Kónya: The academic constitution and the Library

The article shows how betwéen 1831-1990 the academic constitution deter-mined the Library's function within the Academy, how it regulated the order of appointment of the chief librarian.

As long as the Library was the only institution of the Academy, connection between the heads of the Academy and the Library was very close. This was reflected in the constitution as well.

Following the widespread development of the academic research institute net-work, the Library became „only" one of these academic institutes and this, too, was manifested in its constitution.

It is to be hoped that the special role fílled in reality by the Library will be reflected fittingly in the new constitution.

„ Thoughts in the library "

Rozsondai Mariamé

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest

A wolfenbütteli Herzog August Bibliothek nemrég megjelent ősnyomtatvány-ka-talógusának¹ recenzense, a berlini Staatsbibliothek ősnyomtatvány-gyűjteményé-nek vezetője, azt kifogásolta többek között, hogy hiányoznak a katalógusból a könyvkötésekre vonatkozó leírások.2 A nagy nyugati aukció- katalógusok már a múlt században megadták a könyv kötésének hosszabb-rövidebb leírását is, mely az utóbbi évtizedekben a régikönyvekről készült bármiféle jegyzék elengedhetet-len tartozékává vált. Egy könyv értéke korabeli kötésben általában kétszer annyi;

ha pedig a kötés ismert könyvkötőművész munkája, akkor a sokszorosa is lehet.3

Az MTA Könyvtárában Csapodi Csaba vezette be a kötéskatalogizálást 1969-ben, majd javasolta kutatási témának. Rózsa György főigazgatónál ez a téma megértésre és támogatásra talált. Az azóta eltelt több mint két évtized során a nemzetközi könyvvilág tudomásul vette, hogy az MTA Könyvtárában jelentős számú művészi kötéstábla található. Az Akadémia Könyvtárának mintegy másfél száz ún. német típusú, szignált reneszánsz kötéséről a Mainzban kiadott nemzet-közi Gutenberg Jahrbuchban 1988-ban megjelent cikk4 nyomán pl. a tekintélyes Times Literary Supplement is hírt adott.5

Nem szükséges annak bizonyítása, hogy egy közel félezer éves tárgy már kora miatt is értékes. Ha az adott tárgy egy könyv, akkor ezt annak szellemi értéke még fokozza. A tipográfia szépsége, az iniciálék színezése, gyakran aranyozása, az illuminációk pompája további gazdagító tényezők. A nyomtatott könyv eseté-ben a tipográfia azonos a kiadott pár száz példányban, de a kézi festésű illumi-nációk és kezdőbetűk minden egyes példányban egyediek. Ugyanez vonatkozik a könyv kötésére is, minthogy akkor az is kézműves munka volt. Mivel a korai századokban a könyveket kötetlenül szállították, legtöbbször a vevő, vagyis a

„ Gondolatok a könyvtárban " 85

könyv tulajdonosa, olvasója rendelte meg a könyvkötőnél könyve bőr, pergamen, selyem vagy bársony, esetleg elefántcsont vagy nemesfém és drágaköves borítóját.

Éppen ezért, a tulajdonosbejegyzések mellett, a kötés az, amely a könyvtörténészt a használóhoz, az akkori olvasóhoz, az adott kor művelődéstörténetének letéte-ményeséhez vezeti.

A mai napig nincs még egy olyan magyar szerző, akinek a műveit (főleg istentiszteletekre szánt jól használható beszédmintáit) annyira ismerték és olyan sokszor kiadták külföldön, mint Temesvári Pelbártét. Pelbárt az akkori világnyel-ven, latinul írt, s beszédeit teletűzdelte legendákkal és példákkal. Mint Katona Lajos megállapította, közülük többnek népmesei eredete van, s közösek egész Európában. Pelbárt európai népszerűségének vizsgálatát, vagyis hogy hol minde-nütt forgatták műveit (az előző bekezdésben elmondottakból következően) a kü-lönböző eredetű, korabeli bőrkötések elemzésével végeztük el.6 Csak az Akadémia Könyvtára Régikönyv Gyűjteményében található 1600 előtt kiadott Pelbárt-köny-veket vizsgáltam. Ezek száma 107, s csaknem a kétharmada (69 mű 54 kötetben) egykorú kötésben van, melyek Augsburgban, Bécsben, Brünnben, Budán, Coelln-ben (ma Berlin elővárosa), Ingolstadtban, MemmingenCoelln-ben, NürnbergCoelln-ben, Reb-dorfban, Stuttgartban, Ulmban és Wiblingenben (ma Ulm elővárosa), Weddern-ben, Wittenbergben és Wroclawban, továbbá közelebbről nem meghatározható délnémet, francia és olasz területen készültek. (A sorra vett nyomtatványok há-romnegyede Hagenauban jelent meg, a többi Augsburgban, Bázelban, Lyonban, Nürnbergben, Párizsban és Strassburgban.)

Az Akadémia Könyvtárában található Pelbárt-művek eredeti kötéseinek na-gyobb része gótikus stílusú. Ezek részint kolostori, részint polgári könyvkötőmű-helyekből kerültek ki. Kivételesek azok a kötések, amelyeken a könyvkötő neve, monogramja, vagy a kötés készítési helye olvasható. Ilyen például az egykori délnémet kisváros, Rebdorf, amelynek neve a Ráth 1062/2 jelzetű könyv szép gótikus bőrkötésén többször is előfordul a bőrbe nyomva. (A könyv Pelbárt Stel-larium coronae BMV c. művét tartalmazza, kolofonja nincs, s a kötés elemzése során sikerült meghatározni, hogy Bázelből 1497/99-ből való ősnyomtatvány, BMC III 778, a magyar ősnyomtatványkatalógus - CIH - sem tartalmazza.) Rebdorfban Ágostonos kanonokrendi kolostor volt, amelyben 1477 óta könyvkö-tőműhely is működött.7 Ez a könyvkötés könyvtárunk egyik ritkasága.

Az Akadémia Könyvtárában tizenöt olyan gótikus kötés van, amely a bécsi domonkos kolostor könyvkötőműhelyében készült a 15. század utolsó negyedé-ben. Minthogy a domonkosok életformájának egyik része a tudományos tevé-kenység volt, természetes, hogy könyvtárral, gyakran scriptoriummal, sőt könyv-kötőműhellyel is rendelkeztek egy-egy kolostorukban. Nem véletlen, hogy Mátyás király a domonkosok budai studium generálójából szándékozott kifejleszteni a budai egyetemet. A bécsi domonkos kolostor műhelye is gyakran használt kötésein tulajdonjelölést: egy korona két oldalán WP betűket (Wiener Praedicatores). Az

86 Thoughts in the library "

Akadémia Könyvtára e könyveinek többsége ifj. Teleki József vásárlása folytán került ide. A kötések meghatározásához az Osztrák Nemzeti Könyvtár (ÖNB) és a ma is fennálló bécsi domonkos kolostor könyvtárának azonos kötéseit kutattuk fel, s ezek alapján 80 diszítő bélyegzőt sikerült összegyűjteni. A bécsi domonkos kolostor könyvkötői tevékenysége mindeddig nem volt feltárva, erre éppen az Akadémia Könyvtárának szokatlanul nagy számú, onnan eredő kötése nyújtott lehetőséget.8

A német kötéskutatás egyik legnevesebb tudósa, Emst Kyriss az 1970-es Gu-tenberg Jahrbuchban összefoglalta a szlovén reformátor Primus Truber és két társa Antonius Dalmata és Stephan Consul Istrianus portréival díszített, s csak kis számban fennmaradt reneszánsz kötéseket. Az evangélikussá lett Primus Tru-ber tübingeni és urachi számkivetettségében már a 16. század derekán lefordította anyanyelvére az Új Testamentumot, és horvátul jelentette meg a vasárnapra és egyházi ünnepekre szánt beszédeket. E könyvek és egykorú kötéseik azért ritkák, mert a katolikus osztrák, magyar és délszláv területeken az ellenreformáció tűzre vetette műveit. Kyriss német, osztrák, angol, francia és cseh könyvtárakban ku-tatott ilyen kötések után, s nem tudott arról, bizonyára nem is tételezte föl, hogy az MTA Könyvtárában Primus Truber három könyve is megtalálható a Ráth-gyűj-teményben, s ezek közül kettőnek megvan egykori kötése is, az egyik a szerző portréjával. Az Akadémia Könyvtárának e kötéseiről két évvel később cikk jelent meg kiegészítésül Kyriss összefoglaló tanulmányához ugyancsak a Gutenberg Jahrbuch lapjain.9

Johann Gutenberg mellett az egyik legjelentősebb 15. századi német nyomdász a nürnbergi Anton Koberger, aki egyben sikeres kiadó és kora talán legnagyobb könyvkereskedője is volt. 1470 körül hozta létre nyomdáját, s vezette haláláig (1513), majd fivére, utóbb egyik fia vette át. Fennmaradt levelezése bizonyítja, hogy könyvkereskedelme behálózta egész Európát Nürnbergtől Velencéig, Párizs-tól Budáig, LyonPárizs-tól Krakkóig. Budán előbb egyik veje, Wolf Haller volt a meg-bízottja, majd Theobald Feger budai könyvkereskedő. Százegynéhány munkást foglalkoztató üzemében könyvkötőműhely is működött. Már a 20. század eleji kötéskutatóknak föltűnt, hogy a Koberger-nyomtatványok egy része nagyon ha-sonló vagy közel egyforma kötésben található. A nyomdák az első időkben ke-reskedelmi központokban jöttek létre, s onnan szállították a kötetlen könyveket az egyetemi városokba és a nagy könyvvásárokra. Bár Nürnberg nem volt egye-temi város, egy tucat férfi és női kolostora igényelte a könyveket, középiskolával, városi könyvtárral rendelkezett, és számos neves humanista és művész élt falai között (Konrád Celtis, Eobanus Hessus, Pirckheimer, Regiomontanus, Schedel, Wohlgemut és Koberger keresztfia, Albrecht Dürer stb.). Koberger, kiváló könyv-kereskedő lévén, helybeli eladásra szánt könyveit a nagyobb haszon érdekében maga köttette be. Egyszerre több nürnbergi könyvkötőt foglalkoztatott, de saját

könyvkötői is voltak. Azzal, hogy a kiadó könyveit - vagy legalábbis annak egy részét - bekötve kínálta eladásra, megszületett a 15. században a kiadói kötés, amely csak a legnagyobb ősnyomdászok, mint a mainzi Peter Schöffer (Gutenberg utódja) vagy a velencei Aldus Manutius nevéhez kapcsolódik. Mivel az Akadémia Könyvtára meglepően gazdag nürnbejgi eredetű kötésekben - a kutatás huszonhét ún. Koberger-kötést tárt fel - , a Koberger-féle kiadói kötések létjogosultságának további alátámasztása céljából ez irányú vizsgálataimat kitelj esztettem a másik két nagykönyvtár, az Országos Széchényi és az Egyetemi Könyvtár régikönyv gyűjteményeire is. Az erről szóló monográfia az MTA Könyvtár Közleményei sorozatban jelent meg.10

Az „Europalia 85 Espana" brüsszeli kiállítása alkalmából az ottani Bibliotheca Wittockianában nyolc évszázad spanyol kötéseit állították ki. Az erről közreadott elegáns, három nyelvű illusztrált katalógusban11 feltűnt a 6. tételszámú, mudéjar stílusban kötött könyv. Nem véletlenül volt ismerős ez a szokatlan kötés. Az Akadémia Könyvtára ősnyomtatvány-gyűjteménye egyik darabjának (Inc. 509) kötése mindenben megegyezik a segoviai katedrálisban őrzött, s 1985-ben Brüsszelben kiállított ugyancsak ősnyomtatványt borító jellegzetes spanyol kö-téssel. Minthogy az Akadémia Könyvtárának ebben a mudéjar stílusban kötött velencei ősnyomtatványában korabeli, a könyvkötőnek szóló spanyol nyelvű be-jegyzés is olvasható, indokoltnak látszott, hogy a tekintélyes német szakfolyóirat,

a Philobiblon éppen ilyen adalékok céljára létrehozott „Beitráge zur Einbandkun-de" rovatában erről hírt adjunk.12

Az oxfordi Keble College könyvtárában Hatchett Jackson 85 jelzeten őrzik Marsilio Ficino Commentaria in Platonem, Firenze 1496 (H 7076, GW 9871) c.

művét. Az előtáblán belül beragasztva található Battista Guarini 1499 márciusában kelt latin nyelvű autográf levele Báthory Miklós váci püspökhöz. A levél alatt egy később beragasztott papíron ugyancsak latinul olvasható, hogy egy bizonyos Joannes Michael Romer, császári orvos, 1686. szeptember 2-án az éppen felsza-badított Budáról vitte magával ezt a könyvet. Az első lap rektóján lévő bejegyzés szerint a könyv később az ágostoni remeték kolostorába került - feltehetően az akkor még önálló, Bécs melletti Mariabrunnban („ad Fontes"). Ennek megszűnte után valószínűleg antikváriushoz. Végül 1893-ban W. Hatchett Jackson az oxfordi Keble College-nak ajándékozta a könyvet. Az ősnyomtatvány ma is eredeti bőr-kötésében van, amelyet D. E. Rhodes itáliaiként határozott meg.¹³ Magyar vonat-kozása miatt vettem kézbe ezt a könyvet Oxfordban, s örömmel láttam, hogy kötése, bár megviselt és szakszerűtlenül restaurált, nem itáliai, hanem egy 16.

század elején Budán készült magyar reneszánsz kötés. Ennek bizonyítására az Akadémia Könyvtárának Ráth F 1493 jelzeten őrzött ősnyomtatványa kínálko-zott.¹⁴ Kötése és az oxfordi Keble College említett könyvének kötése ugyanattól a könyvkötőmestertől származik. A Ráth F 1493 szintén neoplatonista mű, Iamb-88

lichus De mysteriis Aegyptiorum, Velence 1497 (HC 9358, CIH 1777), s a könyv története éppoly izgalmas, mint a Keble College szóban forgó példányáé. A leg-korábbi tulajdonosbejegyzés benne Henckell Jánosé, a szerencsétlen II. Lajos magyar király felesége, Mária királyné gyóntatóatyjáé. A következő tulajdonos Gyulai István nagyszombati tanár (rector scholae), majd a nagy magyar törté-netírónak, Istvánffy Miklósnak, Bonfini Decadese folytatójának a tulajdonába került. Később a jezsuiták bécsi kollégiumában őrizték valószínűleg a rend fel-oszlatásáig. A könyvben izgalmas, további kutatásra való marginálisok vannak, pl. annak a megfejtése, hogy a lapszéleken újra és újra visszatérő, ugyanazzal a kézzel és tintával írt Johannes név, s a vele egybekapcsolt A és & ligatúra mögött ki rejtőzik. Helyes feloldása-e ennek a rövidítésnek Iohánnes Pannonius, alias Giovanni Unghero, azaz Váradi János, ágostoni remete neve (fráter Ordinis S.

Augustini Eremítarum), aki Marsilio Ficino egyik legkiválóbb tanítványa volt, majd nézeteinek vitatója, s épp ezért a neoplatonista tanok talán legjobb magyar-országi ismerője. Lehet, hogy Henckellt megelőzve esetleg ő a könyv első tulaj-donosa?

íme néhány ízelítő az Akadémia Könyvtára gazdag, még sok újat ígérő tárhá-zából az egyik lehetséges megközelítésben, a kötéskutatás felől, mely szervesen simul bele a művelődéstörténet szövetébe.

Jegyzetek

1. Wolfgang Borm: Incunabula Guelferbytana (IG): Blockbücher und Wiegendrucke der Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Ein Bestandsverzeichnis von Wolfgang Borm. Wiesbaden, Harrassowitz 1990. (Repertorien zur Erforschung der friihen Neuzeit. 10.)

2. Holger Nickel In: Deutsche Literaturzeitung, Bd. 112, Heft 9, September 1991. Buch- und Bibliothekswissenschaft.

3. A londoni Maggs Bros antikvárium katalógusában, Spring 1987 „Bookbinding in the British Isles. Catalogue 1075" Part II. 90-91. oldalán pl. a 224-es számú könyv ára Edwards of Halifax kötésben £ 12.500, azaz közel 2 millió forint. A mű John Alkin: Essays on Song-Writing.

2nd edition. Warrington 1774. 8°

4. Rozsondai Marianne: Signierte Renaissance-Einbánde deutschen Typs aus dem 16. Jahrhun-dert. In: Gutenberg Jahrbuch 1988, 290-340. p.

5. John L. Flood: From slugs to Schulprogram. In: The Times Literary Supplement. April 14-20.

1989. No. 4, 489, p. 408.

6. Rozsondai Marianne: Temesvári Pelbárt népszerűsége Európában. (Miről vallanak a könyv-kötések?) In: Magyar Könyvszemle 1984/4, 300-319. p.

7. Rozsondai Marianne: Ein unbekannter Rebdorffer Einband in der Bibliothek der Ungarischen Akademie der Wissenschaften. In: Gutenberg Jahrbuch 1971, 373-379. p.

8. Rozsondai Marianne: Wiener Dominikanereinbánde in der Bibliothek der Ungarischen Aka-demie der Wissenschaften. In: Gutenberg Jahrbuch 1981, 234-244. p. - Ua: Művészi

kötés-táblák a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában és ezek könyvtörténeti vonatkozásai.

1985. (Kandidátusi értekezés) 20-23. p.

9. Rozsondai Marianne: Beiträge zu Württembergischen Renaissance-Einbänden mit slavischen Drucken des Primus Trüber. In: Gutenberg Jahrbuch 1972, 353-359. p.

10. Rozsondai Marianne: Anton Koberger működése és a Koberger-kötések problémája. Bp. 1978.

148 p. 75 tábla (A MTAK Közleményei 6[81.]) - Ehhez kapcsolódó előbbi publikációk: Über die Koberger-Einbände. In: Gutenberg Jahrbuch 1974; Beiträge zu den Koberger-Einbänden.

In: Acta Musei Nationalis Pragae, Series C, Historia litterarum 1975; Anton Koberger és a 15. századi kiadói kötések. In: Magyar Könyvszemle 1977/2; Drei Kobergersche Makulatur-blätter. In: Gutenberg Jahrbuch 1977.

11. Ocho siglos de encuademación Española. Huit siècles de reliure en Espagne. Spaanse boek-banden uit acht eeuwen. [Europalia 85 España.] (Bruxelles, Bibliotheca Wittockiana 1985.) 12. Rozsondai Marianne: Ein spanischer Einband im Mudéjar-Stil, ca. 1480. Beiträge zur Eiband-kunde XI. In: Philobiblon. Eine Vierteljahrsschrift tur Buch- und Grafiksammler (35) 1991, Heft 3, 237-240. p.

13. Dennis E. Rhodes: Battista Guarini and a book at Oxford. In: Journal of the Warburg and Courtauld Institutes, vol. 37, 1974, p. 349-353.

14. Rozsondai Marianne: A Hungárián Renaissance binding in Oxford and its counterpart in Budapest. In: The Book Collecter, vol. 40, No 3, Autumn 1991, p. 371-381.

Summary

M. Rozsondai: Bookbinding research in the Library of the