Az irodalmi diskurzus otthona

Magyarország több jeles, irodalmat kedvelő és pártoló tollforgatója maga köré csoportosította a hazát előmozdítani kívánó, haladó szellemiségű polgárokat.

A magyar felvilágosodás időszakában – az újat, a magyar nyelv fejlesztését és ápolását sürgető periódusban – fontosnak bizonyult egy olyan közösség kialakí-tása, ahol lehetőség volt a haza jobbítását szolgáló kérdések megvitatására. Erre a célra szolgáltak az egyes szalonok, összejövetelek és főúri otthonok. Dolgozatom utolsó fejezetében rövid áttekintést kívánok nyújtani a hazai szalonéletről, és arról a női közönségről, amely műveltségével összefogta az irodalmat kedvelők közösségét.

Hász-Fehér Katalin is utal író és olvasó kapcsolatának viszonylatában az iro-dalmi szalonok – európai mintát követő – működésének fontosságára. Nemcsak a női közönség mint olvasóréteg számított újdonságnak, hanem a nőírói státusz is az érdeklődés horizontjába került. Hász-Fehér ezzel összefüggésben úgy fogal-maz, hogy „kezdetét veszi tehát a nőknek – olvasóként és íróként – a szalonéleten át az irodalmi életbe való beilleszkedése.”³⁵

Mivel Magyarországra a nyugati divat nagy hatással volt, e helyütt fontos megemlítenünk Németországnak a szalonélethez, ezzel összefüggésben pedig a nőíró státuszhoz való pozitív attitűdjét. Német földön ugyanis elfogadottá vált a nőknek szóló irodalom mellett a nőírók tevékenysége is. Az 1700-as évek végére hazánkban – angol, francia és német mintát követve – a szalonélet egyik fő fórumává a férfi és nő között zajló költői levelezések váltak.³⁶ Ebben a tekintet-ben pedig rendkívül impozánsnak tűnhet a „tudóskodó kékharisnyák csüngenek Voltaire szavain”³⁷ – Uhl Gabriellától származó – gondolata.

A nőnevelés kérdésében élenjáró Karacsné Takács Éva korának művelt és haladó szellemű asszonya volt. Vendégül látta a kor neves íróit és költőit;³⁸

ottho-³⁴ Hász-Fehér,Elkülönülő és közösségi irodalmi programok…, i. m.,130–131.

³⁵ Uo.,126.

³⁶ Uo.,127‒128.

³⁷ Uhl,i. m.,35.

³⁸ Konrádyné Gálos Magda,Irodalmunk hajdani hajlékai 2., Irodalmi szalonok és összejövetelek a 18. század végén és a reformkorban,Bp., 1975/10, 37.

28

nában ezért élénk irodalmi diskurzus folyt. Házában megfordultak a magyar felvi-lágosodás vezéralakjai: Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály és Katona József. Karacsné háza tehát fontos színtere volt a kibontakozni látszó pesti szalonéletnek.³⁹ Említésre méltó e tekintetben a konzervatív szellemű Kultsár István hozzáállása a nőkérdéshez. Véleménye szerint a nőnek kedves, gondoskodó feleségnek kell lennie; vagyis az asszonyok ne költemények írogatására fordítsák figyelmüket. Takács Éva bírálja Kultsár nézetét; véleménye szerint a férfiak több figyelmet szentelnek a szép hölgyeknek, kevésbé méltatják az erkölcsös, okos múzsákat.⁴⁰

Feltehetően az első pesti irodalmi szalon gondolata Schedius Lajos társaságában fogalmazódott meg; bár Schedius mellett Kármán József is irodalmi estélyek létrehozását szorgalmazta.⁴¹ A Fanni hagyományai szerzőjével összefüggésben nem kerülheti el figyelmünket Beleznay Miklós özvegyének mecénási szerepe.

Beleznayné Podmaniczky Anna-Mária érdemei között szerepel a Kármán nevéhez fűződőUrániaanyagi támogatása; Karacsnéhoz hasonlóan figyelemre méltónak bizonyul otthonában kialakított irodalmi szalonja. Konrádyné Gálos Magda cik-kében megjegyzi, hogy az özvegyasszony házában ötlött fel a gondolat, amely a magyar nyelv ápolását és csinosítását szolgáló kör létrehozását szorgalmazta.⁴²

Végezetül pedig említést kell tennem a rév-komáromi Fábián Julianna irodalmi és szerkesztői tevékenységéről, aki ha nem is pesti – nagyvárosi – léptékkel mérve, de Komárom városa számára sokat jelentő irodalmi szalont alakított ki ott-honában. Fábián Juliannának érdemi szerep jutott az elsőnek számító, komáromi vonatkozású tudományos folyóirat szerkesztésében is; aMindenes Gyűjteményt is érdekelte a hazai női íróelődök felkutatása. Uhl cikkében utalást tesz arra, hogy Fábián a Péczeli József nevéhez fűződő – egyben általa szerkesztett – folyóirat egyik szerkesztője, ezáltal a Komáromi Tudós Társaság tagja volt.⁴³

IV. Összefoglalás

A magyar felvilágosodás idején – a több tekintetben is változást sürgető idő-szakban – teret nyertek az asszonyok az alkotásra, hangot adhattak véleményük-nek, és az esetek többségében lehetőség adódott számukra műveik publikálására.

Néhányan a kiadás költségeit magukra vállalva jelentették meg írásaikat. Mivel a mecenatúra egyáltalán nem bizonyult kivételes dolognak a 18. század végén és a századfordulón, ezért ismerünk olyan szerzőket is, akik egy-egy patrónus

³⁹ Uhl,i. m.,35.

⁴⁰ Uo.,37.

⁴¹ Fábri Anna,Az irodalom magánélete: Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1779–1848,Bp., Magvető, 1987, 73.

⁴² Konrádyné Gálos,i. m.,36.

⁴³ Uhl,i. m.,36.

segítségével – lehetett az nő és férfi is – tárhatták műveiket a nagyközönség elé. Így járt el Fábián Julianna is, amikor verses levelezést kezdeményezett gróf Gvadányi Józseffel.

Mivel dolgozatom elején röviden reflektáltam az egy évszázaddal korábbi, azaz a 17. századi költőnők irodalmi tevékenységére, ezért megjegyzendő, hogy az 1600-as évek első évtizedeiben is voltak olyan irodalmat pártoló egyének, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar nyelvű irodalom támogatási rendsze-réhez. Pesti Brigitta Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében című írásában kiváló összefoglalást tár az olvasó elé a magyar nyelvű irodalom támogatási rendszeréről 1601 és 1655 között. Művében a legnagyobb mecénási csoportok – világi, egyházi, testületi vagy fejedelmi – felsorolásán túl említést tesz a női mecenatúra kategóriájára is, kiemelve Lorántffy Zsuzsanna, Pálffy Katalin és Poppel Éva patrónák alakját.⁴⁴

A 18. század utolsó harmadában az irodalmi élet ismert írói és költői – Gvadányi József, Édes Gergely vagy Csizi István – személyiségükkel és munkásságukkal hozzájárultak a költőnők írói stílusának fejlődéséhez. A magyar lovas generá-lis, gróf Gvadányi külföldi elismerésben bízva vette pártfogása alá múzsáit. E méltán híres költő levelezésben állt a kor talán legelismertebb poetrinájával, Molnár Borbálával. A gróf hitte, hogy Molnár népszerűségének hatására a hazai, versírással próbálkozó asszonyok is bátorságot nyernek műveik nagyközönség elé tárására. Az egykori lovas generális szándéka beteljesedett, amikor Fábián Julianna verses levelezést kezdeményezett vele. E komáromi asszony – ki első levelében Molnár sikereire hivatkozik – abbéli szándékáról téve tanúbizonyságot, hogy igazi költőnő válhasson belőle, a gróf segítségét kérte. Molnár Borbála Gvadányin kívül levelezést folytatott Édes Gergellyel, Csizi Istvánnal, Újfalvy Krisztinával és feltehetően Fábián Juliannával is.

Az asszonyoknak lehetőségük nyílt műveltségüket nemcsak az irodalmi, hanem a társas életben is megméretni. Ennek következtében az írói diskurzus kiváló fórumává váltak az általuk szervezett irodalmi szalonok elsősorban Pesten, de Komáromban is.

A 18. század végén és a századfordulón népszerűvé vált költői levelezés teret adott a költőnőknek részben önmaguk kifejezésére, részben pedig egy-egy mecé-nás segítségével bizonyos hírnév szerzésére. Az episztolák szinte kivétel nélkül nyájas hangvételben íródtak, jellemző jegyük a szubjektivitás, az önvallomásos-ság. A lírának ez az ága újításnak⁴⁵ számított a magyar felvilágosodás időszakában.

Gondolatmenetünket Konrádyné szavaival zárva elmondhatjuk, hogy „az egyre erősödő magyar polgárság is a nemzeti irodalom fontos támasza lett. […] A cél minden összejövetelen – akár szalonokban, családi otthonok vacsoraasztalainál

⁴⁴ Pesti Brigitta,Dedikáció és mecenatúra Magyarországon a 17. század első felében,Bp.‒Eger, Kossuth‒EKF, 2013, 199‒200.

⁴⁵ S. Sárdi,i. m.,551.

30

vagy kisvendéglőkben folyt le – azonos volt: a magyar nyelv és irodalom fejlesz-tése.”⁴⁶

Fábri Anna monográfiájában utalást tesz arra, hogy a 18. század második har-madában egy olyan közönség kialakítására volt szükség, amelyben a nőknek is fontos szerep jut.⁴⁷ Ám Molnárék – Vályi Klára, Ujfalvy Krisztina és Fábián Juli-anna – nem a Kármán vagy Csokonai által sürgetett új ízlés hívei voltak; a költő-nők a Gvadányi által szorgalmazott latinos műveltségű, magyar barokkos-deákos költészet irodalmi közösségéhez tartoztak.⁴⁸ Ugyanakkor elmondható, hogy Mol-nár Borbála körül olyan irodalmi közösség alakult ki, amelyben az emocionális párbeszéd mellett az intellektuális diskurzusnak is fontos szerep jutott.