, legközelebb egyes koreai és a japán izolátumokhoz álltak.
A magyar PMMoV izolátumok restrikciós enzim analízisekor a Tenllado et al. (1997) által kidolgozott módszert alkalmaztuk. Ennek során a TaqI restrikciós endonukleázt használtuk, és az enzimmel történt hasítás után kapott mintázatot elemeztük. Mindhárom vizsgált hazai izolátum a P1,2 SDWRWtSXVUDMHOOHP] ,-es hasítási típusba tartozott, azon belül a I1 altípusra és az I2DOWtSXVUDMHOOHP] PLQWi]DWLVHO IRUGXOW
.HYHUWIHUW ]pVHVNtVpUOHWHNHWYpJH]WQNDPDJ\DU.'-63, KD-2) és a spanyol (174, 219) izolátumokkal egyaránt. A spanyol izolátumokkal
YpJ]HWW YL]VJiODWRN VRUiQ D NHYHUW IHUW ]pV OHYHOHNEHQ FVDN D -es izolátum mintázatát tudtuk kimutatni, az mintegy „kiszorította” a 174-es izolátumot. Ezzel szemben a magyar izolátumokkal végzett kísérlet során a
IHUW ]|WWOHYHOHNEHQPLQGNpWL]ROiWXPPLQWi]DWDNLPXWDWKDWyYROW
A jelenség magyarázata nem ismert. Úgy gondoltuk, hogy talán a 219-es izolátum gyoUVDEEDQ NpSHV WHUMHGQL D IHUW ]|WW OHYHOHNEHQ PLQW D
174-es. Hogy ezt megtudjuk, az izolátumok terjedését vizsgáltuk tissue printing módszerrel. Ezzel a módszerrel az izolátumok terjedésében nem tapasztaltunk lényeges különbséget, ezzel tehát nem magyarázhatjuk a megfigyeléseket.
A felmérések során a P1,2 patotípusú tobamovírus izolátumok elterjedését, ugyanakkor a P0 és P1 patotípusú izolátumok visszaszorulását figyeltük meg. A PMMoV patogenitása magas (P1,2 vagy P1,2,3). Jelenléte a hazai paprikatermesztésben új járványtani kérdéseket vet fel, különös tekintettel DUUDKRJ\DNyURNR]yDIHUW ]|WWQ|YpQ\HNPDJMiYDOLVWHUMHG$
PHJIHOHO IDMWDYiODV]WiVKR]pVDPHJHO ]pVV]HPSRQWMiEyOLVIRQWRVLVPHUQL
a vírus patológiai tulajdonságait. Az általunk végzett kísérletek hozzájárulnak a vírus biológiájának és ökológiájának jobb megismeréséhez.