III. A négy magyar jezsuita tevékenysége – lehetséges értelmezési irányok
III.2. A jezsuita rend helye a tudománytörténetben: információelméleti megközelítés
III.2.1. A Jézus Társaság, mint „long-distance corporation” m ű ködése
működése
A jezsuita rendet Loyola Ignác elképzeléseinek megfelelően a kezdetektől a nagyfokú mobilitás jellemezte: az európai hatalmak tengeren-túli expanziójában a 16. század közepétől résztvettek, mint evangelizációs ágensek. A rendtagokat a bevett gyakorlat szerint háromévenként új pozícióba helyezték, mely az alanytól kiváló alkalmazkodási képességeket követelt. A rend vezetése a hivatalos belső jelentéseknek köszönhetően nem csak tagjainak személyes tulajdonságáról, nyelvtudásáról, képzettségé-nek fokáról alkothatott képet, hanem kiválaszthatta a rendtag habitusának leginkább megfelelő állomáshelyet és feladatot, és így közvetve a rend, mint egységes szervezet optimális működéséhez is hozzájárult. A tengeren-túlon szolgáló rendtagok által a természeti környezetről, az idegen társadal-makról készített beszámolók nem voltak öncélúak: az így szerzett és analizált ismeretek segítségével gyorsabban és sikeresebben tudtak az adott környezethez alkalmazkodni, illetve ezeket az információkat a tananyagba beépítve, az oktatás útján visszacsatornázták a rend kollektív tudásbázisába.
A tudományos ismeretek megszerzésének jezsuita módszerével, illetve a jezsuita rend, mint nagy hatótávolságú információs háló (long-distance network) értelmezésével foglalkozott egy tanulmányában Steven J.
Harris. Megállapítása szerint a rend működése, sőt voltaképpen léte nem egyszerűen csak függött a tudományos ismeretek gyors és hatékony átadásától, hanem egyszersmind elősegítette is azt. A rend tudományos elkötelezettségét bizonyítja, hogy fennállásának első három évszázadából számos természettudományos munka maradt fenn, összesen kb. 800 konkrét műről van tudomásunk.657 A legjelentősebb munkák közül ki-emelhető José de Acosta leírása Peru és Mexikó népeiről és természeti viszonyairól (Historia natural y moral de las Indias, 1590), mely több spanyol, holland, francia, német és latin nyelvű kiadást is megért; illetve Samuel Fritz atya Amazonas-medencét ábrázoló térképe és az Amazonason tett utazását leíró levelei, melyek szintén nagy publicitást kaptak. Fontos megjegyezni, hogy a jezsuiták nem mint földrajztudósok, tudományos intézmények hivatalos küldöttei, vagy hivatásos felfedezők utaztak, hanem mint a rendjük által kirendelt misszionáriusok, vagy
657 HARRIS, Mapping Jesuit Science, 213.
tanárok, ennélfogva az utazás ténye elválaszthatatlan az utazó személyétől, aki minden körülmények között elsősorban is a Jézus Társaság tagjaként lépett fel. A rendtagok utazása szabályozott volt, területi feljebbvalójuk döntésétől függött, célja, módja és iránya pedig minden esetben előre meghatározott volt. A Társaság, mint szervezet olajozott működése tagjainak és az általuk megszerzett releváns informá-cióknak az akadálytalan áramlásától függött, így tehát a long-distance network a megszerzett tudás által önmaga fennmaradását biztosította.658
A jezsuita rend szigorúan szabályozott kommunikációs csatornákat és módszereket használt, mely a legalsó szinten lévő, terepen dolgozó misszi-onáriustól a rendfőnökig mindenkire kiterjedt. Az információáramlás csatornái a rendtagok közötti levelezés mellett a tartományfőnököknek a generális számára összeállított riportjai voltak, melyek szigorúan hierarchi-kusan és területi alapon tagolódtak, akárcsak maga a szervezet. A meg-szerzett tudásról, illetve a rendet érintő történésekről bizonyos idő közön-ként belső használatra szánt hírleveleket köröztettek, melyeket a hebdomadarius állított össze. E dokumentumoknak a külvilágnak szánt, cenzúrázott összefoglalója volt a rend éves beszámolója, a Litterae Annuae.
A 18. században megjelentek a nagyközönségnek szánt jezsuita sajtó-termékek, a francia Lettres édifiantes, a Journal de Trévoux, illetve az előző fejezetben is tárgyalt gyűjtemény, a Neue Welt-bott, melyek egyebek mellett ismeretterjesztő szándékkal közöltek távoli tájakról szóló összefoglalókat, levélkivonatokat.659 A megszerzett tudás leírása, szinteti-zálása és terjesztése kizárólag a renden belül történt. A tudás össze-gyűjtésének, szakszerű leírásának és közzétételének helyei a francia, olasz és német nyelvterületen lévő egyetemi központok voltak, melyek rendel-keztek a megfelelően képzett tanári karral, a szükséges könyvtárral, laboratóriummal, obszervatóriummal és nyomdával.660
Harris a jezsuita rend sikerességét, a hatékony működés titkát első -sorban abban látja, hogy a rend, mint nagy távolságokon átívelő rendszer, biztosította a személyek és a tudás akadálytalan áramlását a szervezeten belül. Úgy véli, a Jézus Társaságot mint egy long-distance networköt, mint szociológiai modellt kell értelmezni. Ebben a modellben a működés feltétele a nagy hatótávolságú, nagy befolyással bíró központi hatalom, illetve a megfelelően képzett, elhivatott, az instrukcióknak megfelelően
658 Uo. 216.
659 Uo. 216.
660 Uo. 224–226.
önállóan dönteni és cselekedni tudó végrehajtó személyek. E rendszerben kulcsfontosságú a résztvevők közötti kommunikáció minősége: a végre-hajtóknak szabályos időközönként megbízható, alapos riportot kell küldeniük a központnak, hogy az a helyzetnek leginkább megfelelően tudjon további utasításokat adni.661
A Jézus Társaság berendezkedését, irányításának módját és brazíliai gazdálkodásának rendszerét elemzi Dauril Alden több, nagy hatású publikációjában. The Making of an Enterprise címmel megjelent monog-ráfiájában a jezsuita rendet mint organikus gazdasági egységet modellezi, mely Brazíliában a legnagyobb világi földbirtokosként kiterjedt cukornádültetvények és szarvasmarhatelepek felett diszponált. Kutatásai folytán árnyaltabban tűnik fel például a rend részvételének mértéke a cukortermelésben: Alden kimutatta, hogy a makacsul kitartó mítoszokkal ellentétben a Társaság korántsem volt monopolhelyzetben a gyarmati piacon e termék esetében sem.662 A telepeken ugyanis elsősorban a hozzájuk tartozó kollégiumok igényeit igyekeztek kielégíteni. Az Európába szállított cukor jelentős része szintén az európai rendházak asztalain végezte, nem értékesítették tovább. Érdekes az a kérdés is, hogy a rend maga konzervatív, vagy inkább újító szellemű volt-e a gazdálkodás módszereit illetően. Alden válasza szerint egyértelműen konzervatív, mivel az Európába exportált cikkeknek csak egy kisebb hányada került valóban az európai piacokra, nagyobb része a rend belső szükségleteit elégítette ki. A Brazíliába Európából és Ázsiából hozott, majd az Újvilágban meghonosított növények, a különböző zöldségfélék, citrus-félék, a bors, a fahéj termesztése szintén nem befektetési, vagy innovációs céllal történt, hanem a rendtagok élelmezését szolgálta. Alden úgy véli, ezeknek a növényfajtáknak a meghonosítása elsősorban öncélú, kísér-letező szándékkal történt, a rendet lukratív célok nem vezették.663
Az információ áramlásának akadálymentességével együtt járt a tárgyak cseréjének hatékonysága: a rend portugál asszisztenciájának különböző pontjairól gyorsan eljutottak az egyszerű használati tárgyak, vagy akár a luxustermékek a Föld más vidékein lévő jezsuita rendházakba. A provinciák közötti szokásos felosztás szerint a Távol-Keletről érkezett a tea, a selyem, a porcelán étkészlet, míg a cukrot, a dohányt és a kakaót Brazília szállította. Feltételezhető, hogy mindezek beszerzéséhez, vagy a
661 Uo. 229.
662 ALDEN, The Making of an Enterprise, 425.
663 Uo. 427–429.
szállítás lebonyolításához világi kereskedők szolgáltatásait is igénybe vették.664 A tárgyak kontinenseken átívelő utazására jó példa Fáy atya esete. Mint 1753-ban írja haza édesanyjának,665 Maranhãoban is van ananász, ilyen gyümölcsöt már látott egyszer Nagyszombatban, de az itteni sokkal nagyobb és finomabb. Kérdés, hogy az Újvilágból milyen módon jutott el az Óvilágba, egy távoli, közép-európai városba ez a csupán a trópusokon honos gyümölcs. Fáy atya ellenkező irányú vándorlásra is szolgáltat példát: ugyanis Brazíliába magával vitte a sógornőjétől, László bátyjának feleségétől kapott saláta-, és petrezselyem-magokat, hogy ott neveljen belőlük növényt.666 Nem tudjuk, végül sikerrel járt-e a telepítés, de vélhetően nem, hiszen Fáy atya többször panaszkodott az egyoldalú táplálkozásra, mely csak húsból és gyümölcsből állt. Ezen kívül többször áthelyezték, három év alatt legalább háromszor, így nem valószínű, hogy hasznát vette az ajándéknak.
Alden nem látja bizonyítottnak azt a feltételezést, miszerint a jezsuiták a világkereskedelemben vezető pozíciót töltöttek be a 17–18. században, illetve, hogy arra akár csak törekedtek volna. Charles Boxer kijelen-tésének megalapozottságát, miszerint a jezsuiták lettek volna az első multinacionális vállalat, kétségbe vonja, azt anakronisztikusnak és nem megfelelőnek tartja.667 Ugyanis a provinciák között soha nem történt tőkeátadás, a római központ soha nem rendelkezett közvetlenül a provinciák bevételeivel, így nem adott direkt utasítást annak felhasználási módjára vonatkozóan sem. Nem volt a rendnek egy világosan elkülönülő
„menedzseri” állománya, akiknek a döntéshozás volt a feladatuk, ezen kívül a rend nem volt horizontálisan és vertikálisan integrált szervezet, mint a modern nemzetközi cégek. Csak annyiban tekinthető multina-cionális vállalatnak, amennyiben egy bizonyos, speciális szolgáltatást nyújtott, és ezt egy mobilis, nemzetközi „szakembergárdával”, az államhatárokon átnyúlva tette.
664 Uo. 548–549.
665 FOLTIN, Fáy Dávid, 26.
666 Uo. 26.
667 ALDEN, The Making of an Enterprise, 668–669.
III.2.2. A dél-amerikai felfedező utak tudományos hozadéka