2.2. A zsidó családi nevelés jellemzői a Tóra törvényeinek a szellemében
2.2.10. A család szerepe a zsidó vallásra való nevelésben
Igaz, hogy ez a rész a rabbinikus családfelfogásról szól, de a rabbinikus családfelfogás családképe változott a Soá miatt.
A mindennapi szóhasználatban a „család” fogalom: apát, anyát és gyermeket (gyermekeket) jelent. A zsidó emberekben a „család” szó kimondásakor, olyan kép jelenik meg, amelyben a közeli és a távoli rokonok egyaránt jelen vannak. A holokauszt után a zsidó családok „csonka” családokká váltak.
A holokauszt során, az 1944-es Magyarországon élő kb. 800 ezer zsidónak számító emberből 600 ezer főt öltek meg a megsemmisítő, koncentrációs táborokban és a munkaszolgálatban. A háborút követően a visszatért zsidókból sokan az Egyesült Államokba, illetve Izraelbe vándoroltak ki.
E történelmi kataklizma következtében megszűnt, illetve átalakult a klasszikus értelemben vett család – három vagy négy egymás mellett élő generáció – fogalma.
Megszűnt a családi folytatólagosság, szinte felborult a történelem, a több ezer éves történelem kialakította struktúrát lerombolta a hatmillió zsidó mártíriuma. Az európai értelemben vett etika, logika – szociológiailag – szinte nehezen értelmezhető helyzetbe került: tömegében élték túl a szülők gyermeküket.
A Soá felborította az I-ten világrendjét. A holokauszt után negyven-negyvenöt éves nők és férfiak alapítottak családot, olyanok, akiknek korábbi életük társa, esetleg gyermeke(i) Auschwitz vagy más koncentrációs tábor áldozata lett.
Így az újszülöttek édesanyja és édesapja az esetek jelentős részében már úgymond nagyszülő korban lévő ember volt. Családok estek szét, és új családok születtek. Az új családok azonban nem a több évszázados társadalmi konvenciónak megfelelő korösszetétellel rendelkeztek.47
46 bSávuosz 39a.
27
47SCHŐNER, 2004, 197. p.
10.13146/OR-ZSE.2016.001
Ez is a magyarázata annak, hogy sok családi ünnep közösségi ünneppé vált és a holokauszt után az intézményes nevelés szerepe megnőtt a gyermekek vallásoktatásában.
A zsidó közösség felbecsülhetetlen értéke a család, amely biztosítja a vallás és hagyomány továbbadását apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre.
A zsidó nép egy nagy családhoz hasonlítható, amelynek az ősei Ábrahám ősapától származnak. A családhoz tartozás anyai, a törzsi (pl. papi) hovatartozás, apai ágon öröklődik. Vannak olyan emberek is, akik nem születtek zsidó vallásúnak és a zsidó vallás törvényei szerint betérnek a zsidó vallásba. A zsidó hitre áttértet „gér cédeknek”,
„igaz idegennek” hívják. A betérő ─ férfi vagy nő ─ köteles alámerülni a rituális fürdő (Mikve) vizében, a férfiak pedig természetesen kötelesek magukat körülmetéltetni. A betérési folyamat több évig is eltarthat, mert a rabbinikus bíróságnak (Bész-Din) meg kell győződnie arról, hogy a betérni szándékozó érdekmentesen kívánja felvenni a zsidó vallást (pl. nem házassági szándék miatt, zsidó vallású személlyel vagy megélhetési gondjai miatt, egy leendő munka lehetőségének a reményében stb.) A betért az egyi-tenhit, a közös szokások és a hagyomány köteléke által összetartott zsidó vallási közösség teljes jogú tagjává válik.
A zsidósághoz való tartozás egy másfajta életmódot is jelent.
A családtagok közötti békés, harmonikus, kiegyensúlyozott viszony elsődleges jelentőséggel bír. A legfontosabb a „sálom bájit”, a „házi béke” megteremtése. A zsidó hagyomány szerint a házasság egyik legfőbb célja az utódok biztosítása. A zsidó törvények a szexuális viszonyt a házasságon belülre korlátozzák.48
„Nőhöz tisztulásának tisztátlanságában ne közeledj, hogy fölfedd szemérmét”49 Ez az előírás az alapja a zsidó házasságban folytatott nemi élet szabályainak („táhárát hámispáchá”) . A családi élet tisztaságát törvények szabályozzák. A nő a havi ciklusa után még hét napon át el van különítve (niddá), a férje nem élhet vele szexuális életet. Átlagosan tehát tizenkét nap havonta az elkülönültség ideje.
48 Devorim 22: 23-29.
28
49 Vájikró 18:19.
10.13146/OR-ZSE.2016.001
A férj az elkülönültség ideje alatt nem ihat a felesége poharából és nem ehet a tányérjából sem. Még a felesége ágyára sem ülhet, arra a helyre, ahol a nő aludni szokott.50 A szexuális perverzitás minden formáját tiltja a Tóra:
„S ne járjatok, azon nemzet törvényei szerint, melyet én elűzök előletek, mert mindezeket tették és megutáltam őket”51
A család magjával nem ritkán a másodlagos rokonok is, például valamelyik házastárs szülei is együtt éltek. A gyermekeknek mind a szokás, mind a jog szerint kötelességük volt eltartani szüleiket időskorukban. Gyakran hagyományos zsidó könyörületességből és szeretetből más rokonokat vagy akár idegen árvákat is befogadtak. A házasságuk első pár éve idején a családdal élő vejek és menyek köztes szintet foglaltak el: közvetlen rokonok voltak, de a családi életben való részvételüket szerződés szabályozta, amelyben a szülők ígéretet tettek arra, hogy meghatározott ideig eltartják az ifjú párt.
Minden családi elemet nélkülöző, teljes mértékben szerződéses viszony alakította a háztartás további tagjai, azaz a férfi és női háziszolgák, a szakács, a dajka, sőt még a korabeli gazdag családoknál gyakran magántanárként szolgáló tanító (melámed) státusát. Ez a monogám, patriarchális család lesz a jellemző az európai kultúrában kialakuló városi, polgári társadalomban.52
A család a társadalom magja és a vallási életének központja. A zsidó vallási törvények többségét a családra vonatkozó törvények teszik ki.
A zsidó családi törvények betartása nagymértékben hozzájárul a zsidó család stabilitásához. A zsidó hagyomány általános szemlélete a házasságról az, hogy egyik legfőbb célja a gyermeknemzés.
Az utódok létrehozása a micvá, a tórai parancs: „…Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg azt…”53 teljesítése.
Az Ö-való társaivá emeli az embereket a teremtés szakadatlan folyamatában. Az, hogy valaki hány gyermek nemzésével teljesíti ezt a micvát, ez a rabbinikus viták állandóan visszatérő témája. Teljes az egyetértés abban, hogy a „gyermek nem
50 SCHOSTAK, 1983, 33. p.
vállalása”, az i-teni parancsolat teljesítésének a megtagadása. A házasság fontossága független a gyermeknemzés megvalósulásától, mert saját szentséggel is bír. Az Ö-való, még mielőtt megparancsolta, hogy:
„…Szaporodjatok és sokasodjatok…”, asszonyt teremtett Ádámnak, mert
„…Nem jó, hogy egyedül legyen az ember; alkotok számára segítőt, hozzávalót.”54 „Azért elhagyja a férfi atyját és az anyját, hogy ragaszkodjék feleségéhez és egy testté legyenek.”55
Egymás megbecsülése a házasság elsődleges céljaként jelenik meg ebben a viszonylatban. A gyermekek nemzésén kívül maga a házasság, a férfi és a nő testi-lelki összekapcsolódása is fő szempontja a rabbinikus véleményeknek:
„Akinek nincs felesége, híján van az áldásnak, a jónak… a békének…”56 „Aki nem házasodik meg, állandó bűnben él, és I-ten elfordul tőle…”57 „Akinek nincs felesége, nem tekinthető egész embernek.”58
A Bölcsek véleménye szerint az asszony teszi az embert emberré. A Biblia tanítása, amely szerint Éva Ádám segítőtársául teremtetett:
„Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet I-ten nélkül.”59 – ezen idézettel lehetne összefoglalni a házasság jelentőségét a zsidó vallás szerint.
A Tízparancsolat két külön pontban tiltja a házasságtörést, azaz férjes asszonynak idegen férfival való viszonyát:
„Ne törj házasságot!”60
„...Ne kívánd a te felebarátod feleségét,…!”61
„Ki házasságot tör asszonnyal, esztelen; aki önmagát megrontja, az cselekszi ezt.”62 A Tóra szavai is a házassági hűséget hirdetik.63
54 Berésisz 2:18.
55 Berésisz 2:24.
56 bJevamot 62b.
57 bKiddusin 29b., bPeszachin 113a.
58 bJevamot 63a.
A házasságtörő asszony hűtlenségéért halálbüntetés járt. A nő és a férfi is, akivel megcsalta a férjét az életükkel fizettek a tettükért.64