Egy korszak irodalmi életében nemcsak az egyes írók megjelent művei fontosak, h a n e m fontos tényezők az í r ó k n a k és az irodalom vizsgálóinak szervezkedése, társulása, a szép-irodalmi társaságok m ű k ö d é s e is. E társaságok szerepe az, hogy i r á n y t a d n a k az íróknak* f e l k a r o l j á k őket, a l k a l m a t , lehetőséget n y ú j t a n a k érvényesülésükre s megteremtik szá-m u k r a az ösztönző-, szá-m u n k á r a hívó környezetet, stb. A szá-mi szempontunkból, a m ú l t r a visszatekintve pedig ezeknek mű-ködése és mivolta fontos lépcső a korszak irodalmi életének ismeretéhez, jellemzők még a korszakra a kevésbbé komoly törekvésű irodalmi körök, csoportosulások, pártok, klikkek, kotteriák is, mert ezeknek t a r k a , változatos élete is hozzá-tartozik a kor irodalmi viszonyaihoz. Azért, mielőtt az egyes m ű f a j o k r a térnénk át, először az irodalmi élet szerveiről,
cso-portjairól. az írói társaságokról, újságokról, közönségről és a kiadóvállalatokról szól unk.
1. Az Akadémia n e m katexochén irodalmi társulat, de az 1. osztálynak (nyelv- és s z é p t u d o m á n y i oszt.) m ű k ö d é s e mindenkor hatással volt i r o d a l m u n k r a . Az 1. osztály gyűlései a 80-as években is nyelvészetiek (ugor-háború!) v a g y merő-ben t u d o m á n y o s irodalomtörténetiek. K i a d v á n y a i is hasonló i r á n y ú a k . Az irodalomhoz tehát csak elvi állásfoglalása k a p -csolja. melyet az írók elé követendőnek állít oda, a z u t á n iro-dalmi tekintélye, mely k o n z e r v a t í v szellemű és őrködni a k a r i r o d a l m u n k helyes fejlődésére, továbbá az irodalmi élet
szem-meltartásából f a k a d ó , szükségszerinti fellépése, s e szükség-letek hangoztatása, melyek leginkább a n a g y port felverő akadémiai p á l y á z a t o k o n történtek. Elvi állásfoglalását a Kisf.
Társaságéval együtt t á r g y a l j u k , most csak szépirodalmi pályatétélei k ö r ü l való működését lássuk.
Első tekintetre feltűnik a pályatételek egyoldalúsága:
igazán csak a színmű az, a m e l y e pályatételek közül komoly szerepet játszik. Négy j u t a l m a van e m ű f a j r a .
1. Legrégibb a Teleki jutalom, melyet az egykori elnök, gr. Teleki József végrendeletileg alapított 1854-ben s melyre a több ízben átalakított szabályzat szerint egymást követő két évben szomorú játékok és erre következő két évben
egymás-után vígjátékok pályáztak. A bíráló bizottságban a nemzeti színház 2 t a g j a is részt vett. Az alapítónak azon szándéka, hogy a jutalom a viszonylag legjobb műnek mindig k i j á r , szülte a „szégyenparagrafust". Ugyanis a szigorú ítéletmon-dást az Akadémia tekintélye és méltósága követelte, a bíráló bizottság pedig nem mindig talált abszolút becsű m u n k á t ; azért br. Eötvös József indítványára elhatározták, hogy oly esetekben, midőn a bírálók egy művet sem találnak juta-lomra érdemesnek. hogy ócsárlások közepette ne kelljen át-adni a jutalmat a mégis viszonylag legjobb műnek, ami sértheti az író önérzetét, a jeligés levelet ne bontsák fel,
hanem a bíráló jelentés azon megjegyzéssel tétessék közzé, hogy lia az író a rosszaié) ítélet ellenére is föl a k a r j a venni a díjat, félév alatt jelentse e szándékát a főtitkári hivatalnak.
Bizony a 80-as években többször alkalmazták e p a r a g r a f u s t , vagy csak azért mellőzték el alkalmazását, hogy az Akadé-miát ne t á m a d j á k újra és ú j r a e §-ért. A megjutalmazott művek a következők:
1880: Váradi Antal: A tőr; vígjáték.
1881 : Ú j v á r i ß éla : Két a pa : v ig j át ék.
1882: Csiky Gergely: Theodora; szomorújáték.
1883: Fenyéri (Peterdi) Mór: Késő ébredés; szomorújáték.
1884: Somló Sándor: Első szerelem; vígjáték.
1885: Somló Sándor: Ovid; vígjáték.
1886: Csiky Gergely: Spartacus; szomorújáték.
1887: C siky Gergely: A vasember; szomorújáték.
1888: Gerő Károly: Az eladó leány; vígjáték.
1889: Somló Sándor: A nagyravágyó; szomorújáték.
1890: Varsányi G y u l a : Uria; szomorújáték.
2. Gróf Karácsonyi G u j d ó alapítványából 1858-tól kezdve állott fenn a Karácsonyi-jutalom, melynek rendeltetése eleinte a Teleki-félével teljesen egyenlő volt, de az alapító
beleegyezésével Ii a marosan megváltoztatták, ü g y gondolták, hogy az Akadémiára is, színmű irodalomra is iidvösebb, ha a Karácsonyi-díjat nagyobb s nehezebben elérhető jutalommá teszik; nem kell kiadni a viszonylag legjobbnak, h a n e m csak abszolút becsű mű k a p h a t j a meg, s ezért két évenkint két-szeres összeget tűznek ki. Ezzel az akadémia presztízskérdéssé tette odaítélését és szigorúan is vette. A megváltoztatás óta (1864.) csak háromszor a d t á k ki: 1868-ban: Szigligeti Ede:
Trónkereső, 1878-ban C s i k y Gergely: Ellenállhatatlan és 1890-ben: Csiky Gergely: A nagyratermett c. d a r a b j á n a k , így utasították vissza többiek közt Csiky Gergely másik két
d a r a b j á t : 1884-ben: Nórát, 1886-ban: A jó Fülöpöt.
3. A Kóczán-pályázatot 1887-ben alapította Kóczán Ferenc magyar történelmi színművek számára. Az alapító-levél szerint az Akadémia évről-évre kijelöli a tárgykört, úgyhogy kisebb korszakokban az ősmondáktól kezdve az egesz magyar történelmet felöleljék 1848-ig s a jutalom min-dig kiadandó a viszonylag" legjobb műnek. A jutalmazott műveket a Magyar lörténeti Színműtár-ban a d j á k ki.
1888-ban a hun vagy magyar hősmondák tárgyköréből Szász Károly „Attila halála", 1889-ben a honfoglalás és vezé-rek korából Szász Károly: „István vezér", és 1890-ben a Szent Istvántól I. Béláig terjedő időből Gabányi Árpád: „Pogány magyarok" c. műve n y e r t jutalmat.
4. Még egy drámai pályázat volt: a Péczely-jutalom, melyet u g y a n már 1847-ben alapított Péczely József, de csak
1880-ra növekedett meg az alapítvány kamataival annyira, hogy a pályázat hirdetését megkezdhették. A jutalom min-den 2 évben került kiosztásra. P á l y a m ű n e k vettek minmin-den oly magyar történeti színművet, mely a kijelölt két évben nyom-tatásban megjelent, vagy melyet, ha nyomnyom-tatásban nem jelent meg, valamely színpadon előadtak és kéziratban az Akadé-miának is beadtak. Csak abszolút becsű műnek kellett' ki-adni és a bírálók szigorúan is ítélkeztek, főkép Gyulai Pál, aki 1884-ben (1882-ben nem volt pályázó) à történeti hűség és jellemzés igazsága nevében visszautasította Bartók Lajos:
Kendi Margit ós Dóczy Lajos: Utolsó szerelem c. művét, 1886-ban pedig ugyanezért viaszautasította Rákosi Jenő:
Endre és Johanna, Dóczy La jos: Széchy Mária c. d a r a b j á t ;
végre 1888-ban a d t á k ki először a jutalmat (Gyulai Pál nem volt, a bírálók közt!) Bartók Lajos: T h u r á n Anna c. művének.
Mivel az a l a p í t ó megengedte e p á l y á z a t n a k szükségsze-rinti megváltoztatását és az Akadémia úgy látta, hogy a tört.
dráma már elég ösztönt, támogatást nyer mind a közönség érdeklődésében, mind pedig az Akadémia Kóczán-, Karácso-nyi- és Teleki-pályázatán, azért olyan célra fordította, mely a kor szükségeinek inkább megfelelt s melynek gyámolítására és helyes irányzására nem volt az Akadémiának m ó d j a : magyar történeti regényre tűzte ki s m i n d j á r t az első évben megkoszorúzta vele Jókai Mórnak „A tengerszemű hölgy'" c.
regényét.
Különösen ezeknél a d r á m a p á l y á z a t o k n á l hangzott el sok keserű k i f a k a d á s a bírálók ajkairól. Nagyon sok a pályázó, szinte csak úgy termelték e pályázatok a d r á m á k a t ; de leg-nagyobb részük hihetetlenül rosisz, silány m u n k a volt. Boldog-boldogtalan d r á m á t írt az Akadémia pályázataira. A bíráló bizottság tagjai csak 1—2-őt találtak, melyek legalább iro-dalmi színvonalon álltak s ritkán volt abszolút becsű m u n k a .
A dráma-pályázatokon kívül még a Farkas-Raskó pályá-zat emelendő ki, mely 1883-tól kezdve évenként hazafias köl-teményre volt kitűzve. 1883-ban Vargha G y u l a : „Magyar ember dala" c. költeménye nyerte el a kitüntetést s u t á n a 6-szor e g y m á s u t á n meddő volt e pályázat; 1889-ben Kozma Andor: „A m a g y a r paraszt"' c. versét j u t a l m a z t á k meg.
Volt még 2 pályázat: Nádasdy-jutalom elbeszélő költe-ményre, melyet körülbelül 30 év alatt csak 4-szer adtak ki:
Buda halálának és 3 ízben Szász Károly eposzainak; utoljára
„Salamon"-jának 1874-ben; a Bulyovszky-jutalom pedig hazafias ódára; de ezek a 80-as években egyszer sem voltak kiadhatók a pályázó művek értéktelensége miatt, sőt róluk az Akadémia még jelentést sem tett közzé (mint amilyen a többiről az Akadémiai Értesítőben található).
A n a g y j u t a l o m a 80-as években kétszer esett a szépiro-dalmi m u n k á k r a : 1880-ban a „Toldi- Szerelmét" tüntették ki vele, 1887-ben megosztották Lévay J.: összes költeményei (1881.) és Szász Károly: Kisebb költeményei (1883.) közt.
Még egy-két szót arról, hogyan f o g a d j á k az Akadémia pályázatait. A mérsékelt, komolyabb hangú kritika is vádolja
az Akadémiát, hogy a koszorút igen magasra tűzte fel, hogy i n k á b b b u z d í t a n i kell az írókat, mint k e d v ü k e t elvenni a d r á m a í r á s t ó l ; mert — kérdik — lehet-e irodalmi haszna a p á l y á z a t o k n a k , ha oly magas mértéket a l k a l m a z n a k , mely-nek mai íróink közül egyik sem bír megfelelni. (Fővárosi Lapok. 1884. II. 1534 1.) A Pesti N a p l ó b a n írja Y á r a d i A n t a l :
„ I s m e r j ü k az A k a d é m i a ítéleteinek szigorát, t u d j u k , hogy f u k a r a dicséretekben s élesen m u t a t ki minden fellelhető hibát, egyszóval, hogy k r i t i k u s a i t i s z t j ö k e t túlszigorúan gya-korolják." (1888. 15. szám.)
Rengeteg a száma azoknak a szenvedélyesebbnél szenve-délyesebb hangú cikkeknek, melyekkel a s a j t ó b a n kísérik a z a k a d é m i a i p á l y á z a t o k a t s védelmezik az elutasított m ü v e k e t . G ú n y o s a n szólnak arról is, hogy az Akadémiától elutasított d r á m á k n a g y sikert a r a t n a k a színpadon, míg a k á r h á n y k i t ü n t e t e t t d a r a b ott sikertelen. Az A k a d é m i a nem helyez-kedett a színszerűség követelményének á l l á s p o n t j á r a s szi-vesebben jutalmazott meg költőileg megírt k ö n y v d r á m á k a t .
A „Magyar Szemle" 1. é v f o l y a m á n a k nem tetszik az egy-oldalú drámatermelés, melyet e p á l y á z a t o k idéznek elő s e p á l y á z a t o k a t a kísérletek, a s z á r n y p r ó b á l g a t á s o k iskolájá-nak. a m á n i á k u s l u t r i - j á t é k telepeinek nevezi. „A Teleki-j u t a l o m valóságos á t k a a d r á m a i r o d a l o m n a k . Minden évben ki kell a d n i a 100 a r a n y a t , ki is a d j á k , az igaz hogy néha 100 bot kíséretében; de az eddig j u t a l m a t n y e r t 35 d a r a b közt oly sok a silány, hogy erre a j u t a l o m r a pályázni szégyen, s ezt a j u t a l m a t m e g n y e r n i nem dicsőség". A K a r á c s o n y - d í j elérhetetlen voltával csak bolondítja az írókat, míg a Kóczán-pályázat rendszere teljes megalázása a d r á m a i költészetnek, mert valóságos kézműves mesterséggé, céhbeli i p a r m u n -kává a l a c s o n y í t j a le rendszerével a d r á m a í r á s t . Szerinte a d r á m a i pályázatok határozottan k á r á r a v a n n a k a m a g y a r d r á m a i irodalomnak. E p i k á n k p a n g á s á t is a n n a k t u l a j d o n í t j a , hogy az Akadémia a N á d a s d y - p á l y a d í j a t sohasem a d j a ki, sőt jelentést, irányítást sem ad e tárgyról.
Az Akadémia mitsein törődik az éleshangú t á m a d á s o k k a l , csak egyes éretlen k i r o h a n á s r a válaszol, vagy a bírálati jelen-tések elején védekezik.
Konzervatív á l l á s p o n t j a összekapcsolja vele a
Kisfaludy-Társaságot, mely egyedül a szépirodalom művelőit s hódolóit egyesíti komoly társasággá és c é l j á n a k , a m a g y a r szépiro-dalom emelésének és a műízlés nemesítésének m u n k á l ása mel-lett K i s f a l u d y K á r o l y emlékét is á p o l j a . Mivel n a g y íróink szellemét és hagyományait; a k a r j a őrizni, követni, s ezeknek műveiből v o n j a le a művészeti elveket s ezeknek uralmától l á t j a f ü g g n i i r o d a l m u n k művészi voltát, a z é r t a
fel-felbuk-k a n ó á r a m l a t o fel-felbuk-k fel-felbuk-k a l . ízléssel szemben az irodalom vezére, tekintélye és szilárd hordozója a k a r t lenni, s ilyennek látta a közvélemény is. Nem kereste a népszerűséget, hogy a n n á l sértetlenebbül m e g t a r t h a s s a p á r t a t l a n s á g á t és esztétikai fel-fogását.
Külső hatóeszközei: havi, nyilvános felolvasó gyűlései, és a febr. hó első hetében t art ott köz ülése, pályatételei, kiad-v á n y a i s a mindezekben m e g n y i l kiad-v á n u l ó és hirdetett elkiad-visége.
H a v o n k i n t t a r t o t t felolvasó gyűléseket, melyeken nemcsak szépirodalmi, h a n e m széptani dolgozatok is. szerepelnek. A
közgyűlés ugyan mindig K i s f a l u d y Károly emlékét újította fel születése n a p j á n (febr. 5.), de ez csak alkalom a r r a , hogy a Társaság, irodalmi szellemének szemszögéből k í s é r j e
figye-lemmel a jelen fejlődését, hogy azt mindig a múlthoz mérje.
Pályatételei nem oly jelentősek, nem vernek fel oly nagy port, minit az a k a d é m i a i pályázatok. Vagyona sem akkora, nem is voltak olyan megszabott feltételei, a l a p í t v á n y a i , mint az A k a d é m i á n a k . Szabadon t ű z h e t t e tehát ki pályatóteleit a tudo-m á n y o s és szépirodaltudo-mi h i á n y o k és szükségletek szerint.
Szépirodalmi pályatételei á l t a l á b a n kis i g é n y ű e k voltak:
óda, novella, egyfelvonásos v í g j á t é k , t a n k ö l t e m é n y , monológ, k ü l f ö l d i klasszikus verses d r á m a f o r d í t á s a , f i k t í v emlék-beszéd: úgy hogy ezek nem is h í v t a k életre kiemelkedőbb alkotást. Ezt t e k i n t v e n a g y o b b értéke volt t u d o m á n y o s pálya-tételeinek, m e l y e k n e k oly m u n k á k köszönhették létüket, mint B e ö t h y k ö n y v e a szépprózai elbeszélés történetéről. Bánóczy:
Kisf. Károly é l e t r a j z a , Bayer j . és Váli B. játékszín-története, F e r e n c z y Z. Petőfi-könyve, Négyesy: A mértékes m. vers-története.
• E g y é b k é n t jellemző a K i s f a l u d y Társaságra, hogy nem tisztán szépirodalmi m u n k á s s á g o t folytat, hanem ezt rokon t u d o m á n y o s működéssel teszi súlyosabbá, tekintélytadóbbá,
szilárd alapúvá. Pályatételeiből, havi felolvasásaiból s kiad-ványaiból látható az is, hogy a Társaság nagy gondot fordít idegen klasszikus művek fordítására, az ízlésterjesztés és nemesbítés nevében és egyúttal mintákat is akar a d n i az örök esztétikai törvényekre és m ű f o r m á k r a . Továbbá még az előző korszak hagyományaként karolja fel a népköltészet emlé-keinek gyűjtését. Általában erős nemzeti érzés jellemzi, mely biztosítja a Társaság szellemét, irodalmi törekvéseit az új, kevésbbé nemzeti, európaias áramlatokkal szemben. Ebből f a k a d ó a n törekszik e korszak pusztuló, kivesző történeti érzé-két ébresztgetni korholásaival, útmutatásával, pályázataival.
(L. Évlapjai pl. XXIII. 1889. XIX. 1889. stb.) Kiadványai a 80-as években a következők:
Déryné naplója. Rendezte l örs Kálmán, 2 k. 1879—81.
Árvízkönyv Szeged j a v á r a . írták a Társaság t a g j a i ; 1880.
Sophokles tragédiái, ford. Csiky Gergely, 1880.
Gróf Szécsen Antal: Tanulmányok, 1881.
Bánóczy József: Kisfaludy K. és m u n k á i 2 k., 1882—3.
Svéd Költőkből, lord.: Győri Vilmos, 1882.
Csató Pál szépirodalmi munkái. K i a d t a : Beöthy Zs. 1882.
Katona József és Bánk b á n j a . G y u l a i Pál, 1882.
P á l f f y A.: Esztike kisasszony professzora. Regény, 1884.
Moore Tamás: Lalla Roukh. Ford. Lehr Zsigmond, 1883.
Plautus vígjátékai, ford. Csiky Gergely, 4 k. 1885.
Beöthy Zsolt: A tragikum. 1885 .
Nala és D a m a j á n t i ; Ma lia Bharátából, ford. Fiók K., 1885.
P á l f f y Albert: Egy mérnök regénye. 1885.
Greguss Ágost: A balladáról és egyéb tanulmányok. 1886.
Tibullus elégiái; ford. Csengeri János, 1886.
Erdélyi János: Pályák és pálmák. 1886 .
Petrarca összes szerelmi szonettjei: ford. Radó A. 1887.
Kálidásza: Sakuntala. H i n d u dráma. Ford. Fiók K., 1887.
Bäks a y Sándor: Gyalogösvény (elbeszélések),' 1887.
Petőfi ú j a b b reliquiái. 1838-49. G y ű j t ö t t e : Baróti L. 1887.
Salamon Ferenc: Irodalmi tanulmányok, Í889.
Tennyson: Király idyl lek; ford. Szász K., 1889.
Kielland S.: Worse k a p i t á n y ; svéd regény, 1889.
Reviczky Gyula: Magány. U j a b b költemények. 1889.
Török népmesék; g y ű j t ö t t e és fordította Kúnos 1. 1889.
Imre Sándor: A néphumor a magyar irodalomban. 1890.
Schiller költeményei; fordították: Szász K., Vargha Gy.
és Váró Ferenc. 1890.
Ezeken k í v ü l minden évben megjelent a Társaság év-l a p j a , meév-ly az ünnepéév-lyes gyűév-lések beszédein és a hivataév-los közleményeken k í v ü l a tagok felolvasásaiból a székfoglaló dolgozatokból ós jutalmazott pályaművekből n y ú j t ízléses 'szépirodalmi olvasmányt is.
H a a Társaság nem is hatott széles rétegekre éppen a nagyon választékos ízlése miatt, de komoly, a nemzeti hagyo-mányokért buzgó, az örök szép értékekért lelkesülő m u n k á t végzett.
Állítsuk bele e két társaságot ekkori irodalmunknak táv-lati hátterébe.
Még közel van a 80-as évekhez irodalmunk virágkora, a népies nemzeti irodalom, a nemzeti klasszicizmus.1 A foly-tonos idegen, külföldi hatásoktól hullámzó irodalmunk csak ebben jutott igazi „nemzeti" irodalomhoz, melynek magyar-sága már nemcsak a haza fia sság hangoztatásában, hanem tartalmának, f o r m á j á n a k ós egész képzet-, szellemvilágának m a g y a r töröl, m a g y a r levegőből, magyar életből fakadó mi-voltában állt. Ez a kor merített a legmélyebbről, a legtöbbet a magyar lélekből. Petőfi és Arany mikor a népnemzeti ele-met veszik alapul és olvasztják Össze a művészettel, még nem-zetibbé, egészen magyar-nemzetivé varázsolják költészetün-ket, mind tartalomban, mind formában, mely utóbbi terén a nemzeti ritmust is tökéletessé fejleszti s felemelik a meg nem beosülésből művészetükkel oda, ahol irodalmunkban állnia kell.
Magyar szellemi fejlődésünk szempontjából végtelenül komoly s nagy fontosságú eredmény ez. Irodalmunknak ez a népies-nemzeti jellege nem valami elmúlásnak alávetett ízlés, áramlat, egy i r á n y z a t csupán, hanem ez az az igazi magyar nemzeti gondolat, amelyen irodalmi életünknek mint alapza-ton kell felépülnie. A magyarság, miután átment a fejlődés-nek v a j ú d ó fázisain, levetve a magára vett idegen sablonokat,
1 Horváth J á n o s : Aranytól Adyig 1921. U. az: Irodalmi népiesség.
1927, K e r e s z t ú r y D e z s ő : A nemzeti klasszicizmus essay-irodalina. 1928
végre m a g á r a talált a népies nemzeti irodalomban. Enged-heti-e, hogy amit megtalált, újra elveszítse? S ezt a n a g y nem-zeti értéket ú g y teszi m a g á é v á az egész nemzet, hogy ha ez a népies-nemzeti szellem, mely e u r ó p a i nívón is állott, meg-gyökeresedik a nemzet egész rétegében, h o g y h a az ezt hirdető írók működéséből átszivárog a nemzet vérébe, hogy lia ezt öntudatossá teszi, megérleli, a nemzet tömegét erre megneveli s a nemzet lelkében azt szilárddá teszi. Jöhetnek a z u t á n ú j korszakok, f e j l ő d h e t ü n k tovább, h a l a d h a t u n k a korral, de azt a nemzeti alapot el n e m v e s z í t j ü k s az ú j ízlést, áramlatot, művészeti stílusokat csak e n n e k a nemzeti műveltségnek művészi fejlesztésével f o g a d j u k be. mert ennek erkölcsi tar-t a l m a és m a g y a r s á g a örök é r v é n y ű .
Nemzeti műveltségünk, i r o d a l m u n k s z e m p o n t j á b ó l ki-m o n d h a t a t l a n u l n a g y kár, veszteség, hogy viszonyaink neki-m kedveztek e n n e k a meggy ö keresi tő f o l y a m a t n a k . Elveszett Petőfi, a 48-as szabadságharc elsöpörte a v i r á g z á s n a k indult szellemi életet s a 17 évig t a r t ó abszolutizmus e l f o j t o t t a a
nem-zeti gondolat u r a l m á t , a népies-nemnem-zeti irodalom szabad meg-erő södését, le ül lep edését.
Nem a k a r j u k ezzel azt mondani, hogy kiirtotta. Azok az írók, akik 48 előtt m ű k ö d t e k e szellemben, lassan-lassan, h a a cenzúra korlátai közt is, de szóhoz j u t n a k , az Akadémia.
Kisf. Társaság is elkezdik m ű k ö d é s ü k e t , még A r a n y János is í r j a Buda halálát, Toldi Szerelmét, de az alapvetés lehetősége m á r t ö n k r e van téve, az alapvetés m á r elkésett. Mikor a nem-zet ú j r a szabad életműködést nyert, a r r a m á r az ú j nemze-dék nem szívta m a g á b a a népies-nemzeti irodalom szellemi tőkéjét. Az az u g y a n elég tekintélyes számú csoport, mely irodalmi örökségként húzta át a következő évtizedekre is azt a szellemi tőkét, m á r k i e j t e t t e kezéből az á j nemzedéket s a nemzet tömegét.
N a g y j á b ó l az A k a d é m i a és a K i s f a l u d y Társaság egyesíti a nemzeti klasszicizmus híveit. Nekik meg v a n a határozott irodalmi hitvallásuk, esztétikai i r á n y u k , állásfoglalásuk s mintegy tovább a k a r j á k vezetni, virágoztatni, nevelni a népies-nemzeti irodalmat. Ilyen i r á n y ú m u k á s s á g u k mellett ily szemmel b í r á l j á k s a j á t k o r u k a t , ezt keresik benne, ennek h i á n y á t ostorozzák.
E n n e k az a k a d é m i k u s k ö r n e k t a g j a i r ó l a szépirodalmi m ű f a j o k t á r g y a l á s á n á l még lesz szó, de előbbi soraink illuszt-rálására soroljuk fel f ő b b egyéniségeit, akik nagyobb szerepet j á t s z o t t a k a csoportban a 80-as években.
A r a n y László L é v a y József Baksay Sándor P á l f f y Albert Beöthy Zsolt P é t e r f y Jenő C s i k y Gergely Salamon Ferenc Greguss Ágost Szász Károly G y ő r y Vilmos Vadnai Károly Heinrich Gusztáv Vargha G y u l a . I m r e Sándor Zichy A n t a l gr.
A csoportnak volt szellemi vezére is Gyulai Pál személyé-ben. Kétségkívül ő a m ú l t század második felének irodalmi fő egyénisége, a népies-nemzeti irodalom öntudatos, hivatott v e z é r a l a k j a „a m a g y a r klasszicizmus erkölcisi és művészi lény egének nem c s u p á n hódolója, h a n e m egyszersmind meg-testesülése, öntudata s szükség esetén éles k a r d j a " .2
A korszak helyes és k ö n n y ű megértéséhez szükségesnek l á t j u k , hogy a l a k j á t p á r vonással beleállítsuk a korképbe, p á l y á j a megindulását is, hogy megértsük delelőjét a 80-as években.
48 előtt mint költő és novella-író lépett fel, de csak az 50-es évek elején kezdődik igazi hivatása, mikor m i n d j á r t óvnia kellett a népies-nemzeti i r o d a l m a t az e l f a j u l á s t ó l a szer-telen P e t ő f i - u t á n z ó k miatt, védelmeznie kell Toldy Ferenccel szemben is, ki még n e m tudta, ki volt P e t ő f i s a romanticizmus-'sal l e z á r t a i r o d a l m u n k fejlődését; G y u l a i harcolt a népies-nemzeti irodalom elismeréséért, mintegy ő i k t a t t a bele az iro-dalomtörténetbe e n n e k korszakát s ki is v í v t a elsőbbségét T o l d y r o m a n t i k u s - a r a n y k o r a felett. Ezért rajzolta meg
1854-ben az ú j korszak egyik v e z é r a l a k j á n a k , Petőfinek első igaz k é p é t és a Petőfi-irodalmat mindvégig komoly szeretet-tel figyelte, védve és m a g y a r á z v a a nagy költőt.
Lelkesedéssel m e r ü l t bele i r o d a l m u n k m ú l t j á b a s m u n k á s -s á g á n a k ez a ré-sze: i r o d a l m u n k m ú l t j á n a k e-sztétikai é-s iro-dalomtörténeti átértékelése t a l á n nem kevésbbé fontos, mint
2 Horváth János: Aranyitól Adyig. 1921.
a k t u á l i s kritikai működése. Azt az anyagot, melyet Toldy szorgalma összegyűjtött, ő dolgozta fel k r i t i k a i l a g — m o n d j á k róla. Az egyes í r ó k n a k mily h ű és találó képét r a j z o l j á k meg az A k a d é m i á b a n és a Kisf. Társ.-ban tartott emlékbeszédei.
Vörösmarty-könyve, h a nem is kimerítően teljes, de máig is a. legszebb míí a nagy költőről s egész koráról. Bánk-bánt Ő
„fedezte fel", s ő m u t a t t a meg, ő t á r t a fel a benne rejlő ki ncset.
N a g y volt mint k o r á n a k kritikusa is. Mélyen átérezte a népies-nemzeti irodalom nemzeti fontosságát s esztétikai örök szépségét s az ebből kinövő határozott állásfoglalás, elvi tisz-tánlátás mellett harciasság is jellemzi. Ezek az a d o m á n y o k tették őt a nemzeti klasszicizmus ízlésének megtestesült önt u d a önt á v á és lelkiismereöntévé. „Nem egyéni kedvöntelésből h a r -colt: n y u g a l m a t , ihletet áldozott fel kritikusi népszerűtlenség-ért; de megtette, mert felsőbb h a t a l m a k , a józan ész, az ízlés, az erkölcs, a nemzeti lelkiismeret, az egyenes emberség jelöl-ték ki k a t o n á j u k u l . Neki az irodalom, neki az ízlés dolga sohasem volt m a g á n ü g y , sőt nemzeti ügynek tartotta, mely szoros kapcsolatbain van az állam és a t á r s a d a l o m igen fontos erkölcsi é r d ekei vei' '.3
E z i r á n y ú m u n k á s s á g a , szerepe az 50-es években kezd kibontakozni. Már 1850-ben megszólal a Pesti Röpívek-ben, m a j d a P á k h Alberttel együtt alapított Szépirodalmi Lapok-ba n (1853.). Az Ü j Magyar MúzeumLapok-ban megjelenik említett
P e t ő f i - t a n u l m á n y a ; egyik főa lapít ója a V a s á r n a p i Ú j s á g n a k (1854.), melybe évtizedeken át írt. A B u d a p e s t i Hírlapban a híressé vált szépirodalmi szemléit í r j a (1855.) az ú j a b b epiku-sokról és lírikuepiku-sokról. 1855-től K e m é n y Zsigmond mellett a Pesti N a p l ó m u n k a t á r s a hosszú ideig. Négy évi kolozsvári t a n á r k o d á s a idején (1858—62.) is jelennek meg cikkei, így a Budapesti Szemlében, hol ez időben kezdi meg az őt népsze-rűtlenné tevő J ó k a i - k r i t i k á i t ; m a j d A r a n y János kritikai f o l y ó i r a t a i n a k : a Szépirodalmi Figyelőnek s a Koszorúnak m u n k á s a (1860—5.). E m u n k á s s á g á t f o l y t a t j a a 60-as, 70-es
3 H o r v á t h J.. bevezetése: Gyulai Pál: Kritikai dolgozatainak ú j a b b gyűjteményéhez, J927. (a végén Gyulai Pál s a j á t szavai, 1. „Színházi Szemle". Bud. Szemle IX. 1875., 415. 1.).
Kokas E.: Az 1880-as évek i r o d a l m i élete. %
években "is s az ú j újságok közül ír a Reform-ba, Fővárosi Lapok-ba, Nemzetbe, Ellenőrbe és sok más lapba is I—1 cik-ket. Hogy mennyit ír évről-évre a folyóiratokba, újságokba, arról fogalmat ad az, hogy csak enemű kiadott dolgozatai is
5 k ö t e t e t töltöttek meg.
Ilyenformán csakhamar k i t ű n i k az irodalomban vezéri elhivatottsága. Pestre költözése óta (1862.) valóban az ő szavának van legnagyobb súlya. Az ezt követő 20 évet fér-fikora teljes ereje termékenységében, harciasságában, s szel-lemi élénkségében virágkorává a v a t j a . Az Akadémiának 1858-tól, a Kisf. Társaságnak 1860-tól t a g j a s élénk hatása van b e n n ü k . 1876-ban ú j működési tér nyílik számára: Toldy halá-lával a z egyetemen megkapja az irodalmi tanszéket, hol elvei-nek ú j nemzedéket nevel. Működéséelvei-nek helye: az egyetem k a t h e d r á j a , a Kisf. Társ-nak 1873 óta másodelnöki, m a j d 1876 óta elnöki széke és az Akadémia, hol 1870 óta az 1. osz-tály titkára. E két társaságban m o n d j a megnyitó s emlék-beszédeit, itt válik ő irodalmi tekintéllyé, főkép, miután az Akadémia megbízza a Budapesti Szemle szerkesztésével (1873.), mely az ő kezében vált az akadémikus kör orgánu-mává.
G y u l a i Pál mint kritikus: az elvek embere. Hosszú pályá-j á n kritikus egyénisége nem m u t a t fepályá-jlődést; meggyőződése, esztétikai elvei, (melyek a 40-es, 50-es évek irodalmából ala-k u l t a ala-k ala-ki benne) mindvégig e g y f o r m á n szilárdaala-k, megállapo-dottak voltak. Elvi komolysága miatt nevezték az irodalom élő lelkiismeretének. Elvi komolyságot követel meg társaság-tól, folyóirattól s küzd az elvtelenség, az esztétikai nihilizmus ellen, ö n t u d a t o s s á g á r a jellemző e kritikusi hitvallása már 1855-ben: „Kritikai eljárásban négy dologtól kell vissza-r i a d n i a annak, akinek az ivissza-rodalom szent ügye szívén fekszik.
S ezek: A széptani elvtelenség, mely a közönség ízlési fogalmait összezavarja. A szenvedélyes pártosság, mely nem elvek mel-letti küzdelemből folyik. Bizonyos eszmenélküli s oly hangú polémia, mi az irodalom megalázása. A nemzeti hiúság töm-jénezése az ízlés és tudomány rovására".4 Ezek ellen a hibák
4 Szépirodalmi Szemle. (Bpesti H i r l a p 1835.) ú j r a : Kritikai dolgoza-tok 1854—61.)
ellen mindvégig kell küzdenie G y u l a i n a k . Az írói lelkiismere-jtesség hangoztatója volt; 1855-ben í r j a : , , . . . . a költészetnek
három nagy iskolája nélkülözhetetlen: az élet, mely b e n y o m á -sokat, tehát a n y a g o t n y ú j t ; a m u n k a és műgond, mely azt
három nagy iskolája nélkülözhetetlen: az élet, mely b e n y o m á -sokat, tehát a n y a g o t n y ú j t ; a m u n k a és műgond, mely azt