Az immunrendszer, vagy ahogyan korábban nevezték, a nyirokrendszer, az elsődleges (központi) és a másodlagos (perifériás) nyirokszervekből áll. A központi nyirokszervek közé tartozik a csontvelő és a timusz (csecsemőmirigy). Itt képződnek és részben itt differenciálódnak az immunrendszer sejtjei.
Ezekben a szervekben történik meg az immunglobulin gének, illetve a TCR gének átrendeződése.
Vagyis itt alakulnak ki az antigén felismerésére képes, egyedi, specifikus receptorral rendelkező, érett B- és T limfocita klónok, és itt tanulják meg a limfociták felismerni a saját struktúrákat.
A másodlagos, vagy perifériás nyirokszervek csak részben alkotnak jól körülhatárolt, önálló szervet, többségük a szervezetben testszerte, a kórokozók lehetséges és legvalószínűbb behatolási kapuinak közelében elhelyezkedő nyirokszövet. A perifériás nyirokrendszer része a lép, a féregnyúlvány (vakbél, appendix), a mandulák (tonsilla) és a nyirokcsomók (lymphoglandulae), de idetartoznak a tápcsatorna, a légutak és a húgyivarszervek nyálkahártyájában, ill. a bőrben elhelyezkedő nyirokszövetek is. Ezek a szervek a nyirokerek (vasa lymphatica) útján állnak kapcsolatban egymással. A nyirokerek a periféria felől gyűlnek össze, a fő nyirokerekben egyesülnek (truncus lymphaticus dexter és ductus thoracicus), s végül a vérpályába torkollnak.
Az immunrendszer működésének megértése szempontjából fontos kiemelni, hogy a másodlagos nyirokszervek közé tartoznak a folyamatos őrjáratot végző limfociták és ellenanyagok is.
Röviden összefoglalva tehát: míg az elsődleges nyirokszervek feladata az immunrendszer sejtjeinek
„termelése”, addig a másodlagos nyirokszervek biztosítják a helyszínt a limfociták és az antigének találkozásának.
1.2.1. Nyirokcsomó
1.3. ábra: A nyirokcsomó szerkezete
16
A nyirokcsomók apró, babhoz hasonló alakú struktúrák, amelyek testszerte megtalálhatók, azonban a szervezet egyes területein feldúsulnak, pl. a hónalji, az ágyéki (inguinális), a nyaki (submandibuláris) és az aorta körüli (paraaorticus) régiókban. Ezen régiók vizsgálata a rutin fizikális vizsgálat része.
A nyirokcsomóknak 2 fő funkciója van: 1) fagocita sejtjei a mikroorganizmusokat és a szervezetbe került korpuszkuláris természetű idegen anyagokat távolítják el; 2) itt történik a felvett idegen anyagok bemutatása az immunrendszer számára (antigén-prezentáció).
A nyirokcsomók tokkal körülvett szervek, amelyek, hasonlóan a léphez, kötőszövetes gerendák (trabekulák) által részekre vannak osztva. A trabekulák közti alapállomány, a parenchyma három részből áll: a kéregből (cortex), a parakortikális régióból és a velőállományból (medulla). (1.3. ábra) 1.2.1.1. A nyirokcsomót alkotó sejttípusok
A nyirokcsomó anatómiailag elkülöníthető területein különböző sejttípusok helyezkednek el:
A kéregben B limfociták és makrofágok (járulékos sejtek) vannak. A B sejtek a magas endotéllel borított (HEV) vénákon keresztül jutnak be a nyirokcsomókba, ahol a follikulusokban dúsulnak fel. Az antigén stimulus hatására aktiválódó B sejtek megmaradnak a nyirokcsomókban és osztódni kezdenek, míg a stimulálatlan B sejtek visszatérnek a keringésbe. Az aktiválódott B sejtek a follikulus centrumában helyezkednek el és a centrum germinativum elnevezésű központi állományt alkotják.
Ezt veszi körül a naiv B sejteket és a kevés T sejtet tartalmazó marginális zóna. Az aktiválódott és blasztos transzformáción átesett B sejtek elhagyják a follikulust és a parakortikális ill. a medulláris szinuszokba jutnak. Ezekből a sejtekből alakulnak ki az ellenanyag termelő plazmasejtek és a memória B sejtek.
A parakortikális és az interlobuláris régió a T sejtek és a dendritikus sejtek találkozási helye. Ide érkeznek meg a perifériáról a dendritikus sejtek, és itt mutatják be a felvett antigénjeiket a specifikus T sejteknek.
A medulla plazmasejtekben gazdag. A plazmasejtek által termelt ellenanyagok az efferens nyirokéren keresztül hagyják el a nyirokcsomót.
1.2.1.1.1. Őrszemnyirokcsomó
A legtöbb rosszindulatú daganat sebészi kezelésének szerves része az elvezető nyirokcsomó régiójának műtéti eltávolítása, az úgynevezett regionális blokkdisszekció. A beavatkozás célja egyrészt a betegség lokalizációjának regionális kontrollja, másrészt a regionális stádium-meghatározás (volt). Mivel a regionális blokkdisszekció szövődményekkel, illetve kedvezőtlen következményekkel járhat, sőt az ennek alapján végzett regionális stádium meghatározást sem tartják ma már megfelelőnek, ezért az 1990-es években kidolgoztak és azóta a klinikai gyakorlatba is bevezettek egy új regionális stádium-meghatározási eljárást: az őrszemnyirokcsomó-biopsziát. Ennek az a lényege, hogy a műtét előtt vagy közben feltérképezik a daganat nyirokelvezetését, és eltávolítják az elvezetés első állomását, az ún. őrszemnyirokcsomót. Ennek az egy vagy néhány nyirokcsomónak a részletes patológiai vizsgálata pontosabban jelzi a régió daganatos státuszát, mint a korábban alkalmazott rutineljárás, és emellett lehetőséget biztosíthat a régió szelektív sebészi, illetve sugárkezelésére is.
1.2.2. Csontvelő
A vörös csontvelő a vérképzés helyszíne. Amint azt részletezni fogjuk a későbbiekben, a vérképzés egyetlen hemopoietikus őssejtből alakul ki. (A közös hemopoietikus őssejteket számos névvel illetik: a totipotens őssejt kifejezéstől kezdve, az angol „hematopietic stem cell” (HSC) elnevezésig, de az anatómia tankönyvekben még továbbra is a haemocytoblast elnevezést használják.)
Leegyszerűsítve a folyamatot, a hemopoietikus őssejtek limfoid és mieloid progenitorokká differenciálódnak. A mieloid sejtek és a B limfociták érése a csontvelőben zajlik, míg a T sejtek előalakjai a timuszba vándorolnak és ott differenciálódnak. A monocita eredetű mononukleáris fagocita rendszer sejtjei végső érésüket a perifériás szövetekben érik el. (1.4. ábra)
1.4. ábra: Hematopoezis a csontvelőben
1.2.3. Lép
Szervezetünk legnagyobb nyirokszerve, a lép, a bal hypochondrium-ban (a hasüreg bal felső quadránsában) helyezkedik el. Kötőszövetes tok veszi körül, amelyből ereket tartalmazó gerendák (trabekulák) indulnak a lép belsejébe. A trabekulák között elhelyezkedő parenchymát 2 állomány alkotja: a vörös és a fehér pulpa. Mindkét alapállomány vázát retikuláris kötőszövet képezi.
A vörös pulpa vérrel telt szinuszoidokat (speciális, kitágult erek) tartalmaz. Fő feladata az elöregedett vörösvértestek kiszűrése (filtráció).
A fehér pulpa limfoid szöveti aggregátumokból áll és a lép immunológiai funkciójáért felelős. A fehér pulpa periarterioláris része az ún. periarterioláris hüvely (PALS), amely főként T limfocitákban gazdag.
A B sejtek a fehér pulpa limfoid follikulusaiban dúsulnak fel. A follikulusok körül elhelyezkedő marginális zóna jellegzetes sejtjei a dendritikus sejtek és a nagyobb méretű (aktiválódott) limfociták (1.5. ábra).
18
1.5. ábra: A lép szerkezete
1.2.4. Timusz
Az elülső mediasztinumban elhelyezkedő csecsemőmirigy nevét onnan kapta, hogy mérete csecsemőkorban a legnagyobb, majd életünk során egyre csökken. Ennek ellenére funkcióját teljes élettartamunk alatt megtartja. A timusz a T sejt differenciálódás helyszíne. Az éretlen T-sejtek a tímuszban tanulják meg felismerni a szervezet saját struktúráit, továbbá itt jelennek meg a felszínükön az érett T-sejtekre jellemző, egyedi T-sejt-receptorok és a CD4 ill. a CD8 járulékos molekulák is. A T sejtek differenciálódását nagyfokú sejtpusztulás kíséri: az osztódott ill. differenciálódott sejtek mindössze 1-2 százaléka kerül ki érett T limfocitaként a perifériára.
A csontvelőből érkező T sejt progenitorok osztódása a kéreg állományban, a szubkapszuláris régióban kezdődik el. Itt alakulnak ki a CD4-/CD8- kettős negatív (DN) T sejtek, amelyek aztán a kéregben a velőállomány felé haladva pozitív szelekción mennek keresztül. A kéreg-velő határt már CD4+/CD8+ kettős pozitív (DP) sejtként érik el. A velőállományban történik a negatív szelekció, miközben az érés során elveszítik vagy a CD4, vagy a CD8 molekuláikat és érett, egyszeresen pozitív (SP) Th ill. Tc sejtekké alakulnak (1.6. ábra).
1.6. ábra: A csecsemőmirigy szerkezete
1.2.5. Nyálkahártya asszociált nyirokszövetek: MALT
Az elnevezés az otthont adó szervtől függ, BALT-ról, ha a hörgő nyálkahártyában van, vagy éppen GALT-ról, ha a gyomor-bél traktusban található, stb.
A vékonybél nyálkahártyájában a nyirokszövet limfoid aggregátumok (nyiroktüszők) formájában található meg. Ezek a tüszők az ún. Peyer plakkok. A hámban nagy mennyiségű, ún. intraepiteliális limfocita (IEL) mutatható ki. Az epitél sejtek egy része speciális funkciót ellátó, ún. M sejtté alakult át.
Az M sejtek felveszik az antigéneket a bél lumenből és továbbítják a Peyer plakkokban elhelyezkedő immunsejtek felé. Az antigénnel történő találkozás hatására megkezdődik a Peyer plakkok naiv ill.
memória B sejtjeinek aktiválódása, ami aztán a mezenteriális nyirokcsomókban teljesedik ki (1.7.
ábra).
1.7. ábra: A GALT szerkezete
Az aktiválódott B sejtek felszínén integrinek jelennek meg, melyek segítségével, miután a ductus thoracicus-on és a véráramon keresztül visszajutottak a bélbe, kötődni tudnak a bélszövet HEV (high endothel venule) sejtjeihez és kifejthetik effektor funkciójukat (1.8. ábra).
A nyirokszervek és szövetek lokalizációjával, szerkezetével és szövettanával részletesebben az anatómia foglakozik.
1.8. ábra: Extravazáció a HEV-en keresztül