• Nem Talált Eredményt

J. Simpson felmentése felmentése

WANTED fbï

O. J. Simpson felmentése felmentése

avagy az „Évszázad p ere”

A

rról az emberről, aki a sportszerető amerikaiak min­

dennapjait fűszerezte meg futballjátékával, és film- szerepeiben nézők millióit szórakoztatta világszerte, azt gondolnánk, nehéz lehet bármi rosszat feltételezni. Akit a kamerák úgy szeretnek, hogy időnként a felvételt készítő maga is megdöbben az előtte álló hús-vér emberről képer­

nyőre kerülő, szimpátiát fokozó felvételeken, azt látszólag nem kell félteni attól, hogy rosszabbat feltételez róla bárki is a valóságnál. Tudjuk azonban, hogy a világhírességek­

ről terjedő, őket rossz színben feltüntető információk épp­

úgy két részre osztják az embereket, mint a bármelyikünk környezetében terjedő pletykák a barátokat, ismerősöket.

Azokra, akik elhiszik a lábra kapó híreket, és azokra, akik nem. O. J. Simpson esetében a társadalom megosztottsága azonban érdekes, bár az emberi természetet jól ismerők számára korántsem meglepő módon alakult.

Az „Évszázad pereként” ismertté vált ügy, amely felbor­

zolta Amerikát, 1994. június 12-e késő éjjelén kezdődött.

A szomszédok fedezték fel Nicole Brown Simpson és Ronald Goldman holttestét Nicole házának kapuja mellett. Nicole a jól ismert színész és futballsztár exneje volt. Valaha minden álomszerűén kezdődött a csinos Nicole számára, aki most vérbe fagyva feküdt egy olyan férfi holtteste mellett, akihez

1 3 7

O. J. Simpson a Sports Illustrated borítóján futballjátékosként

szinte semmi köze nem volt.

sága felbontása után feleségül vegye. Nicole ekkor még csak 18 éves volt, és pincérnőként dolgozott egy éjszakai klubban, míg O. J. már 30 éves, csalá­

dos ember. A szerelem tombolt, és hamarosan elhárított min­

denjogi akadályt egybekelésük előtt. Az 1992 októberi válásuk előtt 8 évvel házasodtak össze, hogy Nicole megfogalmazása szerint egy sikertelen házassá­

gon kelljen átvergődniük. A gyil­

kosságok idején Nicole külön élt O. J.-től két gyermekével, Sydneyvel és Justinnal. A há­

zuk ugyanabban a kerületben, nem messze helyezkedett el O.

J. palotájától.

Ron Goldman a véletlen áldo­

zata lett. Ahogy mondani szok­

ták, rossz időben, rossz helyen járt. A kezdő színész és modell, aki Nicole házához közel egy olasz étteremben dolgozott pin­

cérként, csak néhány hónappal a tragikus vég előtt barátkozott össze Nicole-lal. A gyilkosságok

éjszakáján Nicole vacsorázni vitte a gyerekeket és az édes­

anyját az étterembe, ahol bemutatta őket Goldmannek.

Amikor elindultak az étteremből, Nicole anyjának nap­

szemüvege véletlenül az árokba esett, Goldman ezt később megtalálta és azért látogatta meg Nicole-t, hogy a szemüveget visszaadja. A napszemüveget holtteste mellett találták meg.

Az első pillanattól kezdve O. J. volt a feltételezett elkö­

vető. A gyilkosság helyszínén, a kocsijában és a birtokán talált bizonyítékok kellő alapot adtak ehhez a gyanúhoz.

Június 17-én, 5 nappal az elkövetés után a rendőrség elfogatási parancsot adott ki ellene. A felszólítás ellenére nem jelent meg a rendőrőrsön, hanem A1 Cowlinggal, egy közeli barátjával együtt eltűnt. O. J. ügyvédje az állami televízió adásában könyörgött neki, hogy adja fel magát.

Aznap este a rendőrség észrevette O. J. és Cowling autóját Orange megyében. Bár felszólították őket, hogy húzódjanak le az út szélére, Cowling tovább hajtott, viszont lelassított 40 mérföld/óra sebességre. Mobiltelefonján felhívta a rend­

őrséget és felszólította őket, hogy forduljanak vissza, mivel O. J. öngyilkosságra készül és egy fegyvert tart a fejéhez.

A média hamarosan értesült az eseményekről, így gyorsan megjelentek a televízióállomások és a bűnüldöző szer­

vek helikopterei, melyek a lassan haladó autót követték- Az amerikai televíziózás történetében a legnagyobb számú nézősereg követte figyelemmel az eseményeket. Többen nézték, mint a holdra szállást.

Cowling telefonon megkérdezte, hogy visszafordulhat­

nak-e O. J. Los Angeles-i házához. A rendőrség beleegyezett és egy kis rendőri haderő fogadta O. J.-t a kocsifelhajtó­

jánál. A televíziós társaságok helikopterei folyamatosan az autó felett köröztek, és élőben közvetítették a furcsa találkozót. Csaknem egy órába telt, mire Cowlingnak és a rendőrség tárgyalócsoportjának hosszas érvelésekkel sike­

rült meggyőzniük O. J.-t, hogy hagyja el az autót és adja meg magát. Amikor átkutatták az autót, a rendőrség

egy

utazótáskát talált, amelyben egy 357-es magnum pisztoly, 0. J. útlevele, egy álszakállból és álbajuszból álló felszere­

lés és több mint 8000 dollár készpénz volt. Senkinek sem okozott fejtörést, hogy a futballsztár mire készült: elhagyni az Egyesült Államokat és elbújni, talán örökre.

A tárgyalás 1995 januárjában kezdődött, több mint hét hónapos előkészület után. Az esküdtszékre az a társadalmi nyomás nehezedett, hogy O.

J. bűnösségét a lehető legrö­

videbb időn belül mondja ki.

A tárgyalást élőben közvetítet­

ték, és úgy tűnt, hogy szinte egész Amerika ráhangolta a televízióját a pikáns részlete­

ket is tartalmazó adásra.

Azon többségi vélekedés el­

lenére, hogy O. J. minden két­

séget kizáróan bűnös, a tár­

gyalás rendkívül hosszúra nyúlt, és hihetetlen költségek­

kel járt. A kilenc hónapos el­

járás 20 000 000 dollárba ke­

rült. Az esküdtszék olyan so­

káig volt a külvilágtól elzárva, hogy a tárgyalás félidejében a bíró már egy színházi előadás megtekintését is megszervezte az esküdteknek, és arról is gon­

doskodott, hogy csoportos ki­

rándulásra mehessenek az el­

különítés pszichés ártalmainak enyhítése érdekében.

A vád, melyet Marcia Clark és Christopher Darden képviselt, O. J. szerepét az emberölés

141

elkövetésében bizonyítékok hosszú sorával próbálta alá­

támasztani. Azzal érveltek, hogy O. J. egy erőszakos és megszállott férfi, aki féltékenységből és haragból gyilkolta meg Nicole-t. O. J. nem akarta, hogy kapcsolatuk véget érjen, ennek ellenére Nicole elköltözött és más férfiakkal találkozgatott. Az ügyészek szerint ez férfiúi hiúságában sértette a vádlottat, aki végül brutális módon tett pontot az ügyre. A gyilkosság csak egy 17 évig tartó, egymást sérte­

gető kapcsolat utolsó felvonása volt. Goldman pedig csak a véletlen áldozata lett.

Az ügy egyik fontos kérdése az alibi volt. A vád szerint O. J.-nek nem volt alibije az elkövetés időpontjára. Utoljára ugyanis háza vendége, Brian „Kató” Kaelin látta este 9.35 körül, ezután este 11-ig senkivel sem találkozott, amikor egy limuzin kivitte a repülőtérre. A vád szerint ez bőven elegendő idő volt arra, hogy az áldozatokkal végezzen, majd hazatérjen.

Pablo Fenj vés, Nicole egyik szomszédja azt a tanúval­

lomást tette, hogy este 10.15 és 10.20 között egy kutya panaszos vonyítását hallotta. Alig 11 óra előtt egy másik szomszéd látta a véres mancsú és hasú kutyát az utcán kóborolni. A vád az állította, hogy a kutya üvöltése reakció volt Nicole meggyilkolására, és O. J. nem tudott elszámolni azzal, hogy hol volt ebben az időben. (Később a védelem tanúi, Nicole más szomszédai ezzel szemben azt mondták, hogy nem hallottak kutyaugatást 10.30 előtt. Ezért azt állí­

tották, hogy ha O. J. követte volna el a gyilkosságokat este 10.30 után, akkor nem lett volna elég ideje hazamenni és eltüntetni a bizonyítékokat a reptérre való indulás előtt.)

A gyilkosság éjszakáján O. J. intézkedett arról, hogy

egy

limuzin este 10.45-kor vegye fel és vigye ki a repülőtérre a chicagói járathoz. Allan Park, a limuzin sofőrje aprólékosan feljegyezte az időbeosztását, így értékes tanú volt a vád számára. Park korábban érkezett, este 10.22-kor állt meg O. J. kocsibejárójánál, és leparkolt a bejárati ajtó előtt. Vád

O. J. Simpson Ford Broncôja

egy kicsit, majd többször meg­

nyomta a kapucsengőt, de sen­

ki sem válaszolt. Este 10.55-kor egy nagytermetű afro-amerikai férfit látott az udvarból a ház­

ba futni. Néhány perccel ké­

sőbb Simpson válaszolt a ka­

pucsengőre és elnézést kért a késésért, arra hivatkozva, hogy elaludt. Amikor végül Simpson kijött a kocsihoz, na­

gyon izgatottnak tűnt. O. J. később ellentmondásba került saját magával, amikor a rendőrségi vallomásában azt mondta, hogy golflabdákat szedett a gyepen, ezért látta őt Park belépni a házba. Ráadásul a rendőrség O. J. fehér Ford Broncóját a ház előtt találta a gyilkosságokat követő reggelen. Park, a limuzin sofőrje pedig azt állította, hogy az autó nem volt ott akkor, amikor az előző éjszaka megérke­

zett a házhoz.

Kaelin, O. J. vendége további bizonyítékokkal szolgált a vádlott ellen. Azt nyilatkozta,

hogy pontosan 11 óra előtt há­

rom puffanást hallott a ven­

dégszoba falán. A szoba mel­

lett volt egy ösvény, amelyet 0. J.-nek használnia kellett, amikor az utcán álló kocsiból a házba ment anélkül, hogy Park láthatta volna a bejárati ajtónál. A falon kívül volt egy

Brian „Kató” Kaelin

143

légkondicionáló egység. A vád azt állította, hogy O. J. okoz­

ta a puffanásokat, amikor az ösvényen befutott a házba és beleütközött a légkondicionálóba.

A vád szerint Nicole meggyilkolása csak a csúcspontja volt egy hosszú folyamatnak. O. J. az együttélés során folyamato­

san terrorizálta feleségét, amit rendőri tanúvallomás igazolt.

1989-ben, amikor még házasok voltak, szilveszterkor kihív­

ták a rendőrséget a házukhoz. Az egyik járőr, aki válaszolt a hívásra, azt állította, hogy Nicole-t a ház előtt a bokorban találták meg. O. J. kegyetlenül megverte, zúzódások voltak az arcán és rettegett. Megragadta a járőrt és sikoltozott:

„M eg f o g öln i!” Nicole állítása szerint ez volt a nyolcadik alka­

lom, amikor kihívta a rendőrséget, hogy megvédjék férjétől.

1993 októberében Nicole ismét felhívta a segélykérő vonalat, miután félje betörte a házuk ajtaját. A vád lejátszotta azt a hívást, amikor sírva kért védelmet: „M eg f o g ölni! M egőrü lt! ’ A felvételen O. J.-t is lehetett hallani, amint káromkodik és kiabál. Dervise Brown, Nicole nővére bizonyítékokat szol­

gáltatott arról az időről, amikor O. J. testileg bántalmazta és szóban sértegette Nicole-t. A tárgyalás során a vád összeál­

lított egy listát, mely az O. J. által elkövetett testi és szellemi bántalmazásokból 62 különböző incidenst tartalmazott.

A vád számos tárgyi bizonyítékot is bemutatott. A rend­

őrség véres cipőnyomokat talált a holttestek mellett. A szak­

értő igazolta, hogy a nyomok egy 12-es méretű, Bruno Magli márkájú cipőtől származtak. Ez a méret volt O. J- lábmérete is. A vád szerint ezt a drága márkát szinte kizá­

rólag vagyonos emberek hordják. A lábnyomoktól balra friss vércseppeket találtak, melyek a feltételezések sze­

rint az elkövetőtől származhattak. O. J. bal kezének két ujján vágást találtak a gyilkosságok után. A rendőrség apró vérnyomokat talált O. J. autójának ajtaján és vázán is. Vérnyomokat találtak a birtokon, a kocsifelhajtótól a házba vezető úton, a házban és egy pár zoknin a vádlott ágyának lábánál.

^ kettős gyilkosság helyszíne

Amikor a gyilkosságokat követő napon a rendőrség

^kutatta kora reggel Simpson házát, egy nagy méretű, Veres, fekete bőrkesztyűit találtak az utcáról a házhoz Vezető ösvényen, közel ahhoz a helyhez, ahol a ház vendége

145

Ote«4/ r»e lÿ »»l

Sematikus rajz a gyilkosság helyszínéről és a két áldozatról

a puffanásokat hallotta a falon. A kesztyű összeillett az áldozatok mellett talált kesztyűvel.

A vizsgálat kiderítette, hogy a gyilkosság helyszínén talált vérnyomok megegyeztek O. J. vércsoportjával. Egy DNS-szakértő tovább rontott a vádlott helyzetén. A tett színhelyén talált vér DNS-e O. J. vérének DNS-ével, az ágyánál talált zoknin talált vér DNS-e Nicole vérével, a ház­

ban talált kesztyűn és az autón talált vér pedig Goldman DNS-ével egyezett meg. Márpedig annak a valószínűsége, hogy a vér másik három emberhez tartozzon, egy a több százmillióhoz.

A vérbizonyítékoktól eltekintve a Goldman ingén talált hajszál is megegyezett O. J. hajával, valamint a gyilkosság helyszínén talált kötött sísapkából származó különleges szövetet is megtalálták O. J. autójában, az ágya mellett talált kesztyűkön és a zoknikon.

A vád magyarázatot kívánt adni arra is, hogy O. J- hogyan tüntette el a véres ruhát és a többi bizonyítékot.

Kaelin, O. J. vendége azt állította, hogy egy csomag volt

1 46

Az „álomcsapat”

a kocsifelhajtón éppen azelőtt, hogy O. J. a repülőtérre indult. Bár Kató felajánlotta a segítségét, O. J. ragaszko­

dott hozzá, hogy a táskát magánál tartsa. Park, a limuzin sofőrje szintén azt nyilatkozta, hogy indulás előtt O. J. öt táskát pakolt be az autóba, azonban a későbbi tanúk a repülőtéren azt mondták, hogy O. J.-nél csak négy táska volt. A vád az állította, hogy O. J. ezt a táskát használta a véres ruhák elrejtésére és a feltételezés szerint bizonyára egy szemetesbe került a repülőtéren.

Ilyen bizonyítékok hallatán azt gondolhatnánk, hogy nincs olyan ügyvéd, aki a leghalványabb reményt látná arra, hogy az esküdtszék felmentő ítélet hozzon. Az angol­

szász igazságszolgáltatás és ezen belül az amerikai igaz­

ságszolgáltatás azonban különösen nagy játékteret ad a jogászoknak. A bűnösség-ártatlanság kérdésében ugyanis azt az esküdtszéket kell meggyőzniük, melynek a döntést illetően semmilyen indoklási kötelezettsége nincs. Éppen ezért a száraz bizonyítékok bemutatásán túl az „érzelmi tényezőre” is érdemes hangsúlyt fektetni akkor, ha ettől az esküdtszék hozzáállása kedvezően módosulhat.

1 4 7

* * *

A védelmet Johnnie Cohran, Robert Shapiro, Barry Scheck és F. Lee Bailey látta el. Mindannyian elismert ügyvédek, akik számos híres ügyben bizonyították már képességei­

ket, ezért hamarosan rájuk ragadt a „dream team” („álom­

csapat”) elnevezés.

A védelem, miután számos meggyőző bizonyíték szólt a vádlott bűnössége mellett, sajátos taktikát választott.

Úgy gondolták, hogy az egyetlen lehetőségük a felmentő ítélet elérésére az lehet, ha a bizonyítékokat azon az alapon kérdőjelezik meg, hogy a vád elfogultságát, esetleg rasz- szista hozzáállását bizonyítják. Éppen ezért azt állították, hogy a rendőrség eleve bűnösnek tartotta O. J.-t és meg­

hamisította a bizonyítékokat, hogy a férfi elítélését meg­

könnyítsék. O. J.-t egy tisztességtelen igazságszolgáltató szervezetrendszer fekete áldozataként tüntették fel.

Ebből az alapállásból próbálták; kétségbe vonni a vád által felsorolt bizonyítékokat.

A gyilkosság helyszínén, a házban és az autóban talált vér-, haj- és szövetnyomok nagymértékben utaltak arra, hogy

O. J. volt az elkövető. A védelem Mark Fuhrman rendőrnyomo­

zóra összpontosította a táma­

dást, mivel ő találta meg a véres kesztyűit a házhoz vezető ösvé­

nyen. A védelem azt állította, hogy Fuhrman rasszista, és azt akarta, hogy O. J.-t gyanúsítsák, mivel a férfi sikeres afro-ameri­

kai volt. Habár Fuhrman

kitár-Mark Fuhrman

tott tanúvallomása mellett, miszerint az elmúlt évtizedben egy afro-amerikait sem nevezett niggernek, a védelem leját­

szott több olyan interjút, melyeket Fuhrmannal készítettek 1985 és 1994 között, és a felvételeken Fuhrman számta­

lanszor használta a nigger kifejezést. A védelem szerint ez kétségtelen bizonyítéka annak, hogy Fuhrman nem mond igazat és megbízhatatlan, rasszista rendőr. Habár a Los Angeles-i rendőrség belső vizsgálati ügyosztályának további nyomozásai sem tudták igazolni a Fuhrman ellen felhozott vádakat, a vád tényállása helyreállíthatatlanul megingott.

Senki sem látta Fuhrmant, amikor megtalálta a véres kesztyűt, így a védelem azt feltételezte, hogy ő vitte el a gyilkosság helyszínéről az egyik kesztyűt, és rejtette el O. J.

birtokán. Arra is rákérdeztek, miért volt a kesztyű nedves még órákkal az elkövetést követően is, amikor a vérnek meg kellett volna száradnia, ha több órát feküdt a földön.

A büntetőeljárás egyik fordulópontját az jelentette, ami­

kor a védelem megkérte O. J.-t, hogy próbálja fel a gyilkos­

ság helyszínén talált kesztyűt. O. J. gumikesztyűt viselt a bizonyíték megóvása érdekében, küszködve vette fel azt a kesztyűt, majd kijelentette, hogy nem illik rá.

A vád azt állította, hogy a kesztyű összement a vértől, ezen­

kívül a gumikesztyűje miatt csúszott fel nehezen. Amikor O. J. egy másik pár, azonos méretű és fajtájú kesztyűt pró­

bált fel gumikesztyű nélkül, azok illettek rá. A vád azonban a kesztyűpróbán súlyos veresé­

get szenvedett.

0. J. felpróbálja a gyilkosság helyszínén talált kesztyűt

149

A védelem ezután más tárgyi bizonyítékok megbízha­

tóságát próbálta kétségbe vonni, többek között az ágynál talált zokniét is. Megmutattak egy olyan rendőrségi video­

felvételt O. J. hálószobájáról, amelyen a zoknikat nem lehetett látni. Ráadásul egy toxikológus igazolta, hogy a zokniban található vérben egy EDTA nevű tartósítószer nyomait találták. Ez tette lehetővé, hogy a rendőrség egy másik helyről elvihette a vért, és a zoknira helyezte. Bár a vád folyamatosan amellett érvelt, hogy a rendőrségi felvé­

tel a zokni eltávolítása után készült, és a saját szakértőjük szerint nem volt EDTA nevű tartósítószer a zoknin talált vérben, a vád ismét gyengült egy kicsit.

A védelem azt is vitatta, hogy a rendőrség vért talált volna O. J. autójában és házában. A limuzin sofőrje ugyanis nem látott vért O. J. birtokán és az O. J. lefoglalt autóját szállító vontató teherautó sofőrje sem vett észre ilyet az autón. Feltették azt a kérdést is, hogyan lehetett olyan kevés vér O. J. házában, ha ilyen kegyetlen gyilkosságot követett el.

O. J.-nek ugyanis nem lett volna ideje megtisztítani a lakást a szennyeződéstől a hazaérkezés és a repülőtérre indulás között.

Mivel a rendőrség nem tudott magyarázatot adni arra, hogy az O. J.-től a rendőrségi eljárás során vett vérből miért hiány­

zik egy bizonyos mennyiség, a védelem azt feltételezte, hogy a hiányzó részt O. J. gyanúba keveréséhez használták fel.

_________ A védelem más oldalról is

H

kifogásolta a bizonyítékul szol­

gáló vérmintát. Eltekintve attól, hogy a bűnügy helyszíne a sok rendőr miatt valószínűleg s z e n ­ nyeződött, a bizonyítékokat hely­

telenül gyűjtötték össze és

tárol-O. J. Simpson a tárgyaláson

ták. Például a gyilkosság helyszínén talált vérmintát az egyik nyomozó szobahőmérsékleten egy műanyag zacskóba rakta, ezért mehetett tönkre.

Végül a védelem által tanúként beidézett szakértők azt állították, hogy a DNS-teszt elvégzése során hibáztak, ezért teljesen megbízhatatlannak minősíthető az eredmény.

A heves záróbeszédben a védelem arra kérte az esküdt­

széket, hogy szolgáltasson igazságot, foglaljon állást Fuhrmannal szemben, aki egy „hazug, fajgyűlölő, rasszista zsaru”. Arra kérte az esküdtszéket, hogy döntésükben ne tűrjék el a rendőri korrupciót és rasszizmust.

A vád elismerte, hogy a rendőrnyomozók hibáztak a bizonyítékok összegyűjtése és tárolása során, de hozzá­

tette, hogy ezeket a tévedéseket túlórázó, alulfizetett rend­

őrök követték el. Egyik hiba sem változtatta meg azokat a bizonyítékokat, amelyek O. J.-t gyanúba keverték. A vád szintén elismerte, hogy Fuhrman egy becstelen, rasszista személy, de ez még nem ok arra, hogy O. J.-t felmentsék.

Kijelentették, hogy a sok helyen talált vért Fuhrmannak nem volt lehetősége a rendelkezésére álló idő alatt elhe­

lyezni. A vád hangsúlyozta a fontos bizonyítékokat, tehát a hiányzó alibit, a vágást, O. J. erőszakos múltját a fele­

ségével szemben. Azt állították, hogy ezek a bizonyítékok bőven igazolják a vádlott bűnösségét.

Az esküdtszék döntése

Az esküdtszék négyórás tanácskozás után O. J.-t ártat­

lannak nyilvánította. A döntéshozatal nem tartott sokáig, figyelembe véve, hogy a tárgyalás során mintegy 45 000 oldalnyi dokumentumot vonultatott fel a vád és a védelem.

A tanácskozás elején még 10 esküdt nyilatkozott úgy, hogy 0. J. ártatlan, és ketten szavaztak arra, hogy bűnös. Négy óra elteltével született meg a felmentő ítélet.

151

O. J. Simpson a Times borítóján

Az esküdtszék az ismertetett bűncselekmény elkövetésében a vádlottat, Orenthal James Simpsont nem találja bűnösnek

A döntés óriási visszhangot, és elsősorban felháboro­

dást váltott ki az amerikai társadalomban. Bár a lakosság megosztott volt O. J. megítélését illetően, a többség úgy gondolta, hogy egy teljesen nyilvánvalóan bűnös férfi úszta meg büntetlenül, hogy két embert brutálisan meggyilkolt.

Mivel a tárgyalást folyamatosan közvetítették, az érdeklődők világos képet kaphattak a bizonyítékokról, és hallhatták a tanúvallomásokat, láthatták a gesztusokat. Éppen ezért tűnt a többség számára hihetetlennek az, hogy felmentő ítélet született az ügyben. Az eset megítélése egyébként világosan elválasztotta Amerika fehér és fekete lakosságát.

Míg a fehér többség meg volt győződve O. J. bűnösségéről, a feketék inkább azt gondolták, hogy O. J. a részrehajló igazságszolgáltatás áldozata. Nem véletlen, hogy a faji kér­

dés jelentős szerephez jutott az esküdtek kiválasztásánál.

A történtek fényében úgy látszik, hogy a védelem leg­

nagyobb győzelmét a kiválasztási eljárás során érte el.

Az esküdtszék összeállítása igen érdekesen alakult, és végső összetétele megdöbbentő képet mutatott, főképpen annak fényében, hogy a vád és a védelem elvileg egyenlő jogokat élvez az esküdtszék összeállításánál.

A vád első, és talán legsúlyosabb hibáját akkor követte el, amikor az ügyet Los Angeles belvárosi körzetében, nem pedig az elkövetés helyszínén, Santa Monicában jegyez­

A vád első, és talán legsúlyosabb hibáját akkor követte el, amikor az ügyet Los Angeles belvárosi körzetében, nem pedig az elkövetés helyszínén, Santa Monicában jegyez­