Kornis Zsigmond, Erdély első számú tanácsura, főgenerális, váradi főkapitány, Páz-mány Péterhez írt egyik levelében nagyobb aktivitásra kérte az érseket, azzal érvelve, hogy ha az ő generációja kihal, Erdélyben a katolicizmus ügye elsorvad. Hogy ez az állítás nemcsak egyszerű toposz, azt mind a ketten jól tudták.1
Miben volt más ez a nemzedék, mennyiben volt több lehetősége, mint az utána következőnek? Szinte valamennyien első generációs katolikusok voltak. Pályájuk elején az 1580-as, 90-es években a fejedelmi udvar katolizációs törekvéseinek ered-ményeképpen tértek át. Néhányan az 1594-ben kivégzettek gyermekei voltak, mint a három Kovacsóczy testvér, Wass György két fia és Kendy István, akiket Báthory ke-gye bent tartott az elitben, további neveltetésüket is ő irányította, ennek során történt áttérésük. A fiatal katolikus főnemesek ügyét a fejedelmi udvar és később az erdélyi Habsburg kormányzat is kiemelten kezelte. Ez az iskoláztatástól a birtokadományo-kon át, a pozíciók elnyeréséig mindenben megmutatkozott.2
Ez a generáció még éppen beleesett abba a hullámba, amikor az erdélyi főnemesek nagyobb számban tanultak külföldi egyetemeken. Többen a világlátásnak kevésbé ön-kéntes módját is megtapasztalták: 1604 és 1607, illetve 1610 és 1614 között éveket
1 Kornis Zsigmond Pázmány Péternek, Szinyérváralja, 1635. február 14. MTAK Kornis család levéltára Ms 425/II. ff. 1210–1215.
2 Kovacsóczy János 1598. évi testamentumában Sennyey Pongrácot kérte, hogy „az mi pedigh az öczeim gondviselésit nézi, kegd azon legyen, hogy w felsige idegen orzagban tanitassa wket az mikeppen w fwlsige sokzor ayanlotta magat, hogy gondot visel reajok, kit bizok is, hogi w felsige mindeneket be telljesit, mert czak az lewz az övék az mit tanulhatnak zeginjek.” Kolozsvári Állami Levéltár Bálintith cs.
lvt. Középkori osztály nr. 181. A testvérek közül csak Kovacsóczy István ért felnőttkort, Kristóf a grazi kollégiumban Mária Krisztierna ösztöndíjasa volt, amikor 1598-ban vízbe fulladt, Zsigmondot 1603-ban a kolozsvári jezsuita kollégium feldúlásakor az iskola diákjai közt említették és pár hónappal később a nagy pestis áldozata lett. Wass Ferenc Rómában tanult Báthory ösztöndíjával, János öccse 1605-ben az olmützi egyetemen végezte tanulmányait.
töttek Prágában, Bécsben és a királyi Magyarországon.3 Itt igen széles és élénk kapcso-latrendszert alakítottak ki, amely a magyarok mellett kiterjedt az udvar politikusaira, sőt a császári család tagjaira is. A magyarországi évek hatása többük házasságkötésé-ben is tükröződött, hogy csak a két legismertebb esetet említsem; Kornis Zsigmond Pálffy Ilonát, Pálffy Miklósnak az unokahúgát vette feleségül. Ezzel nemcsak a Pálffy és Illésházy családdal került szoros rokonságba, hanem sógora lett például Daróczy Fe-renc, a szepesi kamara elnöke. Haller György pedig Nyáry Borbálát vette el, és így Esterházy Miklóssal került sógorságba. Ezek a házasságok a kapcsolatok mellett a hozomány miatt is rendkívül előnyösek lehettek. Igen fontos, hogy a generáció vezér-alakjainak számottevő magyarországi birtokai voltak, például Kornisról írta Esterhá-zy, hogy legalább annyi jószága van Magyarországon, mint Erdélyben. Ez pedig a lassan stabilizálódó erdélyi belpolitikában biztosabb hátteret, menekülési utat nyújtott.
Egyébként – mivel az új házassági stratégiák lassabban alakultak ki – ebben a generáci-óban, különösen az első házasságok esetében, nagyon magas a vegyes házasságok szá-ma. Ez viszont annyiban előnyt jelentett, hogy tekintélyes protestáns rokoni kört is tud-tak mozgatni.4
Ez a nemzedék jó kapcsolatot alakított ki a magyarországi katolikus egyházzal is.
Ezt nagy mértékben megkönnyítette, hogy ebben az időszakban az egyházi vezetés-ben szép számmal voltak erdélyiek. Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy Pázmány őket előnyben részesítette volna. Inkább annak a fáziskülönbségnek az eredménye, ami a Báthory-kori katolizációs törekvések és a magyar ellenreformáció megindulása között volt. Pázmány Péter mellett erdélyi származású volt például az érsek közeli munkatársai közül Nagyfalvi Gergely, nyitrai majd szerémi püspök, Balásfi Tamás boszniai püspök, az erdélyi választott püspökök. Sennyey István püspök, magyar kancellár pedig annak a Sennyey Pongrácnak volt a fia, aki Báthory Zsigmond taná-csosai közül egyedül élte túl Báthory uralkodását (már önmagában ez is szép ered-mény), és sok politikustársa életét mentette meg Basta kormányzása alatt. 1610-ben családjával ő is Magyarországra menekült, és itt is halt meg. Az árván maradt Sennyey István tanulmányainak befejezését és egyházi pályakezdését Kornis Zsig-mond anyagi segítsége és összeköttetései tették lehetővé. (Sennyey később
3 A korai tárgyalásokra és emigrazióra: Magyar országgyűlési emlékek, XII, 253, 261; ÁCS Pál,
„Ha kérdi Isten, Kátay, tetőled”: Pázmány vitairata Bocskai haláláról = Ráday Gyűjtemény Évkönyve, 1994, VII, 32–45. Az 1610–14 közti emigrazióról: HORN Ildikó, Ő felsége merénylői: Gondolatok egy politikai összeesküvésről = Demény Lajos emlékkönyv, s. a.
4 Kornis Zsigmond házasságáról és Esterházy Miklóssal való kapcsolatáról részletesebben:
ORGONA Angelika, Kornis Zsigmond, Egy katolikus főúr I. Rákóczi György fejedelemsége idején, szakdolgozat, s. a., Bp, 1998, 10–15.
ként többször is teljesített diplomáciai megbízatást Erdélyben, ahol tárgyalópartnerei között ott ült Kornis is.)5
Az erdélyi katolikus főurak rokonai a szerzetesrendekben is megtalálhatók. A je-zsuita rendbe lépett pl. egy-egy Kornis, Wesselényi, Sulyok, Kun és Paczoth fiú, de jezsuita volt Háportoni Forró György, aki sokáig a nagyszombati kollégium rektora-ként, majd néhány évig az osztrák provincia vezetőjeként is dolgozott. Emellett a Wesselényi, a Csáky és a Kornis család a pozsonyi klarisszák közé egy-egy lány-gyermeket is küldött. Ezekből a világi és egyházi rokoni kapcsolatokból nyilvánvaló-an mind a két fél kölcsönösen sokat profitált.6
Ami ennek a generációnak a nagy előnyét jelentette, az a politikai szerepük, befo-lyásuk. Érdemes megnézni, milyen volt a vallási megoszlás az irányító pozíciókban.
A legfontosabb szerv, a tizenkét tagú fejedelmi tanács. Bethlen Gábor fejedelemsége alatt huszonnyolc tanácsossal dolgozott együtt. Ebből kettőnek nem sikerült biztosan megállapítani a vallását. A fennmaradó huszonhatnak viszont a fele, tizenhárom volt katolikus. Mellettük mindössze hat kálvinista, három evangélikus, három unitárius és egy szombatos tanácsúr található. I. Rákóczi György összesen tizenkilenc tanácsosá-ból már csak hat katolikus, hét kálvinista, kettő evangélikus, három unitárius, egynek nem ismerjük vallási hovatartozását. II. Rákóczi Györgynek 1657-ig tizenkét tanácso-sa volt, ebből négy katolikus hat kálvinista és egy-egy evangélikus illetve unitárius.7 (Ezekhez az adatokhoz annyit még hozzá kell tenni, hogy bár az öreg Rákóczi Györgynek több katolikus tanácsura volt mint a fiának, de ő, mivel ez a tisztség élet-fogytig tart, örökölte a tanácsosait, míg fia csak egyet örökölt, három katolikust ő tett a tanácsba, közvetlenül a lengyel hadjárat előtt.) Hasonló a helyzet a többi tisztségnél:
A korszak öt kancellárjából hárman, a kilenc kincstartóból öten voltak katolikusok. A tíz táblai elnökből, akik egyben az országgyűlés elnökei, hat volt katolikus. Még a
5 Sennyey tanulmányait már Kornis Boldizsár, Zsigmond bátyja is egyengette: Jezsuita okmány-tár Erdélyt és Magyarországot érintő iratok 1601–1606, kiad. BALÁZS Mihály és munkatársai, Sze-ged, 1995, I/2, 539–540. Kornis Zsigmond tanulmányi segélyt járt ki a két Sennyey testvérnek:
MOL, A Szepesi Kamara levéltára, E 250 Litterae Camerae Posonienesis et aliorum nr. 84. 1610.
június 5.
6 Monumenta Antiquae Hungariae, ed. Ladislaus LUKÁCS S. I., II, 1024–1027, III, 880–881, IV, 594–595; Catalogi personarum et officiorum Provinciae Austriae S. I., I, (1551–1600), ed. Ladislaus LUKÁCS S. I., Róma, 1978; BALÁZS Mihály, MONOK István, Pápai szemináriumok magyarországi alumnusai, Szeged, 1990, 19, 39, 46, 54.
7 A tanácsosok vallási megoszlásáról, név szerint felsorolva: HORN Ildikó, Az erdélyi fejedelmi tanács 1648–1657 = Perlekedő évszázadok: Tanulmányok Für Lajos történész 60. születésnapjára, Bp., 1993, 245–246.
belső bizalmi hivatalnak számító udvarmesteri tisztségekben is katolikusokat találunk:
Bethlen udvarmestere Petrochevich Horváth György, Brandenburgi Katalin udvar-mesternője pedig a szintén katolizált nővére, Petrochevich Horváth Klára volt. (Tiszt-ségüket még I. Rákóczi György uralkodásának elején is viselték.) 8 Bethlen tehát nem túlzott, amikor azt írta Pázmánynak, hogy – idézem: – „Annyi pápista szolgám va-gyon, hogy nem tudom számát is, nem utolsók pedig, mert én a religióért eddig senkit meg nem vetettem.”9 Annak, hogy Bethlen uralkodása alatt ilyen magas volt a katoli-kusok száma, megvannak a jól követhető, elsősorban politikai okai, de ezekre az elő-adás jellege és az időkorlátok miatt nem tudok kitérni. Most csak ezt a katolikus több-séget, mint tényt szeretném kiemelni.
Bethlen nem vállalt túl nagy kockázatot azzal, hogy ennyi katolikust állított az el-ső vonalba. Egyrészt mert nagyon kézben tartotta őket. Világos volt, hogy vallásuk és jó királyságbeli kapcsolataik bármikor ellenük fordítható. A Szentföldet kétszer is megjáró Bercsényi Imrét egy máig tisztázatlan, templom használatból kirobbant véres konfliktus ürügyén nótáztatta Bethlen. Az ügy hátterében valójában az a nem bizonyí-tott gyanú húzódott, hogy Bercsényi állítólag titkos levelezésben állt a bécsi udvarral és a fejedelem hadi készületeiről információkat adott ki.10
Kornis Zsigmond szintén a saját bőrén tapasztalhatta, hogy a fontos tisztségek el-nyerése nem jelentette egyben a fejedelem bizalmának elnyerését is. Homonnai táma-dásakor Bethlen minden bizonyíték nélkül, mintegy elővigyázatosságból több katoli-kust, köztük Kornist és Forró Pált Fogarasba illetve Kővár várába záratta, birtokaikat elkobozta. Kornis 1626-ban Brandenburgi Katalin katolizálásának terve kapcsán is-mét erre a sorsra jutott. Bár mind a kétszer rehabilitálták és Bethlen még a végrende-letében is megkövette, Kornisnak külön tanulságos lecke volt, hogy a protestáns ren-dek mennyire a fejedelem partnerévé válnak, ha katolikus elleni fellépésről van szó.
A tulajdonképpen törvénytelen eljárás ellen nem tiltakoztak, sőt Bethlen bölcs előre-látásaként értékelték.11
Emellett, ahogy már Bercsényi példája is mutatta, Bethlen Gábor folyamatos tisz-togatást végzett az eliten és elsősorban a katolikus eliten belül, csak az ő módszerei
08 PETROCHEVICH HORVÁTH Emil, A Petrochevich család történetének regesztái, I/II, Pécs, 1942, 153–154, 166–167, 171–172.
09 Bethlen Gábor Pázmánynak. Vásárhely, 1625. július 14. Pázmány Péter levelezése, szerk. FRANKL Vilmos, Bp., 1873, 445; BARCZA József, Bethlen Gábor, a református fejedelem, Bp, 1980, 193.
10 THALY Kálmán, A székesi gróf Bercsényi család, I, 1525–1689, Bp., 1885, 73–77.
11 Perneszi Gábor levele Forgách Zsigmondnak. Ecsed, 1616. július 22. Erdélyi országgyűlési emlé-kek, VII, 370; Kemény János önéletírása, kiad. V.WINDISCH Éva, Bp., 1959, 123–124; Bethlen Gábor emlékezete, szerk. MAKKAI László, Bp., 1980, 433–434; ORGONA Angelika, i. m., 3–5.
sokkal békésebbek és nagyvonalúbbak voltak, mint elődeié. Jó példa erre a Kendy–
Sarmasághy párt félreállítása. 1614-ben Bethlen még amnesztiát adott nekik, és azt a lehetőséget, hogy a hatalom csúcsán kapcsolódjanak vissza a politikai életbe. De ami-kor Kendy István Báthory Gábor özvegyét vette feleségül, Sarmasághy Zsigmond pedig mostohafiát házasította össze Báthory Annával, Bethlen ezt – teljesen jogosan – ellenséges lépésként értékelte. Kendy, Sarmasághy és a mostoha fiú, Jósika Zsigmond menekülni kényszerült. Hasonlóan távoznia kellett Haller Györgynek is. Neki alapve-tően az volt a bűne, hogy Esterházy sógora volt. Miután Esterházy nádor lett, Bethlen rövid kivárás után úgy ítélte meg, hogy több kára mint haszna származik ebből a kap-csolatból. Egyébként a Pázmány–Esterházy vita során az érsek is azzal vádolta a ná-dort, hogy a fejedelmi trónra törekedett, és ebben Hallert annak akarata ellenére pró-bálta felhasználni.12
Bethlen tehát a számára legveszélyesebbnek ítélt elemektől megtisztította a katoli-kus elitet. Mindez kihatott a következő generációra is. A fiatalok közül a jó pozíciók-ból indulók, ha tehették, inkább a királyi Magyarországra helyezték át tevékenységük súlypontját, mint ahogy ezt tette pl. Sennyey Sándor vagy a két Csáky fiú. A katolikus elitet ezek a veszteségek sokkal kezesebbé, politikailag óvatosabbá tették, és ettől az időszaktól kezdve lehet azt mondani, hogy a katolikusság és a Habsburg-pártiság fo-galma már nem kapcsolódik automatikusan össze.
Vallási téren nagyon világosan kirajzolódtak a katolikus elit céljai. A legfőbb fel-adatuknak az 1610-es besztercei országgyűlés katolikus-ellenes törvényeinek eltörlé-sét vagy legalább enyhítéeltörlé-sét tekintették. Ezen a gyűlésen ugyanis ismételten kitiltották a jezsuitákat, és azt a határozatot hozták, hogy a katolikusoknak nem lehet püspökük, illetve Tövisen, Gyulafehérváron, Monostoron, Somlyón és Udvarhelyszéken katoli-kus pap nem lakhat.13 A katolikusok a püspökség visszaállítása mellett a paphiány enyhítésére és a papképzés biztosítására törekedtek, valamint biztosítani akarták a katolikus iskoláztatást és a szabad egyetemjárást is. Minden létező fórumon kinyilat-koztatták, hogy az erdélyi katolikusok a magyarországi katolikus egyház szerves
12 „De mikor Palatinus uram a felföldre mene armata manu, [1631] az szegény Haller György nagy secretum alatt (melyet meg is tartottam, míg élt) sírva mondotta, hogy őtet azért küldi, hogy disponálja az embereket, hogy ő kegyelmét válasszák fejedelemmé, de (ugy-mond) soha végbe nem viszi, mind magát, mind minket elveszt.” Pázmány Péter utasítása Püski János részére. 1636. október 3. PÖL, II, 706.
13 Az 1610. március 25. és április 3. között megtartott besztercei országgyűlés 7. cikkelye. Erdé-lyi országgyűlési emlékek, szerk. SZILÁGYI Sándor, Bp., 1880, VI, 170–173.
szét képezik, és kérték a magyar uralkodót, Pázmányt és Esterházy nádort, hogy sza-bad vallásgyakorlatuk érdekében járjanak közben a fejedelemnél.14
A legélesebb harc a püspöki méltóság betöltése körül zajlott. Az erdélyiek kíván-ságának megfelelően, Pázmány javaslatára az uralkodó már 1618-ban kinevezte Szentandrási Csiki Istvánt püspöknek. Azonban sem az ő, sem utódai kinevezését a pápa nem erősítette meg. A pápa nem akarta elismerni az uralkodó kegyúri jogát azo-kon a területeken, amelyek felett már ténylegesen nem gyakorolt hatalmat és ahol a püspök nem léphette át egyházmegyéje határát. A király viszont Pázmánytól támogat-va, ragaszkodott ahhoz, hogy az egykoron a magyar korona fennhatósága alá tartozó területeken továbbra is gyakorolja kinevezési jogát. Ez az évtizedekig tartó vita káros volt az erdélyi katolikusoknak, de mivel nemcsak őket, hanem hódoltsági területeket is érintett, Pázmány az erdélyiek ügyében nem táncolhatott vissza és nem kereshetett kompromisszumot. Az erdélyi protestáns rendek mereven szembeszegültek a katoli-kus próbálkozásoknak, és ebben a fejedelmek is támogatták őket. Ráadásul a protes-tánsok onnan is segítséget kaptak, ahonnan nem is várták, a székely nős papok tilta-koztak a választott erdélyi püspök bejövetele és vizitációja ellen. A püspökséggel kapcsolatos korábbi probléma, az egyházi birtokok visszaadása itt már természetesen fel sem merült. A püspök lakhelyének, rangjához méltó jövedelmének biztosítását a katolikus főurak vállalták, a Kornisok, Hallerek, Erdélyi István, Wass János és mások az érseknek és a fejedelemnek név szerint is felsorolták azokat a jószágaikat, amelyeknek jövedelmét a püspök tartására szánták. Valamennyi előny azért származott a püspökség körüli vitából. Bethlen, hogy elébe vágjon a püspök kinevezésének, Fejérdi Mártont vikáriussá tette, és a korábbi helyzethez képest már ez is előrelépést jelentett.15
A katolikusok számára az első komoly sikert az 1615-ös kolozsvári országgyűlés templomhasználatról szóló törvénye hozta.16 Ennek értelmében a templom a hozzátar-tozó házzal és jövedelemmel a többségben lévő félé lett, a kisebbségnek pedig közös költséggel imaházat építettek. Ha több templom volt, akkor a kisebbségben lévők is
14 Számos ilyen jellegű levél található az Esztergomi Prímási Levéltárban: Acta Radicalia Classis X. 9–11, cím (MOL Mikrofilmtár). Néhány jellegzetes példa: Haller Zsigmond Pázmánynak, Bethlen, 1624. március 25. (2645. Doboz f.23), Bornemissza Ferenc Pázmánynak, Kolozsvár, 1634.
november 25. (2646. doboz ff. 354–357.)
15 VESZELY Károly, Erdélyi egyháztörténeti adatok, Kolozsvár, 1860, I, 333–335; BÍRÓ Vencel, Bethlen Gábor és az erdélyi katolicizmus, Kolozsvár, 1929, 18. (Különlenyomat az Erdélyi Irodalmi Szemle 1929. 3–4. füzetéről.) – TEMESVÁRY János, Csikmádéfalvi Szentandrási István erdélyi püs-pök, Erdélyi Múzeum, 1912, 55– 71.
16 Az 1615. szeptember 27. és október 13. között tartott kolozsvári országgyűlés 34., 35. és 36.
cikkelye. Erdélyi országgyűlési emlékek, VII, 286–287.
kaptak egyet. Ez a katolikusok esetében azt jelentette, hogy visszakaphatták a monos-tori, tövisi, udvarhelyi és somlyói templomot. A templomok átadása azonban évtize-dekig is elhúzódott, ahol pedig gyorsan ment, csak azért történt, mert romos állapotú, használaton kívüli épületekről volt szó. Ezek rendbehozatalát a főúri patrónusok vál-lalták, pl. a monostori templomot Erdélyi István költségén építették újjá. Ebben az időszakban a főnemességre jellemző a nagy templom- és kápolnaépítési kedv, az épü-letet kastélyukhoz szervesen illesztve biztosították a család zavartalan vallásgyakorla-tát, mint ahogy az megfigyelhető a Haller család esetében.17
Viszont továbbra is komoly gondot jelentett a paphiány. Minden, az erdélyi kato-likusok helyzetét taglaló jelentés kitért erre és a papok műveletlenségére, valamint a székelyföldi nős papok problémájára. Az erdélyi főurak Pázmányhoz írt leveleiben is ez volt a legfontosabb téma, jó erkölcsű, jól képzett papok küldését sürgették. Kornis egy alkalommal például negyven helyre kért papot az érsektől.18 Főnemesek ajánlásá-val a csíksomlyói ferences iskolából és a jezsuiták keze alól számos erdélyi fiú érke-zett Magyarországra, hogy az egyháznak szentelje életét. Pázmány mellett Forró György és a választott erdélyi püspökök, Csiki István, Simándi István egyengette ta-nulmányaikat. A legjobbak a Ferdinandeumba, Pazmaneumba és a római Collegium Germanicum Hungaricumba is eljutottak. Ezeknek a fiataloknak a többsége, különö-sen a legtehetségesebbek azonban elvesztek Erdély számára. A magyar katolikus egyház szintén emberhiánnyal küszködött, és elszívta a magasan képzett fiatal papo-kat, akiknek nagy része amúgy sem kívánt már Erdélybe visszatérni.19
A katolikus főurak másik sikere a jezsuitákhoz fűződik. Bethlen Gábor és a jezsui-ták kapcsolatával már sokat foglalkozott a szakirodalom. A jezsuijezsui-ták visszatérésében kétségtelen Bethlen kezdeményező szerepe. A fejedelmet ebben alapvetően politikai érdekek vezették, nem véletlen, hogy kapcsolatukban a két csúcspont az 1616–18 és az 1624 körüli időszakra esett. Bethlen a jezsuiták bebocsátásánál nagyon körültekin-tően járt el. A jezsuitákat kitiltó törvényeket az országgyűlés nem oldotta fel, az atyák csak inkognitóban térhettek vissza. Számukat és működési területüket a fejedelem
17 Haller Zsigmond testamentuma. 1623. január 20. Kolozsvári Állami Levéltár Branyiczkai Jó-sika cs. lvt. fond 541. és Haller István testamentuma, Bethlen, 1656. szeptember 3. Kolozsvári Álla-mi Levéltár, Haller cs. lvt. fasc. 13. ff. 1–4.
18 Haller Zsigmond Pázmánynak, Bethlen, 1624. március 25. Esztergomi Prímási Levéltár Acta Radicalia Classis X. 10. cím f.23 (MOL Mikrofilmtár) (2645. Doboz), Kornis Zsigmond Pázmány Pé-ternek, Szinyérváralja, 1635. február 14. MTAKK Kornis család levéltára Ms 425/II. ff. 1210–1215.
19 KOLLÁNYI Ferenc, Esztergomi kanonokok 1100–1900, Esztergom, 1900, 222, 234, 243, 257, 266; VERESS Endre, A római Collegium Hungaricum anyakönyve, Bp., 1917, 41–43; RELKOVIĆ Néda, A grazi egyetem legrégibb magyar hallgatói (1586–1640), Bp., 1933, 12–15.
határozta meg. Először mindössze három jezsuita jöhetett, kettő Monostoron, egy Fehérváron dolgozott világi segítőkkel, meglehetősen elszigetelt és mostoha körül-mények között. 1624-ben két újabb jezsuita kapott engedélyt, ők Karánsebesen tele-pedtek meg.20
Érdemes azt is megnézni, hogy kik kerültek Erdélybe. A cseh Bauda Mártont le-számítva, mindannyian erdélyi kötődésűek. Itt születtek, tanultak, vagy az 1603 előtti időszakban itt tanítottak, nem voltak ismeretlenek a katolikus nemesek előtt. Sőt a két elsőként érkező jezsuita már korábban személyes kapcsolatban állt magával a fejede-lemmel is. Bethlen 1613-as belgrádi tartózkodása során többször tárgyalt Szini Ist-vánnal. Már ekkor hívta Erdélybe, hogy ez a lépése is segítse a Magyarországra me-nekült katolikus urakkal való megegyezését. Vásárhelyi Gergely pedig az életét kö-szönhette a fejedelemnek, amikor Pécsett a naptárvitában vitt szerepe miatt török elöl-járó halálra ítélte, de Bethlen közbenjárására a halálos ítéletet száműzetésre változtat-ta.21 A fejedelemnek és a katolikus rendeknek tehát az volt az álláspontja, hogy ma-gyar, sőt lehetőleg erdélyi származású jezsuiták jöjjenek az országba. Bethlen uralko-dásának vége felé és Rákóczi uralma alatt is számuk fokozatosan emelkedett, új
Érdemes azt is megnézni, hogy kik kerültek Erdélybe. A cseh Bauda Mártont le-számítva, mindannyian erdélyi kötődésűek. Itt születtek, tanultak, vagy az 1603 előtti időszakban itt tanítottak, nem voltak ismeretlenek a katolikus nemesek előtt. Sőt a két elsőként érkező jezsuita már korábban személyes kapcsolatban állt magával a fejede-lemmel is. Bethlen 1613-as belgrádi tartózkodása során többször tárgyalt Szini Ist-vánnal. Már ekkor hívta Erdélybe, hogy ez a lépése is segítse a Magyarországra me-nekült katolikus urakkal való megegyezését. Vásárhelyi Gergely pedig az életét kö-szönhette a fejedelemnek, amikor Pécsett a naptárvitában vitt szerepe miatt török elöl-járó halálra ítélte, de Bethlen közbenjárására a halálos ítéletet száműzetésre változtat-ta.21 A fejedelemnek és a katolikus rendeknek tehát az volt az álláspontja, hogy ma-gyar, sőt lehetőleg erdélyi származású jezsuiták jöjjenek az országba. Bethlen uralko-dásának vége felé és Rákóczi uralma alatt is számuk fokozatosan emelkedett, új