4. A KÖRNYEZETI STRATÉGIÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZ Ő K
4.2. A KÖRNYEZETVÉDELMI STRATÉGIÁK TÍPUSAI
Steger a vállalat működéséből származó környezeti kockázatokat és a környezetbarát termékben rejlő piaci lehetőségeket tekinti olyan két tényezőnek, amelyek egyrészt befolyásolják a környezetvédelem megítélését a vállalatnál, másrészt hatást gyakorolnak a vállalat környezetvédelmi stratégiájára. (Ld. ábra). Ha a kockázatok és a lehetőségek kicsik, akkor ez azt jelenti, hogy a környezetvédelem nem jelentős tényező a vállalatnál, vagyis nem stratégiai kérdés. A nagy piaci lehetőségekkel rendelkező vállalatoknak esélye van arra, hogy környezetbarát termékek forgalmazásával üzleti sikereket érjenek el, míg a nagy környezeti kockázatokkal működő vállalatok hajlamosak védekező pozícióba szorulni. A legnagyobb kihívást egy olyan helyzet hordozza magában, amikor mind a piaci lehetőségek, mind pedig a környezeti kockázatok jelentősek, ezért innovációkra van szükség a környezeti kockázatok csökkentése érdekében, de tere van a környezetbarát termékfejlesztésnek is.
Pl. egy szénfűtésű erőmű, melynek termékét az elektromos energiát nem lehet megkülönböztetni más típusú erőművek hasonló termékétől, nyilván nem láthat túl sok lehetőséget a környezetbarát termékfejlesztésben. A kozmetikai ipar ugyanakkor az alacsony kockázatok és nagy piaci lehetőségek példája lehet. A piaci lehetőségek miatt lehetősége van a vállalatoknak arra, hogy offenzív stratégiát folytassanak.
A defenzív környezetvédelmi stratégia jellemzői a következők:
• a jogi előírások nem teljesítése vagy azok betartása, de nincs törekvés azok túlteljesítésére
• csővégi technológiák alkalmazása
• a hulladékgazdálkodás gyakorlatilag hulladékkezelést jelent
• defenzív marketing tevékenység, vagyis a környezeti kockázatok tagadása és lebecsülése
Az offenzív vállalatok:
• túlteljesítik a jogi előírásokat
• a hulladékok mennyiségének csökkentésére törekednek
• követik a környezetpolitika és a környezetvédelmi technológiák fejlődését
• környezetbarát termékeket fejlesztenek ki
• eredményeiket terjesztik a nagyközönség körében
Az innovatív vállalatok:
• innovációt végeznek piaci helyzetük javítása érdekében
• a tisztább technológiákat részesítik előnyben a csővégi megoldásokkal szemben6
6 Gottlieb (1991)
offenzív
indifferens
innovatív
defenzív
vállalati környezeti kockázat piaci
lehetőségek a környezet-védelemben
Ábra 6: A környezeti kockázatokon és piaci lehetőségeken alapuló stratégiák7
Meffert és Hophfenbeck a kockázatok és lehetőségek helyett szívesebben használja a fenyegetések és lehetőségek felosztást, mint a környezetvédelemben rejlő stratégiai lehetőségek meghatározó tényezőit.
Hopfenbeck a következő stratégiát ajánlja a különböző vállalati csoportok számára:
Azok számára, akikre nézve a környezetvédelem kevéssé jelent fenyegetést vagy piaci lehetőséget:
• Érdemesebb kivárni a jövőbeli fejleményeket.
Komoly fenyegetés, de kicsi várható előnyök esetén:
• Vonuljon ki a környezetvédelmi piacról vagy javítson környezetvédelmi teljesítményén, habár így sem realizálhat komoly előnyöket. A környezeti menedzsment költségeinek minimalizálása a legfontosabb cél ezen csoport számára.
A komolyan fenyegetett és jelentős előnyöket remélő csoport számára:
• hajtson végre innovációkat a környezetvédelmi kommunikáció területén, és specializálódjon a környezetvédelmi piac egyes – haszonnal kecsegtető – területeire.
7 Steger (1993, 151.o.)
Az említett szerzők az erőforrás takarékosságból és a hulladéklerakási költségek csökkenéséből adódó megtakarításokat nem sorolják a környezetvédelmi lehetőségek közé. A lehetőségek piaci lehetőségeket jelentenek, környezetvédelmi szolgáltatások nyújtását, technológiák vagy környezetbarát termékek forgalmazását. Álláspontjuk így lényegesen különbözik Porterétől, aki főként az erőforrás hatékonyság javításában látott lehetőségeket, míg a környezetvédelmi piacokat marginális jelentőségűnek ítélte meg.
Csutora a környezeti stratégiák tipizálásánál figyelembe vette azt is, hogy mást várunk el egy nagy kockázattal működő multinacionális vállalattól és egy kisvállalattól.
Az alkalmazkodási tartomány (ld. 1. ábra) a szokásos környezetvédelmi menedzsment szintet mutatja a környezeti kockázatok és a külső nyomások függvényében. Meredeksége a társadalom környezeti kockázatokkal szembeni tűrőképességének, más szóval környezetvédelmi érzékenységének függvénye.
az alkalmazkodás középvonala
környezeti kockázatok elfogadható kockázat
Ábra 7: A környezeti kockázatok és környezeti válaszok alkalmazkodási tartománya
A ki nem iktatható veszélyforrásokat ellenőrzés alatt kell tartani, melynek fő eszköze a környezeti menedzsment rendszer. A kockázatok által diktált menedzsment szinttől csak egy határon belül térhet el a vállalat, amely egyben az alkalmazkodási tartomány határának felel meg.
A vállalat a nyomásokra különbözőképpen reagálhat: technológiát válthat, rendszeresen ellenőrizheti működését, környezeti menedzsment rendszert vezethet be.
A környezetvédelmi intézkedéseket kifejező környezeti menedzsment tengely a kockázatok ellenőrzésére szolgáló intézkedések mutatója. Ezen intézkedések közé tartoznak a rendszeres auditok, a kockázatok értékelése és kezelése, valamint mindazon elemek, amelyek biztosítják a környezetvédelem következetes és rendszerezett kezelését (pl.
környezetvédelmi politika, környezetvédelmi program, stb.). A környezeti menedzsment intézkedések harmadik csoportját a termékek vagy a vállalat környezetvédelmi szempontból előnyös tulajdonságainak kialakításához és kommunikációjához kapcsolódnak.
A vízszintes tengelyt tehát egy állapot jellegű mutató képviseli, míg a függőleges tengelyen egy intézkedési jellegű mutató szerepel.
Az alkalmazkodási tartományban működő vállalatok eleget tesznek a társadalmi elvárásoknak. A tartomány felett elhelyezkedők többet is tesznek, mint amit kockázatuk indokolna, vagyis csakis ezekről lehet azt állítani, hogy „példamutató” a környezetvédelmi teljesítményük. A tartomány alatti vállalatok aktivitása ezzel szemben elmarad az elvárásokhoz képest.
Az alkalmazkodási tartomány határának és a vízszintes tengelynek a metszéspontja mutatja a társadalom által elfogadható kockázat szintjét.
Ha ezt a szintet eléri egy vállalat, akkor nem kell további intézkedéseket tennie kockázatának további csökkentése vagy kontrollálása érdekében.
Sem további környezetvédelmi beruházásokra, sem további környezeti menedzsment fejlesztésekre nem kell sort kerítenie. Emellett a kockázati szint mellett bármilyen alacsony szintű környezeti menedzsment elfogadható.
A modell differenciált elvárásokat fogalmaz meg a különböző adottságú vállalatok számára: a kis kockázatokkal működő vállalatoknak nincs szükségük olyan kiépítettségű környezeti menedzsmentre, mint a nagy kockázatokkal működő szervezeteknek. Előbbiek a tartomány bal alsó sarkában helyezkednek el, míg az utóbbiak a jobb felsőben. Minthogy a tartomány folyamatos jellegű, ezért az általa képviselt elvárások maximálisan differenciáltak a különböző adottságú vállalatokra.
A koncepció szimultán kezeli a technológiai megoldásokat és a környezeti menedzsment jellegű intézkedéseket. Előbbieket a vízszintes tengelyen az origó irányába történő elmozdulás, utóbbiakat a függőleges tengely mentén történő helyzetváltozás mutatja. Az alkalmazkodási tartomány mindkét úton megközelíthető.
Ábra 8: A környezeti menedzsment rendszer fejlesztése és a technológiaváltás
Az ábrázolás ezen módjának előnye, hogy a környezetszennyezés csökkenésével járó nem környezetvédelemhez kacsolódó technológiaváltás is megjelenik rajta. Pl. ha a vállalat lecseréli termelőberendezéseit modernebb és kevesebb szennyezéssel járó berendezésekre, akkor ez vízszintes elmozdulásként megjelenik a környezeti kockázatok tengelyen – lásd ábra C2 vállalata - akkor is, ha a vállalat nem tett semmilyen környezetvédelmi beruházást. Az alkalmazkodási tartomány elérhető mind a környezeti menedzsment rendszer fejlesztésével (C1 stratégia), mind pedig a környezeti kockázatok egyszeri – technológiaváltást feltételező – csökkentésével (C2).
Természetesen a kétféle stratégia kombinálható is (C3). A koncepció tehát nem preferálja a környezetvédelmi beruházással járó csővégi megoldásokat a korszerűbb tisztább termeléssel szemben. Továbbá a „tisztább termelés”
(vízszintes elmozdulás) és a „KMR fejlesztés” (függőleges elmozdulás) is szimultán módon értékelhető és figyelembe vehető.
Az alkalmazkodási tengelyen elhelyezkedő vállalatok teljesítménye azonos, függetlenül attól, hogy az egyik vállalatot nagy kockázat és bonyolult környezeti menedzsment rendszer, míg a másikat kis kockázat és alacsony környezeti menedzsment szint jellemez. Annál jobb egy vállalat, minél inkább az alkalmazkodási tartomány felett helyezkedik el, és annál rosszabb, minél inkább alatta van.
Maga az alkalmazkodási tartomány is változtathatja helyzetét az idő függvényében. A vállalatokra nehezedő nyomás folyamatosan nő, egyre nagyobb környezetvédelmi erőfeszítésre késztetve azokat. A jogszabályokat is folyamatosan szigorítják. Így az alkalmazkodási vonal meredeksége idővel nőni fog. Ez remélhetőleg azt is jelenti, hogy a vállalatok egyre közelebb kerülnek a függőleges tengelyhez, vagyis az általuk okozott környezetterhelés csökken.
Nemcsak időben, térben is változhat az alkalmazkodási tartomány meredeksége. A gazdaságilag fejlettebb országokban magasabb a környezetvédelmi érzékenység szintje, amely a tartomány középvonalának
nagyobb meredekségében is megmutatkozik. Az alacsonyabb környezetvédelmi érzékenységgel rendelkező társadalmaknál ezzel szemben a tartomány sávja laposabban helyezkedik el.
Ábra 9: Az alkalmazkodási tartomány változása
Gondolkodjon el a következő kérdésen! Vajon a vegyiparban vagy a gépiparban nagyobbak a környezeti elvárások azonos kockázati szint mellett? Indokolja válaszát! Ábrázolja a két iparág Ön által feltételezett alkalmazkodási tartományát!
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________
____________________________________________________________