KODIFIKÁCIÓS TÖREKVÉSEK AZ ANGOLSZÁSZ RENDSZEREKBEN
7. A kodifikációs probléma sajátosságai az angolszász rendszerekben
Az angolszász kodifikációs törekvések eredménye napjainkig sem más, mint csupán vívódás a kodifikáció gondolatával: a kodifikációs út habozó, de visszakozáshoz érkező megkísérlésén túl döntő vagy legalább látványos eredményhez csaknem fél év-ezred leforgása alatt sem vezetett.
Ilyen körülmények között még inkább figyelemre érdemes, hogy a kodifikációs eszme nemcsak a BENTHAM-formátumú rajongókban élt, de épp a common law ha-gyománykövetéséért becsült, sajátos szellemével leginkább azonosuló gondolkodókat is áthatotta. A múlt század második felében nemcsak A U S T I N vélekedett úgy, hogy a jogfejlődés természetes útja az erkölcsiség fluiditásától a kodifikált jogrögzítés felé tart.40 Ez volt a véleménye PoLLOCKnak, aki bevallotta: „erős híve vagyok a kodi-fikációnak", és „nem komolyabb ok, mint tudatlanság, félénkség, valamint törvény-hozási eljárásunk valamiféle szélsőséges terheltsége állanak csupán ennek útjában".
Sőt, ez volt a meggyőződése MAiTLANDnek is, aki egyebek közt nagy csodálója volt
36 Henry T. Terry Some Leading Principles of Anglo-American Law Expounded with a View to its Arrangement and Codification (Philadelphia: Johnson 1884), 640. o., részletesebben v - v i . és 636-643. o.
37 W. B. Hornblower 'The Revision of the Code' Albany Law Journal LIII (1896), 152. o. Id.
Lang, 166. o.
38 Bővebben lásd Varga (29. jegyzet), 318-320. o.
39 Pound The Formative Era of American Law, 23-24. és 152-154. o.
40 John Austin Lectures on Jurisprudence Or the Philosophy of Positive Law [1861] 4th ed.
Robert Campbell (London: Murray 1873), Lecture XXXIX, 669-704. o.
a német kodifikációnak.41 A vélemények persze erőteljesen divergálóak. Negyed-százada a Law Times például facsimilében közölte jubiláris, elsőként 1848-ban köz-zétett cikkét, mely szerint „Anglia joga kezelhetetlen tömeggé duzzadt [...]. Ennek csak egy gyógyszere lehet: a kodifikáció". Sőt, ezzel egyidejűleg egy ismert szakíró egyenesen úgy vélekedhetett, hogy kodifikálásával „a precedensjog megszűnne ho-mályos, rejtelmes, taszító lenni, és kellemes, sőt egyszerűen megnyugtató stúdium tár-gyává válna jogásznak, laikusnak egyaránt".42 Másfelől viszont rendíthetetlenül tartja magát a nézet, mely szerint kodifikációval ugyan „a részletek nagy része ki-küszöbölődne, de a nyugvás, a haladék csak időleges lenne. Mert - általánosságokat kivéve - a jövőről semmilyen kódex nem rendelkezhet."4 3 Nyilvánvaló, hogy az utópizmus falát emelő, s azt lehetetlenként döngető ilyen állásfoglalásokban egy több évszázada irracionálissá torzult, rögeszmés kódexellenség nyilatkozik meg;
számunkra a tanulság azonban mindenekelőtt nem a vélemények szenvedélyes polarizáltságában, hanem ennek mozgatóiban rejlik.
Egy jelenkori monografikus feldolgozás az angol jog kodifikálatlansága ma-gyarázataként a következő tényezőket említi: angol mentalitás; elzárkózottság; sok évszázados kontinuus fejlődésben kicsírázott nemzeti gőg; a common law nem parti-kularizált egysége; a római jogrecepció hiánya; hagyományosan gyakorlati jogi ok-tatás; a kötelező precedensek rendszere; a statute law fragmentáris jellege és a com-mon law elvein keresztül történő értelmezést feltételező gyakorlati alkalmazása; s végül a reformok - különösen a jogi változtatási szándékok és sikerek - széttöre-dezettsége, elaprózottsága.44 Az angolszász rendszerekre jellemző kodifikációs problematika történeti kibontása során hangsúlyoztuk már, hogy a magunk részéről döntő oknak a XIII. század óta lényegileg fennálló j o g e g y s é g et, a feudalizmusból a kapitalizmusba jogi forradalom nélkül kompromisszumokkal történő k o n t i n u u s fejlődést, illetőleg az ezek mögött álló társadalmi-történelmi tényezőket tekintjük.
Az a körülmény azonban, hogy a többi tényező ezek járuléka vagy éppen csak részvonatkozása volt, nem teszi sem érdektelenné, sem feleslegessé vizsgálatukat.
Az angolszász jogkodifikáció elmaradásának kérdése különösen akkor vetődik fel élesen és összetetten, ha meggondoljuk, hogy az európai kontinens klasszikus kó-dexeit nem egyszerűen létrehozták, hanem ezek történelmileg valósággal kikény-szerítődtek: nemcsak a jogegység szüksége parancsolta, de a megelőző kodifikációs
41 Sir Frederick Pollock Essays in Jurisprudence and Ethics, 260. o. és Frederic William Maitland Collected Papers III, 487-488. o. Id. Dennis Lloyd 'Codifying English Law' in Current Legal Problems 1949, II, ed. George W. Keeton & Georg Schwarzenberger (London: Stevens 1949), 156-157. o.
42 Law Times Journal CCVI ( 1948), 157. o. és Herbert Hart Way to Justice ( 1941 ), 35. o. Id.
Lloyd, 157. és 163. o.
4 3 R. W. M. Dias Jurisprudence [Dias and Hughes on Jurisprudence 2nd ed.] (London: But-terworths 1964), 75. o.
44 Jean Vadon Le problème de la codification du droit anglais Thèse pour le Doctorat en Droit (Université d'Aix-Marseille 1962), 55-117. o.
tapasztalatok, a római jogi hagyomány, a felvilágosodás és a természetjogi ideológia voluntarisztikus racionalizmusa, a polgári forradalom és benne a régi jog eltörlése, sőt végezetül N A P Ó L E O N személyes presztízsvágya s autokratikus hatalma és kodifikációs akarata is a jogfejlesztést ellenállhatatlanul a kodifikációs út irányába terelte. A kon-tinentális kodifikáció összetett tartalmi-formai jogújításával szemben éles kontrasztot képez, amit Angliában B A C O N csakúgy, mint közelmúltunkban ( 1 9 4 7 ) a lordkancel-lár45 egyként hangsúlyozott: nem a jog anyagával, hanem m e g f o r m á l á s ával van baj. S az angolszász jogfejlesztés kodifikációs kilátásait nem erősíti, hogy a klasszi-kus európai kódexek hajdani átütő sikerével és elődnélküliségével ma divergáló:
optimizmusra csak igen feltételesen csábító tapasztalatok, s a polgári kontinentális berendezkedések kodifikációs fáradtsága állanak szemben.
A megelőző fejezetek egyik következtetéseként láthattuk, hogy csupán a jog-rendezés igénye átfogó jogkodifikáló hullámot még aligha váltott ki - legfeljebb ókori, J U S T I A N I A N U S dominátusát, avagy modernebb abszolutizmusokat idéző rend-szerekben. Első látásra elhanyagolható részkérdésnek tűnik, ám politikusok és jogá-szok a múlt századtól, tekintélyes elméleti szakemberek napjainkban4 6 mégis fel-teszik: vajon az angol parlamenti eljárás és demokrácia hagyományai, az új és legújabb kormányok hosszú távon tervezést vagy felelősséget aligha vállaló cseréi gyakorlatilag lehetővé teszik-e a kodifikáció kellő előkészítését és realizálását? A jog kódexjogként megújítása még a kontinensen is évek-évtizedek egymásra épülő munkáját igényelte, noha parancsoló, ésszerűen aligha vitatható szükség kielégítését jelentette. Angliában viszont a jogrendezés (ehhez képest) efemer igényének kodi-fikációs kielégítése egy évezredes hagyomány és folytonosság feladását, a jogi forma technológiai átstrukturálását, egy alig belátható következményű „veszélyes prece-dens" életre hívásában47 konkludáló váltását feltételezné - parlamenti eljárás során, mely saját hagyományai zsilipjének átszakításával esetleg megkérdőjelezhetné a jog egész tartalmát.
A kodifikálatlanság összetevői közt szerepel a p r e c e d e n s -rendszer is, ami az egységes nemzeti jog történelmi kifejlődésével, a jogszolgáltatás és gyakorlati jogfejlesztés erre épülő technikájával, az ennek ideológiai kifejezését nyújtó jog-szemlélettel, s az ezek konzerválását-átörökítését segítő gyakorlati jogi képzés meg-honosodott rendszerével áll összefüggésben. Nos, a hatékony jogkodifikációt a pre-cedensek felváltásával, normatív kiiktatásával képzeli el a szerzők többsége.48
Mindez azonban az angolszász jognak hagyományaiból kiforgatását, alapjaiban megrendítését feltételezné. Ezért a kodifikációs gondolat gyakorlati realizálása során
45 Id. Lloyd, 156. o. Hasonlóan Harlan Fiske Stone 'Some Aspects of the Problem of Law Simplification' (Columbia Law Review XXIII [1923]) in Essays on Jurisprudence from the Co-lumbia Law Review (New York & London: CoCo-lumbia University Press 1963), 139. o.
46 Ilyen kérdéseket idéz egyfelől Lang, 64-65. o. és másfelől Lloyd, 171. o.
47 Harding, 430. o.
48 Pl. Sheldon Amos An English Code (London 1873), 63. o.; Hart, 4 2 - 4 3 . o. Id. Lloyd, 168.
o. Lásd továbbá Vadon, 13-15. o.
mindig maximalista programnak, és mint ilyen, kivihetetlennek bizonyult. A FIELDÍ
Code of Procedure (389. §) és Civil Code (2033. §) le is mondott erről, s csak a ren-delkezéseivel összeférhetetlen joganyag visszahívását rendelte el, aminek a Califor-nia Civil Code (5. §) még a kontinuitás mozzanatát hangsúlyozó kifejezést is adott: „e kódex rendelkezései annyiban, amennyiben a fennálló törvényi vagy bírói jog lénye-gével egyezőek, értelmezést ez utóbbiak folytatásaként, és nem új rendelkezések-ként nyernek". Ez az elv, ami az angol-amerikai kodifikáció jogrendező szerepre kárhoztatásában ideologikus kifejeződést is kapott,49 az angol részkodifikációs aktu-soknak is alapvető elve. A Bills of Exchange Act félutas, „gyakorlati realizmusról"
tanúskodó rendelkezése (para. 2, art. 97) például a nem összeférhetetlen common law szabályokat szintén változatlanul kötelezőknek ismerte el. Ez az oka annak, hogy a mennyiségileg hatalmas mérvű angol-amerikai törvényhozás a kontinentális törvényhozással analóg hatást valójában nem mutat. Mindenekelőtt azért, mert nem jogfelváltó, hanem jog r e f o r m á l ó aktusok ezek, melyek a közvetlenül nem érintett common law precedenseket nemcsak változatlan állapotban hagyják, de a bírói gya-korlat közvetlenül élő forrásaivá, inspirálóivá is csak common lawként értelme-zésükkel: p r e c e d e n s s é v á l á s u k k a l , precedensekben feloldódásukkal lesznek.50
A lényegitől a csak jelenségszinten mutatkozó okokig haladva említhetnénk még különböző pszichikai vagy pszichikaiként is megjelenő tényezőket. Ilyen az i d e g e n k e d é s , sőt egyenesen félelem a „valóban végigharcolt"51 forradalomtól és termékétől: N A P Ó L E O N Í Ó I S a nevével jelzett kodifikációtól. Ilyen a forradalmi mód-szerektől idegenkedés s a r e f o r m á l ó módszerek előnyben részesítése, ami a maga részéről szintén az angol polgári forradalom kompromisszumának a hagyomány lep-lébe burkolt következménye. Ilyen a „magasan szervezett hivatásrendi testület", a j o g á s z s á g , mely öröklött s társadalmi helyzetétől meghatározott konzervativiz-musán túl a fennálló helyzetnek egyúttal kétségtelen haszonélvezője.52 Sőt, idézhet-nénk a naiv, ámbár történelmileg szintén kondicionált véleményt: „csak ha pol-gártársaink ráébrednének, hogy a jog nem elkerülendő, mint a betegség [...], akkor követelnék csupán saját érdekükben is, hogy világos és hozzáférhető legyen".53 Egy ponton túl azonban már sem az okfeltárás, sem a kodifikálatlanság bármely ideoló-giája, a splendid isolation bármely magyarázata sem segíthet. S ez az, hogy az angol-amerikai hatályos jog mennyiségi szaporodása elérte, sőt napjainkban már meghaladta a k r ó n i k u s á t t e k i n t h e t e t l e n s é g határát.
49 Pl. Terry, 643. o. Bővebben lásd Varga, 320. o.
50 W. Friedmann Legal Theory [1944] 3rd ed. (London: Stevens 1953), 374. o.
51 Engels, 600. o.
52 Max Radin Handbook of Anglo-American Legal History (St. Paul: West Publishing Co.
1936), 339. o.
53 Law Reform Now ed. the Law Reform Committee of the Haldane Society (1947), 35. o.
Lásd Lloyd, 171.0.