A Népszava és a magyar munkásmozgalom
M á j u s b a n ü n n e p e l t ü k a N é p s z a v á n a k , a m a g y a r m u n k á s m o z g a l o m m á i g is é l ő o r g á n u m á n a k s z á z a d i k é v f o r d u l ó j á t . A z é v s z á z a d o s f e n n á l l á s k ü l ö n ö s e n e m l é k e z e t e s e g y o l y a n l a p é l e t é b e n , a m e l y s z i n t e e g y i d ő s a h a z a i m u n k á s m o z g a l o m m a l , a n n a k f o n t o s p r o p a g a n d i s t á j a , a g i t á t o r a é s s z e r v e z ő j e volt, t ü k r ö z t e e r é n y e i t , k i f e j e z t e g y ő -z e l m e i t , d e g y e n g e s é g e i t é s k u d a r c a i t is. G y a k r a n k i j e l ö l t e , m á s k o r n y o m o n k ö v e t t e a n n a k t ö r t é n e l m i ú t j á t e g é s z e n a k i v í v o t t m u n k á s h a t a l o m i g é s a s z o c i a l i z m u s é p í t é s é i g .
E t a n u l m á n y s z ű k k e r e t e i b e n m i n d ö s s z e a r r a v á l l a l k o z h a t u n k , h o g y f e l v á z o l j u k a l a p l e g f o n t o s a b b f e j l ő d é s i s z a k a s z a i t , k i e m e l j ü k a N é p s z a v a t ö r t é n e t é n e k n é h á n y , m á i g is é r v é n y e s t a n u l s á g á t .
A Népszava első száma 1877 májusában jelent meg, m i n t „szociáldemokratikus közlöny", Külföldi Viktor szerkesztésében és kiadásában,' m i u t á n Külföldit és híveit 1877 márciusában ellenzéki tevékenységük miatt kizárták a F r a n k é i Leó vezette munkáspártból. Külföldi emiatt Népszava címmel lapot jelentetett meg, és m e g kezdte az ellenzékiek különálló pártba való szervezését. A Magyarországi M u n k á s -párt végül hosszas erőfeszítések után, 1878 j ú n i u s á b a n alakult meg, határozatai a Németországi Szocialista Munkáspárt gothai p r o g r a m j a a l a p j á n készültek. Ekkor a Népszava is főként a lassalleánus eszméket propagálta, amelyek erősen át voltak itatva kispolgári nézetekkel.
A Magyarországi Munkáspártnak azonban volt egy radikális szárnya is, amely a Nemválasztók P á r t j á t (Frankéi pártját) balról támadta, ezért a Népszava hangot adott a proletár internacionalizmus elvének is. Az 1877 m á j u s végén megjelent Szer-vezkedjünk! című cikk például hangsúlyozta: „Rajta tehát, munkások! E g y e s ü l j ü n k vallás- és nemzet különbség nélkül; keresztény vagy zsidó, magyar vagy német, szerb vagy cseh valaki — ez ne határozzon; m i n d n y á j a n első r e n d b e n e m b e r e k és m u n -kások vagyunk, tehát testvéresüljünk!"
A Népszava cikkei tükrözték a munkások szociális követeléseit is; szót emeltek a munkaidő csökkentéséért, a m u n k a b é r e k emeléséért, a női és g y e r m e k m u n k a szabályozásáért, szakegyletek létrehozásáért, a munkásosztály egységének m e g t e r e m t é -séért. A Magyarországi munkáspárt című írásban ezt1 olvashatjuk: „Azért az erély minden tüzével a szakszerinti egyesülésre kell törekednünk, hogy m a j d a n , ha a kö-zelgő nagy világkrach rászakad zsarnokaira, a magyar munkások ne ziláltan, n e elő-készületlenül, azaz ne egyesületlenül bámulják a m u n k á s o k győzelmét követő ú j k o r t , amelyből szabadságunk virradtát várjuk."
A Nemválasztók P á r t j a és a Magyarországi M u n k á s p á r t tagsága egyaránt fontos-nak tartotta a munkásmozgalom egységének megteremtését. Frankéi elméleti nevelő-munkája, harca a megosztottság ellen rövidesen sikerre vezetett. 1880 m á j u s á b a n a két munkáspárt szocialista program alapján egyesült. A Népszava ettől fogva n e m -csak „társadalmi és gazdasági néplap", hanem „a magyarországi szociáldemokraták központi közlönye".
Az Altalános Munkáspárt programja — hibái ellenére is — alkalmassá tette a pártot a proletariátus marxista szellemben való nevelésére,, harcra szervezésére.
A modern ipari proletariátus kialakulásának kezdeti szakaszában ez igen nehéz fel-adatot jelentett, a fölszabadított jobbágyok első nemzedéke még csak ekkor kezdte kialakítani ú j viszonyaiból fakadó életszemléletét. Ugyanakkor sok külföldi m u n k á s jött Magyarországra, magával hozva magasabb létigényét és a szocialista eszmét.
A nagy gyárak „kohójában" az egymásra találás baráti, sorstársi légkörében, a közö-sen vívott nehéz harcokban a külföldi munkásokból, a volt céhlegényekből és a vidékről származó szegényparasztokból végül is kialakult a magyar gyáripari m u n -kásság.
A kapitalizmus kezdeti időszakában a proletariátus munkakörülményeit és élet-viszonyait a Népszava 1889-ben- így jellemzi: „ . . . é j j e l i m u n k á r a 14—16 éves fiatal munkások is a l k a l m a z t a t n a k . . . , 237 gyárban — többnyire m a l m o k b a n és olyan gyá-rakban, hol az üzem folytonosságra van berendezkedve — 12.034 m u n k á s dolgozik vasárnap i s . . . A gyári munkások keresetének, a ' felnőtt férfiakénak m i n i m u m a 40 kr., a fiatal munkások keresetének minimuma pedig 10 kr. Mármost b á t r a n k é r -dezzük, miféle táplálékra jut 40 kr-ból, ha tekintetbe vesszük, hogy ebből adóra, ruhára, lakásra, a gyermekek iskoláztatására, sot vidéken egyházi adóra is kell fizetni; még csodálatos, hogy tökmagra kerül!"
A hatóságok büntető megtorlásai nyomán F r a n k é i Leó emigrációba kényszerült, a párt vezetősége elbizonytalanodott, és egyre'kevésbé tudta kifejezni a m u n k á s s á g kívánságait, megoldani feladatait. Külső segítségre volt szükség, hogy az opportunista vezetőket eltávolítsák, és egy marxista munkáspárt jöhessen létre. Ezt a támogatást az 1889-ben megalakuló II. Internacionálé adta meg, ámélynek első kongresszusán a Magyarországi Általános Munkáspárt képviselői is jelen voltak.
70.
Az 1889. szeptember 15-i pozsonyi pártértekezlet a II. Internacionálé útmutatá-sainak alapján a sajtó feladatával külön is foglalkozott: az agitáció egyik fő-szervének a lapnak kell lennie, a lapot reorganizálni kell, fel kell frissíteni, szerkesz-tőjét önállósítani kell, egyszóval a pártlapot mindenképpen alkalmassá kell tenni arra, hogy a szociáldemokrata igazságokat hirdethesse."
Ebből következően már októbertől a Népszavában a kispolgári demokrata néze-tek, sablonos közlemények helyét öntudatos hangú cikkek, felhívások váltják fel.
A lap a munkásosztály alapvető problémáival foglalkozott, tudósításokat közölt egy-egy gyárban, műhelyben uralkodó munkaviszonyokról, megszólaltatta az egy-egyszerű munkásokat. A lap körül munkáslevelező gárda alakult ki. A Népszava kivette részét a szocialista eszmék terjesztéséből is. Cikkei közérthetően magyarázták meg a m u n -kásoknak nyomorúságos helyzetük igazi okait, s világították meg a proletariátus fel-adatait, a szociáldemokrácia céljait.
1890-ben megalakult a Szociáldemokrata Párt, a magyarországi proletariátus első, marxista alapon álló munkáspártja, és ezzel a szocialista munkásmozgalom tömeg-mozgalommá kezdett fejlődni. A párt egyebek között célul tűzte ki a tőkés társa-dalom megszüntetését, a termelőeszközök köztulajdonba vételét, a politikai szabadság-jogok, az általános választójog és a munkásvédő törvények kivívását, s kimondta, hogy a történelmi feladat megoldása a munkásosztályra vár. Hangsúlyozta a párt nemzetközi jellegét, az agrárkérdésben állást foglalt a föld köztulajdonba vétele mellett, szorgalmazta az országos szakszervezetek megteremtését, a segédmunkások és a nőmunkások szervezését. A párt I. kongresszusa a Népszavát a párt hivatalos lapjának ismerte el.
Az ú j programot nemcsak Budapest és a vidéki városok ipari munkássága, ha-nem az Alföld népe, a Viharsarokban élő agrárproletariátus is kész követni. A falusi szegények, a sokszor megcsalatottak, az ú j hitkeresők fogékonyságával reagálnak a szocialista eszmékre. Csendőrszuronyok villannak fel minden falusi megmozdulás nyomán, az osztályellentétek évek óta növekvő feszültsége véres összecsapásokat rob-bant ki Orosházán, Békéscsabán, Battonyán, Hódmezővásárhelyen. „A munkásnép ki van szolgáltatva a legdurvább rendőri önkénynek, a hatóság egyes közegeinek, buta-ságuknak, és nincs védelme, nincs pártfogása — írta a Népszava a földmunkások küzdelmeiről. — Ha azután a saját lábára áll, és védekezni akar a durva bántódások, a kizsákmányolás és a túlkapások ellenében, akkor mint a veszett kutyát veszik űzőbe és lelövik. Ez az állapot magán hordja a bestialitás minden jellegét, és egy percig sem volna szabad megtűrni, ha nálunk az igazság, a jog és az emberiesség elvei és követelményei szerint intéznék a közügyeket."
A kilencvenes évek legelején vidéken m á r ezrek és ezrek olvassák a Népszavát.
Az orosházi járási főszolgabíró 1891 júniusóban azt jelentette a főispánnak, hogy az orosháziak „ . . . a Népszava c. lapra 4—5-en összeállva előfizetnek, s a lapot áhítatos buzgalommal olvassák és hírét t e r j e s z t i k . . . a nyomozás alkalmával különösen az lepett meg, hogy egyesek a N é p s z a v a . . . iránt rajongó ragaszkodást tanúsítanak, — s volt olyan munkás, aki jegyzőkönyvileg kijelentette, hogy kész volna a Népszavát élete árán is megmenteni, ha felmerülne annak szüksége."
A lap előállítása, a szerkesztők m u n k á j a ez idő tájt rendkívül mostoha körül-mények között folyt. A pártnyomda a Dob utca 75. sz. alatt, a betegpénztár szék-házának pincéjében működött, a lapot egy rozoga, kézzel hajtható gyorssajtóval ké-szítették. A nyomdai személyzet a szerkesztőn kívül két szedőből állt, akik a műhely takarításától kezdve a sajtógép forgatásáig minden munkát elláttak. Igen gyakran előfordult, hogy a szerkesztők és a pártvezetőség egyes tagjai maguk álltak oda a géphez, hogy a lap megjelenhessen.
A Népszava szerkesztőségének összetétele merőben különbözik a többi lapétól:
itt a világnézeti egység nélkülözhetetlen követelmény. A Népszava szerkesztőségének belső, munkatársa csak szociáldemokrata párttag lehetett, és igen ritkán fogadtak el kívülállótól politikai vagy szépirodalmi írást, a lapban a polgári lapoknál általános levelezési hirdetések sem jelenhettek meg.
71.
A legvadabb üldözések idején, 1895 májusában tett először kísérletet a p á r t a Népszava napilappá fejlesztésére. A naponként megjelenő Népszavát a. m u n k á s o k nagy örömmel fogadták. Nem lehet ezt a kis, német és magyar nyelven m e g j e l e n ő lapot, amelyet két-három ember szerkesztett a későbbi évtizedekben megjelent Nép-szava-napilaphoz hasonlítani. Az első oldalon legtöbbször rajzolt képet közöltek a korabeli ún. néplapok mintájára. A pártnak saját kauciója n e m volt, ehhez 10 000 aranykoronát kellett letétbe helyeznie — néhány héttel a napilap megjelenése u t á n mégis megjelentettek egy politikai színezetű cikket Egy csodagyógyszer címmel, amelyben megírták, hogy egy m u n k á s a Török gyógyszertár felelőtlensége folytán olyan gyógyszert kapott, amelytől elvesztette szemevilágát. A gyógyszerész el t u d t a érni, hogy a Népszava m á r m á j u s végén megszűnjön politikai napilap lenni, mivel a Corvina nyomda azonnal visszavonta a lapnak biztosított letéti összeget.
A lap bátor hangja azonban pártviszályhoz vezetett, s ennek során a Népszava az ellenzékbe szorult radikális csoport szócsöve lett, a pártvezetőség pedig 1895 szep-tembere és 1896 decembere között Ű j Népszava címmel adott ki újságot. A radikális irányzat széthullása után a Népszava 18.96 decemberétől ismét az MSZDP hivatalos orgánuma.
A szociáldemokrata párt tevékenységét a kilencvenes évek második felében és a századfordulót követő esztendőkben az jellemzi, hogy erőteljesen és sikerrel küzd a munkásság önálló osztályszervezeteinek kifejlesztéséért, az országos szakszervezetek létrehozásáért. A p á r t — a szakszervezetekkel együtt — mindenekelőtt az egyesülési és gyülekezési jogért, a sajtószabadságért, a sztrájkjogért, a politikai üldözések b e -szüntetéséért, munkásvédelmi törvényért, az általános, titkos választójogért harcol, terjeszti a szocializmus eszméit, hirdeti a proletariátus nemzetköziségét. A szocializ-mus marxista eszméi ugyanakkor a lassalleánus nézetekkel keveredve t e r j e d n e k a magyarországi mozgalomban, a párt vezetői a hatalomért folytatott h a r c kérdéseinek a vizsgálatáig nem jutnak el.
Természetes, hogy az agitáció lelke, a munkásmozgalom fő propagandaeszköze a megerősödő pártlap maradt. A Népszava 1898-ban 5—6000 példányban jelent meg, ez a szám néhány év .múlva a fokozódó üldözés ellenére elérte a 13—14 000-et. A szavának tehát nem túlságosan nagy, de állandó, kitartó olvasótábora volt. A Nép-szava 1898 májusáig hetenként csak egyszer, ettől- kezdve m á r hetenként kétszer jelent meg, és egy év múltával, 1899 júliusától hetenként háromszor került az olvasók kezébe. A lap megerősítésében, színvonalának emelésében nagy szerepet játszottak a szaklapok, amelyek a szakszervezeti mozgalom országossá terebélyesedésével egyre erősebbek lettek, és a központi pártlap m u n k á j á n a k jelentős részét m a g u k r a vállalták. A századforduló idején m á r kb. 20 szakszervezeti lapot tartottak számon; r e n d -szeresen megjelent a Typographia, A Cipész, a Vas és F é m m u n k á s o k szaklapja, az Asztalosok Szaklapja, az Építőmunkás. A szakszervezeti lapok száma 1914-ig m á r 36ra növekedett, egyszeri példányszámuk mintegy 13 000 volt. A szocialista p á r t s a j t ó -történet fontos eseményének tekinthető az MSZDP elméleti folyóiratának, a Szocia-lizmusnak a megjelenése is. A Népszava német testvérlapját is rendszeresen k i a d t á k Volksstimme, később Arbeiterpresse, m a j d ismét Volksstimme címmel.
Hosszas tárgyalások, alapos megfontolás után az 1904-es pártgyűlés úgy döntött, hogy a pártnak politikai napilapra van szüksége és részvénytársasági alápon 50 000 koronás alaptőkével létrehozták a Világosságnyomdát. A p á r t minden szerve és m i n -den tagja szorgos szervező m u n k á j á n a k eredményeképpen 10 000 előfizetőt sikerült toborozni. Végül 1905. április 1-én megjelenhetett a Népszava m i n t napilap: „Előre!
Kibontjuk vörös lobogónkat s m e g h a j t j u k Magyarország munkásai előtt — olvasható első soraiban. — Köszöntjük őket. Köszöntjük őket, mint harcosait a n n a k az eszmé-nek, amelynek zászlója, íme, büszkén röpül fel a magasba. Amely, íme, fönnen szár-nyal, bár ezerszer is sárba a k a r t á k tiporni. Amely, íme, fönn lobog, bár ezerszer el akarták gázolni azok, akiknek hatalma a legázolt jogra, a letiport igazságra é p ü l . . . Igen: diadalt hirdetünk első s z á m u n k b a n ! . . . Ez a lap elkeseredett, ádáz harcok tüzé-ben hódított diadalmi jelvény, amelyet az ellenséges bástyák fokára tűztünk k i . . . 72.
Mert az eszme, amelyért harcolunk, az egész világé, mert az eszme, amelyért küz-dünk, az emberiség t ö r t é n e l m é é . . . Hatalmas léptekkel siet előre ú t j á n a szocia-lizmus."
A lap terjedelme nyolc oldalról m a j d n e m azonnal tíz-tizenkét oldalra emelke-dett, az 1910-es évek elején pedig m á r tizenhat—húsz oldal az általános. H a m a r o s a n meg kellett rendelni a második rotációst, a harminckét oldalas lapot nyomó gépóriást és a szedőgépeket. Hamarosan szűk lett a Rákóczi út és a Nyár utca sarkán levő nyomdahelyiség, ezért 1909 novemberében az ú j pártházba költözött a Népszava is..
Az 1905—1907-es oroszországi forradalom nagy lendületet adott Magyarországon is a proletariátus osztályharcának. „A világ történetében az orosz forradalmi küz-delmek mellett el fognak törpülni más népek forradalmai — írta a vele szolidáris.
Népszava. — Annyi önfeláldozást, annyi lelkesedést még egyetlen küzdelem sem vál-tott ki azokból, akik a nép felszabadításának szolgálatában á l l o t t a k . . . Ily esemé-nyek hatására az elnyomottak bizalommal, reménnyel tekintenek Oroszország felé."'
A mozgalom fellendülését és az uralkodó osztályok politikai válságát az MSZDP-vezetősége a választójogi tömegmozgalom fokozására használta fel. A Népszava 1907.
október 10i számában megjelent: Magyarország népéhez! című kiáltványban á l t a l á -nos sztrájkra szólított fel: „Október 10-én nyílik meg a magyar parlament. A meg-nyitásnak az általános, titkos választójog jegyében kell történnie. Az egész ország, népének ki kell mutatnia, hogy elítéli és utálja a koalíció országpusztító uralmát, és hogy törhetetlen szívóssággal ragaszkodik az általános, egyenlő, titkos választójog-hoz . . . Ez lesz a harc k e z d e t e . . . "
A párt választójogi küzdelme azonban nem járt eredménnyel, a politikai válság' lezáródását a koalíciós kormánynak a szociáldemokrata szervezetek elleni terrorhad-járata követte. A pártvezetőség ennek ellenére nem mondott le a választójogi harc-ról, sőt 1911—1912-ben a polgári ellenzékkel együttes gyűléseken szálltak síkra az
általános és titkos választójogért, tiltakoztak a fegyverkezést gyorsító véderőtörvé-nyek ellen. Az 1912. évi megmozdulások közül kiemelkedik a m á j u s 23-i budapesti általános sztrájk és tömegtüntetés (Vérvörös Csütörtök), amely az I. világháború, előtti időszak legnagyobb méretű és legszenvedélyesebb harci akciója. Erről a Nép-szava Hogyan születik a forradalom című vezércikkében így írt: „Drága és nemes proletárvérrel íródik be 1912. m á j u s 23-ika a magyar történelembe. A hősi elszánt-ságnak és nagyszerű önfeláldozásnak ez a napja megmutatta, mennyi erő lakik a.
munkásokban . . . Bebizonyította, hogy a forradalmi igék vetése megfogamzott a lel-kében. Föltárta, hogy mennyi visszafojtott keserűség, bosszúvágy és ínség-nemzette indulat fűti a munkások l e l k é t . . . A munkások t u d j á k és érzik: hatalmon vagyunk, félelmetes erő vagyunk, amely akaratát rá fogja kényszeríteni az egész államra és társadalomra, és saját törvényét fogja az egész állam és társadalom törvényévé-tenni."
A dualista rendszer elmélyülő válságát jelezte a nemzetiségi ellentétek fokozó-dása. A Népszava 1908-ban Szocialisták és nemzetiségiek című írásában részletesen kifejti a párt álláspontját: „A szociáldemokrata párton belül a nemzetiségi kérdésben csak egy fölfogás van. Minden embernek joga van ahhoz, hogy ragaszkodjék a n y a -nyelvéhez, és ne kényszeríttessék idegen nyelv használatára." Ennek a jognak a semmibevétele „a specifikus nemzetiségi elnyomás Magyarországon. Ami egyéb sé-relme van a nem-magyar anyanyelvű lakosságnak, az nem külön b a j a neki, hanem közös a magyarsággal. Az nem nemzetiségi, hanem szociális elnyomatás." A n e m -zetiségeknek az anyanyelv használatán túlmenő igényeit a párt káros nemzetiségi aspirációnak tartotta. A soknemzetiségű Magyarország munkásmozgalmának igazi feladatait a nemzetiségi kérdésben a legvilágosabban Szabó Ervin látta meg. Írásai-b a n kiemelte, hogy a vegyes nemzetiségű államokÍrásai-ban a munkáspártoknak kötelességük a nemzetiségi kérdéssel foglalkozni, mert a közömbösség sikertelenségek, v e r e -ségek forrásává válhat. A nemzetiségi kérdés megoldását tehát nem lehet elodázni a szocializmus győzelméig, m e r t a nemzetiségi küzdelmek megosztják magát a munkás-osztályt, és nemcsak a szocialista forradalom sikerét, hanem a mindennapi gazdasági és politikai harcok eredményességét is kérdésessé teszik.
73;
Az imperialista háború közeledte nagy erőpróbát jelentett a munkásmozgalom számára. A bázeli kongresszus határozatát 1912-ben a világ valamennyi szocialista p á r t j a elfogadta. A szocialista sajtóban, így a Népszavában is, hónapokon, éveken keresztül folyt az agitáció a bázeli kiáltvány szellemében. Az egyik írás így foglalja össze a p á r t álláspontját: „A dolgozó n é p ellenségei n e m Szerbiában laknak. A mi ellenségeink a kizsákmányolók, akik hitvány bérért dolgoztatnak b e n n ü n k e t ; a k i k mindenünkből kifosztanak; akik örökös jogtalanságban a k a r n a k b e n n ü n k e t t a r t a n i ; .akik rendőröket és csendőröket uszítanak ránk, ha több bért k ö v e t e l ü n k . . . "
Az 1914. július 28-i hadüzenet u t á n a pártvezetőség mégis szociálsoviniszta álláspontra helyezkedett, és „helytállásra" szólította fel a magyar munkásosztályt.
A Népszava 1914. augusztus 31-i számának vezércikke így írt: „Jobb ügyért, nagyobb történelmi eszméért nem folyt nemes és drága vér, m i n t amilyenért most ömlik a lengyel és galíciai h a r c m e z ő k ö n . . . "
Az MSZDP képviselői az 1915. szeptemberi zimmerwaldi konferencián ugyan n e m vettek részt, de a Népszava üdvözölte a konferenciát. Az 1915. szeptember 25-i A svájci nemzetközi értekezlet című cikk megállapítja: „Ez az értekezlet kétségte-lenül fontos fordulópontot jelent a nemzetközi szocialista mozgalom történetében, és mindenesetre azt mutatja, hogy a szocialista m u n k á s o k legalább egy részében él az .a kötelesség, amelyet a koppenhágai és a bázeli nemzetközi kongresszus a
szocialisták feladata gyanánt jelölt meg: a háború kitörése után mindent megtenni a m i
-•előbbi béke érdekében."
A néptömegek háborúellenes hangulatát erősítették az 1917. f e b r u á r i oroszországi polgári demokratikus és főként a szocialista forradalom hírei. Az MSZDP üdvözölte .a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét és az 1917. november 25-i
nagy-gyűlésen követelte a szovjet kormány békefelhívásának elfogadását. A Népszava Ü j orosz forradalom című írása így kommentálja az eseményeket: „Megint nagy
•események történnek Oroszországban. A bolseviki agitáció többségre jutott a prole-tártömegekben, a munkástömegek pedig ú j f o r r a d a l o m m a l hatalomra lendültek P é t e r v á r o t t . . . Beláthatatlan nagy jelentőségű események e z e k . . . A most induló ú j
forradalom tisztára proletármozgalom, és így elmondhatjuk, hogy az orosz revolúció ma a pétervári munkások és katonák győzelmével és k o r m á n y r a j u t á s á v a l eljutott kifejlődésének c s ú c s á i g . . . Ami most Oroszországban történik, nem más, m i n t gigászi .arányokra nagyítva az 1871. évi Párizsi Kommün."
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme meggyorsította a h á b o r ú b e -fejezését, ösztönzést adott a világszerte kibontakozó forradalmi mozgalmaknak. Az
•Osztrák—Magyar Monarchia felbomlásának viszonyai között Magyarországon is győ-zött a polgári demokratikus forradalom. A Népszava — a k o r m á n y r a került szociál-demokrata párt általános irányvonalának megfelelően — t á m a d t a a K o m m u n i s t á k Magyarországi Pártját, és a szocialista forradalom ellen lépett fel. De a Tanácsköz-t á r s a s á g győzelme uTanácsköz-tán az egyesülTanácsköz-t párTanácsköz-t reggeli lapja leTanácsköz-tTanácsköz-t: hangvéTanácsköz-tele Tanácsköz-természeTanácsköz-tesen -megváltozott, hasábjain kommunista szerzők írásai is helyet kaptak.
1919. április 1-én A párizsi konferencia című írás például a proletár nemzetközi-.ség jelentőségét hangsúlyozza: „A cseh, a román, a német-osztrák, a német, a jugo-szláv, az 'olasz proletártestvérek riadó örömmel üdvözlik a magyar tanácshatalmat,
•és a francia, angol, amerikai katonaproletárok lelkében is fölgyulladóban a f o r r a -dalom tüze. Már látják, hogy kötelességük megfordítani a frontot, és fegyverrel,
•erőszakkal is szembefordulni azokkal, akik ötödik éve a tőkések nagyobb p r o f i t j á é r t .a halál árkaiba kergetik őket. Nem imperialista háború, hanem osztályharc, n e m
•osztályegyüttműködés a burzsoázia nagyobb profitjáért, hanem világforradalom: —
•ez az egyetlen kivezető út abból a rettentő, véres, füstölgő káoszból, amelybe a n e m -zetközi kapitalizmus négyéves rablóhadjárata döntötte a világot."
A Tanácsköztársaság leverése után, a szakszervezeti kormány idején a Népszava félhivatalos lapként jelent meg. A Friedrich-puccs n a p j á n viszont rögtön rendőrök .szállták meg a Népszava és a Világosság-nyomda házát, és a következő n a p o k b a n a szerkesztőség szobáibantermeiben vandál pusztítást vittek véghez. A Népszava h á -'74
rom héten át nem jelenhetett meg. Ekkor a pártvezetőség a napilap pótlására tájé-koztatót adott ki Szociáldemokrata Röpiratok, illetve Szociáldemokrata címmel. E ki-adványok — a párt irányvonalának megfelelően — elhatárolták magukat a kommu-nistáktól, a proletárdiktatúrától, de támadták az ellenforradalmat is, a Friedrich-kormányt, a fehérterror brutalitását, különösen a „nemzeti hadsereg" dunántúli vérengzését.
Az újjáalakult Szociáldemokrata P á r t hivatalos lapjaként 1919. szeptember 28-án jelenhetett meg a Népszava ismét. 1919. december 8-án, vasárnap, fényes nappal, Friedrichék gyűlése után az előre fölkészített, a pusztításra összeverbuvált tömeg megtámadta a párt, illetve a pártlap épületét. De a következő kedden a Népszava ismét mégjelent. Idegen nyomdában nyomták, a bányászszakszervezet helyiségében szerkesztették, ahová egyik este benyomultak Héjjasék is, de nem sikerült meg-félemlíteniük a szerkesztőséget. A szervezett munkásság áldozatkészsége rövid idő alatt helyreállította a szerkesztőségi helyiségeket, a nyomdát, kijavították a gépeket, és újra a régi házból szólhatott a Népszava hangja. Szerkesztőjét, Somogyi Bélát, és egyik munkatársát, Bacsó Bélát a Horthy-pribékek meggyilkolták, de a Népszava tovább élt.
Ettől kezdve mintegy másfél évtizeden át a Népszava közleményei az ellenforra-dalmi rendszerhez alkalmazkodó, gyakran megalkuvó álláspontot képviseltek. Távoli, szinte megfoghatatlan célként még beszéltek a szocialista társadalom megvalósításá-ról, de az SZDP valójában polgári demokratikus alapon állt szemben a Horthy-rendszerrel. A Népszava ennek megfelelően harcot folytatott a polgári demokratikus szabadságjogok érvényesítéséért, fellépett a munkások mindennapi érdekeinek védel-mében, a jobb munkakörülményekért, a munkanélküli-biztosításért, a szegényparasz-tok részére pedig igazságos földreformot követelt.
A központi pártlapban is meghirdetett gazdaságpolitikai elvek szerint a szociál-demokraták az állammonopolista kapitalizmushoz hasonló formációt szerettek volna megvalósítani a gazdasági életben.
Külpolitikai tekintetben a Népszava írásai a béke megőrzéséért szálltak síkra, és szolidaritást vállaltak a demokratikus mozgalmakkal, így a spanyol népfronttal is.
De szembenálltak a Szovjetunióval, mint ahogy a pártvezetés ebben a korszakban elvetett minden együttműködést a kommunistákkal. Elítélték a hitleri fasiszta rend-szert, viszont — igaz, kisebb hangerővel — alkalmilag kifejezték az uralkodó körök nacionalista, irredenta elképzeléseit.
Ennek ellenére a sajtórendészet szüntelenül zaklatta a Népszavát. 1926-ban, egyetlen év alatt 169 sajtópert indítottak a lap ellen, 11 év, 1 hónap és 9 nap börtön-büntetést és 24 852 pengő pénzbírságot szabtak ki. A húszas és a harmincas években a lapot több ízben betiltották, utcai árusításának jogát hónapokra, évekre meg-vonták. A Népszavát csak a szervezett munkások hűsége, a szegényparasztok szere-t e szere-t e menszere-teszere-tszere-te meg a puszszere-tulásszere-tól. A nyomdászok számszere-talanszor állszere-tak melléje szoli-daritási sztrájkjaikkal.
A harmincas évek második felében némiképpen megváltozott a Népszava hangja.
Hasábjain ismét megjelentek a szociáldemokrata emigráció képviselőinek munkái, irodalmi rovatában pedig József Attila, Illyés Gyula, Darvas József, Veres Péter írásai.
1939 szeptemberében A béke mellett — a függetlenségért! című cikkében közölte az Országos Ifjúsági Bizottság állásfoglalását az ország békéjével és függetlenségével kapcsolatban. „A dolgozók joga és kenyere, tehát az ország igazi érdeke a békét kívánja. . . . Ahogy nem akarunk más nemzet szabadságának az árulójává válni, úgy . a magunk függetlenségét sem prédáljuk el. A függetlenség, a szabadság a dolgozó
n é p érdeke, amely nem hajlandó még egy urat a nyakába venni — hiszen egy urat sem akar szolgálni. Az osztályelnyomatás mellé nem a k a r u n k hát nemzeti elnyomást is!" — hangzott a kommunista fiatalok felhívása.
1938 és 1944 között kommunisták és kommunistaszimpatizánsok is bekapcsolód-75.
hattak a Népszava szerkesztőségének munkájába. A fiatal, tehetséges k o m m u n i s t a és baloldali szociáldemokrata újságírók: Kállai Gyula, Kasztell András, Gosztonyi Lajos, Gergő Zoltán m u n k á j a nagymértékben emelte a lap színvonalát és előfizetőinek szá-mát, az opportunista vonal viszonylag háttérbe szorult, és lehetővé vált a függetlenségi mozgalom népfrontpolitikájának a meghirdetése. M u n k á j u k döntően hozzájárult, hogy a Népszava ismert 1941-es, antifasiszta jellegű karácsonyi száma létrejöjjön.
A kormányzat 1942 tavaszi—nyári terrorhulláma — amely a lap számos m u n k a -társát is sújtotta — átmeneti megtorpanást okozott, de 1943-ban ismét megerősödött a baloldal hangja. A napilap mellett fontos szerepet játszottak a fasizmus elleni küzdelemben az évenként megjelenő Népszava-naptárak. 1942-ben például Petőfi, Ady, Heine és Victor Hugó költeményei szólítottak harcra. Az emberiség nagy gon-dolkodóit idézik a lapban: „Ha egyszer a nép elkezd gondolkodni, lehetetlen a b b a n m e g g á t o l n i . . . " (Voltaire). „Semmi sem igazabb a m a megállapításnál, hogy m i n d e n emberi erény kapcsolatban van a szabadsággal" (Schiller). „ . . . Minden lépésért, a m i t előre teszünk, keményen kell küzdeni — írta a lap —, s ha azt a k a r j u k , hogy az emberiség fölszabaduljon, ha azt akarjuk, hogy ne legyen többé háború, akkor j u t -tassuk győzelemre a szocializmust."
A Népszavát Magyarország német megszállása idején, 1944 márciusában betiltot-ták, s csak 1945 f e b r u á r j á b a n indult meg a felszabadult fővárosban.
A felszabadulás utáni időkben a lap az SZDP ú j vezetősége a l a p j á b a n baloldali irányzatának szócsöve volt, az 1946 végén a párton belüli áramlatok között k i b o n -takozó vitában viszont igyekezett semleges maradni. 1948 tavaszán, amikor a p á r t o n belül a baloldal kerekedett felül, a Népszava ismét egyértelműen a baloldal orgá-numává vált. A két m u n k á s p á r t egyesülésével a szakszervezetek napilapja lett.
Szakasits Árpád, aki tíz esztendeig külső, h a r m i n c évig belső m u n k a t á r s a volt a Népszavának, így értékelte ezt az eseményt: „1948ban egyesült a két nagy m u n k á s -párti Boldog voltam, hogy pártunk úgy döntött, m a r a d j o n meg a Népszava — a szak-szervezetek lapjának. Bölcs döntés volt ez! A szervezett munkások teremtették meg a Népszavát, s az övék m a r a d t . . . A Népszava bilincsei lehulltak. Szabadon h i r d e t -heti, méltósággal szolgálhatja századunk legnagyobb eszméjét, a marxizmus—leniniz-must; a legigazabb igazságot, a munkások, a dolgozó emberek igazságát."
CS. PATAJ MIHÁLY: FÜRDŐZŐ BIVALYOK