A távtolmácsolás

A távtolmácsolás kifejezés Mouzourakis szerint olyan tolmácsolási helyzetre utal, amikor a tolmács nincs személyesen jelen a megbeszélés helyszínén, hanem képernyő és fejhallgató segítségével dolgozik, anélkül, hogy közvetlenül rálátna a teremre vagy a beszélőre (Mouzourakis 2006, idézi Seresi 2016). Ilyen esetben ő maga nem látható. A távtolmácsolásnak köszönhetően a tolmács távoli, akár másik országban elhelyezkedő munkaállomásról is bejelentkezhet a tolmácsolt eseményre, és így alkalmazója megtakarítja az utazási és szállásköltségét, illet-ve a napi költségtérítését. A tolmácsok számára ez lehetővé teszi, hogy olyan helyzetekben, akár például háborús zónában is tolmácsoljanak, amelyekre sze-mélyesen nem lenne lehetőségük. Ugyanakkor megfosztja a tolmácsot a szemé-lyes tapasztalatgyűjtés lehetőségétől. Távmódban egzotikusnak számító nyelven dolgozó vagy a konferencia helyszínén ritka nyelvkombinációjú tolmácsok is bekapcsolódhatnak a munkába, akár egy másik kontinensről is. Így a távtolmá-csolásnak hála olyan megbeszélések és tolmácsolási események is létrejöhetnek, amelyekre más módon soha nem kerülhetne sor (Mouzourakis 2006, idézi Seresi 2013), ugyanakkor a rendelkezésre álló tolmácsok munkaidejét is hatékonyabban ki lehet használni.

7.2.1. Videokonferencia-tolmácsolás

Videokonferencia-tolmácsolás esetén a tolmács legalább a résztvevők egy részével egy helyiségben tartózkodik, míg a megbeszélés többi tagja videokon-ferencia-berendezés segítségével vesz részt az eseményen (Mouzourakis 2006, idézi Seresi 2016). Ilyenkor a tolmácsot a résztvevők egy része vagy mindannyian

láthatják. Ezt a módszert gyakran használják a közösségi tolmácsolás különböző (orvosi, jogi, bírósági, rendőrségi, szociális, közszolgálati) területein.

7.2.2. Telefonos tolmácsolás

A telefonos tolmácsolás során a tolmács telefonon keresztül dolgozik, ennek következtében nem látja a kommunikációs helyzet szereplőit. Az ilyen tolmácsolási szituációra jellemző, hogy a közvetlen, szemtől szembeni tolmácsolásnál kevésbé zökkenőmentes. Telefonon keresztül a nem verbális kommunikáció korlátozottsága is problémát jelent: szükség lehet például az elhangzottak pontos értelmezése és tolmácsolása érdekében, hogy a közvetlen beszélgetőpartner elmondja a telefonba, hogy éppen milyen gesztusokat alkalmaz a többi résztvevő (ez különösen fontos a közösségi tolmácsolás esetén). A probléma azonban az, hogy ez nagyon időigényes megoldás, és nem is minden esetben célravezető, hiszen a gesztusokat szóban el-magyarázni sokszor lehetetlen, a félremagyarázás pedig félreértéseket okoz. A leg-súlyosabb probléma az, ha a tolmács nem látja ügyfelei arcát, és így nehezebben tudja megállapítani, értették-e, amit mondott, emiatt előfordulhat, hogy nem tud segíteni annak a félnek, aki valamit nem értett meg (Lee 2007).

7.2.3. A távtolmácsolás alkalmazási köre

A távtolmácsolás elterjedését az Európai Parlament és a Tanács a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló 2010/64/EU szá-mú irányelve is elősegíti.² Költséghatékonysági okokból a multinacionális cégek is al-kalmazzák, hogy ne kelljen tolmácsokat utaztatniuk és ellátásukról gondoskodniuk.

Katonai támaszpontokon, háborús övezetekben, illetve a rendőrségi nyomo-zati szervek eljárásainak keretében is szívesen alkalmazzák, hiszen ez a módszer garantálja a tolmács személyes biztonságát.

Jelenleg egyre gyakrabban használják a videokonferencia-tolmácsolást példá-ul a bírósági tolmácsolásban (Horváth 2013), annak ellenére, hogy a tolmácsolás e területén kifejezetten konfliktusokkal terhelt kontextusokban kell a tolmácsnak dolgoznia.

2 Az irányelv 2. cikkének 1. pontjában kimondja: „A tagállamok biztosítják, hogy a szóban forgó büntetőeljárás nyelvét nem beszélő vagy nem értő gyanúsítottak vagy vádlottak késedelem nélkül tolmácsolást vehessenek igénybe a nyomozó és igazságügyi hatóságok előtt lefolytatott büntetőeljárások során, beleértve a rendőrségi kihallgatást, valamennyi bírósági tárgyalást és bármely szükséges közbenső meghallgatást is”. Ehhez a 6. pontban hozzáteszi: „[a]dott esetben kommunikációs technológia is alkalmazható, úgymint videokonferencia, telefon vagy inter-net, kivéve, ha szükség van a tolmács fizikai jelenlétére a tisztességes eljárás biztosításához”

(Az Európai Unió Hivatalos Lapja, 2010. október 26.).

7.2.4. A távtolmácsolás hátrányai

Köztudott, hogy jobb kapcsolat alakul ki a beszélgetőpartnerek – így a tolmács és ügyfele – között is, ha fenntartható a szemkontaktus. A távtolmácsolási szituá-cióban a vizuális információ hiányos: a tolmács nem kap teljes képet a teremben ülők testtartásáról, gesztusairól. Lemarad a teremben zajló események egy részéről, és ha nem megoldott, hogy a képernyőjén láthassa a felszólalók prezentációját, akkor a kivetítésekről is. A tolmács a hallgatóságát sem láthatja, így nem tudja, hogy akiknek dolgozik, bólogatnak-e, vagy éppen értetlenkednek, így nem kapnak visszajelzést a tolmácsolás minőségéről (Moser-Mercer 2005, idézi Seresi 2016).

Konszekutív módban gátolhatja a sikeres kommunikációt az a tény, hogy a tolmácsot esetleg nem látja mindenki, vagy a tolmács nem tud mindenkivel szem-kontaktust felvenni, mert így nem tud a nem verbális kommunikáció eszközeivel a megszokott módon élni (Braun 2007, idézi Seresi 2016). Testbeszédére, prozódiá-jára mégis nagyon oda kell figyelni akkor is, ha ő maga nem látható, ugyanis ebben az esetben, mivel a hallgató meg van fosztva a képi információktól a tolmáccsal kapcsolatban, a tolmács beszédprodukciójának paralingvisztikai jegyei (hangereje, hangmagassága, sebessége stb.) hangsúlyosabbá válnak. Említésre méltó továb-bá, hogy amennyiben a tolmács látható, az ügyfelek hajlamosabbak – akár nem verbális – visszajelzéseket adni a munkájáról, amelyekre a tolmács támaszkodhat (Horváth 2012, idézi Seresi 2016).

További nehézséget okoz, hogyha a tolmács egy távoli munkaállomáson dol-gozik, így nem kapja meg a résztvevőknek adott kiosztmányokat (Seleskovitch–

Lederer 2002, idézi Seresi 2016).

A távmódban dolgozó tolmács a szünetekben nem tud személyesen szóba állni a résztvevőkkel, de a szervezőkkel sem. Mindezek miatt a tolmács, akinek a beszédprodukciója amúgy is függ a beszélőtől, még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Nemcsak hogy nincs többé beleszólása, milyen vizuális információ jut el hozzá, de a terembe sem tud belépni, hogy a résztvevőket megszólítsa vagy esetleg félrevonja (Seleskovitch–Lederer 2002, idézi Seresi 2016).

A 2020-as koronavírus-járvány következményeként megszaporodtak az on-line térben megszervezett események, konferenciák, találkozók. Ennek okán a távtolmácsolási tevékenységek száma is megnövekedett, és a különböző kom-munikációs platformok (pl. Zoom) továbbfejlesztették a távtolmácsolást lehetővé tevő eszközeiket. Az újabb tapasztalatok azt mutatják, hogy a távtolmácsolás ne-hézségeit kiküszöbölendő, ajánlott a technikai eszközök beállítása és kipróbálása során lehetőséget biztosítani az előadók és a tolmácsok virtuális térben történő

„találkozására”, illetve az előadókkal kapcsolatos internetes tájékozódás, például előző előadásaik megtekintése a különböző videomegosztó felületeken is sokban segítheti a tolmács munkáját. Ilyen esetekben, ha több tolmács dolgozik ugyanazok az eseményen, általában nem ugyanarról a helyről jelentkeznek be, éppen ezért oda kell figyelni az ún. „virtuális kabin” létrehozására, azaz a tolmácsok közötti

kapcsolattartás lehetővé tételére (akár egy párhuzamosan futó másik alkalmazáson keresztül), de a tolmácsok és technikusok, illetve a tolmácsok és szervezők közötti kommunikáció fenntartására is.