Jouta

A Tihanyi összeírásban a Jouta helynév viszonyítási pontként szolgál a Somogy megyei Ság falu (lásd 27.2.) azonosításához: „In territorio Simigiensis castri ultra Jouta 133. in villa Sagh”. E hely másolati, illetve nem hiteles forrásokból is ada-tolható: szerepel a Tihanyi alapítólevél interpolált változatában, (+1055/1324 u.:

Sag, ultra Jolta, DHA. 1: 155) és az 1267. évi pápai megerősítő oklevélben (1267/1297: in villa Sag iuxta Jotha, PRT. 10: 526). Ezek a források ugyancsak viszonyítási pontként említik a bennük Jolta ~ Jotha-ként szereplő helynevet.

Bizonyára azzal is összefüggésben, hogy a név az oklevelek szövegében viszo-nyító szerkezetben fordul elő, nincs megemlítve mellette a hely fajtája, s így nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy milyen objektumot is jelölhetett. Eb-ben a kérdésEb-ben a további oklevélbeli előfordulások sem lehetnek segítségünk-re, később ugyanis ez az elnevezés nem szerepel a középkori forrásokban.³⁶

A Tihanyi összeírás Jouta és a nem hiteles forrásokban felbukkanó Jolta ~ Jotha nevek együttes előfordulása, továbbá birtoklástörténeti érvek alapján szo-kás az általuk jelölt helyeket azonosítani. A fontosabb fogódzót ez ügyben a ti-hanyi apátság birtokában lévő Ság falu jelenti, amelyet Marcali környékére, te-hát Somogy megye északnyugati csücskébe, a Balatontól délre lokalizálhatunk.

Ság falu ugyanis a Szent László korára hamisított oklevélben Hidas (Hydas) és Magyari (Magÿare) birtokok között felsorolva, Kéthely mellett található (+1092/+1274/1399: villa Saag, iuxta villam Kethel, DHA. 1: 284). ERDÉLYI

LÁSZLÓ szintén a Szent László korára hamisított oklevelet, valamint az

36 Egy nemrégiben napvilágot látott írásomban részletesen is elemeztem a gyóta közszó és a Gyóta helynév viszonyát, s ehhez kapcsolódóan helynévi adattárat is összeállítottam a Gyóta-féle nevekről (2013).

lált Tihanyi alapítólevelet alapul véve lokalizálja e helyeket. Ság településsel kapcsolatban megjegyzi, hogy több ilyen nevű hely ismeretes Somogyban, s a falut ennek alapján a megye legszélső délnyugati szögletébe, illetve Kéthelytől északra is lehet lokalizálni. A Jouta adatot a későbbről ismert Gyóta nevekkel tartja azonosíthatónak. ERDÉLYI Somogyban öt-hat Gyótá-ról tud, de véleménye szerint „itt a Marczali faluhoz tartozó puszta értendő s ez volt egykor az a falu, amelyen túl jó messze 1211-ben Ság falu következett” (PRT. 10: 397). Mindeze-ket figyelembe véve tehát az 1211. évi oklevélbeli Jouta denotatív jelentéseként valószínűleg a Kéthely közelében fekvő, Marcali városhoz tartozó pusztára gon-dolhatunk, amely a 19. századi térképeken is feltűnik: Gyótán Puszta (MKFT.), Gyóta puszta (HKFT.). Ma Gyóta néven ismert külterületi lakott hely és határ-rész (SMFN. 283). KISS LAJOS külön szócikkben tárgyalja Gyótapusztá-t mint Marcalihoz tartozó települést, és adatai között a Tihanyi összeírás itt tárgyalt ne-vét is megemlíti (FNESz. Gyótapuszta).

Az idézett adatok helyesírási és hangtani jellemzői azt mutatják, hogy a Gyó-ta névforma esetében hangtörténeti szempontból a szó elején j > gy változással kell számolnunk (lásd pl. Gerjen > Gergyen, 24.2.). A j > gy affrikáció vagy inkább — mivel a nyelvtörténeti szakirodalom újabban a gy-t a zárhangok közé sorolja (E. ABAFFY 2003: 316) — zárhangúsodás gyakori jelenség volt az óma-gyar korban és vélhetően még korábban is: a szókezdő finnugor j például gyak-ran alakult gy-vé (vö. *jalka > gyalog, BÁRCZI 1958: 119, 163, E. ABAFFY

2003: 119–120), valamint — noha ez a mi esetünkben fonotaktikai okok miatt kevésbé lényeges körülmény — a j-nek a mássalhangzó + j, elsősorban az r + j kapcsolatban történő affrikálódása vagy zárhangúsodása szintén megfigyelhető főleg a dunántúli nyelvjárásokban a 16. századtól kezdődően (pl. borjú ~ bor-gyu, varjú ~ vargyu, várják ~ várgyák, dobj ~ dobgy stb., vö. BÁRCZI 1958:

163, ÚMTsz.). A Gyóta helynév történeti adataiból (Jouta, Jolta) arra is követ-keztethetünk, hogy a név első szótagbeli magánhangzója már az ómagyar kor-ban is hosszú lehetett: erre utalhat az ou jelölés (ehhez lásd pl. 1297: Luoul, vö.

BÁRCZI 1958: 96, KNIEZSA 1952: 39, 56). Mindenképpen ezt mutatja továbbá az is, ha a kérdéses hang helyén ol betűkapcsolat is szerepel (mint a Jolta adat-ban), ami az l hang betoldására utal: ez csakis hosszú magánhangzónak a rövid magánhangzó + l hangkapcsolattal történő helyettesítése alapján lehetséges (pl.

bódog > boldog, szóda > szolda, szőke > szölke stb., vö. BÁRCZI 1958: 98).

A Jóta ~ Gyóta helynév etimológiájáról keveset tudunk. Először PAIS DEZSŐ

a Ság helynév elemzése kapcsán említi az 1211. évi oklevél Jouta adatát, ahol a Jóta és a gyóta ’saltus, silva, wald’ közszó összefüggéséről szól (1913: 358).

ERDÉLYI LÁSZLÓ — ahogyan fentebb láttuk — lokalizálja ugyan a Jouta ~ Gyótá-t (PRT. 10: 397), az etimológiájáról azonban nem szól. KISS LAJOS pedig bizonytalanul fogalmaz ezzel kapcsolatban: „A Gyóta helynév előzménye a tisztázatlan etimológiájú régi magyar, nyelvjárási gyóta ’erdő; legelő’ (TESz. 1:

1133) főnév lehetett.” (FNESz. Gyótapuszta). Ezt a bizonytalanságot tükrözi a TESz. is, amely (talán az OklSz. nyomán) az ’erdő, legelő’ jelentésű gyóta köz-név adatai közé kérdőjellel felveszi a Tihanyi összeírás Jouta adatát is.

A gyóta mai köznyelvi használatáról azonban kevés adatunk van. Az ÚMTsz.

csak az Ormánságból és Sümeg környékéről közli ’legelő’ (vö. még FKnT. 167) jelentésben, de utóbbi helyen frazéma részeként is szerepel: kiteszi gyótára ’köz-szemlére’ (ÚMTsz.). A somogyi származású KIRÁLY LAJOS Somogy megyében végzett nyelvjárási és névtani vizsgálatai során összegyűjtötte azokat a földrajzi nevekben szereplő közszókat, tájszókat, amelyek nagyrészt ma már elavultnak számítanak, s ezek közé felvette a gyótá-t is ’ritkás fás legelőerdő, nagyobb er-dei tisztás’ jelentéssel (2003: 109). Újabban ANDRÁSFALVY BERTALAN a gyótá-t olyan legelőerdőnek, azaz régi, sajátosan sokféle haszonvételre kezelt, alakított erdőnek tartja, amely Európában másutt is megtalálható volt többnyire a 18.

századig (2013: 1319). MAÁCZ ENDRE másodlagos forrásokból dolgozva a tér-képek földrajzi értelmű tájszavait tartalmazó szótárában szintén említi a gyótá-t

’legelő’, ’liget’ és ’cser’ jelentésben (1955: 15). A 19. századi szó-, illetve táj-szógyűjtemények az ’erdő’, ’legelő’, valamint ’liget’ jelentésű gyótá-t szintén dunántúli (ormánsági, somogyi, illetve göcseji) tájszónak tekintik (vö. BALLAGI

1867: 488, KÖRÉSZ 1873: 376, TÖRÖK 1958: 87, MTsz. Gyóta).

A közszó története és eredete több ponton ugyancsak homályos. A TESz.

szerint „Ismeretlen eredetű. Alak- és jelentésváltozatainak egymáshoz való kro-nológiai viszonya nem tisztázható.” Jelentéseként 1. erdő, 2. legelő; erdei legelő értelmet ad meg, s megállapítja, hogy „Az 1. jelentésben elavult; a 2. jelentés-ben nyelvjárási szó.” (TESz. gyóta). A további etimológiai szótárak vagy nem említik a gyóta közszót, vagy a TESz.-hez hasonlóan ismeretlen eredetűnek tart-ják (vö. EWUng. gyóta).

Mivel a jóta ~ gyóta földrajzi köznévi szerepe egyértelműen megállapítható, joggal tehetjük fel, hogy helynevekben jóval bőségesebben adatolható, mint közszói előfordulásként. A névadatok igazolják is a feltevésünket. Somogy me-gye mai helynévanyagában igen gyakran (41 településen különböző névszerke-zetekben) szerepel a Gyóta elnevezés. Viszonylag gyakran tűnik fel Zala me-gyében is, ott azonban csak 14 településen találjuk meg. Jelentkezik továbbá Baranyában, ahol három névben, valamint Veszprém megyében, ahol csupán egyetlen névben szerepel.

Igen szembetűnő, hogy Gyóta nevek Somogy megye déli-délnyugati felén, az ezzel érintkező Zala megye keleti szélén, illetve Baranya szintén szomszédos nyugati csücskében találhatók, egy kb. 60–70 km sugarú körön belül (vö. K O-VÁCS É. 2013). A közszói előfordulások a helynevek elterjedésének peremén adatolhatók, s ez talán azt jelzi, hogy a szó elterjedési területe egykor valamivel nagyobb lehetett, mint ma a helyneveké. A gyóta földrajzi köznév vizsgálatában a területi-regionális szempont tehát kiemelt figyelmet érdemel, mivel az említett

szűkebb területen mindenképpen élhetett tájszóként, földrajzi köznévi szerepe azonban — a fentebb mondottak fényében — régen elavulhatott. A területi egye-zések alapján aligha lehet kétségünk afelől, hogy a térség egykori helyneveinek, s így bizonyára a Tihanyi összeírás Jouta nevének is köze lehet a közszóhoz.

A Gyóta nevek meglehetősen sokféle helyfajtát jelölnek, s jelöltek korábban, a 19. században is. Szembetűnő azonban, hogy legnagyobb számban határrész-névi, elsősorban ’erdő’ és ’legelő’ jelentésben fordulnak elő (lásd pl. SMFN.

125, 314, 324, 606, 780 stb.). E jelentés mellett a Gyóta településnévi használa-tával is számolnunk kell: három kisebb külterületi lakott helyet jelölő Gyóta elnevezéssel találkozhatunk; Marcali településen: 1974: Gyóta ’lakott hely’, 1852: Gyótai Major, 1864: Gyótai Pusta (SMFN. 283); Kutas településen:

1974: Gyóta ’külterületi lakott hely’, 1806, 1864, 1865: Gyóta, praedium (LIPSZKY Mappa, SMFN. 661); valamint Kadarkúton: 1974: Gyóta ’határrész’, Gyótai-tanya, Gyótai-temető, 1852, 1864, 1865: Gyóta (SMFN. 569). Az utóbbi kettőről gyanítható, hogy azok inkább újabb keletkezésű külterületi lakott he-lyekként azonosíthatók, egyedül a Marcalihoz közeli Gyóta, az 1211. évi birtok-összeírás Jouta-ja lehetett egykor tényleges település.

A Gyóta településnévi használatának kialakulása tipológiailag minden ne-hézség nélkül magyarázható a közszói előzményből a ’(legelő)erdő’ jelentésű földrajzi köznév > mikrotoponima > településnév változási folyamattal. Hason-ló, ’erdő’ jelentésű régi szavainkkal azonos alakú településnevek előfordulnak ugyanis a régiségben: 1268: Horozt, villa, 1387: Harazth, possessio (Komárom megye, Cs. 3: 501), 1214/1550: Kerecu, villa, [1291–94]: Kerek, villa (Bihar megye, Gy. 1: 632, KMHsz. 1. Kerek). Az ’erdő’ jelentésű földrajzi köznevek-ből jelentéshasadással keletkezett mikrotoponimák pedig még nagyobb számban adatolhatók a korai ómagyar korból (vö. KMHsz. 1. pl. Eresztvény, Liget). Ez a változás az adott földrajzi köznevek specifikus jelentéstartalmával magyarázha-tó, minthogy a speciális jelentéstartalommal rendelkező földrajzi köznevek jó-val gyakrabban válnak hasadás útján helynévvé, mint az általánosabb fogalmi tartalommal bírók (pl. eresztvény ’fiatal, sarjadó erdő’ TESz., vö. HOFFMANN

1993: 95–96, TÓTH V. 2001b: 200–201, BÁBA 2011, lásd még KMHsz. 1. Aszó, Lak, Sár, Szeg stb.). Mindezek alapján tehát a ’legeltetésre használt erdő’ jelen-tésű gyóta földrajzi köznévből könnyűszerrel alakulhatott helynév.

Az elavult földrajzi köznévből való alakulása mellett azonban a Gyóta ~ Jóta helynév puszta személynévi származtatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

JÁN STANISLAV (SlovJuh. 2: 203), valamint KISS LAJOS (FNESz. Gyótapuszta) is lehetségesnek tartja, hogy Gyóta település neve esetleg régi magyar személy-névvel is összekapcsolható. Ilyen személynevek adatolhatók az Árpád-korból:

az 1211-es oklevél is említ a Tihanyi-félszigeten egy Jouta nevű harangozót (PRT. 10: 504). Az összeírásbeli személynév azonban nemigen lehet sem a magyar Jut (+1086: Jut, 1138/1329: Iutu, ÁSz. 434) személynév -a kicsinyítő

képzős származéka (vö. FNESz. Juta), s nem származhat a német eredetű Guta személynévből sem (vö. FNESz. Galgaguta), mivel a Jouta névadat az első szótagjában hosszú magánhangzóra utal. Ezt is mérlegelve vethetjük fel talán a fordított névalakulási irány lehetőségét, azt tudniillik, hogy a Gyóta nevű sze-mély kapta a nevét Gyóta településről. Szesze-mélynevek ugyanis már az Árpád-korban alakulhattak helynévből formáns nélkül is. BENKŐ LORÁND többször felhívta a figyelmet a formáns nélküli névstruktúra kettős, személynév D hely-név változásviszony alapos vizsgálatának fontosságára, a személyhely-névi elsődle-gesség mechanikus megállapítása ugyanis megítélése szerint gyakran tévútra vezethet (1998: 44, 2002: 13, 103). Ez a személynévadási mód ugyanakkor a korai ómagyar korban aligha lehetett túl gyakori, egy-két feltehetően e körbe tartozó esettel azonban találkozhatunk: a Tihanyi összeírásban is felbukkanó Nógrád személynév (1211: Neugrad, PRT. 10: 515) például az ugyanilyen ala-kú helynévhez képest másodlagosnak tekinthető (vö. FNESz. Nógrád). Ugyan-csak az 1211. évi oklevél említ egy Tichon nevű (PRT. 10: 505) földművest éppen a Tihannyal szomszédos Aszófő faluból, s itt szintén felmerülhet a hely-névi származtatás lehetősége (ehhez lásd az 1.1. pontot), mint ahogyan KISS

LAJOS ezt egy 1427-ből való Techan személynévvel kapcsolatban is felveti (vö.

FNESz. Hernádtihany).