Absztrakt
2015 fontos évszám a Partiumi Keresztény Egyetem életében. Az egyetemet 2000-ben akkreditálta az állam, bár az elődjének számító Sulyok István Református Főiskola 1990-től működik az egyházak és a társadalmi szereplők széles körű összefogásának eredményeképpen. 25 év távlatából érdemes számot adni az intézmény történetéről, mérföldköveiről. A szerző ezt az áttekintést végzi el tanulmányában.
Bevezetés
Amennyiben a Könyvek Könyvében olvasható zsoltárok szavait („Mert ezer esz-tendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel”
– Zsolt. 90,4) örök evidenciaként fogadjuk el, és abból kiindulva mérjük az időt, akkor negyedszázad aligha nevezhető számottevőnek, mégis huszonöt esztendőt egy felső-oktatási intézmény életében ki és meg lehet tölteni minőségi és mennyiségi szempont-ból olyan tartalommal, amelyről érdemes, sőt a kell imperativusával lehet ma beszél-nünk. Természetesen a Partiumi Keresztény Egyetem sem lett csak úgy. Szülői, bábái a kronos és a kairosz szerencsés és teremtő egybeesésének metszéspontjában találkozva, sőt közös ügyszeretetben és mandátumos küldetésben egymásra találva végezték el intézményteremtő feladatukat (Kozma 2005; Kozma 2016). A millennium esztende-jében a Sulyok István Református Főiskola magánegyetemként működési engedélyt nyert, majd pedig 2008-ban jogutódja, a Partiumi Keresztény Egyetem hivatalos akk-reditációt kapott. Így vette kezdetét ismét Nagyváradon 1990-ben a magyar nyelvű egyházi és világi kettős oktatás. Ez lett a mai Romániában időrendi sorrendben az első államilag is akkreditált magyar nyelvű felsőoktatási intézmény. Elemzésünk e két intézményépítési korszakot mutatja be 2015-tel bezárólag.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Előzmények, azaz ami a huszonöt esztendő előtt volt Váradon
Nagyváradot kevésbé tartja számon úgy a történelem, mint egyetemvárost. Tény, hogy olyan tudományegyetemmel, mint Debrecen vagy Kolozsvár soha nem rendelke-zett. Kronológiai rendben áttekintve először a 16. század második felében, a reformá-ció szellemében létrehozott egyházi iskolára kell gondolnunk, amelyből már a 17. szá-zadban kifejlődött az Apáczai Csere János által is legjelentősebb korabeli iskolaként aposztrofált scholae illustris. Az egykori váradi református kollégium főiskolai, illetve egyetemi szintjét, jellegét – természetesen a korabeli paraméterek összefüggésében – lehet vitatni pró és kontra (Pálfi 2009; Pénzes 2014), ám ezzel együtt a 17. századi hazai, felekezeti alapvetésű felsőoktatási intézményeink sorában – a váradi vár és város oszmán-török seregek általi elpusztításáig – meghatározó szerepet játszott.
Sorban a második jelentős felsőoktatási intézmény a Mária Terézia által, 1780 már-ciusában alapított Nagyváradi Királyi (Katolikus) Jogakadémia, amely 1919 márciusáig működött. Bölcsészeti, jogi, államtudományi karok és szakok, illetve újkori egyetemes történeti tanszék kaptak működési lehetőséget. Volt időszak, amikor 10 tanszékkel működött (Bozóki 1889). Az első világháborút lezáró békediktátum döntése értelmé-ben Nagyváradot, a Partiummal együtt az új ország-kreációhoz, Romániához csatolták.
A közel 140 esztendős múltra visszatekintő Királyi Jogakadémia ekkor részben meg-szűnt, részben átalakulva már csak román nyelvű képzést folytathatott.
Az első világháborút követően a jogfolytonosság elve alapján csak román nyelven folyt egy ideig a jogász-, majd román ortodox (görögkeleti) teológus-, nyelvi és irodal-mi képzés. A második világháborút követő román nacionalista-kommunista rendszer-ben már kizárólag csak román nyelvű képzés folyt. Sorban hozták létre a különböző fakultásokat. Előbb a Pedagógiai Intézetet, a történelem–földrajz szakot, a Testnevelés Fakultást, majd 1983-ban egy kormányrendelettel lefokozták az egészet, és a Temes-vári Politechnika Egyetem egyik alegységévé alakították, mindössze egy ún. almérnöki képzési formát meghagyva. A Nagyváradi Egyetem története az 1989-es változásokat követően vett új fordulatot.
A „Sulyok-korszak” (Tolnai 2005)
Az 1989-es forradalom és szabadságharc decemberi és januári fegyverropogá-sai jószerivel el sem hallgattak, amikor Nagyváradon újjászerveződött a második világháború után (állami és korabeli egyházi segédlettel) tudatosan elsorvasztott Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Az 1990-es marosvásárhelyi véres márciusi dráma után alig csendesedett meg Erdély társadalma, amikor Nagyváradon a Református Egyházkerület Igazgatótanácsa sorsfordító és -formáló tettre határozta el magát. 1990. május 19-én megtartott gyűlésén az igazgatótanács azt a szándékát fo-galmazta meg és deklarálta 1990/39-es számú határozatában, hogy magyar tannyelvű felsőoktatási intézményt, főiskolát alapít.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
Ekkor jött létre a Református Főiskola, amelynek rögtön meg is választották az első Intézeti Tanácsát. Az első tanév 1990. szeptember 13-án kezdődött meg, amikor Nagyváradon és Zilahon, egyszerre két helyszínen, több száz hallgató kezdte meg levelező formában a református hitoktató képzést. Öt esztendő múlva az első 118 hall-gató megszerezte a főiskolai oklevelet. A főiskola oktatási célja már kezdetben vilá-gosan artikulálódott. „Azt akartuk – és ezt elő is irányoztuk a később megfogalmazott
»Szabályzat« koncepciója számára –, hogy a keresztyén hit és erkölcsiség alapján álló, korszerű, magas szintű szakképzés folyjék intézetünkben az egyetemes kultúra szel-lemében, az általános műveltség széles horizontján. Ragaszkodtunk magyar népünk oktatási hagyományaihoz és normáihoz az öntudatos értelmiség kiképzése érdekében, és törekedtünk az evangéliumi értelemben vett közösség kialakítására tanár és hallgató között a tisztelet, a felelősség és a szolgálat jegyében az egyházépítés és népünk javáért, a hazai földön való megmaradás érdekében. Főiskolánk – református jellegének kife-jezése mellett – ökumenikus nyitottsággal a más felekezetekhez tartozó ifjak számára is lehetőséget nyújtott a tanulásra, az egyenlő jogok elve alapján és az azonos köteles-ségek teljesítésének igényével” (Eszenyeiné 2005).
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyetemépítő szándéka első perc-től kezdve következetes öntudatossággal és ellentmondást nem tűrő módon fogal-mazódott meg. Az 1989-es forradalom és szabadságharc utáni új időszakban egyre világosabbá vált az erdélyi magyar társadalom felelősen gondolkodói előtt, hogy a
„demokratikus” román kormány nem kívánja helyreállítani a hazai magyar egyetemi oktatás fellegvárát, a Bolyai Tudományegyetemet. Váradon, az egyházkerületet irá-nyító Tőkés László püspök vezetésével kezdeményező módon léptek fel, és az erdélyi magyar felsőoktatás igényéről és megvalósítási szándékáról beszéltek, majd tudatos egyetemépítő oktatáspolitikával haladtak lépésrőllépésre.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, az előbbieknek megfelelően 1991-ben úgy döntött, hogy az 1990. esztendőtől három szakon is (val-lástanár–szociális munkás, vallástanár – német nyelv és irodalom, vallástanár–jogtudomá-nyok) beindítja a nappali képzési formát. A képzés kettős szakokkal való működtetése részben jó volt, részben pedig nem. Nem véletlen, hogy éppen ezt a három szakot cé-lozta meg az akkori egyházi, egyetemszervező építkezés, ti. egyszerre kellett korszerű-en és jól képzett értelmiségi szakembereket képezni az egyházi és a világi társadalom-nak, oktatásügynek és a közképviseletnek. A vallástanár–jogtudományok szakot ugyan beindították, de nemhogy akkreditációt szerezhetett volna a főiskola, még a szakot is be kellett szüntetni. A szakot létrehozók közvetlen célja és szándéka egyértelmű volt (Szabó 1994). A kar korabeli szakfelelőse így emlékezett vissza:
„Az erdélyi magyarság hovatovább elvesztette képességét arra, hogy az állami és jogélet jelenségeit és ezek keretében a maga számára is szükségesnek mutat-kozó cselekményeket, hivatali formaságokat stb. anyanyelvén nevezhesse meg és hogy így, ilyen formában tudatosuljanak benne általános emberi, állampol-gári, magánjogi és egyéb alanyi jogosultságai és kötelezettségei. Ugyanakkor
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
a magyar, illetve a magyarul tudó gyakorló jogászok számának nagyarányú csökkenése, a jogsegélyre szoruló magyar lakosságra érzékeny teher-többle-tet hárított, megnehezítvén a hozzájutást a jogszolgáltató tevékenységhez… a jogászképzés közvetlen célja hozzájárulni a felvázolt tények síkján mutatkozó hiányok kiküszöböléséhez azáltal, hogy a jogtudomány elméleti művelésé-re és gyakorlati alkalmazására egyaránt felkészített jogásznemzedéket bocsát népünk szolgálatára. Ez a jogászképzés azonban, mint közösségi vállalkozás, eszmei tartama révén, ennél nagyobb távlatú és kisugárzású tett. Kifejezés-re juttatja az igénylését annak az általános európai elvárások szerint felépített társadalmi és állami szervezeteknek, amelynek keretében az erdélyi magyarság megvalósíthatja önrendelkezési, önigazgatási, anyanyelvi használati jogait és mindazokat az egyéni és közösségi jogokat, amelyek minden embert, illetve minden nemzeti (kisebbségi, nép) csoportot természettől fogva megilletnek, és amelynek gyakorlása elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember otthon lehessen a hazában, a népcsoport pedig államalkotó legyen a szülőföldjén.”
Mivel a román állam nem adott engedélyt a szak további működéséhez és annak akkreditációjához, ezért a Sulyok István Református Főiskola vezetői a hallgatókat kénytelenek voltak más egyetemi központokba (Kolozsvár, Szeged, Arad, Budapest) beajánlani. A veszteséget természetesen gyászként élte meg a magyar közösség. Ekkor az egyházkerület igazgatótanácsa a Román Vallásügyi Államtitkárság 4805/1991-es számú átirata alapján elhatározta, hogy „az 1991/1992-es tanévtől létrehozza a Ko-lozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet keretében működő Sulyok István Református Főiskolát, Nagyváradon. Ugyanakkor létrehozza az Arany János Református Kollégiumot, mely a főiskola és a református gimnázium tanulói-nak ad otthont.” Az említett tanintézmények a 939/1991-es romániai kormányhatá-rozat alapján jöttek létre. A Sulyok István Református Főiskola megnevezés attól az Eszenyei Béla ny. esperestől származik, aki jól ismerte a két világháború közötti idő-szak kerületalapító püspökét és annak munkásságát (Pálfi 2014). A Vallásügyi Állam-titkárság az 1991/4805-ös számú átiratában engedélyezte a Sulyok István Református Főiskolának a működését úgy, mint a Kolozsvári Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet nagyváradi Református Teológiai Kara. Ez a szimbiózis 1995 no-vemberéig tartott. A Sulyok István Református Főiskola leválását a Vezető Tanácsa kezdeményezte, önállóságát pedig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa, majd pedig Közgyűlése mondta ki határozatban.
A főiskola születésekor történtekről és a kezdő korszak céljáról, szándékáról, illetve aggodalmairól megkapó egyszerűséggel, minden hurráoptimizmust mellőző, tisztán látó józansággal emlékezik meg az intézmény első dékánja: „1990 őszén indultunk el azzal a céllal, hogy egyházi munkásokat képezünk ki főiskolai szinten, olyan szak-embereket, akik főleg a vallástanításban a lelkipásztorok segítségére lehetnek. Ezek a hallgatók jórészt diplomával rendelkeznek, családosok, akik megszokott munkakörük-ben dolgoznak, és szombatonként intenzív kurzusokon vesznek részt. Vannak, akik már besegítenek a gyülekezeti munkába, mások önállóan vagy segítséggel vallásórákat
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
tartanak… 1991-ben bővült főiskolai oktatásunk a nappali tagozat megnyitásával. Ide az érettségi utáni fiatal korosztály iratkozott be… Velük kapcsolatban az a célunk, hogy széles körű ismeretre juttassuk el őket a szakterületükön, ugyanakkor pótoljuk a múlt ateista iskolarendszerének sok hiányosságát. Így szeretnénk egy hívő értelmiségi nemzedéket elindítani, akik egyházunk és népünk körében értékes munkát tudnak kifejteni… Nagyon érezzük munkánk felelősségét. Egyre élesebben merül fel a kér-dés, hogy jelen körülményeink között, számolva főiskolai oktatásunk nehézségével, a hiányosságokkal is (tanerő, épület, könyvtár, didaktikai segédeszközök stb.), hogyan valósítható meg nemes célkitűzésünk. Tudatosan törekednünk kell arra, hogy főisko-lánkon egy olyan »minőség« alakulhasson ki, amely tudományos felkészülés alapján versenyképes a többi főiskolával, és belső lelkisége: keresztyén etikai tartásával pedig alkalmas a szolgálatra” (Eszenyeiné 1994).
A Sulyok István Református Főiskola történetéhez tartozik szorosan az egyház-zene–zenepedagógia szak 1995 őszén történt beindítása is. A szak első végzős hall-gatóinak diplomaszerzése azonban átkerül az egyetemi korszakba, csakúgy, mint a tanítóképző-idegen nyelv és a tanítóképző–kántor szakok (1997–2002) esetében is, akik viszont Nagykőrösön államvizsgáztak. Talán nem jelentéktelen megjegyeznünk azt, hogy bár főiskolaként tartjuk számon az első tíz esztendőt, de céljában, szándékában a főiskola kezdettől fogva mindvégig egyetemi szintű képzést próbált nyújtani, még akkor is, ha ez nem minden esetben sikerült is.
Tíz esztendő a számadatok tükrében
A huszonöt esztendőből az első tíz a Sulyok István Református Főiskola életéről szól. Az intézményszervezés és stabilizálás folyamatában szinte egyszerre kellett a tör-ténéseket párhuzamosan szervezni. A romániai magyar nyelvű felsőoktatás alapjainak lerakásakor nem volt elég a szándék és a cél megfogalmazása pusztán. Az alapítóknak meg kellett találni a jogi formát és kereteket, illetve fel kellett vállalni a működéshez szükséges anyagi fedezet biztosítását. Erre ugyanis azért volt szükség, mert az állami szubvenció megszerzésére a román államnál tett folyamatos kísérletek, próbálkozások sikertelenségre ítéltettek. A magán oktatási szférába soroltatott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, ezen belül a Partiumi Keresztény Egyetem, s így ma sem államilag finanszírozott felsőoktatási intézmény. Ha a magyar állam ezt nem vállalta volna fel hivatalos módon és nem támogatná azt, akkor ma nem működne az intéz-mény. A teljes körű működéshez, benne az oktatók és az adminisztrációban dolgo-zók javadalmazásának biztosítása mellett első perctől konkrét kérdés volt az oktatás megfelelő keretek között történő szervezése. Az oktatás szervezésének elemi feltétele volt a megfelelő épület, mely az egyházkerület székházaként aposztrofált ingatlan volt, illetve a szintén egyházi ingatlanban kialakított Arany János Kollégium, a bentlakás.
A Sulyok István Református Főiskola életében első perctől kezdve meghatározó sze-repet játszott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székháza, amelyet több esztendő következetes küzdelem után 1998-ban sikerült visszaszerezni a román ál-lamtól. Az ekkor megtartott ökumenikus istentisztelet és nagyülés során deklarálták a jelenlévők a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásának szándékát.
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
A főiskola következő pillérét az oktatói és hallgatói societas jelentette. A pionír mun-kára vállalkozóknak naponta kellett szembenézniük, egyfelől a román állam kisebbsé-get tudatosan és szervezett módon ellehetetlenítő oktatás- és egyéb jellegű antidemok-ratikus politikájával (ez a tendencia csak valamicskét javult az azóta eltelt időszakban).
Másfelől külön csatát kellett vívni a kisebbségi közösség tagjainak kétségeskedő, hi-tetlenkedő, bizonytalankodó, nem ritka esetben rosszindulatú hozzáállásával szemben is. Az intézmény mellett elkötelezett csoportok világosan látták, hogy a magyar tan-nyelvű felsőoktatási hozzáférés biztosítása a tudatos oktatás- és nemzetpolitika részét képezi, s minden esztendőben sikerült megszólítani a hallgatói bázist is (Kozma &
Pusztai 2005). A hallgatói bázis önmagában nem lett volna elegendő, ha nincs meg hozzá az áldozatkész és jól, illetve magasan képzett oktatói bázis, akik felvállalták az oktatás, nevelés, képzés és önképzés sokszor hálátlan és egzisztenciálisan bizonytalan
„napszámos” munkáját. Megkapó módon emlékezik vissza ezekre a főiskola első rek-tora, Mester Zsolt:
„Hittel és hivatástudattal kellett vállalni minden megpróbáltatást. Elviselni a hitetlenkedők fejcsóválásait, a gonoszkodók gúnyos megjegyzéseit, a rosszin-dulatúak gáncsoskodásait. Szembenézni külső és belső támadásokkal, tanárok megfutamodásával és diákok sztrájkfenyegetéseivel. Visszaverni a főépületünk elfoglalására irányuló próbálkozásokat. Dolgozni lehetetlen körülmények kö-zött, tantermek, segédeszközök, könyvek, jegyzetek hiányával küszködve. Fel-kutatni és csatarendbe állítani megfelelő tanárokat: helyieket és gyakran külföl-dieket is. Támogatókat keresni, akikben gyakran csalódnunk kellett, ígéreteket kapni, amelyek beváltatlanul maradtak. És ami a legnehezebb volt: legyőzni saját kicsinyhitűségünket, gyávaságunkat, megtorpanásainkat a reménytelen-nek tűnő helyzetekben, erőtlenségünket a feladatok súlya alatt.” (Mester 1994) A harmadik fontos pillért az oktatás, a tudományos élet műveléséhez szükséges inf-rastrukturális bázis kiépítése jelenti (tárgyi erőforrások biztosítása, korszerű könyvtár és informatikai rendszer stb.). Illetve az egésszel együtt járó oktatási és adminisztrá-ciós élet (egyetemi tanterv és tanmenetek elkészítése, az akkreditáció megszerzése, oklevelek elismertetése, a tanfelügyelőségekkel való szüntelen küzdelem, államvizs-gák megszervezése Kolozsváron, Nagykőrösön) irányítását, ügyintézését működtető szakszemélyzet. Természetesen minden részletre és összefüggésre, amelynek során a mindennapi élet számtalan olyan kihívás elé állította a főiskolai élet minden kulcs- és mellékszereplőit, kitérni talán lehetetlen lenne. E folyamat keretében a főiskolai struktúra építése mellett az évek során elkészültek a különböző alap-, működési és rendszabályzatok.
A Sulyok István Református Főiskolán tehát az 1991-es tanévtől négy tanszék mű-ködött: teológia, társadalomtudományi, nyelvi és irodalomtudományi, illetve a jogtudomá-nyi tanszék. A négy tanszék három szakot működtetett. A három szakon közel 350 hallgató szerzett oklevelet. A függelék táblázatában ezeket konkrétan is bemutatjuk.
A református hittantanár szakon 1990–1995 között Nagyváradon és Zilahon összesen
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
118 hallgató szerzett oklevelet. A református hittantanár – szociális munka szakpáron 1995 és 2000 között összesen 142 hallgató végzett. A református hittantanár – német nyelv és irodalom szakon 1996 és 2000 között összesen 45 hallgató kapott diplomát.
A református hittantanár – kántorképző szakon 1997 és 1999 között összesen 15 hallga-tó szerzett oklevelet. A református hittantanár – jogtudományok szakra beiratkozottakat is idesorolom, s idetartozónak gondolom a közel 80 hallgatót, mert az tény, hogy nem Váradon fejezhették be tanulmányaikat, ám tudomásunk szerint túlnyomó hányaduk megszerezte az egyetemi oklevelet és jogászként, ügyvédként praktizálnak ma is. Té-telesen felsorolva le kell írnunk, hogy az 1991–1992-es tanévben 26 hallgató, 1992–
1993-ban 30 hallgató és 1993–1994-ben 26 hallgató iratkozott be.
Mandátum az/egy erdélyi magyar egyetemre
Az ezredfordulón a szükség, az igény és a lehetőség, egyenként több irányba is leága-zó, de hármas szorításában kellett folytatni az egyetemszervező és -építő küzdelmes munkát. Természetesen a főiskolai és az egyetemi korszakokat csak bizonyos szem-pontból lehet különválasztani és tárgyalni. Valójában a Partiumi Keresztény Egyetem nemcsak úgy általános értelemben törvényes jogutódja a Sulyok István Református Főiskolának, de az egyetem szerves és természetes módon nőtt ki a főiskolából. Ta-nulmányunk keretei nem teszik lehetővé azt, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem elmúlt tizenöt esztendejét aprólékosan és minden részletre kiterjedő módon mutassuk be. Most csak a kulcsjelentőségű mérföldkövekre és összefüggésekre fogunk utalni.
Joggal tevődnék fel a kérdés, hogy az alcímben, az erdélyi magyar egyetemre vo-natkozóan miért egymás alternatíváiként használtuk az az, illetve az egy fogalma-kat? Nos, a korábbi alfejezetben már jeleztük, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület egyetemalapító és -szervező munkájában első perctől kezdve ott volt ez a gondolat. A román állam elmúlt huszonöt esztendős politikája nem támogatta a nemzeti kisebbségek oktatási intézményrendszerének kiépülését, nem alkalmazta az Európában általános gyakorlattá váló pozitív diszkriminációt e kérdésben. Ez mutat-kozott meg a tanügyi vagy vallási (felekezeti is egyben) törvények évekig húzott-nyú-zott, mind a mai napig le nem rendezett – sok esetben csak rendeletekkel szabályozott – kezelésében, a fejlődést számtalan esetben gátló vissza nem szolgáltatott ingatlanok és javak negyedszázados rendezetlenségében, illetve hosszan kellene és lehetne sorolni a minisztérium, a tanfelügyelőségek, valamint a lokális oktatási intézmények bürokra-tikus útvesztőiben megrekedt oklevéltulajdonosok kálváriáját. Nyilván az évek során a hosszú és következetes küzdelemnek több esetben is megvolt az eredménye.
Az erdélyi magyarság évtizedek óta dédelgetett, vágyott önálló, állami támogatott-sággal működő egyetemgondolata sajnos 1989–1990 fordulóján is éppen csak hogy felmerülhetett. Aztán maradt (mind a mai napig) megvalósításra váró reménykedés.
Veress Károly professzor, a Bolyai Társaság elnöke írta 2005-ben:
DUP
ress sza
bad
on l
etölthető
„…lassan rá kellett jönnünk arra, hogy az erdélyi magyarság százezrek aláírá-sával is alátámasztott jogos igénye az egymással versengő politikai erők egyi-kénél sem talált visszhangra, érdekképviseletünk pedig sorozatosan elodázza vagy kihagyja az önálló magyar egyetem újraindítására kínálkozó alkalmakat.
Ilyen körülmények között a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozása pél-daértékűnek bizonyult. Megmutatta, hogy kellő akarat birtokában, egyházi támogatással, kis lépésekben, csendes, de kitartó munkálkodással is fel lehet építeni egy önálló magyar egyetemi intézményt, amely képes fennmaradni
Ilyen körülmények között a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozása pél-daértékűnek bizonyult. Megmutatta, hogy kellő akarat birtokában, egyházi támogatással, kis lépésekben, csendes, de kitartó munkálkodással is fel lehet építeni egy önálló magyar egyetemi intézményt, amely képes fennmaradni