Absztrakt
A trianoni békeszerződést követő területi veszteség az ország valamennyi tényezőjé-re kihatott mind gazdasági-politikai-társadalmi, mind pedig kulturális vonatkozásban.
Hatással volt tehát az oktatásra is, amely a középiskolai történelem- és földrajztanköny-vek szövegein s ábráin is egyformán megfigyelhető. Attól függően, mi volt a tankönyvi lecke témája, egy kivétellel találtam utalást Trianonra, annak következményére és arra, hogy hogyan viszonyult az adott kor, illetve szerző a „traumához”. Azok a tankönyvek, amelyek a Kárpát-medencével és Magyarországgal foglalkoznak részletesen, típustól, megjelenési időtől és írótól függetlenül nagy hasonlóságot mutatnak. Szinte valameny-nyi hasonló szempontok mentén „nemzetiesítette” a Kárpát-medence terét. Követke-zésképp Trianon alapvető hatással volt hazánk földrajzoktatására. Az általam vizsgált tankönyvekkel illusztrálható az a központi rendelet, mely kimondta, hogy hazánk egy-ségességét kell kihangsúlyozni és ebben az esetben hazánk a történeti Magyarországot takarta.
Bevezetés
A 19. század folyamán a számos gazdasági, társadalmi és politikai változáson túl egyfajta mentális változás is történt Európában. Ez a változás leginkább a naciona-lizmus előretöréséhez és a nemzetállamok megjelenéséhez köthető. A 19. század első felében Európa-szerte lezajló forradalmak és függetlenségi háborúk, majd gyakran az ezekkel együtt járó egységesítési mozgalmak, olyan mentális változásokhoz vezettek egy adott nemzetállamban, mely örökre beleivódott az adott nemzet közgondolkodá-sába (Gyáni 2010: 239–240). A modern társadalomban eme újfajta közösségi érzet olyan típusú kohéziót jelentett, illetve jelent, mint anno a keresztény vallás volt (Takáts 2004: 71). Ezen folyamatok egyik hozománya maga a nemzeti tér megalkotása.
Mi is az a nemzeti tér? Gyáni Gábor ezzel kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy „a nemzeti tér, a nemzetállami territorializáció történeti képződménye, sokrétű mentális folyamatok végeredménye” (Gyáni 2010: 245). Ez a tér korábban csupán csak dinasz-tikus territóriumként ismert politikai tér volt, amely valamely király vagy fejedelem tulajdonát képezte. Idővel azonban ez eltűnt, s helyét a nemzet vette át, amely szuverén politikai közösség által elfoglalt és kisajátított területként jött létre, melyet a nemzet
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
kormányoz, és amelyet a nemzet szimbolikusan is magáénak tekint. Az így létrejött modern nemzetállam területe már nemcsak hogy szülőföld, hanem egy korábban nem ismert kiterjedésű politikai haza, mely nemzeti szimbólumok tárháza is egyben (Gyáni 2010: 245). Továbbá a 19. századhoz köthető számos olyan változás, mely megerősí-tette ezeket a nemzeti szimbólumokat. Takáts József így ír erről: a „19. század utolsó harmadától kezdve egy nem előzmény nélküli, de erősségében új, a teljes lakosságot el-érő kulturális egységesítés-egységesülés ment végbe, amely jellegzetesen nemzetiesítő volt – még ha számos elemének egyáltalán nem is ez volt a célja –, s amelynek legfőbb, ám nem kizárólagos ágense az állam volt és maradt” (Takáts 2004: 75).
Hazánkat vizsgálva nem kerülhetjük meg a magyar államtér alakulásának, alakí-tásának kérdését. A honi földrajz még a 20. század elején igen kényelmes helyzetben volt, mivel úgy vizsgálhatta a Kárpát-medencét, mint „egységes” társadalmi és fizikai magyar államtér. Ezek alapján fogalmazódott meg a magyar államtér és a Kárpát-medence azonosságának gondolata (Keményfi 2010: 15). Hazánkat vizsgálva számos olyan szimbólummal találkozhatunk, mely a nemzeti teret erősíti. Ezekről részletesen Prinz Gyula a történeti magyar „ország–tér” földrajzi naturalizálását célzó államföld-rajzi elképzelése foglalkozik. Mely szerint a magyar államtér és annak fizikai hátte-re között egészen nagy múltra visszavezethető kapcsolat állt fenn egészen a trianoni döntésig. A Kárpát-medence egyfajta gyűrűként vette körül hazánkat, melyet az ideá-lis folyóhálózat és éghajlati viszonyok csak még jobban egységesítettek, illetve egyfajta kulturális, szimbolikus természetes otthonul szolgált az itt élő magyar nemzet számára (Gyáni 2010: 252). Viszont itt fontos megjegyezni, hogy a hazai geográfia nem igazán rendelkezett a nemzetiségek vagy a nemzetiségi területek emberföldrajzi viszonyairól, hanem kizárólag a magyar élettérként interpretálta azt (Keményfi 2010: 16-18).
Korábban nem vizsgáltak középfokú földrajzkönyveket a nemzeti tér elemzésé-nek érdekében, azonban a munkám során felhasznált akadémiai doktori értekezés (Keményfi 2010) ugyancsak alkalmaz hasonló módszereket, felhasznál kartografikus forrásokat. Tanulmányom alapkérdése e munkáéhoz hasonlóan az (etnikai) térképé-szet vizsgálata, mely során vizuális elemeket, köztük a színhasználatot is elemezte.
A disszertáció fő gondolati eleme azonban maga a tér nemzetiesítése és magának a nem-zeti tér egységének a vizsgálata volt, akár társadalmi-politikai, akár természetföldrajzi szemszögből tekintve.
Kutatás közben lehetőségeimhez képest igyekeztem minél több korabeli tankönyvet felhasználni, ám nem mindig jártam kellő sikerrel, mivel kevés a jó állapotú, hozzáfér-hető középiskolai földrajztankönyv ebből az időszakból. Összesen kilenc tankönyvet elemeztem, három iskolatípusból. Munkám folyamán figyelembe vettem a könyvek szerkezeti felépítését, a szerkezeti egységek arányát, a vizuális eszközök használatát (térképek, ábrák), továbbá a szövegben fellelhető tartalmi dolgokra is fókuszáltam.
Ezek által szeretnék választ kapni olyan kérdésekre, mint például: hogyan jelenik meg ezekben a trianoni döntés? A nemzeti tér hogyan konstruálódik, milyen jellegzetessé-geket mutat? Mit sugall az olvasónak/tanulónak a nemzeti térről? A beletörődés vagy csak a revízió gondolata stabilan jelen van-e?
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Az elemzés eredményeinek bemutatásakor a tematikus és a kronologikus (kötetek megjelenési éve szerinti) rendezői elvet választottam, továbbá iskolatípusonként fo-gok haladni, kezdve a felső kereskedelmi iskolákkal, folytatva a líceumi, leánylíceumi könyvekkel és végül majd a reálgimnáziumi, gimnáziumi, reáliskolai munkákkal zárom a sort.
Felső kereskedelmi iskola A Hézser-féle tankönyv (1922)
A szerző már az előszóban leszögezi, hogy nehéz hazánkról az elcsatolt területek nélkül beszélni, mivel olyanfajta egységről van szó, melyet nem célszerű külön tárgyal-ni. Azonban azt is megjegyzi Hézser, hogy Trianont nem hagyhatjuk figyelmen kívül (Hézser 1922: 3–4). Vélhetően ezért választja azt a megoldást, hogy a gazdasági ágak bemutatásánál valamennyi résznél ír egy rövid összefoglalót az új állapotokról.
Egy terület gazdaságföldrajzának vizsgálatához elengedhetetlen a természetföld-rajzi tényezők ismertetése, így a tankönyv is az ország földtermészetföld-rajzi helyzetével kezdi a gazdasági fejezetet. A szerző már a fejezet elején tisztázza, hogy milyen jelentésbeli különbségekkel bírnak az alábbi kifejezések, ha Magyarországról beszélünk: történelmi Magyarország, tulajdonképpeni Magyarország és Csonka-Magyarország (Hézser 1922:
26). A Magyarország elnevezést csak a történelmi Magyarországra használja, ahogy a földrajzi leírásból kiderül. Kiemeli még, hogy a Kárpát-medence és annak folyó-hálózata, illetve a különböző tájak gazdasági viszonyai „Európa legszebb földrajzi és gazdasági egységét” (Hézser 1922: 26) alkotják. A következő oldalon pár sorban kitér a Csonka-Magyarország változásaira. Ebben a részben érzelmileg telített kifejezések tűnnek fel, mint a „kihasított darab” vagy az „el van szakítva” (Hézser 1922: 26).
A tájak vizsgálatánál egyértelműen az 1920 előtti állapotokat mutatja be. Olyan el-csatolt területeket ismertet a szerző az ország részeként, mint például az Északnyugati Felvidék, Északkeleti Felvidék vagy a Délkeleti Felvidék (Erdély). A vízrajznál nem tér ki a Trianon utáni változásokra, minden bizonnyal itt is a Kárpát-medence egységes vízgyűjtő területe miatt jár így el. Ezzel is erősítve az egységesség képzetét. Ugyanez a metódus látható az éghajlat vizsgálatánál is (Hézser 1922: 26). A lakosság ismerteté-sénél túlnyomóan az 1920 előtti Magyarország helyzetét mutatja be és csak egy rövid részt szentel az új határok adta változásoknak. Megjeleníti azokat az etnikai tömböket, szigeteket, amelyek Trianon után már a határ másik oldalára kerültek (Hézser 1922:
38–40). A települések vizsgálatánál szintén a Trianon előtti Magyarországot mutatja be, majd ezek után áttér az 1920-at követő változásokra. Ugyanez figyelhető meg a bányászatnál, az iparnál, a mezőgazdaságnál és az állattenyésztésnél is. Az utóbbiaknál viszont a változás szembeötlő, mivel azon túl, hogy összehasonlítja a két állapotot és leírja a veszteségeket, tanáccsal is ellátja a tanulókat az ország gazdasági felvirágozta-tásának érdekében; ami túlmutat a revízió gondolatán.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A legvégén a Kárpát-medence új országairól is ír néhány sort Hézser. Itt megfi gyel-hető, hogy kevésbé negatívan fogalmaz, mivel megemlíti az oda-vissza ható gazdasági és kulturális kapcsolatokat is. Azonban az egész könyvet tekintve az olvasóban minden bizonnyal erős ellenérzés alakul ki Trianon iránt, ami természetesen érthető a károk, veszteségek viszonylatában és a kétévnyi eltelt idő távlatában.
A tankönyvben található térképeket vizsgálva kettős ábrázolás mutatkozik meg (1. ábra). Mindkét határvonal megjelenik valamennyi térképen, azonban a térképek leginkább a történelmi Magyarország elcsatolt területeiről készültek, amely szintén jelzésértékű abban az értelemben, hogy az egészet a nemzeti tér részének gondolja a szerző. A határvonal-ábrázolásnál szembeötlő, hogy amíg az úgynevezett „Trianoni határ” vonala egy vékony, a folyókkal megegyező vastagságú pontozott vonal, addig az úgynevezett „országhatárt” egy vastagabb szaggatott vonal képezi. Továbbá maga a határvonalak elnevezése is szembeötlő, miszerint 1922-ben az országhatár elnevezés alatt a Nagy-Magyarország határát érti Hézser, míg az új határokat trianoni határnak nevezi, jelezve, hogy lényegében nem fogadja el a trianoni változásokat. A térképek témáját illetően mindegyik vasútvonalakat jelenít meg, amely 1920-ig egy egységes, viszonylag sűrűn és jól kiépített hálózatot takart, ami az ábrázolásból is jól kitűnik.
Illetve azt is megfi gyelhetjük, hogy a béke június 4-i aláírása után milyen jelentős vasútvonalak kerültek az országhatár túloldalára.
1. ábra. Az északkeleti Felvidék vasútjai.
Forrás: Hézser 1922: 77
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A Simonyi-féle tankönyv (1923)
Simonyi tankönyvében már az első oldalon látható térkép (Simonyi 1923: 2) alapján szembeötlik, hogy három évvel Trianon után az ezelőtti állapotokat ábrázolja a szerző.
Ezek után Magyarország taglalásánál is végig Trianon előtti állapotában mutatja be az országot. A térképen egyértelmű feliratok jelzik, hogy Erdélytől keletre található Románia, illetve a Vaskapunál is egyértelmű a jelzés, hogy tőle keletre helyezkedik el a keleti szomszédunk.
A tankönyv szerint a legmagasabb pontja hazánknak a 2663 méter magas Ferenc József-csúcs (mai nevén Gerlachfalvi-csúcs) (Simonyi 1923: 33), ami szintén azt bi-zonyítja, hogy úgy vizsgálja hazánk földrajzát egészen a 93. oldalig, mintha nem is történt volna semmi 1920. június 4-én.
Tehát elmondhatjuk, hogy ez a tankönyv minden tényezőben, nagy részletességgel a történelmi Magyarországot taglalja, legyen szó hazánk természetföldrajzáról, tájai-ról, közigazgatásátájai-ról, gazdaságátájai-ról, közlekedéséről vagy lakosságáról. A Csonka-Ma-gyarország című fejezetben (Simonyi 1923: 93–98) röviden, tömören foglalja össze az újonnan kialakult államok földrajzi helyzetét, viszont részletekbe nem bocsátkozik.
A könyv jellemzője, hogy amikor a Trianon utáni helyzetről ír, akkor végig a Csonka-Magyarország jelzős szerkezetet használja.
Az arányokat vizsgálva jelentős a két tartalmi egység terjedelme közötti különb-ség. Pontosan tízszer hosszabb a Nagy-Magyarország földrajzát bemutató rész, mint a Trianon utáni országrészről szóló egység. Ennek alapján megállapítható, hogy elsőd-legesen a történelmi Magyarország földrajzi viszonyait tanították a felső kereskedelmi iskolákban (is).
A Hézser-féle „második” tankönyv (1929)
Ez a földrajzkönyv már lényegesen elkeseredettebb hangvételű, mint az előző kettő, annak ellenére, hogy az elsőnek bemutatott munkát is Hézser Aurél írta. Sőt az álta-lam vizsgált tankönyvek közül ennek van a legsajátosabb gondolatvilága. Így amellett, hogy bemutatom magát a tankönyvet, párhuzamosan össze is hasonlítom az 1922-es tankönyvvel.
Az ország gazdaságföldrajzát szisztematikusan bemutatva ismerteti az olvasóval, hogy mi volt és mi lett a gazdaságunkkal, hogy milyen veszteségek érték többek között a bányaipart, a szarvasmarha-állományt, a mezőgazdasági terményeket vagy éppen-séggel a kultúrát. Majd valamennyi fejezet végén egy arányaiban lényegesen rövidebb terjedelmű összegzést ad Hézser a Csonka-Magyarországról, pontosan úgy, mint aho-gyan az 1922-es tankönyvében tette. Egyetlen pozitívumként a selyemtermelés fellen-dülését hozza fel.
A könyvet olvasva több olyan kifejezés található, amely bemutatja a tankönyv ke-letkezésekor munkáló érzelmi kontextust: „román uralom alatt” (Hézser 1929: 99), „el-lenséges érzetű utódállamok” (Hézser 1929: 108), „el„el-lenséges gyűrű” (Hézser 1923: 115),
„megcsonkítás” (Hézser 1923: 115) vagy „elveszített terület” stb.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A tankönyv harmadik negyedében egy teljes fejezetet szentel a szerző a Trianon utáni hazára. Ebben a részben segít a tanulónak megérteni azt, hogy hogyan is jutott az ország ilyen helyzetbe. Történelmi, geopolitikai tényeket közöl a szerződéssel és an-nak következményeivel kapcsolatban, így több szemszögből közelíti meg a „traumát”, és segít nagyobb rálátást biztosítani a következményekre. Hézser a Csonka-Magyaror-szágot inkább átmeneti államnak tekinti, közel sem egy végleges, megváltoztathatatlan állapotnak tartja.
A legvégén egy Gazdasági feladataink c. részt illesztett a korábbi fejezetekhez hozzá a szerző, melyben a jövő nemzedékeit látja el tanácsokkal, csakúgy, mint az 1922-es, korábbi tankönyvében. Hézser több kifejezést is használ a Trianon előtti hazára: Ma-gyarország, Egész MaMa-gyarország, Történelmi Magyarország (Hézser 1923: 135), miköz-ben a Trianon utánira pedig szinte csak a Csonka jelzőt alkalmazza.
Az utolsó oldal legalján pedig megtalálható a híres idézet: „Hiszek egy Istenben / Hi-szek egy Hazában, / HiHi-szek egy isteni igazságban, / HiHi-szek Magyarország feltámadásában”
(Hézser 1923: 115). Ehhez hasonlót csak egy 1926-os reálgimnáziumi tankönyvben találtam.
Összességében megállapítható, hogy lényegi különbség nincs a kereskedelmi isko-láknak írt könyvek között. Mind a háromban, kiadási évtől függetlenül, többségben volt a Trianon előtti Magyarország és kisebb terjedelemben a Csonka-Magyarország ismertetése. Ezért a tér nemzetiesítése szempontjából a Trianont követő években, év-tizedekben is Magyarországot azonosnak tekintették a Trianon előtti országterülettel.
Megfigyelhető azonban, hogy a Hézser Aurél által írt tankönyvekben erőteljesebben jelenik meg a nemzeti öntudat és ezáltal a revíziós gondolat is. Ha a két Hézser-féle tankönyvet hasonlítjuk egymással össze, akkor mind felépítésében, mind szerkesztésé-ben ugyanazt a metódust követik. Egyedüli jelentős különbség, hogy az 1929-es tan-könyv hangvételében hangsúlyosabb a „nemzeti” motívum. Ezt a nagyszámú negatív kifejezés jelzi Trianonnal kapcsolatban, illetve a tankönyv végén található „Hiszek egy Istenben” idézet.
Líceum és leánylíceum
A Bálint-féle általános tankönyv (1939)
Ez a tankönyv, mivel egy általános földrajzkönyv, mindent csak érintőlegesen tár-gyal, tehát a Trianonra utaló dolgok is csak minimális terjedelemben találhatóak meg benne. A tartalomjegyzéke első ránézésre arányosnak tűnik. Az óramutató járásával ellentétesen haladva tárgyalja Európa régióit, országait. Elsőnek Észak-Európával kezdi, majd Nyugat-, Dél-, Kelet- és végül Közép-Európával zárja. Magyarországról nem beszél, mert arra Bálint Sándor II. osztályos tankönyve tér ki részletesen, amit sikerült felkutatnom. A továbbiakban a közép-európai fejezetből igyekeztem követ-keztetéseket levonni.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Az emberföldrajzzal foglalkozó résznél kiemelésre kerül, hogy a közép-európai ré-gió mennyire összetett, differenciált, mind vallási, mind nemzetiségi téren. A másik fontos tény, amit megemlíthetünk, hogy a szerző kitér az országhatárok „hibáira”, úgy fogalmaz, hogy az „államhatárok sehol sem esnek egybe a néprajzi határokkal” (Bálint 1939a: 106). Így anélkül jelenik meg Trianon és a nemzeti tér, hogy egy szót is ejtené-nek Magyarországról. Hazánkat csak Csonka-Magyarországnak nevezik ebben a tan-könyvben is. Tisztán látszik tehát, hogy a Párizs környéki békeszerződést nem akarták, nem tudták elfogadni, hanem azt csak egy átmeneti állapotnak kívánták beállítani. Az
„ostoba” jelző (Bálint 1939a: 107), mellyel a békeszerződést illeti, nem olyan expresszív, mint amilyennel az előző tankönyvben találkoztam (Bálint 1939a: 106).
Németországgal kapcsolatosan egészen kiegyensúlyozottan ír Bálint Sándor. Tan-könyve több oldalról mutatja be az országot, sőt a hozzánk fűződő viszonyát is számos szempontból vizsgálja (gazdasági, politikai stb.). Éppúgy megjelennek a pozitív, mint a negatív hatások is, következésképp a leírtakból nem következik a Német Birodalom érzelmileg színezett bemutatása, viszont a német múlt előtti tisztelet annál inkább, mint például: „Németország Földünk egyik legelső kultúrtája” (Bálint 1939a: 108). A ma-gyar–német kapcsolat is megjelenik pár sor erejéig. Csehszlovákiára áttérve többször is említésre kerül, hogy lényegében a „mi” Északnyugati Felvidékünkből jött létre, ám negatív megjegyzés nem kerül elő. Tisztán és több oldalról mutatja be az új államot, annak geopolitikai, gazdasági és természetföldrajzi helyzetét. A „tér nemzetiesítésé-re” valló mozzanat a közlekedési hálózat bemutatásánál jelenik meg először, melynek központjaként Budapestet nevezi meg a szerző (Bálint 1939a: 111). Továbbá meg-említi, hogy a magyar kulturális emlékek egy része is idegen országba került. Ezzel is utal arra, hogy ezekben erősen megtalálható a magyar vonatkozás. Feltűnő, hogy az 1939-es könyvben igen hamar felbukkan a tankönyvben Kárpátalja 1939-es vissza-csatolása is. Ám érdekes, hogy ennek nem tulajdonít nagy jelentőséget a szerző. Ha csak a terjedelmet nézzük, akkor pár sorban foglalja össze ezen revíziós eseményeket, ami számomra azért is meglepő, mert az eddigi tankönyvek alapján arra számítottam, hogy nagyobb szerepet kap majd a narratívában. Vélhetően ezzel Trianon átmeneti szerepét kívánja hangsúlyozni, így a revízió magától értetődő következményként ér-telmeződött.
Romániánál visszatérő elem a dákoromán kontinuitás elmélete, melyet a szerző erősen megkérdőjelez, sőt kimondatlanul utalva rá, hazugságnak, „délibábosnak” nevezi azt. Trianonnal kapcsolatosan előkerül, hogy mekkora szerencsével ért véget a román nép számára az első világháború. Így fogalmaz: „legvérmesebb álmaikat is felülmúlta”
(Bálint 1939a: 112). Emellett az is megjelenik, hogy az „új” Románia, az új területek által, már kevésbé volt egységes, inkább széttagolt és jelentős (magyar) kisebbséggel bővült. Az ország természeti erőforrásait tárgyalva megemlíti, hogy igen komoly for-rásokkal rendelkezik, és hogy ez egykor „hazánk kezében” volt. Továbbá a magyarság jelentős lélekszáma kerül megemlítésre, s a fejezet végén Bukarestet a második legna-gyobb magyar városnak nevezi a szerző (Bálint 1939a: 112).
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Jugoszlávia esetében hazánk területi veszteségein kívül minimális a magyarsággal kapcsolatos tartalom. Az elcsatolt Délvidéken túl, inkább a Trianon utáni „új ország”
(Jugoszlávia) erősen differenciált lakosságára, vallására és az ezekből adódó problé-mákra hívja fel a figyelmet. Egy helyen előkerül a „volt Monarchia területén” kifejezés (Bálint 1939a: 112), melyet helymeghatározásként használ a szerző, ezzel is erősítve, hogy az korábban a Magyar Birodalom részét képezte.
A Bálint-féle Magyarország tankönyv (1939)
Itt már részletesebb képet kapunk a Kárpát-medencéről. Már a tankönyv elején a
„magyar föld természeti képe” cím alatt mutatja be a történelmi Magyarországot, azaz a Kárpát-medence déli, délnyugati részeivel kiegészítve. Hasonlóképpen többször meg-jelennek olyan kifejezések, mint például a „magyar föld” és a „hazánk”, illetve a „Magyar medencerendszer” (Bálint 1939b: 5–7). Ezekben az esetekben is a Trianon előtti orszá-got mutatja be annak ellenére, hogy ekkor már 19 évvel vagyunk Trianon után. Ebben a tankönyvben két térkép is található, melyek szintén a különböző államokhoz tartozó területek egybetartozását hivatottak alátámasztani.
Elsőnek a Magyarország néprajzi képe c. fejezetben jelenik meg Trianon. Többek között megjelenik az a magyarázat, hogy az első világháborút kihasználó nemzetiségi mozgalmak miatt egész Közép-Európának nagy árat kellett fizetnie, mivel az új hatá-rok a gazdasági teret is felszabdalták, s a kiválóan működő gazdasági egység a területi változtatásokkal megszűnt létezni (Bálint 1939b: 17). Ezt követően a gazdasági feje-zetben jelenik meg újra Trianon fogalma. Ebben a szerkezeti egységben az ismertetés a Csonka-Magyarországra helyeződik át. Itt kitér a veszteségekre, a károkra is. Kife-jezetten az ország gazdasági erejének visszaesésére helyezi a hangsúlyt. Pár oldallal később azonban, az állattenyésztés témánál ismételten eltekint Trianontól, s megemlíti Székelyföldet, illetve Fogarast. A bányászati és az ipari résznél pedig rendre a „ha-zánk” szót használja, továbbá a „bányászatunk” és a „magyar kisipart” említi, de ami
Elsőnek a Magyarország néprajzi képe c. fejezetben jelenik meg Trianon. Többek között megjelenik az a magyarázat, hogy az első világháborút kihasználó nemzetiségi mozgalmak miatt egész Közép-Európának nagy árat kellett fizetnie, mivel az új hatá-rok a gazdasági teret is felszabdalták, s a kiválóan működő gazdasági egység a területi változtatásokkal megszűnt létezni (Bálint 1939b: 17). Ezt követően a gazdasági feje-zetben jelenik meg újra Trianon fogalma. Ebben a szerkezeti egységben az ismertetés a Csonka-Magyarországra helyeződik át. Itt kitér a veszteségekre, a károkra is. Kife-jezetten az ország gazdasági erejének visszaesésére helyezi a hangsúlyt. Pár oldallal később azonban, az állattenyésztés témánál ismételten eltekint Trianontól, s megemlíti Székelyföldet, illetve Fogarast. A bányászati és az ipari résznél pedig rendre a „ha-zánk” szót használja, továbbá a „bányászatunk” és a „magyar kisipart” említi, de ami