A TOLMÁCSOLÁS OKTATÁSÁBAN
10.1. A tolmácshallgatók értékelése
A tolmácshallgatók tevékenységének értékelése során a legfontosabb szem-pont, amit figyelembe kell venni, hogy a partnernek a tolmácsolást meg kell érte-nie, és az egész tevékenység célja a kommunikáció megvalósulása. A tolmácsok által nyújtott teljesítménynek a célnyelven olyan jellegűnek és minőségűnek kell lennie, hogy a célszemély megértse azt – és pontosan azt értse rajta, amit erede-tileg a beszélő közölni szándékozott. Ahhoz, hogy tolmácsolásról beszélhessünk, mindig kell lennie legalább egy befogadónak, vagyis közönségnek.
Ennek a feltételnek a tolmácsképzésben is teljesülnie kell, ezért mindenkép-pen kerülni kell a hallgatóság nélküli gyakoroltatást. Mindez megegyezik Seles-kovitch és Lederer véleményével: a tolmácsolás kommunikációs aktus, amelyet nem lehet végrehajtani, ha nincs jelen figyelmes és látható közönség (Selesko-vitch–Lederer 2002).
Az értékelés során nem szabad követni a vétett hibák időrendi sorrendjét, hanem prioritások, hibakategóriák szerint kell osztályozni, és megbeszélni azokat a tolmácsjelöltekkel. Jelenleg a tolmácsképzésben a Carroll által megfogalmazott három szempontot tartják szem előtt, amelyeket Carrol még 1966-ban, a gépi for-dítások minőségének értékelésére dolgozott ki (Clifford 2005). Az értékelés során tehát az elkövetett hibákat három kategóriába oszthatjuk, és mindig az adott hely-zet függvényében helyezünk nagyobb hangsúlyt egyik vagy másik kategóriára.
Az első prioritás, amelyet az értékelésben szem előtt kell tartani, az a tol-mácsolás belső koherenciája (Clifford 2005). Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy volt-e üzenete a tolmácsolásnak. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan hiba, amelyet az eredeti szöveg ismerete, megértése nélkül is könnyen azonosítani lehet.
Ez a tolmácsolás értékelésének legfontosabb szempontja, hiszen ha a hallgató már önmagában sem koherens, teljesítménye hitelét veszti.
A második prioritás a tolmácsolás hűsége az eredetihez (Clifford 2005). Ennek megítéléséhez már szükség van az eredeti beszéd ismeretére is. Itt különösen fontos, hogy a hallgató ne mondja valaminek az ellentétét, pontosan használja az igeidőket, jól adja vissza a modalitásokat. Ebbe a hibakategóriába tartozik a kihagyás is, amelynek okát meg kell próbálni megtalálni. Hiszen előfordulhat, hogy a jegyzetelésbe merülve nem hallotta, vagy hallotta, de nem értette például az elhangzottakat. Kezdők gyakori hibája, hogy hozzátesznek az eredeti szöveghez. Később ez egyeseknél rosszul értel-mezett stratégiává alakul: ha valamit nem értettek pontosan, saját elképzeléseik szerint igyekeznek kiegészíteni a megértetteket. Mindkét hibára fel kell hívni a figyelmet.
A harmadik prioritás az előadásmód. Idetartozik a stílus, a használt regisz-ter, a szókincs, a nyelvtan, illetve a nem verbális kommunikáció jegyei (Clifford 2005). A rossz beidegződéseket is kell javítani (őzés, ciccegés, görnyedt testtartás, hajtekerés stb.), amelyek, ha rögzülnek, később nagyon zavaróvá válnak. Később egyre nagyobb szerepet kap a gördülékeny, választékos beszéd, a megfelelő test-beszéd és a szép prozódia, artikuláció. Ebbe a kategóriába sorolhatók még a nyelvi hibák is, amelyeket a tolmácsjelölt mind az A, mind pedig a B nyelven elkövethet.
Ezeket nem kell azonban részletekbe menően, egyenként ismertetni, hanem hiba-típusok szerint kell rájuk felhívni a jelöltek figyelmét. Különösen az apró nyelvi hibák részletes tárgyalását érdemes elkerülni. Ezekből kiemelhetünk párat úgy, hogy inkább valamely jelenséget, problémát illusztráljanak, amelyre a hallgató így könnyen odafigyelhet, és így ki is küszöbölhet.
Moser-Mercer a tolmácsolás minőségének megítélésére az „optimális minőség”
fogalmát javasolja mérceként. Az optimális minőség megvalósulására csak akkor ke-rülhet sor, ha a tolmács ideális külső körülmények között végzi a munkáját, hiszen ekkor az üzenet pontos átadása sokkal egyszerűbb feladat, mint ha a nem megfelelő külső feltételek miatt (például a partner esetleges ellenségessége, vulgáris kifejezések használata, a beszélők esetlegesen fennálló beszédhibája, a tolmács számára ismeret-len téma stb.) a tolmács improvizációra kényszerül (pl. csak részben hallja a beszédet, ezért szükséges a foszlányokból teljes egészet produkálni) (Moser-Mercer 1996).
Az értékelésnek két fő formáját ismerjük: a folyamatos értékelés és a vizs-gajellegű értékelés.
A folyamatos értékelésre jellemző, hogy folyamatorientált: nagyobb fontos-ságot tulajdonít a tolmácsolási folyamatnak, mint magának a célnyelvi produk-ciónak. A folyamatorientált értékelés előnye, hogy nem a hallgató munkájának végeredményét, hanem magát a folyamatot illeti kritikával úgy, hogy közben az elkövetett hibák mélyebb okait is fel kívánja tárni. Nem elhanyagolható azonban, hogy a folyamatorientált értékelés nem alkalmas a végeredmény pontos javításá-ra (Gile 2001). A folyamatos értékelésben nemcsak a tanár vesz részt, hanem a hallgatók is, egyrészt úgy, hogy egymást értékelik, másrészt pedig önértékelést is végeznek. Amint megismerkedtek az értékelés alapelveivel, három prioritásával, a hallgatók is részt vesznek egymás értékelésében (G. Láng 2002). Ez segít abban, hogy saját előrehaladásukra is tudatosan figyeljenek, és objektíven kezeljék azt (Horváth 2007). Így a hallgatók közül senkinek sem kell passzívan ülnie a gya-korlatok során. A fentiekből adódóan a képzés elején a folyamatorientált értékelés segít a leginkább. Később azonban jó, ha az eredményorientált értékelés is megjele-nik, és felkészíti a hallgatókat a záróvizsgán várható megmérettetésre. Az értékelés másik típusa ugyanis a képzési folyamat egy-egy szakaszát lezáró vizsga.
Ilyenkor a hallgatót nem önmaga korábbi teljesítményéhez, hanem egy ab-szolút mércéhez mérik hozzá. A kérdés tehát az, hogy sikerült-e a rendelkezésre álló idő alatt elérni egy kívánt szintet: például a bizottság tagjai szívesen dolgoz-nának-e együtt a hallgatóval egy tolmácscsapat tagjaiként (Gile 2001; G. Láng
2002). G. Láng ki is dolgozta az értékelés szempontjait a szinkrontolmácsolásra és a konszekutív tolmácsolásra is.
Értékelőlap szinkrontolmácsoláshoz A TOLMÁCS NEVE
AZ ÉRTÉKELŐ NEVE NYELVPÁR
TARTALOMRA VONATKOZÓ KÉRDÉSEK (40%) A beszélő szándékának adekvát közvetítése
Üzenetátadás sikeressége
Gondolatmenet és struktúra (szavak értelme, szöveg koherenciája) Részletek (számok, adatok, nevek) pontossága
NYELVI VONATKOZÁSOK (30%) Nyelvtan (helyesség, mondatok felépítése és befejezettsége) Szókincs, szakszókincs
Nyelvi regiszter
Hangsúly, hanglejtés, beszédtechnika, mondattagolás stb.
Folyékony szövegképzés, követési távolság megfelelősége (2–7 másod perces lemaradás megengedett)
Hihetőség, lélekjelenlét
SZINKRONTOLMÁCSOLÁSI TECHNIKÁK MŰKÖDTETÉSE (20%) Önkorrekció, mondatok újrakezdése stb.
Összefoglalás/implicitáció a meg nem értett részek esetén Időnyerő technikák
PROFESSZIONALIZMUS (10%) Berendezés használata
Stresszmenedzsment
Általános műveltség és háttérismeretek használata KÉRDÉSEK:
Ügyfélként adnék-e neki megbízást?
Kollégaként dolgoznék-e még vele?
Vizsgáztatóként kiengedném-e a munkaerőpiacra?
ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS
MEGFELEL RÉSZLEGESEN MEGFELEL NEM FELEL MEG
(G. Láng 2002)
Értékelőlap konszekutív tolmácsoláshoz A TOLMÁCS NEVE
AZ ÉRTÉKELŐ NEVE NYELVPÁR
TARTALOMRA VONATKOZÓ KÉRDÉSEK (40%) A beszélő szándékának
adekvát közvetítése Üzenetátadás sikeressége
Gondolatmenet és struktúra (szavak értelme, szöveg koherenciája) Részletek (számok, adatok, nevek) pontossága
NYELVI VONATKOZÁSOK (30%) Nyelvtan (helyesség, mondatok
felépítése és befejezettsége) Szókincs, szakszókincs Nyelvi regiszter
Hangsúly, hanglejtés, beszédtechnika, mondattagolás stb.
A jegyzetek megfelelő használata.
Megfelelő jegyzeteléstechnika Hihetőség, lélekjelenlét. Előadásmód
PROFESSZIONALIZMUS (30%) Stresszmenedzsment
Általános műveltség és háttérismeretek használata
KÉRDÉSEK Ügyfélként adnék-e neki megbízást?
Kollégaként dolgoznék-e még vele?
Vizsgáztatóként kiengedném-e a munkaerőpiacra?
ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS
MEGFELEL RÉSZLEGESEN MEGFELEL NEM FELEL MEG
(G. Láng 2002)
Értékelőlap összekötő tolmácsoláshoz A TOLMÁCS NEVE
AZ ÉRTÉKELŐ NEVE NYELVPÁR
TARTALOMRA VONATKOZÓ KÉRDÉSEK (40%) A beszélő szándékának
adekvát közvetítése
Üzenet átadásának sikeressége Gondolatmenet és struktúra (szavak értelme, szöveg koherenciája) Részletek (számok, adatok, nevek) pontossága
NYELVI VONATKOZÁSOK (30%) Az ügyfél nyelvhasználati sajátosságainak
felismerése és pontos célnyelvi átültetése (ügyfél beszéde vonatkozásában)
Szókincs, szakszókincs (hatóság közlendője vonatkozásában)
Nyelvi regiszter (nyelven belüli fordítás) Hangsúly, hanglejtés, beszédtechnika, mondattagolás stb., a hangsúly az érthetőség szempontján van (tagolt beszéd stb.)
Hihetőség, lélekjelenlét, empátia, bizalom elnyerése, semlegesség megőrzése
PROFESSZIONALIZMUS (30%) Stresszmenedzsment
Az ügyfél kultúrájához kapcsolódó ismeretek megfelelő használata
KÉRDÉSEK:
Ügyfélként adnék-e neki megbízást?
Kollégaként dolgoznék-e még vele?
Vizsgáztatóként kiengedném-e a munkakiengedném-erőpiacra?
ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉS
MEGFELEL RÉSZLEGESEN MEGFELEL NEM FELEL MEG
(G. Láng 2002)