milliárd kis fejét bordó-poros lomb alatt a domb
nyüzsgeti édes-kés kása-fényben tompa égbe vakul a koponya-kalitból kiröppen bokrok alján világhír feketerigó kaparássza hangyák kukacok útját kétlábú oldalvást bámul elbíbeldik vörhenyes levelet tépked
ez kinn van ez benn van ez részt vesz én késemet kásámat
Én tájképemet-mézemet méhviasz-Iépet pörgetem csolnakon csorgás
január február téli nyár hideg sz langy tavasz se vigasz elhal
Kásás fény melegíti, vezeti a jegyzetelt is október 10-én déleltt, s a domb is megvan (a hegy, a Kis-sváb-hegy, régi-új nevén), itt van, a tájkép mint eleven festmény, a jelen testében tobzódó, elterül réteg de hiszen verset kellene írnom, hogy ezt az élhelyet pontosabban megnevezzem; írtam is már, írok is még, dünnyögöm a remény verklijének dallamára, és a kést most eltolom, nem kérem, hogy a körbeforgó rendbl valahogy a vigaszt mégis kiszakítsam, elkülönítsem, áthalljam ide, mint hangzást, amelyben a Zöld Szamár dadaista éneke éppúgy benne van, mint a Segesvár alatti kukoricások kísérteties zörgése: bennük vagyok.
S z á r a z f ö l d
101
NYOMOLVASÁS
Ébredvén reggel,
a nyomozó hányingert érez, ujjhegyein a bnbak szagát,
mely harmatos fácskaként hajt lombot az orr érzékeny üregeiben
és a koponyatérben:
velt bomlaszt, varratot feszít.
Széken ing, fehér, kilincsen kabát, fekete, és pisztoly a vánkos alatt:
szemnek, kéznek oly megnyugtató.
VOLT NÉHÁNY ÖTLETEM.
AZ ÚJSÁGOK 4500 ÉVES MÚMIÁRÓL ÍRTAK.
NEM ÚGY AZ ÉN ESETEM.
A FRÉSZTELEPEN SEMMI NYOM.
EGY BORBÉLYSZÉK TÖRTÉNETEI DÉLELTT.
ALIGHA LEHET VÉLETLEN ÍRTA AZ ÚJSÁG , HOGY AZ EGYIPTOMI NEFER VAGY NOFER NÉV SZÉPET, GYÖNYÖRT JELENT.
Hálóingben,
visszeres lábait az ágyszélrl mintha szakadékba,
kísértetként lógatja alá,
fülkagylója a vidéki szálloda zajait, emlékezete az események szálait,
melyek keresztül-kasul egy bérház udvarán, akár a ruhaszárító kötelek
az elmúlt éj álomképeit hintáztatva:
lepedket, alsóruhákat, törülközket;
összegyjti, szétválasztja.
102 VOLT NÉHÁNY ÖTLETEM.
A FATELEPEKET SORRA LÁTOGATTAM.
AZ ÚJSÁGOK A FÁRAÓ FZENÉSZÉRL ÍRTAK.
NEM ÚGY AZ ÉN ESETEM.
FÁBAN UTAZOM, ERDÉSZ VAGYOK, SZÓLTAM.
Ott állhatott egy ni hálóing
és egy férfi kezeslábas mögött a gyilkos, de mindez csak mer feltételezés, legfeljebb bnbak találtatik.
Ez a kisváros oly zárkózott,
lakói hallgatagok, az épületek átjárókkal szabdaltan, kész rület a kiigazodás.
AZ ÚJSÁGOKAT AZ EGYIPTOMI LEKÖTÖTTE.
ERDÉSZ VAGYOK, SZÓLTAM, MONDHATNI: VADÁSZ.
ÉRTEK VALAMICSKÉT A NYOMOLVASÁSHOZ.
EGY BNBAKOT LEGALÁBB, AZT SZERETNÉK.
Nefer (vagy Nofer), a fzenész,
és apja, anyja, nvérei, sógorai, felesége, fia, lánya, az elhurcoltak és kivégzettek
mind látható a helybeli fényképész csatos albumának elsinkófált lapjain.
Az alakok kissé elmosódottan, a magnézium lángja vakító volt,
a beállítás és a kezek-fejek tartása sortz eltt, mintha egyiptomi falfestményeken,
a szlpréselk és a vadászok jelenetei, az ágyat, koporsót ácsolóké két dimenzióban.
VOLT NÉHÁNY ÖTLETEM.
Magas termet szépség fekszik a vászon porában,
nyaklánca, melldísze, karperece széthullott,
103 a zöldes gyöngyszemek kétoldalt a test mellé, a karmesteri pálca köré leperegtek.
Állt a nyomozó, nyakán az izzadság szalagjai, farzsebét a fegyver lehúzta, de a ruhaszárító árnyalakjai elszéledtek az ébredés sötétjében.
A NYOMOK EGY ÖSVÉNYHEZ VEZETTEK.
AZ EGYIPTOMI NEFER ÚTJA EZ.
ÁGAK ROPOGTAK, VALAMI RUHAFOSZLÁNY.
EGY GOMB, FÖLHORZSOLT FAKÉREG.
HAJVÁGÁST, SZÓLTAM, BÓLINTOTT A BORBÉLY.
Udvari zenészek még,
énekesek és táncosok kísérete, taps, kifordított taglejtések a hárfa húrjain, oldalvást fordult fejek a fuvola ablakaiban, éjszakába hajló kihallgatások az alagsorban, végeérhetetlen lapozgatás a szálloda kihalt évkönyveiben.
ORSZÁGOMAT EGY BAKÉRT.
JELENTÉS NÉLKÜL NEM TÉRHETEK VISSZA.
VOLT NÉHÁNY ÖTLETEM.
OTT ÁLLHATOTT EGY NI HÁLÓING ÉS EGY FÉRFI KEZESLÁBAS MÖGÖTT.
A FATELEPEKET SORRA LÁTOGATTAM.
Ágyáról a nyomozó alászáll és penészes tükre elé csoszog;
szétterpesztett ujjait
(egy kecskeünnep szagától bzlenek) maga eltt tolja,
a tükörkép arcába tenyerel,
és csak lassan csúsztatja följebb két kezét, feje fölé a b hálóing ölelte karokat.
104
(EGY JÁRÓKEL TANÚVALLOMÁSA) Valami lóféle vagy madárféle
szárnyas-patás szerzet állt (feküdt) itt az aszfalton, kék-zöld krétarajz mészfehér szemekkel, hova lett, kérdeztem tegnap is, hazafelé menet,
mieltt még bármit is tudtam volna;
napokig láttuk itt mindannyian, keresztben állt, (feküdt) az úton,
négy-öt méteres szörnyszülött, valami álmatlan rült mve,
mert csak éjszaka tehette, akkora itt a forgalom, és még éjszaka is csak szünetekkel, hogy ugrálhatott a reflektorok ell, kezében és zsebében kék-zöld kréták;
vakító fény bútorszállítók, leponyvázott, lassan gördül teherkocsik járnak erre,
egész éjszaka dolgozhatott, tollakat és csröket rajzolt gondosan,
a szemekre már nem jutott ideje, a szemeket egyszeren bemeszelte;
négy vagy öt napig állt (feküdt) itt, aztán egyik napról a másikra,
és éppen azon az éjszakán, meggondolandó, miért akkor éppen, és hogyan, kérdeztem tegnap is, hazafelé menet,
az ember fönnakad az ilyen furcsaságon, a Köztisztasági Vállalat éjszaka soha, az ég meg felhtlen volt, s ha esett volna,
ha söpörtek volna, hát akkor is, így, ilyen nyomtalanul, nem, nem, és akkor, éppen akkor, hát mondhatom,
éppen azon az éjszakán.
105
(A PÁRATLAN CIPK TÖRTÉNETE) Találtak továbbá a helyszínen
két cipt, de a két cip nem volt egy párba való, a nyomolvasók ezt látták nyomban, lévén az egyik sárga, és a másik fekete.
A fttest és a test közötti távolság felezpontjában úgy állt mégis a két cip, párban, egy jobblábas, negyvenes sárga, és egy ballábas, harmincnyolcas fekete,
mintha tréfából, hogy bosszantson valakit, valaki elre megfontolt szándékkal
pározta volna össze.
Ki és kit?
Továbbá a számok sem egyeztek a hulla lábméretével, nem ám, a feketét akár gyerek is viselhette,
mert viselte valaki, a másikat is, bár az kevéssé volt viseltes.
Ezen aztán lehetett tndni, hosszan és mintegy mellékesen, szürke kalap alól
bámulva ki az ablakon, a közeli park gyorsan szül,
lomha lombjait keresve pikkelyes tetk között, vagy a két falhoz ér ciporr közül föltekerg barnáslila csíkot követni
szórakozott pillantással, mely fönn, az ablakpárkány alatt már tenyérnyi foltban... MIFÉLE FOLT, MI EZ?
...és a két özvegy cip, a jobb meg a bal, a fekete, a sárga
106
így derített fényt a gyilkosságra, jutalmat, mint nyomravezetk, ezért kaptak
e páratlanok... induljunk uraim, annyi itt még a látnivaló.
(TALÁLKOZÁS KÁROLLYAL)
Ezzel a kedves, elefántforma fiúval
együtt laktam ötvenhatban a Hess András téren, gépészmérnöknek készült, Károly volt a neve, s föltehetleg ma is az, egy keresztnevet megváltoztatni nem könny,
Károly a neve, szembe jön velem
a ritkás utcán, elsuhanunk egymás mellett.
Nyolcan laktunk egy szobában, a kollégium vastag falait nem döntötték le harsonáink, te, mondta az elefántforma, lépteket hallok a folyosón.
Egy óra múlt éjfél után.
Benyitottak, fölkapcsolták a villanyt.
Egy az ajtószárfának támaszkodott.
Korán jött idén a tavasz,
a lézengéshez kedvet kap az ember, mellmagasságban fecskék ollója villan.
Kálmán, kérdezte tlük az elefántforma, Kálmán, t nem ismerjük, nem,
de aztán Kálmán vagy Károly : hiába!
Cipit sokáig üldözte az ágy alatt, atlétatrikós felsteste mélyen benyúlt,
107 mintha csapóajtót keresne ott, mely a Vérmezre nyílik egyenesen, persze nem találta, csak a két hosszúszárú, fekete cipt.
A csíkos lópokrócot térdére hajtotta, tiszta alsót húzott és vastag nadrágot.
Most szembejöhetne velem, most nem a hátát látnám, most nem néznék utána, távozó lépteket a folyosón,
fejemen pokróccal, nem hallgatnék;
vége;
Kálmán vagy Károly, vele nem találkozhatom:
sem harsona, sem csapóajtó, sem a szemkápráztató fecskék ollója nem változtat ezen;
te, mondta az elefántforma, te (ÖSVÉNY)
A NYOMOK EGY ÖSVÉNYHEZ VEZETNEK.
AZ EGYIPTOMI NEFER ÚTJA EZ.
ÁGAK ROPPANNAK, VALAMI RUHAFOSZLÁNY.
EGY GOMB, FÖLHORZSOLT FAKÉREG.
Tükre eltt a hálóinges elre tekint, hátra lát, haladna visszafelé: hova?
TALÁN A GOMBVARRÓKKAL,
108 A FÉNYKÉPÉSZ ALBUMÁNAK LAKÓIVAL,
A KERESZTKÉRDÉSEK CSÁPJAITÓL MEGZAVARODOTT FODRÁSZNVEL KELLETT VOLNA KEZDENEM.
TÉVEDÉS VOLT A FATELEPEK KUTATÁSA.
Egy kalap, egy erny, egy utazótáska (fekete az is), tétovázva még, de már a pályaudvarra tart;
s mindez oly régimódi, oly átkozottul ismers.
A NYOMOLVASÁS vers-kompozíció az L. J.-vel közös kötetben, a Négykezesben jelent meg 1978 februárjában, s tankönyvírói próbálkozásaink folytatásaként keletkezett; a rá egy évre kiadott melemz kötetünk címéül is ezt választottuk, hogy a két könyv, a két ember, a kétféle forma, struktúra közötti áthangzások, egybevágások és különbözések jelentésének fölfogásához a nyomolvasás hangsúlyozásával is ösvényt nyissunk. S mindez kötdött persze a meg nem született Eszmélet (ezüstln hullt le a meg nem született feje Traklnál találtam ezt a sort) történetéhez, az élet és az irodalom különféle rétegeihez, detektívregényekhez, a Nagyítás cím filmhez. Az akkoriban velünk szoros barátságot tartó Nádas Péter fotója került a még ugyancsak jóbarát Jánoskuti Márta készítette borítóra ( tervezte az Eszmélet fedelét is), s a fotó és a borítón lév kék-zöld kép a könyv eleven része volt (ma is az): hasonlóan láttuk a világot, tudtuk és kerestük, építeni és értelmezni próbáltuk a szellemi kapcsolatokat (akkoriban). Nem reméltük, hogy a könyvet átengedi a kiadó politikai szuperlektora (Pándi), s mikor három év után ez mégis megesett, egy korszakon át emlegettük a kilátástalannak tetsz irodalmi-társadalmi ügyekben: hátha! hiszen a Négykezes is megjelent! Még az is megfordult (akkoriban) a fejünkben, hogy a négykezesség, ez a többszemélyességre nyitott kétszemélyesség a m felületes, a magatartás köznapi, társadalmilag általánosítható rétegeiben is mutat annyi egyedi vonást, hogy vonzóan emlékezetes, könnyen értékelhet legyen. Nem lett. ,,A boldogoknak nincs igazuk ezt már a Sétalovaglás kötet szerzje is tudta. A mai jegyzetek írója meg azt is sejteni véli, hogy a boldogok szó túl szk, túl tág, s ha van is benne valami van! , azt másként kell mondani, s nem egy szóval, ha mondható egyáltalán. Megközelíteni talán a cipkkel lehet, cipben és mezítláb, a jegyzetekben járkáló nappali és éjszakai cipkben.
Voltaképpen egyetlen könyvet ír az ember: versben és novellában, esszében és mesében:
görgeti, tolja, húzza, rendezi, ismétli, keveri, variálja, motívumait összetereli, mint a Mammutfogakban próbáltam, vágja, toldja, szövi, ellöki, belebúvik, ráír újra meg újra ha címet kellene adnom annak a bizonyos egy könyvnek, a Nyomolvasást választanám.
109