Absztrakt
Egy társadalom/közösség képzettségi szerkezete jelentősen hozzájárul fejlődési poten-ciáljához. Ezért kell folyamatosan elemeznünk a közoktatási iskolastatisztikát, a felső-oktatási szakkibocsátást. A magyar tannyelvű oktatás Szerbiában része az ország egye-temi és főiskolai rendszerének, ugyanakkor kimutatható, hogy miképpen hat a vajdasági magyarság helyezkedésére és esélyegyenlőségére. Mind jelentősebb számban érkeznek az anyaországba a migránshallgatók. A kérdés az, hogy hol fogják tudásukat érvényesí-teni? A szülőföldön, Magyarországon, az EU-ban, vagy még távolabbi munkaerőpiacon.
Válaszainkban arra is keresünk adatokat, hogy mi a régióbeli cégek, vállalkozások kép-zési igényei, melyek a hiányszakmák, következtetésképpen melyek a szerbiai/vajdasági képzés kérdéskörébe tartozó időszerű feladatok.
Képzettségi lemaradás
Regionális összehasonlításokban a Vajdaság népessége a legutóbbi népszámlálás (2011) adatai szerint fejlettebb képzettségi szerkezettel rendelkezik, mint Közép-Szerbia, illetve összességében Szerbia. Az írástudatlanok részaránya a 15 évnél idősebb lakosságban alacsonyabb (2,52%), mint Szerbiában (3,64%) vagy Közép-Szerbiában (4,05). A befejezett általános iskolai végzettség 1%-kal nagyobb, mint a két említett régió esetében. A középiskolai végzettség mintegy 3%-kal jobb az országos átlagtól és a közép-szerbiai képzettségi szinttől. Viszont a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) vég-zettségűek körében a Vajdaság esetében 2%-os lemaradást tapasztalunk. Ez az egyete-mi végzettség esetében még kifejezettebb.
Az etnikumok közötti képzettségi eltérések kifejezettek. Az oktatásstatisztika a magyarok esetében képzettségi lemaradást mutat a szerbiai átlaghoz viszonyítva, ugyanis kevesebb a közép- és főiskolát végzettek, de jóval kevesebb az egyetemi diplo-mások (5,20 a magyaroknál, míg a szerbiai átlag 10,59) részaránya (Đurić et al. 2014:
134). A vajdasági magyar kisebbség iskoláztatási szintjének a lemaradása így jelentős.
Az érettségizettek inkább a főiskolát választják, mint a sokéves egyetemet.
Azokban a községekben, ahol minőségi oktatási intézmények működnek, ott meg-haladja a lakosság iskolai végzettsége a vajdasági/szerbiai átlagot is, viszont ott, ahol nincs felsőoktatási intézmény, a fiatalok karrierépítése akadozik vagy magas elvándor-lási hajlamot mutatnak (Magyarkanizsa, Óbecse, Kishegyes, Ada). A magyar lakosú kis mezővárosok a továbbképzés terén nem mutatnak elégséges képzettségi szerkezetet.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Ugyanakkor Szabadka, mint Észak-Vajdaság regionális központja, a középiskolai és főiskolai végzettségű lakosság részarányával meghaladja a vajdasági képzettségi adato-kat; mégsem tud olyan oktatási struktúrát elérni, mint pl. a dél-bácskai régió (Újvidéki Egyetem a tartományi székhely vonzásközpontjában). A községi adatok (2002) szerint legtöbb egyetemet és főiskolát végzett lakosa Zombornak, Szabadkának és Zentának van. Az iskolai végzettség szempontjából nem kielégítő a helyzet Szenttamáson, Csó-kán, Magyarkanizsán és Törökbecsén.
A vajdasági magyar középiskolát végzettek elsősorban a közgazdasági, műszaki és informatikai képzésben gondolkodnak. Főleg a szabadkai közgazdászképzők (állami és magánkarok) és a Műszaki Szakfőiskola a népszerűek számukra. A második le-hetőségként megjelenik terveikben a pedagógia, illetve a bölcsészeti szakok, míg a természettudományi, mezőgazdasági és jogi képzés nem népszerű, valószínűleg azért, mert a tannyelv nem magyar.
Közoktatási (magyar) iskolastatisztika
A vajdasági óvodákba 2012-ben összesen 18 810 gyereket írattak be, ami majdnem 2%-kal kevesebb, mint a 2011/12-es tanévben. A magyar nyelvű iskola-előkészítő ta-gozaton 1742 gyermek tanult; ez az óvodáskorúak 9,25%-át teszi ki. Az elsősök száma 1950. A magyar tagozatra járók aránya az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva 0,4%-os növekedést jelent. Érdemes hangsúlyozni, hogy magyar tagozatra nem csak magyar gyerekek járnak.1
Kétnyelvű óvodába 433 vajdasági gyermek jár, közülük 175 szerb–magyar nyelven tanul (egy évvel korábban 41-gyel többen voltak). A magyar gyermekek közül 1568 (a magyar nemzetiségűek 76,26%-a) jár anyanyelvi tagozatra. A magyar gyerekek 18,19%-a (374) pedig szerb tagozatra (számuk az egy évvel korábbi adatokhoz viszo-nyítva 68 diákkal nőtt). A fennmaradó 114 magyar gyermek horvát, szerb–magyar, magyar–német, szerb–angol, szerb–román tagozatra jár. 2012-ben 2056 magyar vég-zős óvodás szerepel a statisztikában, ami 3,52%-kal kevesebb, mint korábban.
Az általános iskolákban folyamatos a létszámcsökkenés. Míg az 1985/86-os évben 33 240 magyar gyermek járt az általános iskolába (ebből 26 201 magyar tan-nyelvű osztályba), az 1995/96-os tanévben az általános iskolai magyar tanulók lét-száma 29 000 (ebből a magyar tagozatokon tanulók lét-száma 25 000); 2005/2006-ban a húszezernyi magyarból 17 778 diák tanult magyar nyelven, mintegy 78 iskolában.
A 2009/2010-es tanévben ez a szám már mindössze 16 168 volt.
A 2013/2014-es iskolaévben a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Kö-zösségi Titkárság adatai alapján összesen 26 önkormányzat 73 általános iskolájában 14 828 diák tanul magyar tannyelven, ezek közül 1828 első osztályban. 3295 magyar
1 Forrás: Tartományi Képviselőház Oktatási, tudományos, művelődési, ifjúsági és sportbizottság elemzése, Novi Sad, 2012.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
nemzetiségű diák szerb nyelven tanul. 2013-ban az általános iskola első osztályába íra-tott magyar gyermekek száma újra csökkenést mutat (2012-höz viszonyítva 6,95%-os csökkenés). A kimutatás szerint 1658 magyar nemzetiségű kisdiák kezdte meg tanul-mányait anyanyelvén. Ez az összlétszám 80,05%-a. A magyar nemzetiségűek közül valójában összesen 2072 elsős indult. A 414 fős különbséget a szerb nyelvű tagozaton tanuló magyar ajkú elsősök teszik ki (az iskolába induló magyar nemzetiségű kisgyer-mekek 19,98%-a).
A 401 elsősből 108 olyan önkormányzat területén él, ahol már nincs magyar okta-tás, de 293 olyan önkormányzatban, ahol rendelkezésre áll a magyar tannyelvű oktatás.
Az elemzésekből látszik, hogy a nem magyar nyelven tanuló magyar nemzetiségű diá-kok kb. 5%-a él a Vajdaság azon területén, ahol nem működik magyar tannyelvű isko-la, sőt iskolabuszokkal is elérhetetlen távolságban van a legközelebbi magyar osztály.
14%-uk él olyan önkormányzatban, ahol legalább egy iskola indít magyar tannyelvű osztályt, iskolabuszokkal érhető távolságban (Joó et al. 2014: 2–3).
A 2013/2014-es iskolaévben a magyar oktatással is rendelkező vajdasági önkor-mányzatok közül 22-ben jártak magyar nemzetiségű, elsős diákok szerb tannyelvű tagozatra (104 iskolában 293 kisdiák). Közülük 91 olyan önkormányzat területén él (Fehértemplom, Antalfalva, Kevevára, Kúla, Hódság, Pancsova, Zichyfalva, Szécsány), ahol csak egyetlen iskolában van magyar tagozat. A többség, 202 diák viszont olyan önkormányzatban, ahol több iskola számos magyar osztálya áll a gyermekek rendelke-zésére (Apatin, Topolya, Óbecse, Nagykikinda, Kishegyes, Törökbecse, Törökkanizsa, Újvidék, Zenta, Zombor, Szabadka, Temerin, Begaszentgyörgy, Nagybecskerek).
A Magyar Nemzeti Tanács terepkutatása szerint a 2013/2014-es iskolaévben 293 (13,9%) gyermek járt szerb tagozatra olyan önkormányzatokban, ahol legalább egy iskolában nyitottak magyar első osztályt. Őket vonták be a lekérdezéses vizsgálatba (valamint a verseci és verbászi magyar nemzetiségű elsősöket). Eredmény: 244 darab, a magyar nyelvi kompetenciát mérő adatsor. Az eredmények szerint a szerb tagozaton tanuló magyar nemzetiségű elsősök 69%-a (168 diák) egyáltalán nem érti, nem beszéli és használja a magyar nyelvet. 31%-uk (76 diák) valamilyen szinten beszéli és használ-ja, de mindössze 19,2%-uk (47 kisdiák) ismeri olyan jól a magyar nyelvet, hogy akár magyar tannyelven is tanulhatna. A felmérés alapján arra a megállapításra jutottak (Joó et al. 2014: 186–187), hogy a magyar nyelvet ismerő, magyar nemzetiségű diá-kok csaknem 95%-a a magyar oktatást választja, azaz a magyar oktatásban részt vevő diákok számának növelése ma már leginkább csak a vegyes házasságokból származó gyermekek megnyerésén keresztül lehetséges.
A magyarul tanulók aránya nagyobb a magyar többségű településeken, ugyanakkor a szerbül tanuló magyarok aránya a nem magyar többségű városokban a legnagyobb, illetve azokon a településeken, ahol a jelentkezők hiányában nincs megszervezve a magyar oktatás. Míg Zentán, Magyarkanizsán és Adán a magyar gyerekek több mint 99%-a magyarul tanul, addig a szórványban (Újvidéken és Zomborban) a magyar gye-rekek közel fele nem magyar tagozatra iratkozik az általános iskolába.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Felsőoktatási szakkibocsátás
A szerb felsőoktatás expanziója mellett kimutathatóan regionális egyenlőtlensége-ket hoz felszínre a lakosság képzettségi struktúrájában. Érezhető a főváros vonzásha-tása, miközben a Vajdaság felsőoktatási kapacitásai elégtelennek bizonyulnak. Szer-biában összesen 7 állami egyetem van,2 86 karral (2 állami kar nincs az univerzitás kereteiben) és 7 magánegyetem 44 fakultással (5 magánkar nem kapcsolódik egyetem-hez). A bolognai rendszer bevezetése után a főiskolák (42 állami és 7 magán) közül 49 megkapta az akkreditációs bizonylatot, egy pedig kari szintre emelkedett.
A 2012/13-as évben a Vajdaságban összesen 62 647 egyetemista tanult (7739, vagy-is 12% magán-felsőoktatási intézményekben). Az elsőéves hallgatók száma 12 476 volt, az érettségizőké pedig 14 373 (ebből magyar nyelven 1261 tanuló végzett). Alap-képzésen 41 477, mesterAlap-képzésen 4843 (10%) és doktori Alap-képzésen 1398 (3%) tanult.
A hallgatók eltérő finanszírozási rendszerekben tanultak, állami költségvetésen és költségtérítéssel: főiskolákon 45:55, egyetemi alapképzésen 54:46, mesterképzésen 64:36 és doktori képzésen 25:75 arányban. Főiskolai diplomát 2014, egyetemi diplo-mát 5358 és mesterfokozatot 2281 személy szerzett (Takács 2013: 104). A Vajdaság-ban a felsőoktatásVajdaság-ban dolgozók létszáma 2012-ben 4887 (3596 oktató/kutatóval, 1291 adminisztrátorral).3 A kutatóintézetek száma 2005-ben Szerbiában 163 volt. Közép-Szerbiában 141, míg a Vajdaságban mindössze 22 kutatóintézet működött. Ezek közül kettő önálló tudományos kutatóintézet, 5 vállalati, illetve intézményi kutatásfejlesztési egység és 15 felsőoktatási tudományos kutatóintézet (Gábrity Molnár 2008).
A térség felsőoktatása igen „vegyes”. Az intézmények között főleg államiak szere-pelnek, kevesebb az egyházi és magánkar. Az észak-vajdasági régió felsőoktatása lát-szólag szerteágazó, azonban a munkaerőpiaci elvárások igényesebb diplomakínálatot várnak. A tradícióval rendelkező egyetemi karok, főiskola képzési programjait „felhí-gították” az újonnan (2004-től) megjelenő magánegyetemek, magánkarok tagozatai, belgrádi, újvidéki, sőt Novi Pazar-i székhellyel. A magyar hallgatók „szétszóródnak”, és a következő városokban koncentrálódnak: Újvidék, Szabadka, Szeged, Budapest (Gábrity Molnár 2008; Takács 2010).
A magyar tannyelvű felsőoktatás Szerbiában
Szerbiában a lakosság 83,32%-a szerb nemzetiségű. Más nemzetiségek és etnikai közösségek főleg a Vajdaság és a Szandzsák területén élnek. A Vajdaságban az etnikai közösségek felsőoktatása anyanyelvükön csak részben megoldott, sőt a választható sza-kok között eltérő az egyes tudományterületek megoszlása (a magyarok esetében pél-dául kimagaslik a társadalom- és humán tudományok részaránya, részben megoldott a műszaki képzés, míg a többi tudományterület esetében alulreprezentáltság a jellemző).
A tartományközpontot kivéve a többi körzetközpont marginalizálódott. Az Újvidéki
2 Forrás: http://site.cep.edu.rs/sistem-obrazovanja-u-srbiji/sistem-obrazovanja-u-celini (2014. 10. 10.).
3 Forrás: http://www.uns.ac.rs/sr/ (2015. 06. 08.).
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Egyetem 70,3%-ban, míg Szabadka 17,7%-ban vesz részt a felsőoktatási hálózat kapacitásmegosztásában (Takács 2010).
Szerbiában önálló magyar egyetem nincs. Intézményesített magyar felsőoktatás – az Újvidéki Egyetem egyes karain belül – csak a szabadkai Magyar Tannyelvű Ta-nítóképző Karon működik 2006 óta. Részleges magyar oktatás van még az egyetem négy karán és egy akadémián,4 illetve néhány főiskolán.5 Az anyaországi kihelyezett tagozatok szabadkai és zentai főiskolai próbálkozásai még nem akkreditáltak Szerbiá-ban, és csak részben illeszkednek a szerbiai felsőoktatási rendszerhez: konzultációs központokban távoktatási formaként; diplomáik honosítása elkezdődött.
A régióban a hallgatók felsőoktatási szakválasztására jellemző, hogy a pedagógia, a művészet, a bölcsész- és humán tudományok szerbiai átlag felett képviselt. A ter-mészet-, matematika- és informatikatudományok, az egészség- és szociális szakok részaránya kimagasló. Ezekkel a szakokkal a végzettek könnyebben kapnak munkát külföldön. Az országos átlag alatt alakul a technikai, építészeti, agrár, állategészségügyi szakok részaránya. Észak-Vajdaság szakképzettségének a hiányosságai szembetűnő-ek, mert ott magas a humán és társadalomtudományi, de alacsony a természet- és technológiatudományi részarány (IPA – HANDSHAKE 2011). Az iskolapreferenciák, valamint a szűkös kínálat miatt a Szabadkán lévő karokon (főiskolákon) túljelentkezés alakul ki, függetlenül attól, hogy a szakmának van-e piaci létjogosultsága. Így például a közgazdász- és menedzserképzés párhuzamosan négy felsőoktatási intézményben zajlik Szabadkán (Gábrity Molnár 2012). Erre megoldás lehet az akkreditált és dina-mikus szakváltás, vagyis multidiszciplináris, új szakpárok beindítása, a régió gazdasági és piaci igényeivel összhangban.
Az anyaországban képzett migránshallgatók, intézményes együttműködés
A vajdasági magyarok tanulmányi célú migrációja a 90-es években kezdődött. Az elvándorlási motívumok között vannak a politikai instabilitás, a háború okozta elsze-gényedés, a gazdasági kilátástalanság, a jövőkép hiánya, a magyar tannyelvű felsőok-tatási lehetőségek szűkössége és a szerb nyelvtudás hiánya. A magyarországi felső-oktatási intézményekben tanuló szerbiai/vajdasági magyar hallgatók száma jelentős.
Visszatérésük, itthoni elhelyezkedésük nehézkes. A magyarországi vagy más külföldi diploma megszerzésével kevesen térnek haza (becslés 20%) (Gábrity Molnár 2012).
A potenciális migrációs veszteség különösen az országhatárhoz közel nagy, mert a dinamikus tanulási célú mozgás emigrációs csatornát jelent. Magyarországon a fel-sőoktatási intézményekben 2010-ben 1385 szerbiai állampolgár tanult. A nappali ta-gozatos hallgatók száma 1009 volt. Származási térségük főleg a Tisza mente, vagyis a Vajdaság többségében magyarlakta községei. Az Újvidéki Egyetemen összesen 3152 magyar nemzetiségű hallgató tanult. Tehát a mintegy 4500–4700 fős teljes magyar
4 Szabadkán a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar mellett Építőmérnöki Kar, Közgazdasági Kar és Újvidéken a Bölcsésztudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék és a Művészeti Akadémia.
5 Műszaki Szakfőiskola és Óvóképző Szakfőiskola.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
hallgatói kontingens 30–35%-a Magyarországon volt (Nemzeti Erőforrás Minisztéri-um 2011 alapján Gábrity Molnár 2013).
A tanulmányi célokkal Magyarországhoz kötődő fiatalok három karakteres csopor-tot alkotnak: egyesek a tanulmányuk befejeztével hazatérnek szülőföldjükre, azután, többségük a diplomázást követően Magyarországon telepedik le, vagy friss diplomá-jukkal valamelyik európai országban igyekeznek munkához jutni. Ez rámutat a tran-zitmigráció egyre táguló jelenségére (Gábrity Molnár 2006).
A központi felvételi információs rendszer adatbázisa szerint (Educatio)6 a vajda-sági magyar fiatalok leginkább Szegedre (52%), Budapestre (22%), Pécsre (5%), Gö-döllőre (1%) és Kecskemétre (1%) jelentkeznek felsőoktatási tanulmányok céljából.
A szerbiai állampolgárságú hallgatók felvételi adataiból láthatjuk, hogy a Szegedi Tu-dományegyetem jelenti a legnagyobb „elszívó erőt”. Az ott tanulóknak fontos volt a város közelsége, a napi vagy a heti ingázás lehetősége. 2010-ben 293 tanuló nyert felvételt a Szegedi Tudományegyetem karaira. A sikeres felvételizők tudományterüle-tek szerint első helyen a bölcsész szakot (21,5%), majd a természettudományi szakot (16,4%), informatikát (8,2%), orvosi és egészségtudományt (20,1%) és társadalomtu-dományokat (13,3%) választották. A tanulók tudatosan válogattak a Szerbiában (ma-gyarul) rendelkezésre nem álló képzések közül (lásd INNOAXIS 2010).
A vajdasági elsőéves magyar hallgatók körülbelül 30%-a tanul Magyarországon, 50% szerbiai állami egyetemek karain (szerbül vagy részben magyar nyelven), 20% a szabadkai magánkarokon. A régióban maradó fiatalok egyoldalú iskolavégzettséget produkálnak: ¼ műszaki végzettségű, ¼ tanító, óvónő, ¼ közgazdász, menedzser.
A határrégióban működő felsőoktatási intézmények az egységes felsőoktatási pia-con egymással versenypozícióban állnak. A vajdasági magyarok számára Szeged, Új-vidék és Belgrád egyetemei az igazi versenytársak, bár a szabadkai székhelyű állami karok presztízse magas. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző szerteágazó anyaországi, vagy a Szabadkai Műszaki Szakfőiskola együttműködése a budapesti műszaki és in-formatikai szakosokkal bejáródott. Annak ellenére, hogy vannak paralel működtetett szakok/programok a határ két oldalán (Szabadka–Kecskemét műszaki tudományok, Szabadka–Szeged pedagógia, közgazdaság-tudományok vagy az építészet), ezek az intézmények mégsem kezelik megfelelően a konkurenciát. A határ két oldalán kifeje-zésre jut a versengés a mezőgazdasági képzésben is: Újvidéken (Mezőgazdasági Kar), Zentán pedig a Kertészeti Főiskola (Budapesti Corvinus Egyetem Zentai Kihelyezett
6 Az adatbázisban (2005–2010) a hallgatók (N = 2806) 85%-a általános és normál felvételi eljárással, 1%-a keresztféléves eljárással, 14%-a pótfelvételi eljárással jelentkezett a magyarországi felsőoktatási intézményekbe. A vajdasági felvételizők 12%-a gimnáziumot, a többiek szakközépiskolát fejeztek be.
Alapsokaságuk nemi eloszlása: 56% nő, 44% férfi. Felvételt 2161 hallgató nyert (77%-os felvételi sike-resség); 84%-uk tanul Magyarországon, míg 16%-uk kihelyezett képzésen (Zenta). A felvételt nyert hallgatók 83,4%-a alapképzésen volt: nappali (71,2%), levelező tagozaton (24,9%), az egyéb mun-karendek (távoktatás, esti oktatás) nem jellemzőek. A felvételt nyert hallgatók 70,1%-a tanul állami finanszírozottként Magyarországon (1514 hallgató), míg 29,9% költségtérítéssel tanult az anyaország-ban (647 fő) (Takács 2013: 111).
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Tagozata) verseng a hallgatókért. A párhuzamosságok elkerülése érdekében hatékony felsőoktatási együttműködésekre lenne szükség.
Általánosságban a szerb igazgatású felsőoktatási intézmények vezetősége viszonylag nyitott a külföldi együttműködésekre, de a diák- és tanárcsere gyér. Hátráltató kö-rülmény, hogy a bolognai folyamatok nehézkesen kelnek életre. Az oktatócsere csak személyi kapcsolatokon keresztül működik. Közös kutatási projektek vagy folyamatos hálózati kapcsolatban működő kutatások, inkább csak alkalmi pályázati feladatok ke-reteiben léteznek. Ennek oka főleg az indifferens, rugalmatlan intézetvezetés, bezárt-ság („nem beszélünk angolul”).
A magyar érdekeltségű intézmények elsősorban az anyaország felé orientálódnak, eb-ből kifolyólag nyitottak és sok esetben kreatív együttműködéseik vannak. Nemzetközi konferenciáknak adnak helyet (pl. a pedagógiai vagy SISY-konferenciák Szabadkán).
A BCE Kertészettudományi Kar zentai kihelyezett képzése támogatja a diákcsere-programokat, bekapcsolva az újvidéki mezőgazdasági kar diákjait is, akik Budapesten tanulhatnak, néhány héten át. Szabadka–Budapest között (ritkábban Szeged és Pécs felé) intenzív magyar-magyar tanárcsere zajlik. Az együttműködések sok esetben ven-dégtanári foglalkoztatásban (Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, Szabadkai Műszaki Szakfőiskola) nyilvánulnak meg. Közös képzési programok akkreditálása van folya-matban, amely a határon átívelő kapcsolatok egyik leginnovatívabb formája.
Szeged regionális felsőoktatási szerepe a vajdasági magyarok szemszögéből nézve fontos, mégsem kielégítőek az intézményi kapcsolatok. A Szabadka–Szeged reláción nincs kellő együttműködés az orvosi, műszaki, gazdasági tudományok területén. A mű-szaki, határon átívelő tudományszervezés intenzív együttműködési célpontjai inkább Kecskemét, Budapest. A mezőgazdasági tudományok, pedagógia és gazdaságtudo-mányok területén léteznek kutatási együttműködések. A humán és társadalomtudo-mányok területén elsősorban a személyi tudóskapcsolatok működnek. A szabadkai székhelyű intézmények erős budapesti együttműködési igényeket fogalmaznak meg.
A határrégió felsőoktatása a Szeged–Szabadka reláción tehát nem kooperál elégsége-sen. Jellegzetes együttműködési relációk alakultak ki viszont Szabadka–Baja, Kecske-mét, Budapest, Debrecen, Pécs, Győr és Szeged–Újvidék, Belgrád között. Az együtt-működési szerződéskötésekben a magyarországi felsőoktatási intézmények figyelme Újvidék és Belgrád felé irányul. A bilaterális tanár- és diákcserék formájában bejáró-dott intézménykapcsolatok nem hálózatos intézményi kooperáció kereteiben funkcio-nálnak (INNOAXIS 2010).
A felsőoktatás terén Szegednek térformáló szerepe van a régióban, ami az euró-pai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) által biztosított határrégiós in-tézményi keretben fejleszthető tovább. A terület így válik funkcionális régióvá, egy szupranacionális közigazgatási rendhez igazodva. Az EGTC eddigi gyakorlata azt bizonyítja, hogy együttműködési előrehaladás várható pl. foglalkoztatás, oktatás és innováció, illetve a környezetvédelem, turizmus és egészségügy területén. Emellett ha-tékony felsőoktatási hálózatos kapcsolatteremtésre lenne szükség.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A munkaerőpiac képzésigénye
A regionális alapokon szerveződő felsőoktatás alapvető funkciója, hogy a gazdaság számára biztosítson megfelelő emberi erőforrást, a piac és a gazdaság elvárásaival össz-hangban. A Vajdaságban nincs hagyománya a diplomás pályakövetésnek, munkaerőpiaci monitoringnak. Részleges kutatások folynak, főleg a munkaadók megkérdezésével.
Hiányszakmák
Szerbia munkaerőpiacán 2012-ben több mint ezer munkaadó lekérdezésével ki-alakult a prioritásszakmák listája, aminek az eredményeit a sajtó és a szakemberek is előszeretettel idézik.7 Legkeresettebbek: (softver developer) programozók, számviteli szakember és revizor, pénzügyi tanácsadói, informatikus rendszerelemző, emberierő-forrás-menedzser, adminisztrátor, dizájner, piackutató marketingspecialista, főelőadó, gépészmérnök, logista, tervező, farmakológus, gyermekgyógyász, aneszteziológus.
A jövő szakmája tehát a szakkörnyezetvédő, környezetminőség-ellenőr, fizikai-kémi-kus, mechatronikai mérnök, biztonsági menedzser, pénzügyi analitifizikai-kémi-kus, pénzügyi köz-vetítő, ügyviteli tanácsadó, turisztikai menedzser, esztétikasebész.
A gazdasági térszerkezet, valamint a társadalmi (politikai) közeg változásával ala-kul a régió humán tőke iránti igénye is. A piacorientáltságot figyelembe véve az in-tézmények hiányszakmákként a következőket emelik ki (INNOAXIS 2010): útépítő szak; városrendezési és kommunális szak; mechatronika; műszaki kommunikációs me-nedzsment; logista; környezetgazdálkodói agrármérnöki szak.
A diplomás munkanélküliek legnépesebb csoportja (Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska területén) a következő végzettségek területéről kerül ki: főiskolai vég-zettségű mezőgazdasági mérnök, okleveles mezőgazdasági mérnök, főiskolai végzett-ségű gépész-, elektronika-, elektrotechnikai mérnök, okleveles építőmérnök, főiskolai végzettségű pénz- és bankügyi közgazdász és ipari menedzser, okleveles közgazdász, okleveles jogász, főiskolai végzettségű óvónő, tanítónő, okleveles osztálytanító. A fel-sőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliként nyilvántartott személyek 43,4%-a közgazdász-menedzser, illetve jogi és igazgatási képesítéssel rendelkezik. Minden ne-gyedik diplomás munkanélküli (24,8%) főiskolai végzettségű óvónő vagy diplomás
A diplomás munkanélküliek legnépesebb csoportja (Észak-Bácska, Észak-Bánát, Nyugat-Bácska területén) a következő végzettségek területéről kerül ki: főiskolai vég-zettségű mezőgazdasági mérnök, okleveles mezőgazdasági mérnök, főiskolai végzett-ségű gépész-, elektronika-, elektrotechnikai mérnök, okleveles építőmérnök, főiskolai végzettségű pénz- és bankügyi közgazdász és ipari menedzser, okleveles közgazdász, okleveles jogász, főiskolai végzettségű óvónő, tanítónő, okleveles osztálytanító. A fel-sőfokú végzettséggel rendelkező munkanélküliként nyilvántartott személyek 43,4%-a közgazdász-menedzser, illetve jogi és igazgatási képesítéssel rendelkezik. Minden ne-gyedik diplomás munkanélküli (24,8%) főiskolai végzettségű óvónő vagy diplomás