Hazatérés

A fogvatartott jezsuiták nagy része 1777-ben, I. József halála, és Pombal márki bukása után szabadulhatott. Kaulen közlése szerint a Habsburg Birodalom portugál udvarhoz rendelt követe, Adam von Lebzeltern báró már ezt megelőzően titokban élelmiszerrel, pénzzel, ruházattal segítette a Habsburg Birodalom alattvalóiként bebörtönzött jezsuitákat, majd szabadulásuk után egy hónapig saját házában látta vendégül őket.⁶⁰⁸ Egy korabeli közlemény szerint Szentmártonyi atya a császári követtől ezer forintot kapott útiköltségei fedezésére.⁶⁰⁹ Eckart beszámolója szerint 1777.

június 27-én hagyták ott végleg a börtönt a „német” származású jezsuiták: a követi palotába mentek, ahol elszállásolták őket és gondoskodtak ellátásukról. Mielőtt július 13-án hajóra szálltak volna Genova felé, megkapták érvényes útlevelüket is.⁶¹⁰ Az úton Eckartnak 6 német, illetve magyar, valamint öt itáliai származású egykori rendtag volt a társa.

Augusztus 6-án értek Genovába, ahol az érsek, Giovanni Lercari fogadta őket. Jelentős esemény volt életükben, hogy az érsek augusztus 8-án hivatalosan engedélyezte a hat páternek, Eckartnak, Szentmártonyinak, Kaylingnak, Ungernek, Schwartznak és Tomannak egymás gyónásának fogadását, valamint a misézést egyházmegyéjének egész területén.⁶¹¹

605 MURR, Journal, 250–254.; MURR, Geschichte, 182– 187.

606 BNP, Cod. 7997. 181.

607 BNP, Cod. 7997. 192.

608 BNP, Cod. 7997. 186.

609 EDVI Illés Pál, „Összeírása hazánkból származott néhány jeles férfiaknak és familiáknak a’ külföldön”, in Tudományos Gyűjtemény, 1835 (10.), 100–101.

610 ECKART, Memórias, 231–232.

611 MURR, Journal, 209.

Genovából augusztus 12-én indultak tovább: Kayling József az öt itáliaihoz csatlakozva Rómába tartott, míg a többiek kelet felé vették útjukat.⁶¹² Milánóba érve szétváltak útjaik, Eckart és Schwartz atyák északnak fordultak, Trentón, Innsbruckon át Münchenbe igyekeztek.⁶¹³ Az egykori Osztrák Rendtartományhoz tartozó négy útitársuk, a cseh származású Unger atya, az egykor Ázsiában misszionáriuskodó Thoman atya, Szentmártonyi atya és még egy társuk kelet felé mentek tovább. Murr Szentmártonyinak egy Eckarthoz intézett leveléből idéz,⁶¹⁴ amikor leírja az atya további útját. A levél szerint Szentmártonyi 1777. szeptember 5-én ért Bécsbe, 12-én pedig társaival együtt egyórás audiencián volt Mária Teréziánál. Itt be kellett számolniuk fogvatartásuk körülményeiről, és megtudták azt is, mennyi hiábavaló erőfeszítést tett a császári udvar a kiszabadításuk érdekében.

Szentmártonyi atya hazatérése utáni tevékenységéről az Egyetemi Könyvtárban őrzött életrajzából tudhatunk meg többet, melyet – a dokumentum tanúsága szerint – unokaöccse, ifjabb Szentmártonyi Ignác, és barátja, Keresztúri József egy emlékmű felállításával egyidőben tett közzé.⁶¹⁵ Ezen kívül Murrtól tudjuk, hogy 1777 után, vélhetően 1784-ig, a rend egykori kollégiumában, Varasdon papnövendékeket oktatott.⁶¹⁶ A Vita összefoglalja a tudós matematikus-pap életpályáját, méltó módon megemlékezve az elhunytról. Varasdi éveit követően, a 300 forintos évjáradékot felhasználva visszavonult unokaöccséhez, aki a Muraközben lévő Belicán (ma Horvátország) volt plébános.⁶¹⁷ Itt rokona munkáját lelkészként segítette, prédikált, valamint hajlott kora ellenére aktív részt vállalt a betegek, idősek gondozásában, évjáradékának nagy részét pedig az árvák és a jó tanulók számára használta fel, illetve a szegényeknek jutatott belőle. Hetvenöt éves korában, 1793. április 15-én hunyt el.

Arról, hogy Kayling József pontosan milyen úton és mikor jutott haza, nincs információnk, de valószínűsíthetően még az 1777-es év folyamán visszatért szülőföldjére. Úgy tűnik, ő is, mint a Jézus Társaság feloszla-tása után a rendtagok jó része, plébánosi állást vállalt. Murr adatai szerint művének összeállítása idején, 1787–1788-ban Kayling József

612 ECKART, Memórias, 235.

613 Uo. 236–237.

614 MURR, Journal, 223.

615 EK, Coll. Kapr., G. 147/a, V. kötet, 139–141.

616 MURR, Geschichte, 190.

617 EK, Coll. Kapr., G. 147/a, V. kötet, 139–141.

bányán volt plébános.⁶¹⁸ A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár gyűjteményében található Paintner Mihály egykori rendtag, majd győri kanonok jezsuita témájú kollekciója, melyben több, a feloszlatott rend tagjaira vonatkozó dokumentum található. Paintner jegyzetei között bukkantam rá arra a kéziratra, mely Kayling Józsefnek egy 1789 májusában, Selmecbányán írt leveléből van kivonatolva.⁶¹⁹ A dokumentum tanúsága szerint Kayling levélben tartotta a kapcsolatot egykori rabtársaival, a szöveg ebben az esetben Johannes Brewerre hivatkozik. Életének további folyásáról többet nem tudunk, feltehetően szülővárosában érte a halál, 1791 szeptemberében.

A négy magyar jezsuita közül legkorábban Szluha atya került haza, aki forrásokkal igazolhatóan 1761-ben már Magyarországon volt.⁶²⁰ Hazaérkezésének körülményeit azonban nem ismerjük pontosan. Pinzger József szerint császári tábornoki rangú testvére, György járt közben kiszabadításáért a lisszaboni osztrák követnél, Johann Joseph Khevenhüller grófnál, de eredménytelenül.⁶²¹ A hazaérkezés körülményeit illetően a lisszaboni Torre do Tombo levéltárban őrzött követi levelezés néhány darabja szolgálhat forrásul, melyeket a Bécsbe rendelt portugál követ, Ambrosio Freire de Andrade e Castro küldött a külügyi államminiszternek, Luís da Cunha Manuelnek 1760 tavaszán.⁶²² Mint írja, értesült arról, hogy áprilisban két portugál jezsuita érkezett álruhában Bécsbe, akik a kollégiumban rejtőztek el, és a tartományfőnököt, Ignaz Langettlt információkkal látták el és iratokat adtak át neki. A követ ezt azonnal jelezte Mária Teréziának, és kérte, hogy fedje fel a jezsuiták kilétét. Az uralkodónő behívatta és kérdőre vonta a tartományfőnököt, aki tagadta a híresztelés valódiságát.⁶²³

Május 18-án kelt levelében Portugália követe már több adattal szolgált megbízójának. Mária Terézia ugyanis audiencián tájékoztatta arról, hogy valóban volt két „portugál” jezsuita, akiket Passauban, a jezsuita kollégiumban tartottak őrizetben, egyikük magyar, a másikuk cseh. A cseh származásúnak az uralkodó engedélyezte a hazatérést szülőföldjére,

618 MURR, Geschichte, 190.

619 Főapátsági Könyvtár, 118. E. 35 1-II., M. 262.

620 LUKÁCS, Catalogus, 1667.

621 PINZGER, Magasztos eszmék útján, 26. A szakirodalomban ez a nézet vált elfogadottá, többek között Balázs Dénes, Bangha Béla és Ács Tivadar is átvette, annak ellenére, hogy levéltári dokumentumokkal nem igazolható Szluha György közbenjárása az osztrák követnél.

622 IANTT, MNE, caixa 514.

623 IANTT, MNE, caixa 514., doc. 233.

míg az előkelő családból származó magyar rendtagot rokonai kérésének megfelelően egy születési helyéhez közelebb eső kollégiumba helyezték át. A követ az információk forrását nem tudta kideríteni, és az uralkodói döntés megváltoztatására sem látott lehetőséget. Megtudta azonban, hogy a két jezsuita egymással olaszul beszélt, illetve feltételezte, hogy a magyar jezsuita Passauban sok időt tölthetett Mária Anna portugál anyakirályné egykori gyóntatójával, Joseph Ritterrel. A portugál követ valószínűnek tartotta, hogy az engedélyeket bizonyos szolgálataikért cserébe kapta a két rendtag.⁶²⁴ A „portugál” jezsuita, aki tulajdonképpen magyar, csak Szluha János lehet, ugyanis Fáy, Kayling és Szentmártonyi atyákon kívül más magyar származású rendtag nem szolgált Portugáliában, sem annak gyarmatain. A fenti dokumentumok fényében tehát igazolódni látszik az az elmélet, miszerint Szluha atya még 1759-ben kiszabadult portugáliai fogságából, és valamilyen úton – vélhetően Itálián keresztül – hazajutott. A királynéi gyóntatóval, Ritter atyával pedig még 1753-ban, Szluha atya lisszaboni tartózkodása idején ismerkedhettek össze. A szövegből áttételesen igazolható testvére közbenjárásának ténye is: ez a szál azonban vélhetően magas bécsi udvari körökbe vezet. Ezen kívül a győri kollégium, ahova Szluha atya került, születési helyéhez, Ógyallához meglehetősen közel esik.

Hazatérése után Szluha atya a tanárkodásnak szentelte életét: 1761-ben Győrben a rend oktatási intézményeit igazgatta, 1762-ben Nagy-szombatban decisor casuum („a lelkiismereti ügyek eldöntője”), 1763-ban Sopronban minister domus, a templom és a szentségek felügyelője (praefectus templi et sanitatis) és gimnáziumi elöljáró (praefectus scholae) volt.⁶²⁵ A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban őrzött, az 1767-es évre vonatkozó rendi katalógus összefoglalja képzettségén, nyelvtudásán és erényein kívül életútjának addigi állomásait.⁶²⁶ E szerint a hét éves missziós kiküldetés után, melyből egy évet Rio de Janeiroban töltött matematikaoktatással („Prof. Math Flumina Januarii in Brasilia 1.”), fél évet Győrben, majd Nagyszombatban töltött, majd Sopronban volt minister egy évig. A katalógus keletkezésének évében, 1767-ben tábori lelkész Albert Kázmér szász-tescheni herceg mellett, aki 1765–

1780 között a Magyar Koronának a pozsonyi várban székelő osztrák

624 IANTT, MNE, caixa 514., doc. 235.

625 LUKÁCS, Catalogus, 1667.

626 Catalogus Provinciae Austriae Societatis Jesu pro Anno MDCCLXVII. Főapátsági Könyvtár, 118. E. 36., 724. old. „Studia, Idiomata: repetiit humaniora et Mathes. audivit Philos. 3. et Theol. 4. Viennae. Latin. Ung. Germ. mediocre?. Hisp. Lusit. Ital. aliquid Slav.”

helytartója volt. E tisztségét Szluha atya 1764–1770 között töltötte be, ezt követően, rendje feloszlatása előtt két évig (1771–1773) a győri kollégium rektora volt. Életének további állomásairól semmilyen információnk nincs. Lukács katalógusa szerint 1803. július 18-án hunyt el Grazban.⁶²⁷

627 LUKÁCS, Catalogus, 1667. A Lukács-féle adatot Paintner Mihály egy kézirata is alátámasztja. Főapátsági Könyvtár, 118. E. 35 1-II., M. 207.

III. A NÉGY MAGYAR JEZSUITA TEVÉKENYSÉGE –