A dél-amerikai felfedez ő utak tudományos hozadéka

megbízható, pontos adatokat a tengerentúli gyarmatok állapotáról, még-pedig a portugál állam. Az egymással párhuzamosan létező, két infor-mációs rendszer lényegében egymással konkurált a brazil gyarmatokról való ismeretek megszerzésében. E versenyben a 18. század második felében az állam kerekedett felül, a jezsuita rend száműzésével lényegé-ben eliminálva ellenfelét. A mindenkori kormány elsődleges célja a megszerzett adatok birtokában a gyarmati természeti és gazdasági környezet mind hatékonyabb kihasználása volt, melyhez esetenként más, külpolitikai célok is társultak, mint például a határmegállapító expedíciók esetében az 1750-es években.

Az információs háló brazíliai megvalósulását Ângela Domingues vizsgálta egy 2001-ben napvilágot látott tanulmányában.⁶⁶⁸ Rámutatott a rendszerben résztvevő ágensek társadalmi állásának, tanultságának, nemzeti hovatartozásának sokféleségére, melynek következménye a beszámolók műfaji és tartalmi sokszínűsége. A kormányzatnak prezentált eredmények listája a legegyszerűbb katalógusoktól a térképekig, a flórát és faunát ábrázoló akvarellekig, lepréselt növényekig, sőt élő állatokig terjedt. A központi kormányzat és az informátorok közötti összekötő kapocs a legtöbb esetben az adott terület kormányzója, aki esetenként, például a határmegállapító expedíciók idején, koordinálja a munkát, kiadja az utasításokat, biztosítja a szükséges pénzügyi fedezetet, illetve megszabja a kész beszámoló formáját, valamint gondoskodik a kormány-zatnak szánt küldemények célba juttatásáról.⁶⁶⁹ A begyűjtött információk-tól azonnali, kézzelfogható eredményt vártak: a dél-amerikai gyógynövé-nyek hatását a lisszaboni Hospital Real Militar betegein próbálták ki, a Jardim Botânico da Ajuda tudósai az indigóból kíséreltek meg jobb festőtulajdonságú variánst előállítani, míg az Amazonas-medence értékes fáit az Arsenal Real használta fel hajóépítésre. A kormányzat célja a fiziokratizmus szellemében a gyarmatok mezőgazdaságának, illetve ilymódon azoknak az anyaországtól való gazdasági függésének erősítése

668 Ângela DOMINGUES, „Para um melhor conhecimento dos domínios coloniais: a constituição de redes de informação no Império português em finais do Setecentos”, in História, Ciências, Saúde – Manguinhos, 2001 (8.), 823–838.

669 Uo. 827.

volt.⁶⁷⁰ Domingues úgy véli, a portugál kormányzat szándékai ellenére nem aknázta ki a kellő mértékben a gyarmatokról beszerzett tudományos ismereteket, illetve nem illesztette be megfelelően azok tanulságait adminisztrációs céljaiba és gazdasági programjaiba.

Ângela Domingues egy másik tanulmányában⁶⁷¹ az Amazonas-medencébe irányuló 18. századi portugál utazások kapcsán azt vizsgálta, ezek az utazások milyen konkrét eredménnyel jártak megrendelőjük, a portugál kormány számára. Az állam célja ugyanis az volt, hogy a déli földrészen minél nagyobb területet vonjon a saját érdekszférájába. Ez a törekvés a Tratado de Limites megkötése, 1750 után öltött konkrét formát, melynek eszközei az Amazonas mentén felépített erődök és kereskedelmi telepek, illetve a terület természeti adottságainak gazdasági kihasználása voltak. Az Amazonas-medence szisztematikus feltérképezé-sét, illetve az Amazonas északnyugati mellékfolyóinak újbóli felmérését az 1780-as évek tudományos expedíciói végezték el. Ezek közül a legeredményesebb az 1783–1793 között Pará, Rio Negro, Mato Grosso és Cuiabá kapitányságok szinte teljes területét bejáró expedíció volt.⁶⁷² A

„filozófiai utazás” („viagem filosófica”) megrendelője, előkészítője és koordinátora az 1768-ban alapított Jardim Botânico da Ajuda igazgatója, egyben a coimbrai egyetem természettudományi katedrájának vezetője, Domenico Vandelli (1730–1815) volt. Az ismert természettudós, a botanikus kert alkalmazásában álló Alexandre Rodrigues Ferreira (1756–

1815) vezette „filozófiai utazás” célja az 1778-as Santo Ildefonso-i szerződést követően a portugál–spanyol határ mentén fekvő területek ismételt feltérképezése, távolabbi célként pedig a természeti környezet megismerésével annak minél teljesebb körű gazdasági kiaknázása volt. A szervező instrukcióinak megfelelően a csapat tagjainak például a gazdasági szempontból hasznos fémek, arany, platina, ezüst, ólom, réz után kellett kutatnia, illetve meg kellett vizsgálnia annak lehetőségét, hogy ezek gazdaságosan kitermelhetők-e.⁶⁷³ Az expedíció kutatásai

670 Uo, 830.

671 Ângela DOMINGUES, „Viagens científicas de exploração á Amazónia de finais do século XVIII”, in Ler História, 1990 (19.), 105–125.

672 Uo. 118–120.

673 Az expedíció bányászati vonatkozásairól lásd Silvia F. de M. FIGUEIRÔA et al., „Aspectos mineralógicos das “Viagens Filosóficas” pelo território brasileiro na transição do século XVIII para o século XIX”, in História, Ciências, Saúde – Manguinhos, 2004 (11.), 713–729.

http://www.scielo.br/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S0104-59702004000300009&lng=en

&nrm=iso. Utolsó letöltés: 2011. 01. 06.

alapján azonban nem csak a természeti, hanem a társadalmi környezetről is hasznos információkat gyűjtöttek: a portugál jelenlét és a gyarmatosítás folyamata így rekonstruálhatóvá vált. Az expedíció a kor felvilágosult eszméinek megfelelő, modern tudományos háttérrel és módszerekkel közelített vizsgálata tárgyához, az eredmény több beszámoló és térkép, valamint több mai közgyűjtemény tárgyi anyagának megalapozása lett.

A globális információáramlás egyik szemléletes példája az Újvilágból importált gyógynövények használata az európai orvoslásban.⁶⁷⁴ Domingues a kérdéssel foglalkozó tanulmányában kiemeli a portugál felfedező utak fontosságát a mezőgazdasági technikák, a növényi és állati eredetű termé-kek, illetve az állat- és növényfajok kontinensek közötti cseréjében. A felfedezések azonban egyúttal a járványos betegségek, mint a himlő, a pestis, a szifilisz, vagy a sárgaláz térhódításával is jártak, melynek követ-kezménye az Újvilág demográfiai katasztrófája lett. A brazíliai őslakosok a járványok elől az őserdő távoli vidékein kerestek menedéket, vagy egy-egy misszionárius falujába húzódtak, akiknek már csak tisztüknél fogva is gyógyító erőt tulajdonítottak.⁶⁷⁵ Az első európaiak, akik az indián medicináról beszámoltak, jezsuita hittérítők voltak, köztük Manuel da Nóbrega és José de Anchieta atyák. A hódítók az őslakosok által használt tradicionális gyógymódok közül jónéhányat átvettek, ezen kívül több növényfajtát, például a kinint, az ipekakuanát, a kokalevelet, a dohányt és a sarsaparilhát gyógyszerként alkalmaztak az európai orvoslásban. A 18.

század az európai orvostudomány megújulásának, a régi hagyományokkal való leszámolásnak az évszázada: az Újvilágból származó növényfajok gyógyhatását már laboratóriumokban és kórházakban tesztelték, illetve megpróbálkoztak európai meghonosításukkal.⁶⁷⁶

674 A témáról bővebben lásd Ângela DOMINGUES, „The Portuguese Discoveries and their Influence on European Medicine”, in Workshop Plantas Medicinais e Fitoterapêuticas nos Trópicos, Instituto de Investigaçăo Científica Tropical, 2008, 1–13 (előadás).

http://www2.iict.pt/archive/doc/A_Domingues_wrkshp_plts_medic.pdf Utolsó letöltés:

2011. 09. 16.

675 Uo. 6.

676 Uo. 9–11.