Petőfi Sándor kebelbarátja, Arany János – mint a Koszorú című folyóirat szer-kesztője – nagy figyelemmel kísérte a vidék magyar és rutén/orosz népének életét, kultúráját. Többek között a folyóirat 1864. október 23-i számában rész-letesen ismertette a Magyar–orosz népdalok138 című, 1864-ben Sárospatakon megjelent népdalgyűjteményt, amelynek gyűjtője, fordítója Lehoczky Tivadar (Fucsine, 1830. október 5. – Munkács, 1915. november 25.), az ismert
munká-131 Badaló község református templomának falán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség által 1938 nyarán
felavatott emléktábla őrzi ennek az eseménynek az emlékét. Anyaga: szürke márvány, körülötte rózsaszín betonkoszorú, felette fehér gipsz díszítés.
132 Sándor László: Petőfi Kárpátontúlon. In: Naptár 1958. Kárpátontúli Területi Könyvkiadó, Uzshorod,
1957, 36-37. old.; Uő: Gyöngyösi, Dayka és Petőfi nyomában. Irodalmi emlékhelyeink Kárpát-Ukrajnában, Új Tükör, 1982, 38. sz., 18-19. old.
133 Keresztyén Balázs, 1993, 22-23., 59-60., 105-106., 153-154 . old.; Keresztyén Balázs, 2001, 210-212.
134 old.Gortvay Erzsébet: Emlékezni szükséges. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 2004.
135 Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások Tanulmányok az orosz–magyar kapcsolatok történetéből.
Kárpáti Könyvkiadó, Uzshorod, 1971.; Uő: Utak, találkozások, emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról. Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1974.; Uő: Századok öröksége. Tanulmánykötet, Budapest –Uzsgorod,1981.
136 Csanádi György: Régi beregszásziak. In: http://mek.oszk.hu/02100/02131/html/02.htm)
137 Jurij Skrobinec: Ugorszka arfa. Fordítások a klasszikus és kortárs magyar költészetből. Izdatyelsztvo
Karpati, Uzsgorod, 1970.
138 Magyar–orosz népdalok. Gyűjtés és fordítás Lehoczky Tivadar. Kiadja Erdélyi János, Sárospatak, 1864.
merés, a látvány és a felkavart érzés versírásra ösztönözte a költőt, amely A munkácsi várban címmel született meg, ennek kezdő sorai velőtrázóan hang-zanak, aktualitása máig hat:
Itt tüzé föl piros zászlaját a Szabadságnak Zrínyi Ilona?
A szabadság hősinek tanyája Íme, íme most rabok hona.” 128
A munkácsi várnak vers-emlékművet állító költemény közismertté vált a kár-pátaljaiak körében: iskolai ünnepségeken gyakran szavalják.129
Munkácson csak rövid pihenőt tartott, éjszakára már Beregszászban szállt meg.130 Július 12-én valószínűleg a délutáni órákban érkezett meg Be-regszászra. Erre így emlékezett: „Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közön-séges mezőváros, van benne gót templom, megyeháza és magyar kocsmáros.”
Beregszászban verset is írt Meleg dél van címmel. Másnap, 1847. július 13-án tovább indult Koltóra menyasszonyához, Szendrey Júliához. Hogy miképp, erről a már Szatmáron írt XIV. Úti leveléből szerezhetünk tudomást: „Folyó hó 13-án indultam el Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken még nem jártam idei utamban. Hajam fölmeredt a borzalom miatt, mikor e szerencsét-len gebéket megpillantám, de válogatnom nem lehetett, mert dolog ideje lévén, az egész városban nem kaptam más lovakat. Kétségbeesve ültem a szekérre; az igaz, hogy csak szeptemberben esküszöm, de azt hittem, hogy akkorára ide nem érek az élő csontvázakon. Hanem, barátom, a kétségbeesés csakúgy csal, mint a remény. E rossz csikók úgy idetettek Szatmárba, hogy szénán-zabon telelt arisz-tokratikus lovaknak is becsületére vált volna. Bizony-bizony mondom tinéktek, ne ítéljetek a külszínről, mert történni fog, hogy nem lesz igazságtok. Badaló
128 Petőfi Sándor: A munkácsi várban. In: http://mek.oszk.hu/09400/09496/html/#Page_323
129 A munkácsi várban több Petőfi-emlékjel és emlékhely van: emlékszoba a felső várban, emléktábla
(Rákóczifalva ajándékozta Munkácsnak), mellszobor (alkotója: Mihajlo Beleny, felavatták 2008.
szeptember 18-án.)
130 Beregszászban 1987. november 28-án az egykori Oroszlán vendégfogadó falán emléktáblát avattak
Petőfi itt-tartózkodása emlékére. Anyaga: terrakotta. Alkotói: Ortutay Zsuzsa és Horváth Anna. Az egykori Oroszlán vendégfogadó épületében ma az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és üzletek foglalnak helyet. 1991. március 15-én a II. Rákóczi Ferenc téren, az Arany Páva étterem (egykori Úri Kaszinó) épülete előtt felavatták a költő szobrát is (Körösényi Tamás budapesti szobrászművész alkotása). 1991. október 4-én Volodimír Dankunics helyi lakos vasrúddal támadt a szoborra és letörte a karját. Ezután Nyíregyházára vitték, ott helyrehozták. Másodszori felállítása: 1992. március 15. A március 15-i beregszászi ünnepségek minden évben az emléktáblánál és a szobornál kezdődnek, és a város lakói a költő születésnapján mindig megkoszorúzzák azokat.
mellett, Bereg és Szatmár megye közt jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem e folyót!”
Petőfi útja tehát 1847. július 1-től 13-ig, vagyis 13 napig tartott Pestről Koltóig szekéren. Ebből két éjszakát és egy napot töltött Kárpátalján, s köz-ben szakított időt arra, hogy megírjon két verset és két úti levelet. Beregszász-ról a költő valószínűleg Búcsút, Asztélyt, Macsolát és Csomát érintve jutott el a badalói révig.131
Kárpátalja majdnem minden magyarlakta településén neveztek el közte-rületet (teret, utcát) Petőfiről. Több helytörténész, irodalmár (Sándor Lász-ló132, Keresztyén Balázs133, Gortvay Erzsébet134, Váradi-Sterberg János135, Csanádi György136 és mások) foglalkozott Petőfi Sándorral. Az ungvári Ju-rij Skrobinec137 műfordító közel száz Petőfi-verset fordított ukrán nyelvre.
A Petőfi-kultusz zászlóvivője az ungvári Dayka Gábor Középiskola, ahol a MÉKK szervezésében 1995-től minden év március 15-e előtt megrendezésre kerül a Nemzeti dal-mondó verseny, a győztes a verset a Petőfi téri megemlé-kezésen is elmondja.
6. Az irodalom ikonjai vidékünkön
Petőfi Sándor kebelbarátja, Arany János – mint a Koszorú című folyóirat szer-kesztője – nagy figyelemmel kísérte a vidék magyar és rutén/orosz népének életét, kultúráját. Többek között a folyóirat 1864. október 23-i számában rész-letesen ismertette a Magyar–orosz népdalok138 című, 1864-ben Sárospatakon megjelent népdalgyűjteményt, amelynek gyűjtője, fordítója Lehoczky Tivadar (Fucsine, 1830. október 5. – Munkács, 1915. november 25.), az ismert
munká-131 Badaló község református templomának falán a Kárpátaljai Magyar Faluszövetség által 1938 nyarán
felavatott emléktábla őrzi ennek az eseménynek az emlékét. Anyaga: szürke márvány, körülötte rózsaszín betonkoszorú, felette fehér gipsz díszítés.
132 Sándor László: Petőfi Kárpátontúlon. In: Naptár 1958. Kárpátontúli Területi Könyvkiadó, Uzshorod,
1957, 36-37. old.; Uő: Gyöngyösi, Dayka és Petőfi nyomában. Irodalmi emlékhelyeink Kárpát-Ukrajnában, Új Tükör, 1982, 38. sz., 18-19. old.
133 Keresztyén Balázs, 1993, 22-23., 59-60., 105-106., 153-154 . old.; Keresztyén Balázs, 2001, 210-212.
134 old.Gortvay Erzsébet: Emlékezni szükséges. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 2004.
135 Váradi-Sternberg János: Utak és találkozások Tanulmányok az orosz–magyar kapcsolatok történetéből.
Kárpáti Könyvkiadó, Uzshorod, 1971.; Uő: Utak, találkozások, emberek. Írások az orosz–magyar és ukrán–magyar kapcsolatokról. Kárpáti Könyvkiadó–Gondolat Könyvkiadó, 1974.; Uő: Századok öröksége. Tanulmánykötet, Budapest –Uzsgorod,1981.
136 Csanádi György: Régi beregszásziak. In: http://mek.oszk.hu/02100/02131/html/02.htm)
137 Jurij Skrobinec: Ugorszka arfa. Fordítások a klasszikus és kortárs magyar költészetből. Izdatyelsztvo
Karpati, Uzsgorod, 1970.
138 Magyar–orosz népdalok. Gyűjtés és fordítás Lehoczky Tivadar. Kiadja Erdélyi János, Sárospatak, 1864.
csi történész, néprajzkutató volt.139 A kötet nagy támogatója, kiadója Erdélyi János (Kiskapos, 1814. április 1. – Sárospatak, 1868. január 23.) népköltésze-ti gyűjtő, krinépköltésze-tikus, költő előszót írt a népdalgyűjteményhez. Recenziójában Arany János megállapította, hogy a magyar irodalomban először kerül sor ru-szin népdalgyűjtemény bemutatására, a ruru-szinoknak pedig „ép észjárásuk van, hogy az eszmemenetökben sok az elevenség, frissesség, tréfa, sőt gyakran gúny és irónia is. (…) tudtak lelkesülni…, büszkék nemzetiségükre”, vagyis dalaikban megnyilvánul nemzeti öntudatuk. Arany hét népdalt is közöl a folyóirat-ban.140 Megjegyzendő: Arany János költeményeit az ukrán olvasóknak először Jurij Skrobinec műfordító mutatta be, aki többek között a Toldi141 című elbe-szélő költeményt is lefordította.
A Beregszász keletkezéséről szóló regéjével örökre beírta nevét törté-nelmünkbe Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) költő, a nép-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője. A szakirodalom szerint életművének két legsikeresebb alkotá-sa A madár, fiaihoz142 és A gólyához 143 című költemény. A régi népregék foly-tatásaképpen a lírai versek mellett regéket is írt. Beregszászról144 című, vers-formájú regéje a város keletkezéséről szól; egy Szász nevű pásztorember ezen a tájon legeltette gulyáját, amikor előtört a szomszéd bikája és rátámadt nyá-jának vezérbikájára. A két hatalmas állat élet-halál harcot vívott egymással, patáikkal feltúrták a gyepet. A kimélyített gödörből egy kád arany került elő.
Szász pásztor a kincsből templomot építtetett, s körülötte lassan benépesült a környék. Részlet a költeményből:
S kiirttatván tövestöl Körülötte a berek:
ott települtek le a pásztoremberek.
139 Lásd: Váradi-Sternberg János: Vidékünk lelkes kutatója. In: Kárpáti Kalendárium 1965, Kárpáti Kiadó,
Uzshorod, 1964. 145. old.; Kobály József: Élete egybeforrt vidékünkkel. In: Kárpáti Igaz Szó, 1990.
október 6., Szakáll Mihály: Bereg megye tudós kutatója. In: Kárpátalja, 1990. október.
140 Váradi-Sternberg János: Magyar költő az ukrán népdalokról. In: Naptár 1962, Kárpátontúli Területi
Kiadó, Uzshorod, 1961, 128-129. old.
141 Arany János: Toldi (elbeszélő költemény magyarul és ukránul). Magyarból fordította: Jurij Skrobinec.
Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1994.
142 Az allegorikus költemény szövege: http://hu.wikisource.org/wiki/A_madár,_fiaihoz
143 Az allegorikus költemény szövege: http://hu.wikisource.org/wiki/A_gólyához
144 Zubánics László: „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász…” Tanulmány. Kárpátaljai Magyar Művelődési
Intézet. KMMI-füzetek IV. Beregszász, 2009. In: http://www.kmmi.org.ua/uploads/books/KMMI-fuzetek/04-KMMI-fuzetek-Beregszasz.pdf
És a vén beszéde Maradt firól fira, Miként épült a város A Borzsa partira;
Mely, minthogy Szász a kincset Berekben lelte fel:
Emlék gyanánt Beregszász Nevet kapott s visel.145
145 évvel ezelőtt, Tompa Mihály halála után a város patriótáinak kezdemé-nyezésére Beregszászban utcát146 neveztek el róla. Csanádi György visszaem-lékezése szerint „1945-ben a város akkori vezetői új neveket adtak Beregszász utcáinak. A Tompa utca neve azonban megmaradt. Ezt egy véletlennek, pon-tosabban az akkori vezetők műveletlenségének, mondhatnánk, ostobaságának köszönhetjük. Az ’illetékesek’ ugyanis bizonyára soha nem hallottak Tompa Mihályról, az utca nevét a tompa melléknévből származtatták, ezért hagyták változatlanul, minden beregszászi őszinte örömére, akik között egy sem akadt, aki felhívta volna az akkori városatyák figyelmét tévedésükre.”147 Tompa Mi-hály nevét emléktáblán is megörökítették.
Lehoczky Tivadar148, vidékünk neves néprajzkutatójának és történészé-nek véleménye szerint Beregszász eredetmondájának történelmi valóságot tulajdonítani nem lehet, azonban a monda ma is él a helybéliek körében, a város krónikaírói is hivatkoznak rá. Művészi megjelenítése Horváth Anna beregszászi képzőművész nevéhez fűződik. A Beregszászi Polgár Info baráti köre kapcsolatban áll a Rimaszombati Tompa Mihály Klub Polgári Társu-lással.149
A XIX. század második felének kiváló klasszikusai közül szintén többen megjelenítették műveikben itteni tájélményeiket, személyes tapasztalatai-kat. Az emigrációban élő Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Turin, 1894. március 20.) vidékünk képviselőivel is tartotta a kapcsolatot.
Sőt, az államférfi iránti tisztelet jeléül 1874-ben Csanády Sándor, Kossuth
145 Tompa Mihály összes költeménye a MEK hasábjain. In: http://mek.oszk.hu/01100/01101/html/02.
htm#314
146 1988. október 13-án Beregszászban Tompa Mihály tiszteletére egy szerény kivitelezésű emléktáblát
avattak fel a róla elnevezett utca sarkán. Anyaga terrakotta. Ortutay Zsuzsa alkotása.
147 Csanádi György: Régi beregszásziak. http://mek.oszk.hu/02100/02131/html/02.htm)
148 Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája I-III. Ungvár, 1881/1882. (ism. Századok, 1876.,
1882.).
149 Beregszászi Polgár Info: In: http://www.beregszasz.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&pagenum=15
csi történész, néprajzkutató volt.139 A kötet nagy támogatója, kiadója Erdélyi János (Kiskapos, 1814. április 1. – Sárospatak, 1868. január 23.) népköltésze-ti gyűjtő, krinépköltésze-tikus, költő előszót írt a népdalgyűjteményhez. Recenziójában Arany János megállapította, hogy a magyar irodalomban először kerül sor ru-szin népdalgyűjtemény bemutatására, a ruru-szinoknak pedig „ép észjárásuk van, hogy az eszmemenetökben sok az elevenség, frissesség, tréfa, sőt gyakran gúny és irónia is. (…) tudtak lelkesülni…, büszkék nemzetiségükre”, vagyis dalaikban megnyilvánul nemzeti öntudatuk. Arany hét népdalt is közöl a folyóirat-ban.140 Megjegyzendő: Arany János költeményeit az ukrán olvasóknak először Jurij Skrobinec műfordító mutatta be, aki többek között a Toldi141 című elbe-szélő költeményt is lefordította.
A Beregszász keletkezéséről szóló regéjével örökre beírta nevét törté-nelmünkbe Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) költő, a nép-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője. A szakirodalom szerint életművének két legsikeresebb alkotá-sa A madár, fiaihoz142 és A gólyához 143 című költemény. A régi népregék foly-tatásaképpen a lírai versek mellett regéket is írt. Beregszászról144 című, vers-formájú regéje a város keletkezéséről szól; egy Szász nevű pásztorember ezen a tájon legeltette gulyáját, amikor előtört a szomszéd bikája és rátámadt nyá-jának vezérbikájára. A két hatalmas állat élet-halál harcot vívott egymással, patáikkal feltúrták a gyepet. A kimélyített gödörből egy kád arany került elő.
Szász pásztor a kincsből templomot építtetett, s körülötte lassan benépesült a környék. Részlet a költeményből:
S kiirttatván tövestöl Körülötte a berek:
ott települtek le a pásztoremberek.
139 Lásd: Váradi-Sternberg János: Vidékünk lelkes kutatója. In: Kárpáti Kalendárium 1965, Kárpáti Kiadó,
Uzshorod, 1964. 145. old.; Kobály József: Élete egybeforrt vidékünkkel. In: Kárpáti Igaz Szó, 1990.
október 6., Szakáll Mihály: Bereg megye tudós kutatója. In: Kárpátalja, 1990. október.
140 Váradi-Sternberg János: Magyar költő az ukrán népdalokról. In: Naptár 1962, Kárpátontúli Területi
Kiadó, Uzshorod, 1961, 128-129. old.
141 Arany János: Toldi (elbeszélő költemény magyarul és ukránul). Magyarból fordította: Jurij Skrobinec.
Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 1994.
142 Az allegorikus költemény szövege: http://hu.wikisource.org/wiki/A_madár,_fiaihoz
143 Az allegorikus költemény szövege: http://hu.wikisource.org/wiki/A_gólyához
144 Zubánics László: „Túl a Tiszán van egy város, Beregszász…” Tanulmány. Kárpátaljai Magyar Művelődési
Intézet. KMMI-füzetek IV. Beregszász, 2009. In: http://www.kmmi.org.ua/uploads/books/KMMI-fuzetek/04-KMMI-fuzetek-Beregszasz.pdf
És a vén beszéde Maradt firól fira, Miként épült a város A Borzsa partira;
Mely, minthogy Szász a kincset Berekben lelte fel:
Emlék gyanánt Beregszász Nevet kapott s visel.145
145 évvel ezelőtt, Tompa Mihály halála után a város patriótáinak kezdemé-nyezésére Beregszászban utcát146 neveztek el róla. Csanádi György visszaem-lékezése szerint „1945-ben a város akkori vezetői új neveket adtak Beregszász utcáinak. A Tompa utca neve azonban megmaradt. Ezt egy véletlennek, pon-tosabban az akkori vezetők műveletlenségének, mondhatnánk, ostobaságának köszönhetjük. Az ’illetékesek’ ugyanis bizonyára soha nem hallottak Tompa Mihályról, az utca nevét a tompa melléknévből származtatták, ezért hagyták változatlanul, minden beregszászi őszinte örömére, akik között egy sem akadt, aki felhívta volna az akkori városatyák figyelmét tévedésükre.”147 Tompa Mi-hály nevét emléktáblán is megörökítették.
Lehoczky Tivadar148, vidékünk neves néprajzkutatójának és történészé-nek véleménye szerint Beregszász eredetmondájának történelmi valóságot tulajdonítani nem lehet, azonban a monda ma is él a helybéliek körében, a város krónikaírói is hivatkoznak rá. Művészi megjelenítése Horváth Anna beregszászi képzőművész nevéhez fűződik. A Beregszászi Polgár Info baráti köre kapcsolatban áll a Rimaszombati Tompa Mihály Klub Polgári Társu-lással.149
A XIX. század második felének kiváló klasszikusai közül szintén többen megjelenítették műveikben itteni tájélményeiket, személyes tapasztalatai-kat. Az emigrációban élő Kossuth Lajos (Monok, 1802. szeptember 19. – Turin, 1894. március 20.) vidékünk képviselőivel is tartotta a kapcsolatot.
Sőt, az államférfi iránti tisztelet jeléül 1874-ben Csanády Sándor, Kossuth
145 Tompa Mihály összes költeménye a MEK hasábjain. In: http://mek.oszk.hu/01100/01101/html/02.
htm#314
146 1988. október 13-án Beregszászban Tompa Mihály tiszteletére egy szerény kivitelezésű emléktáblát
avattak fel a róla elnevezett utca sarkán. Anyaga terrakotta. Ortutay Zsuzsa alkotása.
147 Csanádi György: Régi beregszásziak. http://mek.oszk.hu/02100/02131/html/02.htm)
148 Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája I-III. Ungvár, 1881/1882. (ism. Századok, 1876.,
1882.).
149 Beregszászi Polgár Info: In: http://www.beregszasz.polgarinfo.hu/modules.php?name=News&pagenum=15
seregének egykori századosa a Bereg megyei Hetyen község határában lévő földjéből 6 holdat Kossuth nevére íratott150, abból a megfontolásból, hogy ha a politikus hazatérne, indulhasson a képviselőválasztásokon. Hat év múlva, 1881-ben Kossuth a földet visszaadta, mivel a kiegyezés utáni politikai fo-lyamatban nem kívánt részt venni. A 80 éves politikust Ung és Bereg megye képviselőtestülete levélben is köszöntötte, aki a Bereg151 megyeieknek 1883.
június 15-i, az Ung152 megyeieknek 1883. december 31-i keltezéssel küldött válaszlevelet, amit a helyi lapok is közöltek. A Kossuth-párti értelmiség kö-zül többen a levél másolatát bekereteztetve otthonukban is kifüggesztették.
Rajongóinak kezdeményezésére több település (Ungvár153, Beregszász154, Munkács155, Mezővári156, Técső157, Hetyen158, Nagypalád159 stb.) díszpol-gára lett, illetve a Kossuth-kultusz ápolói szobrot, emléktáblát állítottak, a magyarlakta településeken utcákat neveztek el, ami bizonyítja, hogy alakja továbbra is él az utókor emlékezetében.160 A Kossuthot ábrázoló első szobor alkotója Schossel András, a Munkácshoz közeli frigyesfalvi vashámor szob-rásza, aki Barabás Miklós portréja alapján 1848 októberében készítette el művét. Dalmay Árpád helytörténésznek köszönhetően közkinccsé vált Kos-suth Ferenc Beregszász város polgárainak írt levele, amelyben elhunyt apját, Kossuth Lajost, „a szabadság eltűnt apostolát gyászolja.”161
150 Balla László: Kossuth Lajos hetyeni hat holdja. In: Naptár 1962, Kárpátontúli Területi Kiadó, Uzshorod,
111. old.
151 Lásd: Bereg című lap, 1883. december 30.
152 Lásd a Kossuth-levél publikációját: Ungvár című lap, 1883. december 31.
153 Lásd: a MÉKK által állított Kossuth-emléktábla (Ungvár, Petőfi tér, 2002.)
154 A Beregszászi 4. Sz. Középiskola Kossuth Lajos nevét vette fel. A tanintézet bejáratánál 1991 júniusában
Kossuth-mellszobrot avattak, melynek alkotója Somogyi Árpád szobrászművész. Ezenkívül a város díszpolgárának tiszteletére emléktáblát is elhelyeztek az egykori Törvényszéki Palota falán.
155 A munkácsi képviselőtestület 1886. november 25-én Kossuth Lajost a város díszpolgárává választotta.
1998. március 15-én a város magyar civilszervezetei a Kárpátaljai Magyar Cserkész Szövetség székházának falán Kossuth-emléktáblát helyeztek el.
156 Lásd: a MÉKK által állított Kossuth-emléktábla a polgármesteri hivatal falán (Mezővári, 2002. december
157 14.)Balázs Endre: Kossuth Lajos. (A közölt felvételen a técsői Kossuth-szobor.) In: Naptár 1959,
Kárpátontúli Területi Kiadó, Uzshorod, 33. old., Kossuth Lajos bronz mellszobrát 1896. május 8-án avatták fel. Alkotója: Gerendey Béla szobrász (Máramarossziget).
158 Hetyen község központjában emléktábla tanúsítja az utókor tiszteletét Kossuth Lajos iránt, abból az
alkalomból, hogy Csanády Sándor hetyeni földbirtokos 1874-ben 6 hold földet ajándékozott Kossuth Lajosnak.
159 Kossuth Lajos egész alakos bronz szobra Nagypaládon, a református templom előtti téren. Alkotója Kő
Pál szobrász (Budapest), 1993. augusztus 21-én avatták fel.
160 Dupka György: Az 1848-49-es szabadságharc emlékei. In: Kalendárium 1988, Uzsgorod, Kárpáti Kiadó,
1987, 42-43. old.
161 Bagu Balázs: Az 1848/49-es szabadságharc Kárpátalján. Intermix Kiadó, Ungvár–Budapest, 2010,
161-162. old.
Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904.
május 5.) első emlékezetes találkozása vidékünkkel és a táj embereivel 1882.
március 2. – március 4. között zajlott le, amikor részt vett a Párizsból Mun-kácsra látogató Munkácsy Mihály tiszteletére rendezett ünnepségen, a festő szülőházán elhelyezett emléktábla felavatásán, a Csillag vendéglőben adott díszebéden. Az utóbbi eseményen beszédet is mondott, délután pedig bekap-csolódott a táncmulatságba. Másnap a vidék történelmi nevezetsségeivel is-merkedett, délután pedig Munkácsy társaságában visszautazott Budapestre.
Minderről a vidéki és a székesfővárosi lapok bőven beszámoltak.162
Jókai érdeklődését vidékünk múltja iránt a huszti születésű György Ala-dár (Huszt, 1844. április 11. – Budapest, 1906. január 16.) író, újságíró, kultúrpolitikus keltette fel, aki az író Hon című lapjának munkatársa volt, és akitől valószínűleg A huszti beteglátogatók163 című elbeszélésének előzmé-nyeként szolgáló történetét hallotta. György Aladár élete végéig fenntartot-ta kapcsolatát szülővárosával. Írásaiban számfenntartot-talanszor emlegette Husztot és környékét, többek közt azt is, hogy Máramarosszigeten tartózkodó családját 1847 augusztusában Petőfi is meglátogatta; mint írta, Petőfi az ölébe kapta, s édesatyja jelenlétében a térdén lovagoltatta.164
Máramaros vármegye történetét Jókai az általa szerkesztett, Az osztrák–
Magyar Monarchia írásban és képekben című, 21 kötetből álló sorozatból is
Magyar Monarchia írásban és képekben című, 21 kötetből álló sorozatból is