3. A zsidó vallási nevelés folyamata
3.6. Az imák és az ünnepek szerepe a gyermeknevelésben
A vallásos zsidó emberek naponta több imát mondanak. A szülők megtanítják a gyermekeiket arra, hogy mindenre, amit megesznek, előzőleg áldást kell mondaniuk.
A gyermekek már hároméves korukban megtanulják, hogy felismerjék a fán termő és a földi gyümölcsöket. Ez azért fontos, mert más-más áldást kell a fogyasztásuk előtt elmondani. Az imákat a gyermekek fokozatosan tanulják meg. A felkeléskor és a lefekvéskor elmondott imák szövegeit is a szüleik segítségével sajátítják el.
A zsidó étkezési szabályokat is (Kásrusz) a gyermek fokozatosan tanulja meg: a sertéshús fogyasztásának tilalmát és a tejes-húsos ételek, edények elkülönítését.
A zsidó ünnepek megtartása fontos részei a nevelésnek. Ünnepekkor a családok együtt vannak, és a fiatalok megtanulják őseik történetét és az ünnepekhez kapcsolódó szokásokat. A zsidó ünnepek ezáltal családi és közösségi ünnepek is. Olyan kollektív vallástudatot jelentenek, amelyek során az egyes ünnepek megtartásakor az egyén átéli népe történetét.
A szülőknek és a tanítóknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy a gyermekek identitása kialakuljon, és a hagyomány folytatódjon. A zsidó családok belső hagyományait, a „közös emlékezés” folytonosságát a holokauszt szakította meg.
Az „elveszett családfők” helyett a tanítók és rabbik a gyermekek vallási ismereteinek a fő „forrásaivá” váltak.
A zsidó névadás során a gyermek egész életében hordozza az édesapja nevét. Aki a zsidó vallásba betér, az is „kap” zsidó apát, Ábrahámot, a betérő fiúk „Ábrahám
131 Devorim 23:3.
47
10.13146/OR-ZSE.2016.001
fiaként” vannak megnevezve. Az ősök a felnövekvő generációban újra élnek, soha nem felejtődnek el.
A zsidó ünnepek nem csak olyan napok, amikor az ünnepeket, szokásokat betartó személyek nem dolgoznak. Fontosabb ennél, hogy ezeket a napokat az Ö-való hirdette ki és az Ő tiszteletére jöttek létre. Ezek a napok összekötik a jelent a múlttal és minden ünnepnek külön üzenete van az emberek számára.132
Az ünnepekre való készülődés során (takarítás, vásárlás, főzés) a gyerekek számára emlékezetesek maradnak az ünnepi előkészület részei is.
Péntek esténként az édesanya gyertyát gyújt, az apa megáldja a gyermekeit és a zsinagógába viszi őket. Az egész család készül az ünnepre. Az ünnepi ételek (kalács, töltötthal, hagymástojás, hús, sólet, kugli) elfogyasztása után a gyerekek együtt éneklik a szüleikkel az ünnephez kapcsolódó dalokat. A szülők sokat beszélgetnek és játszanak a kicsikkel. A fiúgyermekek az édesapjuk irányításával már megtanult vallási ismereteiket ismétlik át, ekkor új tananyagra nem szokás tanítani a gyermekeket.133 A Sábbosz az „Ö-való és a Pihenés napja.”
Az őszi ünnepek (Ros hasono, Jom Kippur, Szukkosz, Szimchász Tóra) szokásai is maradandó élményt jelentenek a gyermekeknek.
Újévkor a sófár (kosszarvból készült kürt) hangja nagy hatással van a fiatalokra és idősekre egyaránt. Az ünnep alkalmából „szimbolikus” ételeket (mézbe mártott bárhesz, mézbe mártott alma, gránátalma, hal vagy bárány fej) is szokás enni.134
Az Engesztelő Napon a tizenkettedik életévüket betöltött lányok és a tizenhárom évesnél idősebb fiúk a felnőttekkel együtt böjtölnek. A szülők már a fiatalabb korú gyermekeiknek is beszélnek e böjt fontosságáról.
A böjtöléshez fokozatosan szoktatják hozzá a gyermekeket. Vannak családok, ahol az a szokás, hogy a gyermekek az életkoruknak megfelelő ideig böjtölnek.
132 TOUGER, 1988, 29. p.
133 Kicur Sulchán Áruch CLXV.: 14.
134 Kicur Sulchán Áruch CXXVIII.: 9.
48
10.13146/OR-ZSE.2016.001
A Sátrak ünnepén a gyerekek részt vesznek a sátor díszítésében. Az ünnepi csokorral való imádkozás és a sátor hangulata magával ragadja a fiatalokat és időseket egyaránt.
Ezen ünnep közösségi ünneppé vált. A világ különböző pontjain lévő zsinagógák és zsidó intézmények az udvaraikon sátrat állítanak fel és az ünnep alkalmából különböző programokat állítanak össze az érdeklődőknek. Az ünnepi sátornak a hangulatát így azok is élvezhetik, akiknek nincsen lehetőségük arra, hogy saját maguk állítsanak fel egy sátrat.
A Tóra örömünnepén a gyerekek a zsinagógában a férfiakkal együtt színes zászlókkal vonulnak körbe, és a rabbi megáldja őket.
Chanukakor, a „Fény ünnepén” a szülők ajándékokkal kedveskednek a gyermekeknek. Az ünnep mind a nyolc napján együtt gyertyát gyújtanak. A szülők elmesélik az ünnep történetét, majd a családtagok közösen játszanak az ünnepi játékkal, a pörgettyűvel (trenderli).
Tu-Bisvátkor a „Fák ünnepén” a gyerekek számára ünnepséget rendeznek, ahol tizenötféle gyümölcsből szokás fogyasztani. Az ünnep nevelési célja az, hogy a felnövekvő generáció tagjai megértsék, hogy a fák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az emberek életében. A Tórában is megtalálhatjuk azt a gondolatot, hogy a fák mennyire fontosak.135
Izraelben az iskolák diákjai fákat ültetnek az ünnep tiszteletére. A természetvédelem a zsidó nevelés fontos része.
Purimkor a gyerekek beöltöznek, és a zsinagógák vidám zsibongással telnek meg.
Az ünnepi szokások Eszter történetének a megismerése, az ajándékok elkészítése és a kórházban lévő betegek meglátogatása, felejthetetlenné teszik számukra ezt a napot.
Voltak olyan települések, ahol a gyerekek házról-házra jártak Purim ünnepén, és pénzt kaptak.136
A Peszáchot köszöntő este legfontosabb célja az, hogy a családfő elmesélje gyermekeinek az egyiptomi rabszolgaság és a csodálatos megmenekülés történetét:
135 Devorim 20:19.
136 AUSUBEL, 1984, 76. p.
49
10.13146/OR-ZSE.2016.001
„És beszéld el a gyermekednek azon a napon, mondván: annak okáért, amit tett az Ö-való velem, midőn kivonultam Egyiptomból”137
Mindenkinek úgy kell éreznie, mintha ő maga szabadult volna ki Egyiptomból (Jeciász Micrájim). Fontos része a zsidó gyermeknevelésnek, hogy a gyermekeknek „át kell élniük” őseik történetét. Az édesapa a macesz és a jellegzetes (szimbolikus) ünnepi ételek (sós vízbe mártott zöldség, torma, az almából, fahéjból, dióból és borból álló
„keverék” (chároszet), kemény tojás elfogyasztása közben érdekes előadást tart a gyermekeknek és a vendégeknek az ünnepről. Az ünnepi este lényeges része, amikor a gyermek az ünneppel kapcsolatos négy kérdést felteszi, és az apa válaszol is azokra.
Az a szokás, hogy a legfiatalabb gyermeknek jut a megtiszteltetés, ő mondhatja el a kérdéseket és a válaszokat.
Vannak családok, ahol a vacsorán jelenlévő gyerekek együtt mondják el, ha nincsen fiatal, akkor idősebb mondja el. A kérdések és a válaszok összefoglalják az ünnep lényegét. A gyerekek ajándékot is kapnak, amikor a vacsora végén az elrejtett maceszdarabot (afikojmen) megtalálják és átadják a családfőnek.
Peszach és Sovuosz között van Lág-Báomer, ilyenkor a családok és az iskolák kirándulásokat szerveznek. Az ünnep tiszteletére az ünneplők tábortüzet is gyújtanak.
A Tóra-adás ünnepén (Sovuosz) tejes ételeket szokás enni, mert a Bölcsek szerint:
„… a Tóra hasonló a tejhez. A tej táplálja a kisgyermeket, a Tóra pedig a zsidókat erősíti.”138 Valamint ekkor parancsolta meg az Ö-való a tejes és a húsos ételek elkülönítését.139
Az ünnepi előkészület részként a gyerekek a felnőttekkel együtt zöld növényekkel díszítik fel a zsinagógákat és otthonaikat. Volt egy kelet-európai szokás, amely szerint a kisgyermekek Sovuoszkor kezdték tanulni a Tórát.140
137 Semosz 13.8.
138 Devorim Rabbo 7:3.
139 Semosz 23:19.
140 RENBERG, 1985, 200. p. Vö. Misnát Rabbi Eliezer 13:251.
50
10.13146/OR-ZSE.2016.001
Az ünnepeken a gyerekek megtanulják a zsidó nép történetét és szokásait. A kicsinyek részt vesznek az előkészületekben is és az ünnepségeken is fontos feladatokat kapnak. Azt is megtanulják, hogyan kell a zsinagógában viselkedni és az emberek egymáshoz (családtagok, barátok, idősek, betegek) fűződő viszonyáról is (szeretet, tisztelet, segítségadás) megfelelő útmutatást kaphatnak. A szülők, a családtagok, a tanítók és a barátok helyes példamutatása nagyon fontos. Csak így válhat a gyermekből vallásos zsidó ember, aki betartja a Tóra törvényeit.
A mártíri-tentiszteletek és a gyásznapok is a gyerekek zsidó közösséghez való tartozását erősítik. Az iskolákban és otthon is, a holokauszt-napján a gyerekek megemlékeznek a mártírokról. A zsidó nevelés fontos része a holokauszt tragédiájának megismertetése a fiatalokkal. A gyerekek szüleiktől és tanítóiktól Izrael országáról (Erec Jiszroel) is sokat tanulnak. A héber nyelv megtanulása is erősíti kapcsolatukat a Szentfölddel. Évről-évre sok zsidó fiatal utazik Izraelbe, hogy ott elkezdje vagy folytassa a tanulmányait. Ez lehet néhány hét, több év vagy végleges kitelepülés.
Ennek időtartamát a kiutazó fiatal dönti el.
Minden ima elmondása és az ünnepek megtartása erősíti a gyermekek kapcsolatát a zsidó valláshoz. A közös családi ünnepek során a szülők megtanítják az utódaiknak a vallási szokásokat és a zsidó hagyomány átöröklődik nemzedékről-nemzedékre. Az ünnepek körforgása a vallási életet színessé teszi és általuk a fiatalok könnyen megtanulják a zsidó nép történetét. Az ünnepek megtartása összeköti a múltat a jelennel és a jövő nemzedék életére is hatással van. Nagyon fontos, hogy a hagyomány láncolata soha ne szakadjon meg. Ez képez hidat a különböző generációk tagjai között és biztosítja a vallási nevelés továbbélését nemzedékről nemzedékre. Az érzelmi nevelés nagyon fontos, mert azzal, hogy a gyerekek átérzik, „újraélik” őseik történetét, nem csupán családjuk történetét ismerik meg, hanem egész népük történetét megtanulják.
A modern társadalom a szokásokat részben átalakítja, részben újraértelmezi.
Különböző zsidó vallási irányzatok különbözőképpen érvényesítik a hagyomány erejét. A szokások kilépnek a család vagy a zsinagóga intimitásából, helyet kérnek a köztereken, a világi helyszíneken is.
51
10.13146/OR-ZSE.2016.001
Chanuka ünnepével kapcsolatos érdekes jelenség, hogy a csepeli Burattino Általános és Szakképző Iskola és a Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakközépiskola diákjai is megünneplik.