A KÖRNYEZETVÉDELMI TELJESÍTMÉNY JAVÍTÁSÁNAK MÓDOZATAI

A környezetvédelem célja, hogy csökkentse a folyamatos és nem üzemszerű működésből származó káros kibocsátásokat, valamint visszafogja a termékek által okozott környezetterhelést. Mindezt olyan mértékben kell a vállalatoknak megtenni, amennyire az támogatja a vállalati stratégiát, és összhangban van a hosszú távú társadalmi célokkal. A vállalati környezetvédelmi stratégiának ebből következően három kérdésre kell választ adnia: milyen mértékben javítson egy vállalat környezetvédelmi teljesítményén, milyen funkcióknál kell a javítást végrehajtani, és milyen módon érhető az el.

A környezetvédelmi teljesítmény javítása többféle szemlélettel is elképzelhető. A környezeti menedzsment rendszerek kiépítése és működtetése, valamint az egyszeri beruházások valamilyen technológiai megoldásba alternatív lehetőségként merülnek fel.

A technológiai módosítások lehetnek csővégi megoldások vagy tisztább technológiák.

A módszerek között vannak átfedések, például a gondos bánásmóddal elérhető szennyezés csökkentéssel foglalkozik mind a környezeti menedzsment irodalom, mind pedig a tisztább termelés irodalma.

A környezetközpontú irányítási rendszerek a teljesítmény folyamatos javítására helyezik a hangsúlyt, valamint egy olyan rendszer kiépítésére, amely biztosítja ezt a folyamatos javítást. A javításra vonatkozó célokat a vállalat maga határozza meg, emiatt sok kritika éri a felfogást, hisz a vállalat által megfogalmazott céloknak nem feltétlenül kell radikális szennyezés csökkentést tartalmazniuk.

A környezeti menedzsment felfogás része az említett gondos bánásmód, amely anélkül ér el szennyezés csökkentést a vállalatnál, hogy az nagyobb technológiai beruházásokat hajtana végre, jelentsen ez csővégi vagy tisztább technológiát. A legtöbb végrehajtandó intézkedés kisebb módosításokat foglal

magában, anélkül, hogy érintené az alaptechnológiát. Feltételezi a felsővezetés támogatását, de a felelősség a végrehajtásért az egész vállalati gárdát érinti, a gyári munkásig bezárólag. Minden dolgozó részéről környezettudatosságot és odafigyelést feltételez. Nem célja, hogy egyszerre változtasson meg mindent a vállalatnál.

A környezeti menedzsment rendszernek nincs alternatívája, ha a nem üzemszerű működésből származó kockázatok csökkentése a cél. Amikor nem tudjuk a veszély forrását kiiktatni, akkor a kockázatok ellenőrzésére kell helyezni a hangsúlyt. Előfordulhat, hogy a veszélyforrás kiiktatására nem áll rendelkezésre technológiai alternatíva, pénzügyi erőforrások, vagy egy már végrehajtott technológiai beruházás egy időre lehetetlenné teszi az ilyen jellegű módisításokat. A környezeti menedzsment rendszer – a TQM-hez hasonlóan – a tervezett működéstől való eltérések minimalizálására törekszik.

Különösen magas kockázatok léte esetén kiépítése elkerülhetetlen.

A tisztább termelés a káros kibocsátások és hulladékok megelőzésére törekszik azáltal, hogy javítja az erőforrás felhasználás hatékonyságát, így egyszerre eredményez környezetvédelmi és gazdasági előnyöket.

Technológiai módosításokat, innovációkat és gondosabb bánásmódot (gyakoribb ellenőrzések, nem használt lámpák leoltása, stb.) egyaránt jelenthet. Viszonylag új koncepció, amely az anyag- és energiaáramokra, valamint a technológiára összpontosít. Az első időszakban a szervezési megoldások jelentős hulladék- és kibocsátás csökkenést eredményeznek, mégpedig alacsony költségekkel. Miután azonban az olcsó és egyszerű csökkentési lehetőségeket kimerítettük, a további szennyezés csökkentés határköltsége meredeken emelkedik. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatokat főként az olcsó szervezési intézkedésekre lehet megnyerni.

A komolyabb technológiai módosításokra – amelyek a szennyezés csökkenését eredményezik – általában nem környezetvédelmi indokok miatt kerül sor. A környezetvédelem önmagában nem elég hajtóerő ahhoz, hogy

technológiaváltást hajtson végre a vállalat, noha ha már elhatározták magukat erre, akkor esetleg környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek a vállalatok.

A csővégi technológiák nem képezik szerves részét a termelési technológiának, utólag megvásárolhatók, a termelési folyamat végére illeszthetők, s fő céljuk, hogy a keletkezett szennyezés ne kerüljön ki a környezetbe. A csővégi technológiák megítélése igen rossz, bár ez a legrégebb óta alkalmazott megközelítés. A környezetvédelem ebben az esetben a mérnökök felelőssége, akik megtervezik és beüzemelik az utánkapcsolt technológiákat, és akiknek megvan a szakértelme mindehhez. A környezetvédelmi osztály a termelési vezetőnek alárendelten, más osztályoktól függetlenül működik. A csővégi megoldások rövid távon olcsóak, de késleltethetik a szükséges komolyabb technológiai módosításokat.

Még a legkevésbé előnyös utánkapcsolt technológiákról sem feledkezhetünk meg teljesen. Először is nem lehet teljesen kiiktatni a hulladékok keletkezését.

Másrészt a pénzügyi nehézségek a rövidebb távú gondolkodásnak kedveznek ill. azt a megoldást kényszerítik ki, amely csővégi technológiák alkalmazásához vezethet.

Az előbb felsorolt megközelítések bármelyike komolyabb szennyezés csökkentést eredményezhet.

Cebon (1993) egy amerikai vállalat – FESCOCO –Florida and East Voast Synthethic Olefins Corporation) két üzeme hulladék csökkentési programjait elemezte. Mindkét üzem nagyszámú projektet indított a hulladékok mennyiségnek csökkentése érdekében. Az egyik azonban a környezeti menedzsment rendszernél szereplő megközelítésmódot alkalmazta. A másik üzemben a mérnökökre bízták, hogy dolgozzanak ki technológiai lehetőségeket a hulladékok csökkentésére. Az első esetben a gépkezelőket – akik számára a technológia adottság volt – kérdezték meg véleményükről és ötleteikről. A másik esetben versenyt

írtak ki a kevésbé szennyező technológiák tervezésére vonatkozóan.

Mindkét üzem programja sikeresen végződött, de a technológiai módosítások jelentősebb hulladékcsökkentést eredményezett, habár több tőkebefektetést is igényeltek az első időben. Annak ellenére volt ez így, hogy a KMR-ben javasolt technikákat és gyakorlatot a másik esetben kiterjedtebben alkalmazták.

Holland kutatók 10 vállalat hulladék- és emisszió csökkentési lehetőségeit elemezték a PRISMA projekt keretében (Ld. Dielman et al., 1993). A nagyobb gondosság és a szervezési intézkedések 30 százalékos megtakarítást eredményeztek, így a technológiai változtatásokkal 80-100 százalékos csökkentést is el lehetett érni.

A Kalssen-Whyban felmérés olyan eredményeket produkált, amelyek ellentétben állnak az elméleti kutatók feltételezéseivel. Eszerint a proaktív vállalatok – amelyeknek általában több kapcsolata van a nyilvánossággal, mint az átlagos vállalatoknak –, rendszerint a tisztább termelést szolgáló beruházásaikat csővégi technológiák felszerelésével egészítik ki. A csővégi beruházások látványosabbak, így a nyilvánosság nagyobb hatása a csővégi technológiák kiterjedtebb alkalmazásához vezethet.

Az alábbi intézkedések közül melyek tisztább termelési, csővégi illetve menedzsment jellegű megoldások? Sorolja be a három kategóriába a következő intézkedéseket:

kifejlesztése

tisztább termelés csővégi technológiák menedzsment (szervezési jellegű intézkedések)

Olvassa el a Dunapack ismertetőjét a http://www.dunapack.hu/

honlapon! Sorolja be a Dunapackot a stegeri kategóriák valamelyikébe! Indokolja választását! Hozzon konkrét példákat és jellemezze a vállalat környezeti stratégiáját! (Elvárt terjedelem 3-4 oldal)

Tréjen ki a következőkre:

- A Dunapack környezeti stratégiáját befolyásoló tényezők (pl.

tulajdonosi szerkezet, belföldi és külföldi piac, stb.)

- Piaci lehetőségek a környezetvédelemben a Dunapack számára - Környezeti kockázatok mértéke a Dunapacknál

- A Dunapack környezeti stratégiája a stegeri kategorizálásban.

Mivel bizonyítható az adott kategóriához tartozás

- Milyen, az adott stratégiának megfelelő intézkedéseket hozott a Dunapack

- Összefoglaló értékelés a Dunapack környezeti stratégiájáról.

Az elemzés lényeges eleme az értékelés, az önálló vélemény közlése.

A tények puszta közlése értékelés nélkül nem elfogadható!

5. A környezeti kockázatok értékelése, a