A jogrögzítő összefoglalás szerepjátszása és funkciói a későbbi archaikus kódexekben

Ha az ókori Mezopotámia viszonyaitól térben és időben továbblépünk, az előbbiek-ből részben kinövő, részben önálló arculatot öltő jegyeket találunk. Az antikvitás két, hatalmas fejlődésnek induló birodalmában, egymástól teljességgel elütő hagyo-mányrendszerre épülő, de hatásában egyaránt messze sugárzó kultúrájában olyan eseményre bukkanhatunk, ami a kodifikációban mindenekelőtt a jog ö s s z e f o g -l a -l á s a , n y i -l v á n o s s á g r a h o z a t a -l a , s a megismerés csupasz -lehetőségében, e lehetőség egyenlőségében rejlő bizonyos (még elemi szintű) demokratizmus célza-tára utal. Ez a demokratizmus mai szemmel nézve igencsak embrionálisnak, az ókori Kína és Róma társadalmi viszonyaival szembesítve mégis óriási horderejűnek, a küzdelem érette pedig az osztályküzdelmek aligha lebecsülendő szakaszának tűnik. Nos, a jog nyilvánosságának tömegeket mozgató népi követelése a jog miszti-fikált, titkos jellegével, az eljárások ebből következő önkényességével állott össze-függésben. S a rögzítetlen jog eseti alkalmazásában a hatalomgyakorló önkény hite és valósága szükségképpen adódott, mert a jog titkának tudói Kínában a feudális nemesek voltak, a jogszolgáltatást Rómában pedig a patrícius konzulok gyakorolták.

21 Seagle. 107. és 114. o.

A m i n t e z e g y t ö r t é n e l m i f e l d o l g o z á s b ó l ,2 2 illetőleg a XII táblás törvény e l ő -t ö r -t é n e -t é b ő l2 3 p l a s z t i k u s a n k i v i l á g l i k , a k é r d é s e s k o d i f i k á c i ó k m i n d e n n e m ű tartalmi j o g v á l t o z á s k ö v e t e l m é n y é t ő l m e n t e s e k v o l t a k ; k i z á r ó l a g a j o g i f o r m a á t a l a k í t á s á t : s z ö v e g s z e r ű r ö g z í t é s é t s n y i l v á n o s s á g r a h o z a t a l á t c é l o z t á k . E k o d i f i k á c i ó s m o z g a l o m v o l t t a l á n az e l s ő a j o g t ö r t é n e t é b e n , a m i k o r e g y politikai k o n f r o n t á c i ó k i z á r ó l a g egy a d o t t f o r m a e l f o g a d á s a v a g y e l u t a s í t á s a körül z a j l o t t . A politikai k ü z d e l e m t é t j e p e r s z e n e m m e r ő ( j o g f o r r á s i ) f o r m a volt. T a r t a l m a s f o r m a l é v é n , a k o d i f i k á c i ó s m o z g a l o m ö n m a g á n t ú l m u t a t ó politikai m o z g a l m a t t a k a r t , h i s z e n a j o g r ö g z í t é s é n e k és k ö z z é t é t e l é n e k k ö v e t e l m é n y e az ö n k é n y e s j o g s z o l g á l t a t á s k i k ü s z ö b ö l é s é t c é l o z t a .

22 K í n á ban „a Kr. e. VI. századig a különböző államok jogait nem tárták fel a nép számára. 536-ban Cheng, 513-ban Chin, a Kr. e. V. és IV. század között pedig Wei állam tették közzé jogaikat, amivel forradalmat hoztak a kínai jogfejlődésbe, az alávetettek számára, az uralom-gyakorlás módszerébe. A jog nyilvánosságra hozatala mindig az uralkodó osztály hátrányára szol-gált. s így nem csodálható, hogy részükről tiltakozásokra vezetett. Amikor TZÜ-CH'AR [...] Kr. e.

536-ban közzétette Cheng jogát, Chin államból SHU-HSIANG a következőket írta neki: »Az ősi királyok mérlegeltek [az összes körülmény felett] és döntöttek [a bűnök büntetéséről]; a büntetés [általános] jogát azonban nem alkották meg, félvén attól, hogy pereskedő szellemet oltanak a népbe [...]. Ha a nép pontosan ismeri jogait, rettegő tisztelettel nem áll majd többet elöljárói előtt.

Pereskedő szellem lesz lassan úrrá rajta, s a kifejezett szavakhoz fellebbez, remélvén, hogy sikeres lesz netalán érvelésében. Nem lesz többé irányítható a nép.« Amikor Kr. e. 513-ban Chin államban a büntetőjogi rendelkezéseket háromlábú állványokon álló táblákra rögzítették, KONFUCIUSZ bírál-ta ezt, mondván, hogy Chin romlásba bírál-tart. Elveszejtette [saját] szabályait [...]. A nép majd bírál- tanul-mányozni fogja a táblákat, és nem fordít többé gondot arra, hogy rangos embereit ismerje. És akkor az elöljáró milyen hivatást őrizhet meg?" Ch'ü T'ung-Tsu Law and Society in Traditional China (Paris & La Haye: Mouton 1961), 170-171. o.

23 A XU táblás törvény eredetmondája szerint a Kr. e. V. század derekán a plebejusok, akik elszegényedett, adósi helyzetükben nemcsak a szokásjog kíméletlenségének, de annak rögzítetlen-ségéböl fakadó bizonytalanságai folytán a patrícius magisztrátusok és bírák önkényének is kiszol-gáltatottakká lettek, tribunusaik vezetésével a konzuli hatalom korlátozására, a jog összefoglalására, írásban rögzítésére harcot indítottak. A patríciusok ellenállása a plebejus mozgalmat engedmé-nyekre kényszerítette. olyan jogrögzítésre, mely mindkét fél szabadságát egyként szolgálná. A görög törvényhozás tanulmányozása után bizottsági munkával tíz, majd még két táblányi jog-anyagot írtak össze, és törvényerőre emeltek.

Feltétlenül szépséghibát jelent azonban, hogy a XII táblás törvény eredetének ilyen előadá-sát. mely Livius elbeszélésére (Titus Livius A római nép története a város alapításától [Rerum Romanorum ab Urbe condita libri] ford. Kis Ferencné, I—IV. könyv {Budapest: Európa 1963), [III, 9-57], 186-251. o.) támaszkodik, történelmileg sem hitelesnek, sem valószínüsíthetőnek nem fogadhatjuk el. De ama kérdés ilyen vagy olyan eldöntésétől, hogy az, ami e törvény szövegszerű hordozója, voltaképpen később és más körülmények közt született kompiláció, vagy egyenesen pontifikális iskolai írásgyakorlati könyv volt-e, a LIVIUSÍ történet tanulsága, az archaikus kodifiká-ciós mozgás összetevőjeként magasabb szinten felfogott hitelessége nem változik. Annál kevésbé, mert az irodalom szerint is születésének lehetséges mozgatóiról többet mond ez, mint a későbbi római kodifikációkról azok tömegesen fennmaradt dokumentumai. Vö. Marton Géza A római magánjog elemeinek tankönyve - Institúciók 3. kiadás (Budapest: Tankönyvkiadó 1960), 15. o.;

Marijan Horvát "Quelques aspects politiques des codifications romaines' Revue internationale des Droits de l'Antiquité 3e série IV (1957), 289. o.

Minthogy pedig az önkény - lényegét illetően - a kötöttségektől mentességben, egy ellenőrizetlen-szabályozatlan improvizáció legalizált lehetőségében rejlik, a szabályok rögzítésének pusztán formai kívánalma mögött valójában mégis tartalmi változás akarása állt.

Az elnyomottak s kiszolgáltatottak törekvése a jogrögzítésre, a jogismerés egyenlő esélyére, a jogbiztonságra, az erőszakalkalmazás s t a n d a r d i z á l á s á r a -mindez olyan politikai érdekeket érintett, amelyek a kodifikációért folyó küzdelem hevességét mindkét oldalról kellően magyarázták. S a jogi szférából szélesebben kitekintve, születését társadalmi összfolyamatok szemszögéből értékelve, igazolva látjuk azt is, hogy M A X W E B E R az o s z t á l y k o m p r o m i s s z u m m a l v é g z ő d ő j o g i f o r r a d a l o m korai szép példáját is a XII táblás törvényben látta. Mert vala-mit mindkét félnek nyújtott. A plebejusoknak engedményeket adott, a patríciusoknak privilégiumokat biztosított - s mindezt olyan, az osztályharc adott állapotát rögzítő, adott status quót stabilizáló, merevítő kodifikációs formában, amit immár a patríciu-sok sem szoríthattak meg, de a plebejupatríciu-sok sem tehettek vitássá.²⁴ Vagyis a XII táblás törvény példájában a kódexforma nem egyszerűen adott jogállapot rögzítésének, hanem osztálykompromisszum mindkét felet kötő kivetítésének, a kölcsönös vívmá-nyok konszolidálásának-biztosításának eszközéül is szolgált.

Az ókor kodifikációs fejlődése a következő időszakban részben már felbuk-kant jellemzők változatait mutatja, részben minőségileg új, eddig nem (vagy csak részmozzanataiban) ismert jelenségeket produkál.

Szembetűnő mindenekelőtt, hogy a j o g r ö g z í t é s funkciója egyre nagyobb kizárólagosságot mutat. Persze, ez a funkció sem áll önmagában, célját nem önma-gában hordozza. Születnek olyan aktusok, melyek egyetlen létértelme a jogexport, vagyis idegen területek jogának az ezen aktusokban foglalt jogokkal felváltása.²⁵ E jogexport távolabbi célja nyilvánvalóan egy birodalmi jogegység biztosítása. Fel kell azonban figyelnünk arra, hogy a legősibb archaikus kódexek reformtendenciái, valamint a rögzítésnek az újabb kódexekben megjelenő funkciója egy szempontból mégis mutattak közösséget. Abban, hogy csupán annyiban hoztak változást a jogfor-rási rendszer fejlődésébe, amennyiben a jogot objektiválták, az eddigi(ek) mellé új formát létesítettek. Megállapíthatjuk azt is, hogy végső kihatásában ez nemcsak a szokásjog egyeduralmának megszűnését, de érvényesülési körének fokozódó szűkü-lését is eredményezte. Mindazonáltal az a radikális változás, amit a jogforrási rend-szerben beteljesítettek, nem a s z o k á s j o g felváltása volt, hanem annak addigi k i z á r ó l a g o s s á g a m e l l é (és részben helyébe) e g y m ó d o s í t ó k ü l ö n -r e n d létesítése.

24 Lásd Max Weber Rechtssoziologie hrsg. Johannes Winckelmann (Neuwied: Luchterhand 1960), 251. o.; Horvat, 290. o.

23 A principátus idején válik általánossá a korábban más szokásjog alatt élt provinciák, kolóniák jogának római szellemben újraképzése leges datae által, ami „egy új területtel való kötelék tervszerű újjáalkotása" példáját alkotta. Weber, 251. o.

A f e l v á l t á s funkciója, a jogforrási rendszer egyik összetevőjének egy má-sikkal helyettesítése tiszta formában és elsőként „a joggyakorlat bármely rendszerben közzétett első kódexében",²⁶ az Edictum perpetuum ban²⁷ valósult meg. Az archaikus kódexek körében ismert reformtendenciákkal szemben a kodifikatórius rendszerbe foglalás itt egyértelműen s kizárólag az összegezést: a spontán, nem ellenőrzött jog-fejlesztés l e z á r á s á t szolgálta. A korábbi reformkódexek ugyanis, melyek részben az addig egyeduralkodó szokásjog mellé, részben annak helyébe léptek, egészében még nem váltották fel, nem tették kétségessé azt; nem zárták ki további szokásjogias, spontán fejlődését. Az Edictum perpetuum viszont a jogforrási rendszer egyébként is új tagja, a bírói eljárás során kimunkált gyakorlati jog közel három évszázados fejlődésének vetett véget, formailag lezárta a ius honorarium alakulását. Ennek a n o r m a t í v t e 1 j e s s é g i g é n y nek, a felváltás kizárólagossá, bevégzetté tétele szándékának lehetett kísérője az a rendelkezés is, amely szerint az esetleges vitás kérdésekben ezután már közvetlenül a császárhoz kellett fordulni eligazítás vagy hézagkitöltés céljából.

A principátus az az időszak, amikor kifejlődik s elismertté lesz a császár ren-deletalkotási jogköre, ami hamarosan az írott jogfejlődés kizárólagos tényezőjévé válik. Ezek a constilutiones principum nemcsak a köztársaságtól a császárság, a dominátus felé tartó fejlődés útját jelzik, de a jogforrási rendszert is átalakítják.

Mennyiségi felhalmozódásuk hamarosan áttekinthetőségüket veszélyezteti, egybe-foglalást igényel. Úgy tehát, amint az Edictum perpetuum esetében is egy jogforrás m e n n y i s é g i b u r j á n z á s á n a k a k á o s z m i n ő s é g é b e á t c s a p á s a paran-csolt r e v i d e á l ó - ö s s z e g e z ő kodifikálást, különböző átmeneti összegzéseket követően a Codex THEODOS/ANUS is a rendszerező összefoglalás müveként jött létre. A megelőző gyűjtemények érvényben tartásával és folytatásaként nemcsak összefoglalta másfél évszázad konstitúció-anyagát, de rendszerbe foglalta, felülvizsgálta, söt ese-tenként lerövidítette vagy meg is változtatta azt.28 Az Edictum perpetuumXó\ leg-szembetűnőbben abban különbözött, hogy egy jogforrási formának nem lezárását-felváltását, hanem e jogforrás mennyiségi növekedésével-felhalmozódásával az időben lépést tartást, adott időszak termésének összefoglalását célozta. Közvetlen elődeitől pedig abban, hogy jogforrási értékét nem a benne összegyűjtött aktusok

26 J. H. Wigmore A Panorama of the World's Legal Systems [Library ed.] (Washington:

Washington Law Book Company 1936), 422. o.

27 Ez az ediktum. mely HADRIANUS alatt. Kr. u. 130 körül született, lényegében a korábbi pré-torok gyakran, majd szokás szerint egymásra hagyományozott, érvényességében azonban mégis személyhez kötött, prétori elfogadástól függő, s így hatásában bizonyos kaotikus jelleget mutató ediktumainak felülvizsgálatát, rendszerbe foglalását, s rendszerként történő állandósítását, érvé-nyesítését célozta. Lásd pl. Marton, 25-26. o.

28 Két magánmunkálat, a mintegy másfél század rendeleti termését több könyvben felölelő Codex Gregoriánus (291) s az ennek folytatásaként kimunkált, majd toldalékkal bővített Codex Her-mogenianus (294) mechanikus gyűjteményt képezett. A hivatalos császári aktusként 16 könyvben kibocsátott Codex Theodosianus (438) a következő másfél évszázad rendeletanyagának minőségi feldolgozást is eredményező összefoglalását eredményezte. Vö. pl. Marton, 33. o.

eredeti érvényessége, hanem m a g a a k ó d e x mint önálló jogforrási értékű gyűj-temény é r v é n y e s s é g e adta. Következésképpen azáltal, hogy a felvett aktusokat nem szöveghűen (teljes terjedelemben, változatlanul) közölte, hanem céljainak meg-felelően adaptálta, az eredeti konstitúciók egyedi érvényességét lényegileg hatályta-lanította.

Miután - mint mondottuk - a Codex THEODOSIANUS csak időlegesen teremt-hetett rendet a császári konstitúció-termésben, az írott jogforrások szüntelen meny-nyiségi gyarapodása hamarosan ismét elviselhetetlen burjánzásba csapott át. Alig telt el 90 év, és JUSTINIANUS már supervacua prolixitasról, a jognak a császári kons-titúciók áradásából adódó bizonytalanságáról, vitathatóságáról, a bírák és az ítélkezési gyakorlat önkényéről panaszkodott. A Codex JuST/NiANUSban általa megvalósított nagyszabású, összegező-adaptáló kodifikáció29 a gyüjteménykialakítás során a revi-deálás kifejezett szándékán és határozott vállalásán túl annyiban hozott új vonást a kodifikáció fejlődésébe, hogy egyfelől egy korábbi, törvényhozási úton már kialakí-tott kódex formális f e l v á l t á s á t , hatályon kívül helyezését feltételezte, másfelől pedig minden korábbi gyűjteményre (s az egyes konstitúciókra) hivatkozás kife-jezett eltiltásával a kódex mint rendszeres gyűjtemény, azaz korábbi jogforrásokból

képzett önálló minőség ö n á l l ó j o g f o r r á s i j e l e n t ő s é g ét jogilag is szentesi-tetté tette. Az egyes konstitúciók érvényességét a kódex egészét illető új érvényesség váltotta fel - a részek korábbi érvényességét megszüntetve a kódex ezeket csupán önmaga tisztán történelmi érdekű előzményeként ismerte el.

A jog túlburjánzásából adódó anarchia veszélye nemcsak a törvényhozás síkján jelentkezett. Az igazságszolgáltatást laikus polgárok végezvén, a jogszolgál-tatásban közvetlen irányító tényezőként voltaképpen más források szerepeltek. Jogi információját a bíró - egyre gyakrabban a felek közvetítésével - a jogtudóstól kapta meg. A responsum-adás gyakorlatából A U G U S T U S alatt jogilag szentesített intézmény lett. Nos, az eseti vélemények egymásra rakódó tömege hamarosan kaotikus egyve-leggé növekedett. Nemcsak rendezetlenné s áttekinthetetlenné vált, de belső ellent-mondások is korlátozták alkalmazhatását. A birodalmi jogalkalmazás egységes orientálása egyébként is szükségessé tette állandó továbbmásolásukat, ez pedig óha-tatlanul további torzulások, szöveghelyességi problémák forrásává lett. Hallatlan terjedelme egyébként sem tette lehetővé, hogy kellő számú példány szülessen, s ennek mindenekelőtt a birodalom távol eső területei látták kárát. Alapvetően e súlyos jogforrási helyzet indokolta azt a gigantikus munkát, mely Digesta seu Pandectae

29 JUSTINIANUS 528-ban tíztagú bizottságot jelölt ki a megelőző három kódexben, valamint az azokat követő konstitúciókban felgyúlt rendeletanyag összegyűjtésére, egységes szempontú rend-szerezésére és egy ilyen gyűjtemény kialakítása során szükségessé váló törlések, javítások, változ-tatások elvégzésére. A bizottság munkája nyomán a közel 5000 aktust magában foglaló Codex Justinianus 529-ben jelent meg, amit egy módosított-bővített változat, a Digeszták kialakításakor bekövetkezett változásokat is átvezető Codex repetitae praelectionis (534) követett. Lásd pl.

Charles Diehl Justinien et la civilisation byzantine au VIe siècle (Paris: Leroux 1901). 249-250. és 261. o

n é v e n végül is betetőzte „a római igazság szent t e m p l o m á t " .3 0 G y ű j t e m é n y é t

J U S T I N I A N U S a már ismert kizárólagossággal érvényesítette: a korábbi m ű v e k helyett e g y e d ü l h i v a t k o z h a t ó n a k rendelte. És hogy örök és szent, kétségbevonhatatlan és sérthetetlen j e l l e g é t e g y é r t e l m ű határozottsággal k i e m e l j e , eltiltotta értelmezését, h o g y ezzel a vitának m é g lehetőségét is k i k ü s z ö b ö l j e .

J U S T I N I A N U S k o d i f i k á c i ó s m u n k á j á b a n - W E B E R szerint - m i n d e n e k e l ő t t a bel-ső j o g b i z t o n s á g helyreállításának, a hivatalnoksereg e g y s é g e s f u n k c i o n á l t a t á s á n a k , s n e m utolsósorban a m o n a r c h a s z e m é l y e s presztízsének igénye játszhatott m e g h a -t á r o z ó szerepe-t.3 1 A z uralkodói presztízsigény b e f o l y á s o l ó j e l e n t ő s é g é t , m e g j e g y e z -zük, a k ö z f e l f o g á s m á r a Codex HAMMURABI esetében felismerni vélte.3 2 Ezen túl-m e n ő e n a JUSTINIANUSÍ k o d i f i k á c i ó is hódító katonai sikerekkel p á r h u z a m o s a n , az á l l a m h a t a l o m centralizált m e g e r ő s í t é s e feltételeként és t e r m é k e k é n t született. A t ö r v é n y a d á s objektív s z ü k s é g é n e k történelmi szerepjátszása sikerével találkozása, s m i n d e n n e k a t ö r v é n y a d ó s z e m é l y é v e l , s z e m é l y e s t e l j e s í t m é n y e k é n t történő látszóla-g o s ( p r e s z t í z s j e l l e látszóla-g ű ) a z o n o s u l á s a m a látszóla-g y a r á z z a csupán, holátszóla-gy n e m z e d é k e k tudatában

H A M M U R A B I és JUSTINIANUS egyaránt népük nagy t ö r v é n y a d ó j a f é n y é b e n élhetett, c s u p á n csak NAPÓLEONéhoz hasonlítható dicsőséggel övezetten, az „ e r ő " és „igazsá-g o s s á „igazsá-g " , „ k a r d " és „ m é r l e „igazsá-g " olyan ideolo„igazsá-gikus értékű e „igazsá-g y s é „igazsá-g é b e n ,3 3 a m i n e k ké-sőbbi f e u d á l i s uralkodókat is ihlető s ezért szimbolikus sztereotípiákként ismétlődő k i f e j e z é s é t a JUSTINIANUSÍ Institúciók k e z d ő m o n d a t a imigyen adta m e g :

30 A responsum-adás gyakorlatát AUGUSTUS oly módon szentesítette, hogy egyes jogtudó-soknak kiváltságot biztosított, amelynek értelmében konkrét ügyben adott véleményük az ügy bírájára kötelező erejűvé lett. Emellett azonban kialakult annak gyakorlata is, hogy korábbi, más ügyekben adott responsumok szintén jogforrássá növekedtek. A jogtudósok életmüve lassan a jog ismeretforrásává is vált - annál inkább, mert hamarosan az írott jogforrásokat (az ediktumokat) is a jogtudósi iratok és vélemények közvetítésével, ezek tükrében alkalmazták. Az évszázadok során egymásra halmozódott vélemények persze nem lehettek egyneműek. Mind az ezekben rejlő eltérő értelmezések, mind a továbbmásolásukból adódó torzulások s a jogtudósi müvek nehéz hozzá-férhetősége a jogszolgáitatás egységét, a jogbiztonságot fenyegette. Orvoslás céljából a IV-V.

században egyes munkákat eltiltottak; később kiválasztott szerzőket összes müveikre kiterjedően kötelező erejűvé tettek; e nyomasztó terjedelmű, interpretatív jellegű, alkalmi célzatú jogforrás belső rendezetlenségéből fakadó anarchia rémét azonban az ilyesfajta látszatintézkedések nem szüntethették meg. Ezért történt, hogy a Codex JUSTINIANUS bevégzése után a császár által megbízott tizenhat tagú bizottság megkísérelte 39 szerző (mintegy 2000 könyv 3 000 000 sorában foglalt) véleményének rendszerező összegezését, összefoglalását. E munkálat az alapul fekvő müvek sum-mázó, rendszerező, belső ellentmondásaikban feloldott szövegközlését célozta. Ennek érdekében a bizottság felhatalmazást kapott arra, hogy a szükségesnek ítélt kihagyások, szétválasztások és összekapcsolások, stilisztikai javítások és érdemi módosítások tekintetében szabadon bánjék e szövegekkei. Közel húszszoros rövidülést, rendszerezettséget és fokozott áttekinthetőséget ered-ményező (20 könyv mintegy 150 000 sorában foglalt) munkájuk 533 végére készült el. Vö. pl.

Diehl, 252-254. és 262. o.

31 Weber, 254. o.

32 Erre alapot elsődlegesen prológusának és epilógusának dicsőítő beszéd formájú költői nyelvezete képezett. Driver & Miles The Babylonian Laws I, 6. o.

33 Lásd pl. Gadd Hammurabi and the End of his Dynasty, 11. o. és Diehl, 247-248. o.

„A császári felségnek nemcsak fegyverekkel kell ékesítve lennie, hanem törvé-nyekkel is fel kell fegyverkezve lennie, hogy mind a háború, mind a béke idejében helyesen tudjon uralkodni és a római császár győztes maradjon ne csak az ellen-séggel vívott csatákban, hanem akkor is, amikor a hamis perlekedők csalárdságait kiűzi a jogérvényesítés utairól és éppoly lelkiismeretes legyen a jogban, mint amilyen diadalmas legyőzött ellenségein."34

A fenti jegyek azonban JUSTINIANUS művét sem kellő mélységben, sem egyedi-ségében kimerítően nem specifikálják. Amint a jogrögzítésért, a jogismerés egyenlő esélyeiért folytatott küzdelem - látszólagos analógiái ellenére is - a „hagyományos"

Kínában s a XII táblás törvény Rómájában jellegében elütő társadalmi folyamatoknak eredményeiben is eltérő összetevőjét képezte,³⁵ úgy a JUSTINIANUSÍ kodifikáció is minden mástól elkülönülő, az ókori jogfejlődésben kizárólag rá jellemző tartalommal rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a római jog kodifikálása csak a császári kizárólagos legiferáló hatalom kialakulásával következhetett be; hasonló vállalkozást JUSTINIANUS

előtt a birodalom belső válsága nem engedélyezett. JUSTINIANUS katonai eszközökkel valamelyest konszolidálta a kelet-római birodalom egységét - és ennek támogatására, egy hajdan erös, hatalmas birodalomra emlékező k o n z e r v a t í v r e s t a 11 r á -c i ó biztosítására nyúlt a kodifiká-ció eszközéhez, hogy újjáképezve rögzítse, ura-lomgyakorlása abszolutisztikus ideológiájához és módszeréhez adaptálja birodalma jogát. Ezért nem véletlen, hogy az akkor uralkodó hagyományőrző-klasszicizáló, s a hasonlóképpen szükségképpeni bürokratikus-stabilizáló tendenciáknak, valamint az elmúltat igenlő s restaurálni kívánó politikai célzatnak épp a JUSTINIANUSÍ mű archaikus tartalma és autokratikus-bürokratikus feldolgozása felelt meg.³⁶

JUSTI-NIANUS hanyatló társadalom hanyatló viszonyai közt kodifikált. Lenyűgöző

terje-delmét, zártságigényét, a jogtételek rendszerbe foglalásának a jog bevégzéseként való becsvágyó felfogását és érvényesíteni akarását illetően talán a kodifikáció-történet legimpozánsabb alkotását hozta ezzel létre. Mégis, teljesítménye ellenére müve a római jogfejlődés olyan koronája lehetett, amit űr követett csupán. Gyűj-teményét nem egy agonizáló társadalom méreteire szabta, s így azok már születésük

34 Justinianus császár lnstitutiói négy könyvben [Institutiones seu Elementa, 533] ford.

Mészöly Gedeon (Budapest: Egyetemi Könyvkereskedés 1939), 5. o.

3 5 K í n á b a n u g y a n i s a korai k o d i f i k á c i ó s m o z g a l o m , mint ismeretes, n e m c s u p á n a jog-rögzítésért, az u r a l m a t g y a k o r l ó k ö n k é n y é n e k k o r l á t o z á s á é r t f o l y ó o s z t á l y h a r c ö s s z e t e v ő j é t ké-pezte. E m o z g a l o m e g y s z e r s m i n d a b ü n t e t ő s z a n k c i ó j ú e g y e n 1 ő j o g é r t k ü z d ő l e g i s t á k . s a társadalmi státusok szerint d i s z k r i m i n á l ó , c s u p á n e r k ö l c s i s z a n k c i ó j ú / / - r e n d s z e r é r t k ü z d ő K O N F U C i Á n u s o k ö s s z e c s a p á s a k é n t jelent m e g . A k ü z d e l e m végül is e l d ö n t e t l e n m a r a d t ; e ket-tősség a család- és osztályszerkezet statikus rögzítettségének k ö s z ö n h e t ő e n legalábbis 191 l - i g a jog [fa] s a li r e n d s z e r é n e k p á r h u z a m o s s á g á t e r e d m é n y e z t e . T ' u n g - T s u , 226. és köv., k ü l ö n ö s e n 279-281. o.

36 Horvát, 296-299. o.; Fritz Schulz Geschichte der römischen Rechtswissenschaft [1946]

(Weimar: Böhlau 1961), 353-378. o.; J. Pringsheim 'Some Causes of Codification' Revue inter-nationale des Droits de l'Antiquité 3e série IV (1957), 306. o.

pillanatában anakronisztikusak, kudarcra ítéltek voltak. Úgy kell vélekednünk tehát, hogy az emlékét övező nagyság voltaképpen nem is műve korabeli hatásának szól, mint inkább a történelmi véletlennek, mely oly nagy szerepet juttatott néki a római jog eredményeinek európai, majd Európán keresztül az egész világon szerte sugárzó

átmentésében.