A RÉGMÚLTRÓL – MÁIG ÍVELŐEN *
4.4. A jesivák világa – hosszmetszeti kép
180 WERBLOWSKY, 1979, 220. p.
181 Dr. Verő Tamás rabbi, Dr. Balázs Gábor, Maimonides szakértő útmutatásai alapján részletesen foglalkozott Maimonides nevelésfilozófiájával, ahogyan az értekezésemben erre már utaltam. VERŐ, 2014, 155. p.
182 FELKAI, 1998, 8. p. Vele egyetértésben fontos még megemlíteni a Joszef Káro rabbi által összeállított „Sulchán Áruch”-ot, amely a 16. századtól kezdve a napjainkig a halachikus döntések fő forrásául szolgál.
*Ekorszak értékei közül az alábbi értékeket szeretném kiemelni: a tanulás fontossága, a rabbik tisztelete, a tanítók tisztelete, a hagyomány továbbadása nemzedékről – nemzedékre.
67
10.13146/OR-ZSE.2016.001
A jeruzsálemi Szentély pusztulásától, i.sz. 70-től a jesivák a zsidó vallás legfontosabb fenntartói közé tartoztak. A „galutba”, a szétszórtságba kényszerített zsidóságot főleg a Tóra magyarázatainak, a Talmudnak a tanulmányozása őrizte meg a beolvadástól. Ez pedig a Talmud-iskolákban, a jesivákban zajlott.
Az ortodox, hagyományokhoz hű zsidóságban kialakult szokások, tanítási módszerek, viseletek, énekek, nyelvezet a legnagyobb mértékben a jesivákból származott. A bócherek (így nevezték a növendékeket) a tanultakat, az ott beidegzett szokásokat magukkal vitték későbbi életükbe, családjukban meghonosították őket, és gyermekeiket is ebben a szellemben nevelték. Ahol a zsidóság jelentősebb számban letelepedett, ott létrejöttek a jesivák is.
Az első állandó jellegű jesivát Magyarországon Jom Tov Lipman rabbi alapította Pozsonyban, aki Bécsből menekült oda és 1695–1715 között működött a városban. A pozsonyi jesiva nemcsak időben volt az első ilyen jellegű intézmény a történelmi Magyarországon, hanem jelentőségét tekintve is. Ezt a szerepét egész fennállása alatt meg is tartotta. A pozsonyi iskolát Schreiber (Szófer) Mózes tette híressé új vezetési módszerével. Ennek lényege az volt, hogy a jesivát teljesen függetlenítette a hitközségtől, és a maga ellenőrzése alá vonta, tanulmányi szempontból pedig eltávolodott a vitázó módszertől, és a vallási szabályok gyakorlati döntéseire helyezte a hangsúlyt.183
A pozsonyi jesiva hatására a történelmi Magyarországon több hasonló intézmény alakult. Különösen a nyugati, északnyugati részen találkozhatunk ezekkel a XIX. század első felében.184
Az Encyclopedia Judaica-ban olvashatjuk, hogy Kismarton a „Kis Jeruzsálem”
elnevezést kapta, a benne zajló élénk zsidó élet miatt. A lexikonból megtudhatjuk, hogy Hildesheimer rabbi 1851 és 1869 között volt a város rabbija és egész Európából
183 DOMÁN, 1990, 204 - 205. p.
184A Kismarton városában működő hitközség volt a központja az ún. „Sevá kehilot”-nak, magyarul
„hét hitközségnek”, amelyek 1938-ig Sopron és Moson vármegyék területén működtek (Kismarton, Nagymarton, Köpcsény, Kobold, Lakompak, Németkeresztúr és Boldogasszony községek területén), ezen közösségek szigorúan ragaszkodtak a vallási szabályokhoz. Az első világháború után, amikor a zsidó középosztály helyzete jelentősen romlott a vesztes háborút követő gazdasági romlás és az intézményesülő állami antiszemitizmus következtében, sokan javasolták, hogy a jesivákban vezessék be valamilyen szakma tanítását. Azért, hogy a tanulmányaikat befejező idős bócherek pénzkeresethez juthassanak, és ne legyenek rászorulva a közösség adományára. A jesivát vezető rabbik egyöntetűen elvetették a szakma bevezetésének javaslatát. (DOMÁN, 1990, 208− 209. p.)
68
10.13146/OR-ZSE.2016.001
érkeztek hozzá a tanítványok. Az 1848-as forradalom után, sok zsidó elhagyta Kismartont (Eisenstadtot).185 Cvi Moskovits jesivákról szóló munkájában nem szerepelnek a kismartoni jesivára vonatkozó adatok.186
Dr. Domán István főrabbi a Magyar Tudomány Napján187elhangzott előadásában a kismartoni jesiváról is beszélt. Előadásából megtudhattuk, hogy a jesivát Méir Ás rabbi 1717-ben alapította. A rabbi az ideje nagy részét a tanítványai oktatására fordította. A korabeli levelezésből kitűnik, hogy a híveitől érkező vallási tárgyú kérdésekre, a legtöbb esetben csak késve adott választ, mert a diákjai tanítását mindennél előbbrevalónak tekintette. Az őt követő, Ezriel Hildesheimer rabbi – a jesivában egy igen érdekes dolgot kezdett el: bevezette a világi tárgyak oktatását.
(Fontos megjegyeznünk, hogy a Bach-korszakban történt, amikor Burgenlandban igen erős német hatás volt.) A tanulók a héber mellett latin, görög és német nyelvet is tanultak. A korabeli dokumentumokból látható, hogy Hildesheimer rabbi kezdeményezését sem a konzervatívak, sem a modernek (félve, hogy „elcsábítja tanulóikat”) nem támogatták. Jehuda Aszód, dunaszerdahelyi rabbi kivételt képezett, ő nem csak a fiait, hanem néhány tanítványát is Kismartonba küldte tanulni.
Hildesheimer az 1868-69-es kongresszuson az orthodoxok mellé állt, de azok elutasították. Domán főrabbi előadásából kiderült, hogy külön csoportot alapított, 35 fővel – „kulturált ortodoxok” néven. A rabbi helyzetét annyira megnehezítették, hogy elhagyta Kismartont és Berlinben egy hagyományhű Rabbiképzőt szervezett. Sem Kismartonban, sem Berlinben munkájáért nem fogadott el fizetést. A kismartoni jesivát kiválóan megszervezte, a jesivában működött Diákegylet is, ahol a haladók tanították a kezdő diákokat.
A gazdagabb diákok pedig magas tandíjat fizettek, hogy segítsenek a szegényebbek ellátásában. Domán főrabbi előadásában elmondta, hogy volt olyan félév, hogy a jesivának 133 tanulója volt.
185 Encyclopedia Judaica, 546-547. p.
186Cvi MOSKOVITS: Jesivák Magyarországon. Budapest. MTA Judaisztikai Kutatócsoport kiadványa.
1999.
187 Elhangzott a „ Zsidó oktatás, nevelés - 125 éves az Országos Rabbiképző Intézet", „ A Magyar Tudomány Napja 2002 ” c. konferencián (Budapest. 2002. december 17-18.), Uo. www.or-zse.hu/resp/mtud2002-doman.htm
69
10.13146/OR-ZSE.2016.001
Fischer Herman szécsényi főrabbi, 1944-ben (!) könyvet jelentetett meg a magyarországi jesivákról, édesapja, Fischer Fülöp 1916-ban összeállított munkáját tette közzé. E könyvben a kismartoni jesiváról is olvashatunk, valamint Hildesheimer rabbi szavait is felidéződnek, 1865-ből, amelyekkel a rabbi a jesivák organizálását sürgette. Hildesheimer arról is szólt, hogy a jesivák támogatóinak a száma csökken, és ez veszélyezteti a fennmaradásukat.188
A jesivák szervezeti felépítése - ebben minden kutató, minden forrás egyetért - nagyjából hasonlóképpen alakult egész Magyarországon. A rebbe (a rabbi jiddis neve) rendszerint a hitközség rabbija volt, aki vezette az intézményt. Előfordult olyan hely is, ahol az ún. „anyakönyvvezető rabbi”, tehát a község szellemi vezetője, vagy, ahogy jiddisül nevezték, a „rúf” nem vezetett jesivát. A jesivák mellett létrejöttek a „jesiva kötánók” is („kis jesiva”). A „jesiva kötánóba” került 12–14 éves korú gyerekeknek reggel 1/2 6-kor kellett felkelni hétköznaponként. Legkésőbb 1/2 7-kor már közösen imádkoztak a tanházban, ami fél óráig tartott. A rebbe 7 órakor már megkezdte a Talmud oktatását. A tanulók 1/2 9-kor reggelizhettek, ami rendszerint 2 dl tejből és egy zsemléből állt. A reggeli elfogyasztására fél óra állt a tanulók rendelkezésére. A diákok 9-kor már ismét tanulták a Talmudot. Ez szünet nélkül tartott 12 óráig, majd ekkor ebédelhettek. Rendszerint a rebbe gondoskodott az ebédről, úgy hogy zsidó családoknál szerzett „tégokat” (magyarul: napokat), így nevezték az ebédelési rendszert, ami abból állt, hogy zsidó családok a hét valamelyik napjára egy, vagy esetleg több bochert az asztaluknál láttak vendégül, vagyis ingyen megebédeltették. A
„kis jesivákban” a diákok hetente két lapot tanulmányoztak át a Talmudból. Az előkészítő, vagy „kis jesivák”-kal szemben a nagy jesivákban három lapot (hat oldalt) tanulmányoztak át hetente a Talmudból.
A felkészítőket „cházer-bócherek”-nek nevezték, akik már legalább 4–5 félévet eltöltöttek úgy a jesivában, hogy segítség nélkül kiismerték magukat a Talmud útvesztőiben. Ezekre a nagyobb bócherokra (általában 18. életévüket már betöltötték) bízta a rebbe a „bócherlikat”, akiket ők készítettek fel a heti anyagból, aminek
188 FISCHER, Balassagyarmat, 1944.
70
10.13146/OR-ZSE.2016.001
megtanulása egyformán érvényes volt a jesiva minden tagjára, kivétel nélkül. A bócherliknak fizetniük kellett a „cházer-bócheroknak”.
Az elnevezés azt jelenti magyarul, hogy ismétlő „bócher”, más szóval ő ismételte át a kisebbekkel a tananyagot. Domán főrabbi visszaemlékezéséből kiderült, hogy a kifejezés nem fedte teljes mértékben a lényeget, mert a „bócherlik” a „cházer-bóchertól”
hallották először a talmudi szöveget hajnaltól estig és csak ezután került sor a rebbe előadására.
A bócherek önkormányzata fontos szerepet töltött be a jesivák tanulóinak az életében. „Chevra Bochürim”-nek („Fiúk Egylete”) nevezték ezt a szervezetet, amelyet a rebbe is igen komolyan vett. Minden „zmán”* elején, rendszerint a harmadik héten, amikor a fiúk már megismerték egymást, megtartották a választást.189**