Interjú Szabó Tamással

Miért kezdtem politizálni? Nálunk a családban nem volt komoly érintettség 1956-ban. A család rettenetesen zárta ezt a témát mindenki elöl, a politizálás tabu volt.

Édesapám bányászként dolgozott. A faluban gyerekként megdöbbentő dolgokat vett észre az ember. Kövér Józsit úgy elverték, hogy leszakadt a veséje, volt két fickó, akik az 1950-es évek végén megpróbáltak felrobbantani egy orosz katonai vonatot, azok meghaltak a börtönben. Ezeket kisgyerekként megjegyeztem magamnak. En -gem mindig is rettenetesen vonzott, hogyan fog megváltozni ez a világ. Az igazi pél-daképeket az akkori értelmiségiek jelentették számomra. Illyés, Csoóri, Nagy Laci, Kondor Béla. Kondor Bélára véletlenül akadtam rá. Halála után volt egy emlékkiál-lítása, bementem, ott volt mindenki, aki számított: Németh László, Illyés. Ez a világ meghatározta a gondolkodásomat, a világképemet. Másik oldalról állandó indíttatás volt bennem. Ötödikes voltam, amikor egy veszprémi szomszédunk, részeges szabó mesterember volt, azt mondta, téged úgyis fel fognak akasztani, mert a beszélgetése-inkből ezt szűrte le. 1984–85-ben, amikor az oroszoknál felbukkant Gorbacsov, akkor végtelen türelmetlenség fogott el, mint mikor a versenyló be van zárva és fúj-nia kell, ez volt a változás előszele számomra. Nagyon tudatosan elkezdtem keresni, hol találok kapcsolatokat. Nyilván eljártam fórumokra, ez valamelyest előkészülést jelentett. Amikor Lezsák elkezdte megszervezni a Magyar Demokrata Fórumot, mint szervezetet, azonnal jelentkeztem nála. Nem ismertük egymást, felajánlottam a segítségemet. Rám bízta, hogy szervezzem meg a Dunántúlon az MDF-et. Elindult egy gépezet, az vitt. Engem nagyon érdekel a munkáskérdés. Veszprém megyében megalakítottuk a munkástanácsokat 1988-ban. Vállalatvezető voltam. A tulajdonkérdés átalakítása nagyon foglalkoztatott, gyakorlati szempontból tudtam, láttam a lé -nyegét és kidolgoztam rá egy koncepciót is. Az 1980-as évek végére már a gmk-idő-szakot végigcsináltuk és felmerült, hogyan lesz a tulajdonlás. 1988-ban lett társasági törvény.¹⁶⁶ Ez a két fő érdeklődési területem, a tulajdonkérdés és a munkáskérdés.

Ezekről a témákról szakfórumokon beszéltem az MDF-ben. Teljes megdöbbenésem re beválasztottak az MDF elnökségébe 1989 márciusában. Lezsák előzetesen nem egyeztetett velem, hogy jelöl, ott a helyszínen derült ki. Megnézték a társaságot, volt ott író, színész, író, színész, rendező, táncos stb. Én voltam egyedül közgazdász és fiatal. Antallt egyáltalán nem ismertem, vele már az elnökségben találkoztam.

Fiatalon, vállalatvezetőként nagymellényű gyerek voltam, ezért meglepetésként ért, hogy Antall okosabb nálam, felkészültebb nálam, őérte érdemes dolgozni. Kialakult

165 Készítette: Tóth Eszter Zsófia, 2017. 11. 27.

166 1988. évi VI. tv. a társaságokról.

köztünk egy erősebb dolog, nagyon erős személyes nexus. Például amikor a válasz-tási törvény kérdése felmerült, ő kész válaszválasz-tási törvényt húzott elő a német minta alapján. Logikus rendszert állított össze, tudta, minek hol van a helye, kidolgozta a fékek és ellensúlyok rendszerét. Ami különösen megragadott a gondolkodásában, az, hogy mindent változtatni szeretett volna, megszakítani a bosszú láncolatát a ma -gyar történelemben, megváltoztatni az emberek gondolkodását. Kondor Béla írja valahol, egyetlen vágyam van, a mindent változtatás, ez nagyon illik erre a helyzetre.

Antall József végtelenül humoros ember volt. Az első kormányülések borzalmasan hosszúak voltak. A második ülésre behozta a babát. Úgy nézett ki, mint egy öreg focista, kis gumi vezetett ki belőle, meg lehetett nyomni. Odaállította maga elé, felém fordítva, nekem szemben, neki háttal. Azt mondta Antall, ha megértettem, amit a miniszter urak mondanak, jelezni fogom. Így is történt, megnyomta a gombot és letolta a gatyáját a baba.

Így kerültem be, és megkaptam feladatul az MDF gazdasági programjának a meg-írását. Majd a kormányprogram megfelelő részét. Négyen raktuk össze egy hosszú hétvégén azt a részét, ami a mi dolgunk volt.

Mi nemzeti kereszténydemokrata, konzervatív párt voltunk. Nagyon értékes emberek jöttek össze a pártunkban. Hihetetlen jó helyeken találkozom MDF-es cim-borákkal ma is. Nem is feltétlenül a politikában, hanem mindenütt másutt, ahol vala-mit csinálni kell.

Rám bízta miniszterelnök úr az MDF részéről a háromoldalú tárgyalás gazdasági részét .¹⁶⁷

Nagyon érdekes volt a kampányidőszak. Elmentem egy 700 fős faluba, kétszázan részt vettek a kampánygyűlésen, dugig tele volt a hely. Különös élmény volt Nagy Imre újratemetése 1989. június 16-án. Szüleim sírtak, ne vigyem a gyerekeket, mert ott lövethetnek is .

ők tudták, hogy itt lövethetnek is. Azután, hogy Lezsákkal először beszélgettünk, utána hazamentem és mondtam az asszonynak, hogy én ebbe beszállok. Az asszony azt mondta, hogy jó, ő ezzel egyetért, de ő nem száll be, mert valakinek életben kell maradnia a családból. És ez teljesen reális mondás volt akkoriban, mert ismertük a történelmet, hogy ebből mi is kijöhet.

A kormányalakítás során az alkufolyamat végeredménye az lett, hogy a kisgazdák kapták a munkaügyi tárcát. Én a munkaügyi államtitkárságot vettem át.

Amikor a taxisblokád volt, előtte kormányülésen vettem részt, majd hazamentem Almádiba. Útközben nem értettem a forgalmi eltereléseket. A rádióból tudtam meg, hogy blokád alatt van az ország. Bementem a belügybe, mivel munkaügyi

államtit-167 Utalás az állampárt, a kerekasztal és a társadalmi szervezetek tárgyalássorozatára.

kárként én voltam a felelőse a munkáltatók a munkaadók és Kormány közötti egyez-tetésnek. Antallt felhívtam a kórházban,¹⁶⁸ és ő abban az állapotban is megértette, mi a racionális, és utasította Bod Péter Ákost és Rabár Ferencet, hogy mit kell tenni.

Leglényegesebb maga az árügy volt. Azt fogadtuk el közösen, hogy innentől kezdve az árak a világpiaci mozgásokat fogják követni. Tulajdonképpen ezzel megnyertünk egy második taxisblokádot. Az én csapatom ellenállt, nem akart semmi ilyesmit, retorziót akart. E kérdés kapcsán is fontos volt Antall kereszténydemokrata gondol-kodása. Az útlezárásokkal köztörvényes bűncselekmények tömegét követték el. Volt, aki azt mondta, legyenek perek, kerüljenek börtönbe a blokádot létrehozók. Antallt kérdeztem másnap, hogyan lesz ez megoldva. És ő rögtön mondta a megoldást: köz-kegyelmet kell adni. Ebben a döntésében minden benne van: ő államférfiként és keresztény emberként döntött így. ő számomra olyan formátumú férfi, mint Deák Ferenc és Bethlen István. Az antalli gondolat az volt, hogy közösen vagyunk felelő-sek az országért. Amikor a szocialisták 8%-ot kaptak, ő azt mondta, a jövőért való együttműködés jobbját nyújtom nektek, mert a nép azt akarta, hogy 8%-kal itt legye-tek. Antallnak személyes tekintélye volt, nem vette körül gyűlölet, hanem tisztelet, még a politikai ellenfelei részéről is. Az első költségvetésnél az SZDSZ azt játszotta – mert rossz volt a házszabály –, hogy milliószámra nyomta be a módosító indítvá-nyokat és mindről szavazni kellett plenárisan, ezzel meg tudta akadályozni, hogy december 31-ig átmenjen a költségvetés. Akkor 64 órát folyamatosan ébren voltam a Parlamentben. Az egyeztető tárgyalásokon Antall víziója alapján azt képviseltük, hogy minden törvény kétharmados legyen. Aláírtuk a megállapodásokat kétharma-dos törvényekkel és nagyon örültünk. És amikor nem lett meg a kétharmad, akkor lehetetlen lett kormányozni. Ezt nagyon nehezen értette meg Antall a csapattal, hogy kell kötni egy dealt azért, hogy kormányozni tudjunk, ezt az elnökség nehezen fogadta el. A demokrácia abból áll, hogy mindenkinek adunk valamit, az SZDSZ-nek adjuk oda a köztársasági elnökséget. Antall módszerére és az okosságára jel-lemző, hogy volt egy politikai juntája. ő így hívta. Vicces ember volt. Ez a szel-lemi-politikai junta változó összetételben működött, de a kormányzás alatt végig. Ez volt az a testület előtti fórum, ahol végigvitatta, megbeszélte és kialakította a közös véleményt, amelyet mindenki a maga területén megvalósított. És a közös vélemény alapján nyilvánvaló volt, hogy az ott résztvevők a maguk területén mozgásba hoz-zák, hogy működjön. Ez a szellemi-politikai junta a Kormány megalakulás után jött létre, de végig működtette. A munkaügyben az volt a feladat, hogy kialakítsunk munkanélküli ellátási rendszert, mert tudtuk, hogy pillanatok alatt félmilliós vagy

168 Antall József ekkor kórházban, műtét után volt, a televíziónak is pizsamában adott interjút, melyet e kötetben közlünk .

annál nagyobb munkanélküliség lesz Magyarországon. Azt mondta Antall, lesz munkanélküliségi ellátási rendszer, kerül, amibe kerül, de nem akarok senkit hasba lövetni az utcán. Egy év után engem átrakott a pénzügybe, mert Rabár Ferencet lecserélte. Nekem kellett levezényelnem a számviteli törvényt, a banktörvényt, meg-indult a privatizáció. Akkor átkerültem Mádl helyére. Egy vasárnap délután fölhívott Jóska és azt mondta, hogy ezek a lépések lesznek, átkerülök privatizációs területre.

Mondtam neki, hogy muszáj engem ilyen fiatalon politikailag kinyíratni? Erre Antall azt válaszolta, hogy nézd, csata van, a legjobb csapattisztjeim oda rakom, ahol leg-veszélyesebb a helyzet.

Vannak olyan dolgok, amiket fölösleges megtartani az államnak és vannak olya-nok, amiket nem adunk oda senkinek. Az infrastruktúra monopóliumait nem adjuk oda, de az, hogy a sörgyár, a bútorgyár, a cipőgyár kié, az mindegy. Intézményesen is el kellett választani a kosokat meg a juhokat. Amit intézményi szempontból meg akarunk tartani, mindegyiket szabályozni kellett. Kialakítottuk a tartós állami tulaj-don intézményét. Minden cégnek társasági formába kellett átalakulni. Elrendeltük 1991-ben a vállalati tanácsok újraválasztását és lehetővé tettük, hogyha akarják, váltsák le a kommunista igazgatókat. A Növényolajipar privatizációját másfél éve ké -szítették elő Mádlék, azt már alá lehetett írni. 1992 közepére megfordult a trend, a mélyrepülés megállt. Nagyon örültem, hogy keresztül tudtam vinni a munkaválla-lói résztulajdonosi programot. A Herendi Porcelángyárban ez ma is működik. Óriási intellektuális és szakmai élmény volt ez az időszak, mert olyat alkottam, mely máig maradandó. Aki az egészet vitte a vállán, Antall József volt, olyan személyiség, mint azok a hadvezérek, akikért bátran halálba mennek a katonái. Amikor meghalt, ben-nem eltört valami.