Jegyzetelést támogató alkalmazások

4. táblázat. Jegyzetelést támogató alkalmazások

Alkalma-zás neve Leírás

Penultimate

iPad-re fejlesztett alkalmazás, amely az Inkenesshez viszonyítva azzal nyújt többet, hogy a jegyzeteket ún. jegyzetfüzetbe lehet rend-szerezni. A csapatmunkát is támogatja, az információk megoszthatók e-mail vagy Evernote segítségével.

LectureNotes A fentiekhez hasonló alkalmazások, amelyeket Androidra fejlesz-tettek ki.

PenSupremacy

My BIC Notes Androidra és iPadre fejlesztett alkalmazás, amely lehetővé teszi, hogy jegyzeteljünk, ötleteket írjunk le, és emlékeztetőt cédulákon személyes gondolatainkat is hozzátegyük a jegyzetekhez.

Létezik már a jegyzetelés félautomatizálását lehetővé tevő alkalmazás is, ame-lyet Rafajlovska (2013) ír le. A bemutatott alkalmazás minden kulcsszóhoz egy szimbólumot rendel, amely kapcsolatban van két párhuzamos szótárral (mace-dón–francia és macedón–angol).

További eszközök, amelyek segítik a jegyzetkészítést: digitális tollak, amelyek képesek szinkronizálni az írást a környező hangokkal. Ilyen eszközök a Sky Wifi Smartpen, Echo Smartpen és Livescribe, valamint az Equil JOT. Ezek a tollak ké-pesek összekapcsolni az írott jegyzeteket a környező hangokkal, és feltölteni azt a számítógépre Bluetooth-, wireless- vagy USB-eszközök segítségével. A tolmácsot abban segítik, hogy szabadon figyelhessen a hangzó szövegre, és nem kell azért aggódnia, hogy nem tud minden szót lejegyezni.

Szakirodalom

HERNANI, C.–CORPAS PASTOR, G.–DURAN MUÑOS, I.

2014 Technology-Assisted Interpreting. http://citeseerx.ist.psu.edu/viewdoc/

download?doi=10.1.1.707.1587&rep=rep1&type=pdf FANTINUOLI, C.

2018 Computer-assisted Interpreting: Challenging and Future Perspectives.

https://www.researchgate.net/publication/303819221_Computer-assisted_

interpretation_challenges_and_future_perspectives RAFAJLOVSKA, A.

2013 Natural Language Proecessing Approach for Macedonian-French and Macedonian-English Interpreting based on Oral Sociopolitical Corpora. MS.

(PhD Thesis) Internetes hivatkozások

https://www.alexexpert.hu/portfolio/projektjeink/

https://www.szotar.net/blog/forditogepek-jovoje-hova-tart-technologia/

https://hvg.hu/tudomany/20170720_travis_fordito_tolmacs_kutyu_utazashoz_80_

nyelv_magyar https://genietalk.ai/

https://www.travistranslator.com/

https://www.waverlylabs.com/pilot

https://www.fordit.hu/cikkek/2019-09-03-cassis-projekt-munkaeszkoz-tolma csoknak/https://hvg.hu/tudomany/20121112_microsoft_beszelo

https://www.portfolio.hu/uzlet/20121112/megjelent-a-szinkrontolmacs-program-175521

https://vipcast.hu/cimke/nyelvi-modulok

https://hvg.hu/tudomany/20171120_fujitsu_hordozhato_forditogep_tolmacsgep_

beszed_beszedfelismeres?s=hk

Bár a tolmácsolás már bizonyíthatóan az ókori Egyiptomban is létezett (lásd a 2. fejezetet), a tolmácsolás oktatásának kezdetei csupán a 20. század második felére nyúlnak vissza. Míg az ókortól kezdődően a középkoron át a 20. század köze-péig a tolmácsot inkább csak „nyelvi kisegítőnek”, egyfajta mediátornak tartották, és sokszor elvárták tőle, hogy diplomáciai szolgálatot is teljesítsen, a második világháború után a számos soknyelvű nemzetközi szervezet megjelenése és a nagy nemzetközi konferenciák elterjedése szükségessé tette, hogy jól képzett kommu-nikációs szakemberek végezzék a tolmácsolást, akiktől el lehetett várni, hogy tör-ténelmi jelentőségű eseményeken is professzionális teljesítményt nyújtsanak.

Így Európában több tolmácsiskola is megnyílt, például Genfben, Bécsben, Münchenben és Párizsban is (G. Láng 2002). Ennek ellenére a kelet-közép-európai országokban sokáig élt az a tévhit, hogy a tolmácsolás egyenértékű a magas szin-tű nyelvtudással, és főként azok váltak tolmáccsá ezekben az országokban, akik nyelvtudásukkal emelkedtek ki a tömegből. Az utóbbi időben az vált jellemzővé, hogy a fiatalok tudatosan választanak pályát és készülnek fel a szakma gyakorlá-sára (Szabari 2002).

Az első tolmácsoknak szánt kézikönyv szerzője Jean Herbert, a genfi tol-mácsképző tanára volt, aki 1952-ben írta meg a The Interpreter’s Handbook. How to Become a Conference Interpreter? (A tolmács kézikönyve – hogyan legyünk konferenciatolmácsok?) című munkáját. A könyv érdeme, hogy nem a tolmácsolás elméleti hátterét kívánja biztosítani, sokkal inkább a tolmácsolás folyamata során felmerülő gyakorlati problémákra koncentrál.

Herbert munkájában leszögezi, hogy a tolmácsoláshoz többre van szükség puszta nyelvtudásnál, és arra figyelmezteti a leendő tolmácsokat, hogy munkájuk végzéséhez rendelkezniük kell nyelvi ismereteiken túl kulturális és szakmai isme-retekkel, ugyanakkor felhívja a figyelmet a rendezvényhez kapcsolódó ismeretek fontosságára is. A könyv legfőbb értéke, hogy sok gyakorlati tanácsot ad a konkrét problémák kezelésével kapcsolatosan, például hogy mit tegyen a tolmács, ha nem ért valamit, ha a beszélő nem az anyanyelvét használja, vagy ha az ügyfél kija-vítja a tolmácsot. A jegyzeteléstechnikáról is beszél, a szimbólumok használatát ajánlja, mivel így lehetővé válik, hogy a tolmács a szavak helyett a gondolatokra koncentráljon. Szerinte a konszekutív tolmácsolást – bár a laikusok számára ne-hezen hihető – a szinkrontolmácsolásnál nehezebb jól elsajátítani, ezért különös hangsúlyt kell fektetni rá a képzésben. Herbert írását napjainkban is használjuk a tolmácsképzés keretében (Herbert 1952).

Egy másik híres, a tolmácsolás oktatása során megkerülhetetlen, alapmű-nek számító kézikönyv Jean François Rozan jegyzeteléstechnikai műve: La prise de notes en interprétation consécutive (Jegyzetelés konszekutív tolmácsoláshoz)

(Rozan 1956). Rozan lefekteti azt az alapelvet, hogy a tolmácsnak azt kell lejegy-zetelnie, amit megértett és mondani fog, nem pedig azt, amit pusztán hall. Jegy-zetelés közben tehát a tartalomra, a lényegre kell koncentrálni, oly módon, hogy a tolmácsolás során már előtérbe tudja helyezni a célnyelvi formát. Ehhez Rozan jól kombinálható szimbólumokból álló, rugalmas jegyzetelési módszert is kínál könyvében (Rozan 1956; G. Láng 2002).

Magyarországon a tolmácsképzés és a tolmácsolás oktatása témaköreivel töb-ben is foglalkoztak. Említésre méltó Szabari Krisztina, G. Láng Zsuzsa, Horváth Ildikó, Seresi Márta stb. munkássága.

Mára a szakma tehát egyetért abban, hogy a tolmácsolás tanulható és tanítha-tó. A képzés azonban nagyon fontos szereppel bír a tolmáccsá válásban. G. Láng megfogalmazza, hogy a hallgatóknak már a képzés kezdetekor rendelkezniük kell bizonyos alapkészségekkel, ezeket nevezi ő a képzés specifikus bemeneti követel-ményeinek. A képzés során azonban a megfelelő alapokra építkezve a tolmácsolás tanulással és gyakorlással elsajátítható, a szakmához szükséges készségek pedig fejleszthetők (G. Láng 2002).

A gyakorlás fontosságát bizonyította Bakti Mária is, aki a szinkrontolmá-csolás esetében mutatta ki, hogy a gyakorlott tolmácsok lényegesen kevesebb (és kevesebb típusú) megakadásjelenséget produkálnak célnyelvi beszédprodukció-jukban, mint a tolmácshallgatók. Ennek az az oka, hogy esetükben a tolmácsolás részfolyamatai már automatizálódtak, és így több mentális energiájuk marad az önellenőrzésre. Ezen kívül a tolmácsok gyakorlottságával bizonyíthatóan nő a deverbalizációs képességük is (Bakti 2010, idézi Seresi 2016).