Álarcok és ünnepi dísz
I. Jog és szokás
A z egyes törzseket természetes határo k választják el egymástól. «Ez a pa tak m ár a szom szédos törzsé», szokták m ondani útközben indiánjaink. A K u lise h u egyik partja a n a h u k vá k , a m á sik a m e hin akúk birtoka volt. íjja l és nyíllal m ind enki szabadon élhette a folyót.
A z ültetvény a közösségé volt, a k u n y h ó k b a n azonban m indenkinek m egvolt saját birtoka, még az asszon yokn ak is, mert több ízben tapasztaltuk, h o gy egyes tá rg ya k el- adogatása ellen tilta k o z ta k ; ezeket a fiúk és leányok örö
költék. G y a k ra n tap asztaltuk azt is, h o g y egyesek a n e k ik juttatott gyön gyöke t nem tarth atták meg, hanem m á sok
n a k kellett átadniok.
A főnöki hatalom nem sokra terjedt ki. N a g y o b b k ö z ségekben rendesen több főnököt találtunk, k ik k ü lö n h á za k ba n l a k t a k ; de v e lü n k szem ben m ind ig csak egy képviselte a törzset. Béke idején a főnök legfontosabb kötelessége a törzsnek képviselete. Õ vezette az ültetvények m unkálatait, ő gondoskodott arról, h o g y a szükséges lisztm ennyiség m eg
legyen, ő süttette a tésztát s készíttette az italokat ünnepé
lye k a lk alm ával v a g y idegenek látogatása esetén. V ilá gos tehát, h o g y tág értelemben vett családapa szerepe van ; fös
vé nyne k nem szabad lennie, különösen szomszéd törzsbeliek
kel szemben. í g y például a B atovy-m elletti első falu főnökét
«kurápa»-nak, rossznak, azaz fösvényne k tartották, mert látogatások alka lm á va l a vendéglátás dolgában zsugorian viselkedett, am i a leggyíílöletesebb tulajdonság a bennszü
löttek szemében. E n n e k tehát nem k ö n n y ű közmegelége
désre megfelelni. A n to n io mesélte egy bizonyos főnökről a P a ra n a tinga mellett, akire éppen az uralkodás sora esett, h o g y
Közép-Brazília. 1 1
in k á b b elvándorolt, m intsem rászánta volna magát, h o g y ily e n eszem -iszom okat rendezzen, g y h o g y a n a g y m éltó
ságot kénytelenek v o lta k m ásra ruházni. H a va la m e ly ik község nincs megelégedve főnökével, k ö n n y ű szerrel segít r a j t a : faképnél hagyja s m ás helyre költözik. A m éltóság örökölhető, tehát nem m ind ig jut megfelelő kézbe. E lő sz ö r a fiúra száll, de ha fiú nincsen, a leánytestvér fiára. A z e gyik községben m eghalt a főnök s utána csak egyetlen le ányka m aradt, a k it nekem szántak. Ideiglenes főnökké az özvegy testvére, az álta lu nk is jól ism ert T u m a y a u a le t t ; ha a haja
don férjhez megy, ura lép a helyére.
E ze k b ő l a töredékes adatokból az egyes v o n á saira ism erhetünk. A gyerekek az anya törzséhez t a r t o z n a k ; A n to n io például azt állította, h o g y ha va la m e ly ik b a kairi paresszi-asszonyt vesz el, a gyerm ekek paresszik lesznek.
Elbeszélésünk folyam án több ízben em lítettük, h o g y nu -a ru a k nőket különféle törzsek vettek feleségül. A z t is m ondottuk, h o g y auetö férfiak ya u la p iti a sszo n yo k k a l éltek együtt, de nem a törzsfaluban, hanem attól tá vo la b b s
«arauiti»-knek nevezték őket. E zze l szem ben egy k uste n a ú s egy nah u q u á férfi a b a ka iro k közé nősült be, m íg fordítva b a k a iri asszon y egyáltalán nem m ent férjhez idegen törzs
belihez. P auhaga, a B a to vy-m e llé k i b a ka iro k közül, a K u li- sehu-m elléki első b a ka iri faluból nősült, A v iá sz lá n y á t vévén el; m iko r azonban örvendetes családi esem ényt vártak, m indketten hazatértek az a sszon y falujába, h o g y a később bővebben ism ertetendő gye re kágyat odahaza ta rtsá k meg.
Jóllehet in d iá nja ink egynejüségben éltek s az apa volt a csa
lád feje, m égis az a sszon y fitestvérét egyenrangú védői jog illette meg az a p á v a l; az apa halála után egészen a gyerekek n a gyko rú sá gá ig, m inden jog rászállott. V a g y o n u k fölött is ő s nem az a n y ju k rendelkezett. A házasságkötés m inden különösebb ceremónia nélkül történt. E lő sz ö r a szülők, ap ák és a n y á k beszélték m eg a dolgot, a m e nyasszon y apja n y íl
vesszőket és kőb altát k a p o t t ; a vőlegénynek azonfelül az ültetvényen is dolgoznia kell, h o g y hozzáértéséről tanúságot tegyen s a k k o r függőágyát a lányé fölé akaszthatja, am ivel aztán m inden rendben van. H o g y öregebb em berek fiatal
asszonyokat, fiatal em berek pedig korosabb nőket vesznek az idegeneket is elszállásolják, egyszóval ura és parancsolója.
H a M a rtiu sn á l azt olvassuk, h o g y az asszon y látszóla
gos rabszolgai alárendeltsége mellett m égis tisztességes he
lyet v ív o tt k i m agának, a k k o r azt kell m ondanunk, h o g y ind iá nja inkra ez az állítás teljes m értékben illik. A z asszony rá v a n utalva a védelemre, először is, m ert gyöngébb, m int a férfi s «minden veszedelem láttára sírva fakad», de meg azért is, mert idegen férfiak elrabolhatják. A z ültetvényről h a za felé menet, a férfi előtt jár, mert alaposan m egrakodva előre siet s az út is teljesen biztos, az erdőben azonban mögötte ballag, h o g y az esetleges veszedelem ne őt érje. Idegen v e n dégektől ó vjá k őket, s ha azok, m int jóm agunk, m egbízha
tatlanok, a gyerekekkel együtt az erdőbe futnak.
H evesebb családi jeleneteknek nem v o ltu n k szem tanúi, s ú g y látszik, a hitvesi hűség ellen sem vétenek az in d iá n nők, legalább A n to n io m inden erre irá n y u ló tu d a kozó d á som ra azzal válaszolt, h o gy efféle vé tke k v a la m ik o r előfor
d u lh a tta k ugyan, m anapság azonban merőben ismeretlenek.
H o g y m a gu n k k a l cipelt ho lm iainkbó l egyes darabokat
«mi m indnyájan», «a mienk», de egyben ezt is jelenti «jók»
(t. i. a mieink), kurápa viszont «nem mi», «nem a mienk» s egyben «rossz, fösvény, egészségtelen». M ind e n rossz k ív ü lrő l
jön, a betegség és balál is. Eze ke t idegen va rázslók bocsátjá k a többiekre.
M e n n yire szükséges, b o g y a szom széd törzsek egym ással barátságos visz o n y b a n éljenek, sem m i sem bizonyítja jobban a cserekereskedés nélkülözhetetlen voltánál. A z egyik törzs ennek, a m á sik am a nn a k a c ik k n e k az «ura» v a g y «birtokosa».
A b a k a iro k különlegességei v o lta k a négyszögletű, febér k a gy ló d a ra b k á k b ó l csinált nyakláncok, k a gy ló g yö n gy ö k , vörös festék, gyap otfon alak és fü g g ő á g y a k ; a nab uqu áké lop ótö kök s piros k a gyló d a ra b k á k b ó l csinált lá n c o k : a m ehi- n a k ú ké a g y a g e d é n y e k ; a trum aíké és suyáké k ő b a ltá k és d o h á n y ; a yaulapitiké átfúrt kőgalacsin-láncok és íg y to
vább. M ind e ze k kereskedelmi árúk voltak, m elyek messze u ta ka t tettek meg a b a ka iro któl a suyákig, törzsről-törzsre vánd orolva. A su y á k a k a m a y u rá k k a l közlekednek, ezek viszont a fazekas törzsekkel, kö zü lö k viszont a m e hin a kúk a n a h u q u á k k a l állanak szoros összeköttetésben, a kuste- n a ú k meg a B ato vy-m e llé k i bakairokkal. A K u lis e b u első és m ásod ik b a ka iri községe suyá-kőbaltáit és kustenaú- agyagedényeit B a to vy-m e llé k i rokonaitól kapja, m íg a h a r
m a d ik község a n a h u q u á k ka l tartja a barátságot. M ik o r ez
előtt há rom évvel a B a to v y -b a k a iro k a t európai holm iaink- kal m egajándékoztuk, a törzs e gy ik főnöke fölhasználta a kedvező alkalm at s cserekereskedni in d u lt az alsó K u lise h u mellé, m iáltal nem szom szédos törzsek is közvetlen érint
kezésbe kerültek egym ással.
B á r a cserekereskedés m á r régen és szükségképpen fönn
álló tt, m égis egészen na p ja in kig — legalább bizo nyos mérté
k ig — hián yzo tt az érték fogalma. A látogató m agá val hozta ezt v a g y am azt s át is nyújtotta akkor, a m ik o r fogadtá k és megvendégelték. A k ív á n t ellenértéket ő is m egkapta és pedig kisebb m ennyiségben a megérkezés, na gyo b b m ennyiségben az eltávozás alkalm ával. Típ usos példáját lá ttu k ennek az első ba kairi faluban, m ikor ind iánja inktól b ú c s ú z tu n k ; t. i.
leültettek bennünket, azután egy kosár lisztet n y ú jto tta k át.
Érdekes, h o gy a szelíd b a ka iro k a portugall «venni» szót, a
«leülni» szóval fordították le. A kereskedés tehát nem más, m int vendég-ajándékok kicserélése. D e ez csupán csak m ű ve lődési fokozat s korántsem valam i nem eslelkű tulajdonság.
A z in d iá n egyáltalán nem vendéglátó a b ban az értelemben, h o g y látogatójának va la m i n a g yo n m egörülne s kötelezve erezné m agát arra, h o gy ételt és italt pazarló m ódon föl
tálaljon. M á r azért a csekély szívességért, t. i. a m egkíná- lásért viszontszolgálatot v á r s csakham ar elhagyja a türelme, ha m eggyőződik róla, h o g y a vendég csak fogyasztani jött s n y ílta n meg is m ondja neki, legjobb ha odébb áll. M á r a tánc föltalálásáról szóló b a ka iri m ondában hallhatjuk, h o gy a m eghívott s jóltartott vendégek nyílvesszőket és szalagokat ajándékoztak. In d iá n útitá rsa ink b izo n y csak a k k o r k ín á lta k meg bennünket hallal, ha őkelm ék m ár jó llaktak s a sült tésztából sem a legjobb falatokat juttatták. A z az örökös fölhánytorgatás, h o g y ez v a g y am az a törzs «jó» v a g y «nem jó», szintén azt m utatta, h o gy ebben a tekintetben fölöttébb józanul gondolkoznak, s általános m e gn yu gvással fogadták, ha va la m e lyik törzsről azt m ondottuk, h o g y «nem jó», mert az a n n yit jelentett, h o gy az illetővel kisebb üzletet kötöttünk.
A z elm ondottak u tá n bizonyára nem lepődünk m eg azon, ha azt halljuk, h o gy az az eljárásunk, hogy minden tár
gyunkat egy más tárgyért akartuk hecserélni, indiánjaink előtt teljesen új volt. A z o n b a n ham arosan m egtanulták, bár hellyel- közzel a legfurcsább félreértésekkel találkoztunk. I g v pél
dául e gyik egy m arék banánát kapo tt föl s érette m indenáron egy nagyobbfajta kést k í v á n t ; egy m á sik azért akart g y ö n gyöket, mert kezét bekötöttük. C sa k a b b a n az esetben nem za kla tta k bennünket, ha m egértethettük velük, h o gy az illető tá rgyb ól csak egyetlen pé ld á n yu n k van.
Nevek. A gyereknek születése után csakham ar nevet adnak, de sohasem az apjáét, hanem az öregapjáét, n a g y bátyjáét, v a g y v a la m i őseét. A nevek egy része állatnév;
íg y például L u h u annyi, m int vízi kígyó, egy m ásik Icána =
kajm án, egy öreg neve Póne = fekete piranya-hal.
A férfiak nevét általában k ö n n y ű vo lt m egtudakolni, de nem m indig s a k k o r egy közvetítő jó szolgálatunkra volt.
E g y ik b a k a irin a k állítólag nem volt neve, mert szülei k o rá n elhaltak. A z asszonyoknak, ú g y látszik, nincs k ü lö n n e v ü k ;
«asszony va gyok» — rendesen ez vo lt a feleletük. A névcseré
ről föntebb megem lékeztünk. E z a m agyarázata annak, m iért nem v o n a k o d n a k az in d iá n o k a megkereszteléstől. N e m lá t
n a k benne egyebet barátságos szertartásnál, am iáltal régi nevüke t újjal cserélik föl.
S z ü l e t é s , férfi-gyermekágy. Kö ztu d o m á sú , b o g y a v a d népek asszon yai k ö n n ye n átesnek a szülés nehézségein. E z
rendesen az anyaföldön történik térdeplő állásban, a k u n y h ó e gy ik gerendájába fogódzkodva. D e egy-két nap m ú lva telje
sen m egerősödnek, dolgukhoz lá tn a k s a hirhedt férfi-gyer-
meJcágyat, v a g y couvadeot* a férfiak fekszik végig. E z e n idő alatt szigorú étrendet tartanak, fegyvereikhez nem n y ú ln a k s
csaknem szüntelen a fü g gő á g yb a n heverésznek. E g y ilyen couvadeot P ale ko házában v o lt a lk a lm u n k látni. V a lósá go s gye re kágyas szobát rendeztek be a k u n y h ó belsejében, p á lm a
levelekből készített fü g gö n yö kk e l rekesztvén el a n n a k e g y ik oldalát. A belépést szívesen megengedték, h o g y az a p ró ság
n a k gy ö n gy ö k e t adhassak. Belől négy függőágy vo lt kife
szítve, két szoptatós asszony s két férfi szám ára. A vaj fa gyüm ölcsének átható szaga töltötte be a helyiséget, am i arra m utat, h o g y az újszülötteket sű rű n dörzsölték vele. Szegé
n y e k kiír áf a, betegek, gyengék voltak, am int sajnálkozva panaszolták. Szüleik szakadatlanul fúttá k rájok, m ajdnem csukott szájjal s ez a betegségűző m űvelet m ásnap éjjel is szüntelen tartott. A z a p á k napközben egyszer-kétszer h a g y tá k el fekvőhe lyüket s csupán a legszükségesebb s legvéko
n y a b b táplálékot, vízbe m orzsolt tésztát engedtek meg m a gu kna k. M in d e n m ás ártana a gyerm eknek s éppen ú g y esne,
mintha a gyermek maga enne húst, halat vagy gyümölcsöt.
M i sem egyszerűbb, m in t ezt a külön ös szokást, m ely kétségtelenül az a sszo n yo k n a k v á lik előnyére, a vadászélettel kapcsolatba hozni; a férfinak a nehéz órák alatt s az első n a p o k b a n nem szabad elhagynia az asszonyt m eg a gyerm e
* A spanyolországi baszkoktól vett név, kiknél ez a szokás szintén
dívik. ” B. Zs.
két s nem szabad v a d u tá n csatangolnia, banem odahaza kell m aradnia. E rre pedig m i sem alkalm asabb, m int a szigorú önm egtartóztatás, a koplalás. B á rm ik é n t keletkezett is ez a szokás, a n n y i világos, v a g y legalább is k ö n n ye n megérthető, h o gy az asszon yok ra ga szkod ta k hozzá s lassanként szorosan befészkelődött. A P a ra n a tin ga melletti civilizált in d iá n o k m ár leszoktak r ó l a ; p a n a szko d ta k is az asszonyok, h o g y ez m ennyire ártalm as, nem u g y a n nekik, hanem a gye r
m ekeknek. H a csupán az a sszo n yo k n a k lenne javára, sem m i o k u n k sincs föltenni, h o g y a férfiak behódoltak volna e szo
kásnak. A z o n b a n azt tapasztaltuk, h o g y egészen általános s teljes m eggyőződéssé vált, am i n y ilv á n arra mutat, h o g y a néphit m élyen gyökerező ősrégi elemével v a n dolgunk.
N a g y o n kétséges, vájjon van-e B ra ziliá b a n ind ián törzs, m ely va la ha nem ism erte volna e szokást. H a utána a k a ru n k ennek járni, lehetőleg olya n törzseknél kell nyom ozn unk, m elyek még zava rta la n állapotban élnek s nem csupán töredékek a lakjáb an őriztek m eg egyes régi, egyszerű tá rsa dalm i berendezkedéseket, m int am inő ez is.
A szigetségi karaibok például az öt első napon se nem ettek, se nem ittak, né gy na p ig m andioka-lisztből csinált
italon v o lta k s még h ó n a p o k ig is ta rtó zk o d ta k bizonyos húsfajtáktól. E g y régi leírójuk, B re to n páter m ondja : «nem valószínű, h o g y a férj is jajgat, m in t az asszony, ellenben a szülés után egy hó na p ig tito k b a n s la p p a n g va keresi föl kunyhó ját, h o g y v issza vo n u lta n bőjtölhessen. A k i e szokást nem tartja meg, lenézik s azt állítják, h o g y m a gu k is jobban érzik m agukat, öregebb k o rt érnek s azt hiszik, h o gy h a abbahagyják, a fölösleges testnedvek okozta betegségek a gyerekekre há ra m o ln a k át.
In d iá n ja in k n á l az apa gondozza a gyerm eket, az asszony fölkelés után csakham ar ismét dolga u tá n lát. H o g y az apa ezalatt sokat hever a függőágyban, nem szorul m agyarázatra, mert hiszen eleségről sem gondoskodhat, de meg odahaza m it is csinálhatna mást. M ik o r ke zdő dik m á r m ost a couvade s m ik o r sz ű n ik m eg? A z apa elmetszi az újszülött köldökzsinór
ját, szoros böjtöt tart, gondozza a gyereket s csak akkor szabadul föl, ha a zsinór maradványa lehull. A ba ka iro kn á l
a fiúgyerm ek zsinórját ka m b u ya vá -ná d d a l, a leánygyerm ekét takoará-bam busszal vá g já k le.
É rd e ke sn e k ta rtju k itt M a rtiu s * e gyik megjegyzését idézni a brazíliai passzé-indiánokról, a kikné l ennek a szo k á s
n a k orvosi vonatkozása különösen világosan kitetszik. «A férj csak v é k o n ya n táplálkozhat. Feketére festi m agát s az egész böjt ideje alatt, v a g y a zsinór lehullásáig (hat-nyolc napig)
a fü g gő á g yb a n marad. A zsinórt fogaival v a g y éles kő ve l nyiszálja el.» K ü lö n ö se n fontos e szokás ősiségére egy 1584-
ből szárm azó kézirat, m ely a portugalliai Alem tejo ta rto m á n y székhelyén, E v o rá b a n m aradt fönt s m ely C ardino jezsuitától so k m egbízható följegyzést tartalm az. «Az asszo
n y o k a földön szülnek, s a gyerm eket nem ők, hanem az apa emeli föl a fö ld rő l; ő rágja el a zsinórt fogaival, v a g y m etszi el két kőve l s n y o m b a n azután lefekszik hőjtölni, m íg a zsinór lehull, am i rendesen nyolc napba kerül, s m íg az he nem követ
kezik, szüntelenül böjtölnek; m iko r azonban megtörtént, az apa, ha az újszülött fiú, íjjat és nyílvesszőket farag neki s azokat a függőágyra akasztja. E g y m á sik m adzagra pedig sokféle fűcsom ót aggat, m elyek azokat az ellenségeket jel
képezik, akiket neki meg kell ölnie és föl kell falnia. A cere
m ónia végeztével részegítő italt készítenek s m ulatságot csapnak.»
E szerint a n a g yo n értékes adat szerint, m ely teljesen m egegyezik a X in gú -m e llé k i szokásokkal, az apa itt a kezelő orvos szerepét játssza, a k i éppen ú g y koplal, m int a m ester
ségére elkészülő varázsló, s aki meg v a n győződve arról, h o g y ellenkező viselkedéssel ártana a g y ó g y ító m ó d n a k s a gyerm e
keknek. D e nem csak a X in gú-m ellékiek, hanem az összes többi törzsek is azt tartják, h o g y az a p á n a k nem szabad húst, halat és gyüm ölcsöt ennie, mert ez annyit jelent, mintha maga a gyermek enné azokat, s nincs o k u n k arra, h o g y ezt a hitüket m i is egész ko m o lya n el ne h igyjü k.
A z apa jelen esetben beteg, olyan értelemben tudniillik,
hogy egynek érzi magát az újszülöttel. H o g y ez a fölfogás h o n
* Híres német természetvizsgáló (1794— 1868) és kutató. Sokat utazott Brazíliában (1817— 20) s utazásairól több alapvető, s különösen növénytani munkája jelent meg. (Reise nach Brasilien, 3 köt. 1824—31). B. Zs.
n a n tám adt, szintén nem nehéz megérteni. A b a ka iri n y e lv ben a gyerm ekre és kicsire egy szó van, t. i. iméri. A főnök
fia például annyi, m int píma iméri. E z t tetszésszerint fo r
d íth a tju k a ká r úgy, h o gy «a főnök fia», a k á r úgy, h o g y «a k is főnök». E z utóbbi kifejezést m i tréfás értelemben használjuk, az ind iá nok azonban éppenséggel nem, mert n á lu k a gy e r
m ek valósággal nem más, m int m aga a k is főnök, azaz egy kise bb ik kiadása a na gyo b b ikn a k. K ü lö n ö ssé s előttünk alig érthetővé lesz ez a fölfogás akkor, ha nem fiúról, hanem leány
ról v a n szó. A z ind ián észjárás szerint a leánygyerm ek is annyi, m int a k is a tya és nem a k is anya. A ba kairi nyelvben nincs k ü lö n szó a fiú- és leánygyerm ek megjelölésére, s ha mégis megkérdezzük, a k k o r a nemet teszik hozzá a s z ó h o z ; píma iméri ép púgy jelentheti a főnök fiát, m int leányát.
A főnök egyetlen leánya éppúgy örökli a főnök v a g y o n á t és rangját, m intha fiú volna, de férjhez menetele esetén, am i a n n y it jelent, h o g y ura b irto ká vá lesz, va g y o n a is, rangja is férjére száll.
A k is apa tehát világra jön, zsinórját levágják s a n a g y o b b ik apa legalább a d dig bőjtöl, m íg a k is emberke önálló lényként szerepelhet. A z apa bizonyára sem m i e lővigyázati intézkedéshez nem folyam odna, ha az apróság tüstént olya n fürgén szaladgálna, m int a csibe, m iko r a tojásból kibújik, de szegény m ég gyám oltalan, vérzik, veszélyben forog. A z előrelátás még to vá b b is megy, m ert az atya m ár a terhesség idején is koplal, nehéz m un ká tól tartózkodik, h o gy a gye r
m eknek ne ártson. A megszületés után pedig, addig a pilla natig, am íg a zsinór le nem hull, az atya ú g y érzi, h o g y
«összefüggésben» v a n a gyerm ekkel s legalább addig a napig, am íg élete veszélyben forog, étrendet kell tartania és sem m i o ly a t sem szabad ennie, am it az egyik rész nem tud elviselni.
A hibás táplálkozás t. i. elsősorban a gyerm eknek ártalm as s ezt az ind ián is tudja s elsősorban a vaskosab b ételektől tartózkodik. M in d e n egyéb többé-kevésbbé mellékes. D ö n tő e tekintetben a letelepített bororók viselkedése, akiknél nem csak h o gy kop lal az atya, hanem még azt az orvosságot is ő veszi be, am it a d oktor a gyerm ek szám ára rendel.
M íg az atya szerepe m in d e gyik törzsnél egyforma, az
anya magaviseleté igen különböző leket, a szerint, amint az egyes törzsek többé-kevésbbé szenvedő félnek tartják. Amint újra erőre kap, megkezdi mindennapi foglalkozását, táplálja a gyermeket, de azzal aztán eleget is te tt minden kötelezett
ségének.
Az apa és fiú között semmi titokzatos, kölcsönös viszony nincs, a gyermek nem más, mint az ő megsokszorozódása;
az atya megkettőződött s most a gyámoltalan s oktalan teremtés érdekében, mely nem más, mint az ő kisebbített kiadása, úgy kell magát viselnie, mint valami gyermeknek, akit a széltől is óvni kell. Föltéve már most azt az esetet, kogy a gyermek az első napokban elpusztul, kogyan kétel
kedhetne az apa, kogy nem ő volt a kalál oka, mikor efféle nézetekkel van eltelve s véletlenül nekezen emésztkető dol
gokat evett, tudva azt, kogy az indián kiedelem szerint minden betegség másnak vétkéből támad. Amit «rész az egész kelyett» kifejezésen értünk, az uralkodik általán a népkit- ben, különösen a boszorkány-, vagy varázsló gyógyítás terén.
A «couvade» ugyanezen okoskodás szerint történik, csakhogy itt az az eset van, kogy a «rész» érdekében az «egész» lép közbe. Ugyanaz az eset ez, mint amikor az ellenség kaját megmérgezem azért, kogy ezáltal őt sorvadásba ejtsem, vagy amikor a tőlem levált gyermek kárára olyan ételeket fogyasztok, melyeket az még egyáltalán nem bír el.
Temetkezés. A Kulisehu-melléki törzsek kivétel nélkül a földbe temetkeznek, a bulla nyugat-keleti irányban fekszik, s a fej kelet felé tekint. Egyedül a suyák helyezik el halot
taikat guggoló helyzetben s úgy, hogy a halott nyugat felé néz. A sírt rendesen a kunyhók előtti téren ássák. A mehina- kúknál az ünnepi kunyhó előtt egy rőzserakás alatt volt a sekély mélységű sírüreg; a földből kövér bogarak mászkál
tak elő s az egész domb nyüzsgött a legyektől. A 18. képen (57. oldal) bem utatunk egy auetö-sírkelyet, mely földbevert cövekekkel körülfogott négyszög.
A hullát az eltemetés előtt a függőágyba göngyölik, a férfi mellé íjjat és nyilakat, az asszony mellé konyhaeszközö
ket és fonószerszámokat raknak. Egy főnöktemetést a ka- mayurák a következőképpen írtak l e : Két gödröt ásnak,
m elyeket alagúttal kötne k össze. A z egész község jajgatásba fog, tüzet gyújtanak, m inden férfi összetöri hajítófáját a hozzátartozó n y ila k k a l együtt s a tűzbe hányja. A legköze
lebbi ro k o n o k egyideig böjtölnek, m ajd ünnepélyesen föl
ékesítik m agukat, fej díszüket rendbehozzák, testüket ki- föstik. A z özve gy hosszabb ideig n y íro tt hajjal jár. A fön
tebb említett auetö-sírban egy főnöknek k a m a y u rá szárm a
zású felesége nyu gszik. A temetésre m inden törzstől jöttek résztvevők.*