őket.
1.1. A d és a t előfordulása adataim sorában szórványosnak mondható. Emiatt meglehetősen problematikus vállalkozás lenne bármilyen szabályszerűség meg-állapítása is a hangok betoldódását illetően. Az inetimologikus d bekerülését fi-gyelhetjük meg a személynévi eredetű Bars megyei Szecse település nevében (vö. 1211: Zeche szn., ÁSz. 383, Tóth 2001a: 238), amelynek az elsődleges alakját (1324: Zeche, Gy. 1: 474) átmenetileg az inetimologikusan bekerülő d Szedcse (1310: Zedche, uo.) alakúra módosította. A mai Szilágyperecseny ere-deti Perecsen(y) alakja (1460: Perechen, Cs. 1: 562, vö. szb.hv. Prečani hn., FNESz. Perőcsény) a t bekerülése révén alakult átmenetileg Petrecsen(y) (1460:
Petreczen, uo., KözépSzolnok vm.) formájúvá.
A jelenséget jelenkori tájszavaink is mutatják, mégpedig a szavak többféle pozíciójában is. Szó elején tűnik fel az inetimologikus t, d például a rágalmaz
~ drágalmaz, rönk ~ trönk (Nyirkos 1987: 39) szóalakok esetében. Az inetimo-logikus tt regisztrálhatjuk például a pohos ~ pothos ’vemhes’; banán ~ banánt, tulipán ~ tulipánt, rubin ~ rubint alakok belsejében és végén. Nyirkos István az inetimologikus t és d betoldódásának fő okaként az analógiát (pl. zsinár ~ zsinárd
’fukar, fösvény’), a népetimológiát (pl. bálin ~ bálint ’ragadozó’, harasz ~ ha-raszt ’laza, fésűsfonal’) és a ragszilárdulást (pl. arasz ~ aha-raszt, csalán ~ csilánt) jelöli meg (1987: 43–50).
1.2. Az inetimologikus k megjelenését a helynévi korpusz e körbe vonható adatai között belső keletkezésű névformákban és jövevénynevekben egyaránt megfigyelhetjük.
A magyar lehota ’olyan telepesjogú község, amelynek lakossága engedménye-ket, adókedvezményeket kapott’ jelentésű közszóból magyarázható (vö. FNESz.
Felsőlehota) a Hont megyei Lehota település neve (1400: Lehota, ComHont. 61), amelyből átmenetileg Lehotka (1402: Lehothka, uo.) alakult.
Az inetimologikus k betoldódása megfigyelhető olyan belső keletkezésű helyne-vekben is, amelyek személynévből formáns nélkül alakultak. A Becs (1211: Bech szn., ÁSz. 45) személynévből létrejött Tiszabecs település neve Tiszabekcs (1476:
Tizabekch, Cs. 1: 471, Szatmár vm.) formában tűnik fel. Hasonló változás eredmé-nyezte a Babosa (1138/1329: Babusa, Gy. 1: 502, vö. Bábica ~ Bábuca szn., Tóth 2004b: 467) helynév módosulását is Bábócka (1433: Babochka, FNESz. Puszta-bábócka, Békés vm.) formájúvá. Amennyiben valós ejtést tükröznek az adatok — s nem pedig íráshibákkal van dolgunk —, az előbbi helynév átalakulásában feltehe-tően a kcs ~ -csk végű helynevek analógiás hatása játszhatott szerepet: pl. Szakcs, Recsk, az utóbbiról később, további példák bemutatása után ejtek szót.
Szláv helynév átvételeként került a magyar névrendszerbe az Ung megyé-ben említett Poruba (1411: Paruba, ComUng. 90, vö. szlk. Poruba hn., FNESz.
Poruba), amelynek Porubka (1413: Porubka, uo.) alakja is feltűnik a források-ban. Hasonló változást figyelhetünk meg a mai Vágsziklás egykori Szkála (1113:
Scala, FN. 184, vö. szln. Skala hn., FNESz. Vágsziklás) adatának Szkálka (1378:
Skalka, uo., Trencsén vm.) változatában is.
Az adatokat nézve egy dolog azonnal szembetűnik. A nevek egy jó részében a k bekerülése olyan pozícióba történt, hogy az ilyen módon ka végződést eredményezett, ami pedig egybeesik a helynevekben megjelenő ka/-ke képző-elemmel, vö. pl. Eperjeske, Komlóska, Mályinka, Szenteske, Családka (a -ka/-ke képzőhöz és további példákhoz lásd még Bényei 2012: 113). E változásokat tehát a meglévő helynevek modellhatása is bizonyára befolyásolta.
Az inetimologikus g hang bekerülését az Enyed személynévből (amely felte-hetően az Egyed mellékalakja, vö. 1138/1329: Egid szn., ÁSz. 111) keletkezett Enyed (1293–1301: Enud, Gy. 2: 141, erdélyi Fehér vm.) helynév (Tóth 2004b:
466) alakulásmódjában figyelhetjük meg. A szó végi d elé inetimologikus hang-ként került be a g, létrehozva az Enyegd (1293/1323: Enugd, Gy. 2: 141) alakot.
Az így kialakult új névforma a településnévből keletkezett Kis-Enyegd (1299/
XIV.: Kysenegd, Gy. 2: 100) és Nagy-Enyegd-fő (1299/XIV.: Nogenugdfeu, uo.) víznevekben is megfigyelhető (Tóth 2004b: 466). Tóth Valéria szerint az ineti-mologikus g bekerülése a -d helynévképzővel ellátott k ~ g végű helynevek min-tájára történhetett meg, pl. Balogd, Budagd, Homorogd, Szunyogd (2004b: 467).
A tájszavak köréből is említhetünk példákat az inetimologikus k és g jelent-kezésére: szó eleji pozícióban látjuk például ezt a jelenséget az ácsing ~ kácsing
’vágyakozik vkire, vmire’, ugorka ~ gugorka ’uborka’ (ÚMTsz.) esetében; a veni-cse ~ venyicske ’szőlővessző, venyige’ (ÚMTsz.) példájában a szó belsejét érinti a váltakozás; míg a csalán ~ csaláng (ÚMTsz.), viasz ~ viaszk (MNyA.) példái-ban a szóvég az érintett pozíció.
1.3. Az inetimologikus p (és egy esetben a b) betoldódását a helynévi adatok-ban kizárólag két mássalhangzó közötti helyzetben láthatjuk, s ezek közül az első mássalhangzó minden esetben m.
Ilyen változást tükröznek egyrészt a közszói etimonra visszavezethető nevek.
Ezt láthatjuk a komló növénynévből származó Komlós (1352: Komlous, Cs. 1:
300, vö. FNESz. Komlós) név Komplós (1427: Komplos, uo., Sáros vm.) válto-zatában. A német népnév i képzős helynévi származékainak lejegyzése gyakran utal az inetimologikus p jelentkezésére, számos Nempti formájú településnevet eredményezve, ami a Németi ~ Nemti formákkal váltakozva jelentkezik az ok-levelekben: például megfigyelhetjük ezt a Heves megyei (1493–1496: Nemethy, Cs. 1: 68; 1332–1337/PR.: Nempti, Cs. 1: 68), a Tolna megyei (1430: Nemethy, Cs. 3: 443; 1411: Nempti, uo.), a Valkó megyei (1473: Nemethy, Cs. 2: 273; 1461:
Nempthi, uo.), a Hont megyei (1256: Nemety, Gy. 3: 221; 1297: Nempty, uo.),
a Zala megyei (1414: Németi, Cs. 3: 22; 1343: Nempty, uo.), a Bihar megyei (1437: Nemiti, Cs. 1: 618; 1410: Nempthy, uo.), az Abaúj megyei (1299>1347:
Nemity, KMHsz. 1: 200; 1350: Nempty, uo.), a Sopron megyei (1351: Nemithy, Cs. 3. 621; 1338: Nimpti, uo.), a Hunyad megyei (1389: Nymiti, Cs. 5: 115; 1330:
Nempty, uo.), a Nógrád megyei (1227: Nemti, Gy. 4: 276; 1297: Nempty, uo.), a Borsod megyei (1230/1285: Nemty, KMHsz. 1: 200; 1246/1437: Nempthy, uo.), a Bars megyei (1312: Nimthi, KMHsz. 1: 200; 1275: Nempty, uo.) településne-vek Németi ~ Nempti variánsaiban. A Nempti hangalak létrejötte természetesen csakis a Nemti formákban (s nem a Németi alakokban) valósulhatott meg, miután a kétnyíltszótagos tendencia következtében eltűnt a név második szótagbeli ma-gánhangzója. Ugyanezt a változást kétrészes nevek körében is megfigyelhetjük:
a Heves megyei Felnémeti (1275: Felnemty, Gy. 3: 118) ~ Felnempti (1261/1271:
Felnempti, uo.) és a szatmári Kisnémeti (1341/XVI.: Kys Nemethy, Németh P.
2008: 147) ~ Kisnempti (1339: Kysnempty, uo.) formák váltakozása ezt jelzi.
Szintén belső keletkezésű, de személynévi eredetű helynevekben is feltűnik a források adatai alapján az inetimologikus p hang: pl. Sámsonháza (1409: Sam-sonháza, Cs. 1: 106, 1138/1329: Samsun szn., ÁSz. 690., FNESz. Sámsonháza) >
Sámpsonháza (1409: Sampsonhaza, uo., Nógrád vm.), Szencse ~ Szemcse (1441:
Zenche, Cs. 3: 451, vö. 1211: Zemse szn., FNESz. Semse) > Szempcse (1446:
Zempche, uo., Tolna vm.).
Inetimologikus p hangot jövevénynevekben is regisztrálhatunk. A Bars megyei Zsemlér (1314: Semler, ComBars. 125, a szlk. R. Žemlary > mai szlk. Žemliare
’Zsemlér’; vö. szlk. žemliar ’zsemlesütő’, FNESz. Zsemlér, Tóth 2001a: 255) >
Zsemplér (1411: Sempler, uo.) módosulás mellett ilyen jelenségre figyelhetünk fel a Zemlin (1332–1337/PReg.: Zemlin, Cs. 1: 340, déli szl. *Zemľьnъ ’földből való vár’ hn., FNESz. Zemplén megye) > Zemplén (1426: Zemplen, uo., Zemplén vm.), Zomlun (1215/1550: Zomlun, Gy. 1: 691, vö. cseh Zámlyní ’malom mö-gött(i hely)’ hn., FNESz. Nagyzomlin) > Zomplin (1415: Zomplyn, ComBih. 369, Bihar vm.), Nemcsény (1284: Nimchin, KMHsz. 1: 199, vö. ószrb. *Němčane hn.
< or. R. němčin ’német ember’, FNESz. Nemcsény) > Nempcsény (1327: Nemp-chen, uo., Bars vm.), Jemnik (1426: Jemnik, Cs. 1: 259, vö. ősszl. *jama ’gö-dör, verem’ > Jemnik víznév, FNESz. Szepesárki) > Jempnik (1454: Jempnik, uo., Szepes vm.) nevekben is.
A Domorád (1291: Domorad, Cs. 1: 513, vö. szbhv. Domorad szn., FNESz.
Dombrád) > Dombrád (1495: Dombrad, uo., Szabolcs vm.) helynévben pedig az inetimologikus b bekerülésének egyetlen példáját láthatjuk a vizsgált elem
csoportban.
A hangtörténeti szakirodalom szerint az inetimologikus p hang fonetikaifi-ziológiai okok miatt kerülhetett a nevek hangtestébe (Nyirkos 1987: 36, Tóth 2004b: 465). Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a p jelentkezése a bilabiá-lis m után azzal magyarázható, hogy ezekben a nevekben a mt alkotó zár
felpatta-nása után egyfajta p hang érzékelhető. Abban az esetben, ha a m után zöngés hang áll, ugyanez a koartikulációs jelenség b hangot eredményez (lásd Dombrád). Az így keletkező hangot azonban írásban nem jelezzük (Horger 1933: 263, Nyir-kos 1987: 35, Tóth 2004b: 465). Kassai Ilona erről a jelenségről úgy vélekedik, hogy az „uvula idő előtti felzáródása következtében a nazális mássalhangzókat követően egy azonhelyi (homorgán) zárhang jelenik meg”: pl. a tromf szóalak a beszédben [trompf] formában realizálódik (1994: 643–645).
A Németi >> Nempti és a Domorád >> Dombrád helynevek változásába a két-nyíltszótagos tendencia is belejátszott, minthogy az így kialakult Nemti, valamint Domrád formában jelentkezhetett aztán a p és a b hang másodlagos elemként.
A kétnyíltszótagos tendencia következtében a Németi helynév elszakadt közszói alapjától, a német, némete-k népnévtől (Tóth 2004b: 465), s ennek következté-ben más változások is érhették, mint az előzményét (közszóként ugyanis a néme-tek, németet stb. formákból nem lesz némnéme-tek, némtet stb.).
Érdekes párhuzamként utalhatok arra, hogy hasonló jelenségre a francia nyelvben is akadnak példák. Átmenetet képező mássalhangzónak („consonne de transition”) nevezik az így bekerülő hangot, amely jellemző módon m hang utá-ni pozícióban megjelenő bként jelentkezik: pl. lat cam(e)ra > fr. chambre, lat.
num(e)rum > fr. nombre stb. (Herman 1967: 113). Ez a fajta párhuzam azt jelez-heti számunkra, hogy mindezek mögött a jelenségek mögött esetleg univerzális fonotaktikai folyamatok állhatnak.
A nyelvjárási adatok között szó eleji inetimologikus b jelentkezésére is találunk példákat: ibolya ~ bibolya (ÚMTsz.), uborka ~ buborka (MNyA.). Ezek létrejöt-tét Horger Antal korábban ikerítéssel magyarázta (1933: 262). Nyirkos István szerint azonban a szó belsejében lévő b hang hatására (ahogy ő fogalmaz: hasonító hatására) jelent meg a szó elején a b hang. Ez a hatás más hangok esetében is elő-fordulhat: például agancs ~ gagancs, áspis ~ sáspis, azsag ~ zsazsag (1987: 36).
3.4.2.2. Réshangok inetimologikus (és kieső) hangként
1. Inetimologikus réshangok bekerülését megfigyelhetjük két magánhangzó