PÁZMÁNY PÉTER FELSŐ-MAGYARORSZÁGI MISSZIÓJA *
3. Hittérítő vagy hittudós?
A felső-magyarországi misszió e rövid eseménytörténeti vázlata után célszerű vissza-térnünk a kérdésre: hogyan is vonható meg végeredményben a tizenöt hónapos tevé-kenység mérlege? Hogyan egyeztethető össze állandó elvágyódása Kassáról és
25 Jezsuita okmánytár, i. m., 90.
26 RMNy, 846, a 301. sz. vers ajánlása: „Mores nostri saeculi. Elegia ad […] Franciscum Vedanium, Hung. eccl. Cassoviae episcopum”. Zoványi kétségtelennek tartja, hogy Vedani még esperesi hivatalt sem viselt egyházmegyéjében, vö. ZOVÁNYI Jenő, A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig, Bp., Akadémiai, 1977 (Humanizmus és Reformáció, 6), 193–194, 392.
27 Ritoók Zsigmondnénak köszönöm, hogy erre felhívta figyelmem.
28 ŐRY, i. m., 79.
29 Jezsuita okmánytár, i. m., 122.
ugyanakkor helytállása, kitartása a főkapitány mellett? Valóban „ambivalencia és zavarodottság” jellemzi-e ezt a helyzetet?
Úgy hisszük nem, s a magyarázat éppen Pázmány írói szándékaival és céljaival mutat összefüggést. Mint tudjuk, 1599-ben posthumus jelent meg a kor legtekintélye-sebb anglikán teológusának, William Whitaker (1548–1595) cambridgei professzor-nak a vitairata Bellarmino ellen (Praelectiones de Ecclesia contra Bellarminum), s mivel a vita alapető kérdésről s magas tudományos színvonalon folyt, egész Európá-ban nagy visszhangot váltott ki.30 Az egyház fogalmának értelmezése döntő módon befolyásolhatta a létrejött új felekezetek helyzetét s viszonyukat Rómával. Pázmány azonnal bekapcsolódott a vitába, s egykori római kollégiumi példaképének védelmé-ben elkezdte írni Diatriba theologica című egyháztani művét.31 Félig már el is készült munkája, azonban éppen a felső-magyarországi misszió késleltette a befejezést, mert – s itt Őry Miklós véleményét idézzük – „a mozgalmas kassai, nyitrai, és sellyei apos-tolkodásban nem volt ideje ilyen nagy elmélyedést kívánó munkára […] A kassai év alkalmat ad neki, hogy összegyűjtött anyagát elrendezze. Talán ezt kell sejtenünk abban a sóhajban, amikor félévi tartózkodás után azt írja a rend generálisának:
szivesebben visszatérne stúdiumaihoz”.32
Őry Miklós sejtését a fent elmondottak alapján egyrészt megerősíthetjük, másrészt kiegészíthetjük. A Diatribán kívül ugyanis a vele szoros tematikai rokonságot mutató Tíz bizonyságot is kassai évei alatt dolgozta ki, Szabó Ferenc ezt egyenesen „kassai programírásnak” nevezte.33 Márpedig ha Pázmány eltökélt szándéka volt a Bellarminót védő iratnak, valamint a téma magyar változatának kiadása, akkor teljes-séggel érthető, hogy tudományos tervei nehezen voltak összhangba hozhatók apostoli missziójával. Bibliotéka és némi nyugalom kellett volna ahhoz, hogy munkában lévő műveit befejezhesse, kéziratait véglegesíthesse. Röviden úgy fogalmazhatnánk: Páz-mány hajlama és helyzete között lényeges különbség, mondhatni feszültség keletke-zett, ez okozta, hogy nem érezte magát jól Kassán. Más oka ennek aligha lehet, hiszen Gonzaga főkapitányt minden levelében csak dicséri, nézetkülönbség közöttük legfel-jebb a rekatolizáció módszereit és ütemét tekintve lehetett. Pázmány tollal s a szó
30 BITSKEY István, Bellarmino-Rezeption und Antibellarminismus in Ungarn 1590–1625 = Religion und Religiosität im Zeitalter des Barock, hrsg. von Dieter BREUER, Bd. I, Wiesbaden, 1995, 809–815. Pázmány egyházfelfogásáról vö. ŐRY Miklós, Doctrina Petri Cardinalis Pázmány de notis ecclesiae, Cherii, 1952, főként 59–83, valamint tanulmányunkat: Ekkléziológia és retorika Pázmány Péter műveiben, ItK, 2000, 294–310.
31 Modern facsimile kiadása ŐRY Miklós tanulmányával jelent meg, Eisenstadt, Prugg, 1975.
32 Uo., 24.
33 A Pázmány válogatott műveinek kiadása (24. jegyzet) elé írt tanulmányban, i. m., 95.
erejével, az eloquentia és a teológiai argumentáció erejével kívánt élni és hatni, nem bízott a hatalmi eszközök alkalmazásában. Más módon vélte sikerre vihetőnek ugyan-azt az ügyet, amelynek szolgálatára egyébként a főkapitány is törekedett. Nem látunk tehát semmiféle zavaró kettősséget Pázmány ekkori magatartásában és megnyilvánu-lásaiban, sőt éppen annak világos kifejeződését érezzük, hogy ő – Péter Katalin találó kifejezését használva – a „térítő ellenreformáció” képviselője, nem az erő pozíciójá-ból történő rekatolizáló törekvéseké.34
További bizonyítékul csupán arra utalunk, hogy köztudottan ő volt a királyi ta-nácsadók közül az egyetlen, aki több érvet hozott fel a protestánsoknak adandó val-lásszabadság biztosítása mellett, mint ellene. Nem mintha ezt elvileg helyeselte volna, hanem mert taktikailag is elhibázottnak tartotta a protestáns többségű országban az erőszak alkalmazását. Ehelyett ugyanazt a célt könyvekkel, iskolák, nyomdák, temp-lomok építésével, alapításokkal vélte elérhetőnek, fegyverek helyett a meggyőzést tartotta célravezető módszernek. Kassán Pázmány tevékenységi köre meglehetősen szűkkörű volt: a főkapitánynak és kíséretének lelki gondozását kellett ellátnia olasz nyelven, s egy maroknyi katolikus magyarnak prédikálhatott a döntő többségben né-met nyelvű s protestáns vallású kassai lakosok ellenérzése közepette. A helyzetében mutatkozó feszültség ellenére természetesen kitartott Gonzaga mellett, megállta he-lyét abban a pozícióban is, amelyet nem érzett személyére szabottnak, de amelyben jelenléte indokoltságát maga is érezte.
Könyvtár nélkül, tudós környezet híján, fontosnak érzett félkész munkáinak befeje-zésére, könyveinek kiadási lehetőségére vágyódva fogalmazta meg ambivalenciára utaló mondatait Acquavivának. A helyzet váltott ki tehát belőle elégedetlenséget Kassát illető-en, s tudjuk, igaza volt: Forgách Ferenc nyitrai püspök mellett, ahol már kellőképp ki-fejthette képességeit, nem volt panasza feladatait illetően. Megkockáztatjuk azt a feltéte-lezést is, hogy talán épp azért bízta meg őt a püspök a magyar nyelvű katolikus hitvitázó irodalom első klasszikus darabjának, a Feleletnek elkészítésével, mert már kéziratban látta a lényegében elkészült műveket, a Diatribát és a Tíz bizonyságot, s felfedezte ben-nük a protestáns kihívásra adandó méltó válaszadás lehetőségét.
Befejezésül, konklúzióként annak kimondását érezzük indokoltnak, hogy Páz-mány életrajzának egyes mozzanatit nem lehet autentikusan értelmezni, ha nem vesz-szük figyelembe, hogy tudós teológus volt, s írói tervei mindvégig meghatározó sze-repet játszottak pályafutásának alakulása során. Ezért szükséges műveit is mindig keletkezésük, nem pedig nyomtatott kiadásuk sorrendjében vizsgálni, csakis így
34 PÉTER Katalin, Pázmány Péter és a protestánsok = UŐ., Papok és nemesek: Magyar művelő-déstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból, Bp., 1995, 185.
punk magyarázatot arra, miért vágyódott el a kassai misszióból, az általa is fontosnak ítélt hídfőállásból. Képletesen azt mondhatnánk: Grazban kezébe vett írótollát többé már nem szándékozott letenni, írói munkássága olyan folyamattá vált, amely számára létformát jelentett. E létforma feltételei szabták meg törekvéseit, kívánságait, későbbi tevékenységi körét, amelynek teljességéhez szervesen hozzátartozónak érezte a könyvtár és könyvkiadás ügyét. Kassán ez hiányzott számára, ezért kívánkozott el onnan. Mivel azonban említett két műve lényegében készen állott, ezeknek tapasztala-tai és eredményei alapján rendkívüli gyorsasággal tudta elkészíteni Magyari elleni Feleletét, amely ilyen módon tehát nem kezdete, hanem éppen szerves folytatása volt írói munkásságának. A Gonzaga melletti szolgálat bizonyára sok gyakorlati térítői tapasztalattal gazdagította a fiatal jezsuitát, jogos volt azonban az az érzése, hogy ő ennél többre hivatott, ezt a Nagyszombatban kinyomatott Felelet s utána gyors ütem-ben következő munkáinak sora kellő mértékütem-ben bizonyítja s igazolja.
Más kérdés, hogy a jezsuiták kassai szerepvállalását illetően igen sok volt a bi-zonytalansági tényező. Az Erdélyből érkező kedvezőtlen hírek csak fokozták a rend római vezetésének aggodalmait. Egyik oldalon a nyíltabb, katonai és politikai akciók-hoz társuló fellépés, a másikon a lassú és fokozatos hódítás, a térítő munka esélye állott, közöttük kellett a rekatolizáció szorgalmazóinak választaniuk.35 Pázmány ide-jében Kassán – mint láttuk – megfogalmazódott mindkét lehetőség, azonban az előb-bire nem került sor. Csak később, 1604-ben vállalkozott a bécsi udvar a helyi székes-egyház erőszakos rekatolizálására, ehhez viszont Pázmánynak nem volt köze, ő akkor már a grazi egyetem könyvtárában készült későbbi feladataira, imádságos könyvének és korai hitvitázó műveinek kiadására.
35 BENDA Kálmán, Pázmány Péter politikai pályakezdése, MTA I. Oszt. Közl. 1979, 273–280.