II. típusú túlérzékenység

Az immunkomplexeket sejtfelszíni vagy szöveti antigének, és a hozzájuk specifikusan kötődő IgG ellenanyagok alkotják. Az antigének lehetnek extrinsic, a szervezetbe kívülről bekerülő, idegen, de a saját sejtekre rákötődő antigének, vagy a sejtek felszínén megjelenő saját, intrinsic antigének. Az antitest rákötődése következtében többféle mechanizmus is kialakul:

 az antigént kifejező, antitesttel borított sejtek érzékennyé válnak a komplement függő lízissel, az antitest mediálta celluláris citotoxicitással (ADCC) és/vagy az antitesttel való opszonizációt követő fagocitózissal szemben. Ezek az effektor mechanizmusok a sejt pusztulásához vezetnek.

 a szöveti sejteken kifejeződő antigének antitesttel borítva frusztrált fagocitózist váltanak ki, amely során a fagocita sejtekből lítikus enzimek szabadulnak ki. Ennek során nemcsak az adott sejt, hanem a környezetében lévő sejtek egyaránt károsodnak, azaz szövetkárosodás alakul ki.

 Bizonyos esetekben az ellenanyag gátolhatja, vagy stimulálhatja az antigént kifejező sejt funkcióját (pl. acetilkolin-receptor blokkoló autoantitestek Myasthaenia gravisban (MG) nem

„engedik” az acetilkolin receptorhoz való kapcsolódását). Ilyenkor is felléphet direkt szövet károsodás. (MG-ben például a posztszinaptikus véglemez komplement mediálta pusztulása acetilkolin-receptor vesztéssel jár, ami a depolarizáció elégtelenségéhez vezet).

12.1.1. Extrinsic antigén által kiváltott II. túlérzékenység (példák) 12.1.1.1. Újszülöttek haemolitikus anémiája

Vörösvértestek szétesésével járó állapot újszülöttekben. A terhesség során a magzatból az anya vérébe a méhlepényen keresztül olyan vörösvértestek kerülhetnek be, amelyekben az apától örökölt antigének vannak, és így az anya szervezete számára testidegenek. Az anya szervezete ezekkel az antigénekkel szemben antitesteket termel, amelyek a méhlepényen átjutva károsítják a magzat vörösvértesteit, és a magzat haemolitikus betegségéhez vezetnek. A termelődő antitestek az első magzatra nincsenek hatással, csak az ezt követő magzatok fejlődését befolyásolhatják. (Hasonló folyamat játszódhat le akkor is, ha a terhes nő testidegen antigént tartalmazó vérátömlesztésben

részesül. A természetesen meglévő vércsoport ellenanyagok, vagy a korábbi vérátömlesztést követően kialakult antitestek már az első magzatot is károsíthatják.)

Leggyakoribb oka az anyai-magzati Rh összeférhetetlenség. Az Rh vércsoportot a D antigént kódoló RHD gén és az RHCE gén együttesen alakítja ki. A leggyakoribb Rh+ kaukazoid vércsoport az DCE (D+), míg az Rh- (D-) az dce.

Ritkábban ABO vércsoport összeférhetetlenség, és Kell antigén (CD238) összeférhetetlenség is lehet oka a magzati hemolízisnek, a tünetek enyhébbek, és nem súlyosbodnak a többedik terhességnél.

A hemolízis tüneteként megjelenő újszülöttkori sárgaság a vörösvértestek szétesésből adódó bilirubin felhalmozódásnak köszönhető. A máj nem képes lépést tartani a bilirubin epébe való kiválasztásával, ez okozza a bőr sárgás elszíneződését. (A bilirubin magas szintje agykárosodást, süketséget is okozhat). A fototerápia, amiben az ilyen újszülötteket részesítik, a bilirubin lebomlását segíti elő.

12.1.1.2. Szervátültetéskor fellépő II. típusú túlérzékenység

U.n. transzfúziós reakció alakul ki, ha a donor és a recipiens ABO vércsoportja nem egyezik.

Hiperakut allograft kilökődést a donor allogén HLA-ja, mint antigén, váltja ki.

12.1.1.3. Gyógyszer által kiváltott II. típusú túlérzékenység

Gyógyszer által kiváltott II. típusú túlérzékenységi reakciók során a vér alakos elemeire kötődő gyógyszermolekulák okozzák a keringő sejtek károsodását.

 Haemolitikus anémia: a gyógyszer,

12.1. ábra: Példa gyógyszer által kiváltott II. típusú túlérzékenységi reakcióra

12.1.2. Intrinsic antigén – Autoantitest komplex kialakulása következtében kiváltott betegségek (példák)

12.1.2.1. Goodpasture szindróma

Itt az antitest az u.n. Goodpasture antigénhez köt (ami a IV. típusú kollagén alfa3 láncának egyik doménje), ami a vesében a glomerolusok bazális membránján, a tüdőben az alveolusokon fejeződik ki, így ezek a szervek károsodnak.

180 12.1.2.2. Myasthaenia gravis (MG)

Az acetilkolin-receptor elleni gátló autoantitest a neuromuszkuláris kapcsolatokban kifejeződő posztszinaptikus membránreceptorhoz kötődik, ezzel az ingerületvezetést blokkolja. Mivel a betegség sok esetben thymus neoplasiával, vagy hyperplasiával jár együtt, feltételezhető hogy az autoantitestek kialakulásának oka egy, az acetilkolin receptorral homológ fehérje tumoros szövetekre jellemző túlzott jelenléte a tímuszban. Az erre szenzitizálódó nagy számban létrejövő tumorspecifikus helper T-sejtek segítik a nagy affinitású IgG-t termelő plazmasejtek kialakulását. A feltételezést alátámasztja, hogy mikor a terápia során a betegekből eltávolították a tímuszt, és sejtjeit szuszpendálva in vitro tenyésztették, anti-acetilkolin receptor antitestek spontán szintézise volt megfigyelhető. Az MG anyák esetében 1:8 arányban születnek átmenetileg (2-3 hétig tartó) MG tüneteket mutató újszülöttek, ami az autoantitest placentán való átjutására utal.

12.1.2.3. Basedow-kór

A TSH-receptor elleni serkentő autoantitest a TSH-t mimikálja, ezzel a pajzsmirigyet túlzott működésre készteti, ami hyperthyreosist okoz. A serkentő autoantitestek terhességben a placentán átkerülve az újszülött neonatalis hyperthyreosisához vezethetnek. Ezért különösen fontos a terhesség alatt az ilyen anyák hormon és antitestszintjének követése.

12.1.3. Diagnózis

1. Sejteket fedő antitestek kimutatása (az újszülött/ szervátültetett vagy transzfundált beteg/

gyógyszerelt beteg/ autoimmun beteg szervezetében) Agglutinációs direkt vizsgálattal:

- Coombs teszt vagy DAT (direct antiglobulin test):

Az antitesttel fedett sejtek a Coombs reagenssel reagálva agglutinálódnak. (A Coombs reagens kecske szérum, ami anti-humán IgG/IgM/C3 antitestet tartalmaz).

- Mikro-oszlop teszt:

Az antitesttel fedett sejteket rávisszük az oszlopban egy magas denzitású médiumra, ezen átcentrifugázva kapcsolódnak a médiumban lévő anti-humán IgG/IgM/C3 antitestekkel. A következő centrifugációs lépésnél az oszlop alján lévő gélen csak a nem agglutinált sejtek tudnak átjutni. Ha a sejtek antitesttel fedettek, és agglutinálódtak, fennmaradnak a géloszlop tetején.

2. A szérumban szabadon keringő antitestek kimutatása (terhes anya/ szervátültetésre váró recipiens/ gyógyszerelendő beteg szervezetében)

Agglutinációs indirekt vizsgálattal:

- Indirekt Coombs teszt:

A szérumhoz, amiben az antitest található hozzáadják az Rh+/ donor/ beteg vérét, aztán a Coombs reagenst. A szérumban lévő antitest jelenlétét az agglutináció jelzi.

12.1.4. Terápia

Az elsődleges cél, az antitest antigénhez való kapcsolódásának megakadályozása. Két példával illusztráljuk, milyen immunológiai alapú beavatkozás szünteti meg a tüneteket.

1. Rh inkompatibilitás esetén esetében profilaktikus anti-D IgG-t (Rh-immunglobulint) adnak az Rh- anyának intramuszkuláris injekció formájában, 72 órán belül az első gyermek születése, vagy esetleges spontán vagy művi abortusz után. A következő terhesség megfelelő szakában szintén elvégzendő a profilaxis. Az anyai lépbe kerülő magzati vvt-k így a mesterségesen bevitt antitesttel lesznek fedettek, amely:

- elősegíti a magzati vvt-k fagocitózissal való eltávolítását, így nem kerülnek kapcsolatba az anya D antigén specifikus B-sejtjeivel.

12.2. ábra: Az anti-D immunglobulin negatív kostimulációs hatása

- amennyiben mégis találkoznak a specifikus anyai B-sejtekkel, az epitópokat fedik a mesterségesen bevitt antitestek, így az anyai antitestek nem férnek hozzájuk.

- amennyiben mégis kapcsolatba kerülnek az anyai B-sejtek az epitóppal, a vvt-k felszínén már ott lévő mesterségesen bevitt antitestek negatív feedback-kel megakadályozzák a B-sejt osztódást. (12.2. ábra).

2. serkentő és gátló autoantitestek okozta betegségekben az okokat (autoantitestek képződését) megszűntetni egyelőre nem/részlegesen tudjuk csak.

A gátló autoantitest jelenlétében kialakuló Myasthenia gravisos betegeknél az okok megszűntetése bizonyos esetekben a tímusz eltávolításával érhető el, más esetekben a saját acetilkolin életidejének növelésével, kolineszteráz inhibitorok adásával kezelhetők a tünetek. A betegség súlyos fellángolásakor plazmaferezissel távolítják el, vagy intravénásan adva gátló antitesttel gátolják az acetilkolin receptor elleni antitesteket. Természetesen más, nem immunológiai alapú gyógyszeres terápia is használatos a tünetek mérséklésére.