A környezetvédelem fogalmát, cél- és feladatrendszerét többen többféleképpen fogalmazták meg.
Kováts-Németh Mária professzor asszonyt idézve „a környezetvédelem értelmezhető egy olyan interdiszciplináris tudományként, mely környezetünk káros hatásoktól történő megóvását jelenti. Egy másik megfogalmazás szerint a környezetvédelem egy céltudatos, szervezett, intézményesített tevékenységrendszer, mely az emberek által előidézett káros következmények kiküszöbölését és megelőzését tartja szem előtt az élővilág és az ember fennmaradása érdekében. A legtágabb értelmezés szerint a környezet védelme egy olyan társadalmi tevékenységrendszer, melynek célja a bioszféra és ezen belül az ember létének megóvása az emberi tevékenység szennyező hatásától. Leegyszerűsített formában pedig azt a tevékenység- magatartás- és viselkedésmódot jelenti, amellyel környezetünket megvédjük az ember által okozott káros hatásokkal szemben.” (Kováts-Németh, 2010, 277-278.o.)
A fogalmak alapján, a környezet védelme érdekében, fontos a tudományok, tudományterületek felelőssége és összefogása. E mellett nagy jelentőségű a szakminisztériumok, szaktárcák szakembereinek, döntéshozóinak céltudatos tervező, koordináló munkája. A környezetvédelem elképzelhetetlen a társadalom bevonása, a társadalmi szektorok, alrendszerek együttműködése nélkül. A megfelelő tevékenység- magatartás- és viselkedésminták kialakításához elengedhetetlen a köznevelési intézmények szervezett, tudatosan tervezett nevelési-oktatási tevékenysége, amelyhez a környezetpedagógia cél- és feladatrendszere, nevelési és oktatási modellje nyújt követendő példát.
Az 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól – továbbiakban környezetvédelmi törvény – kiemelt célja az ember és a környezete közötti harmónia megteremtése és megőrzése. A környezetvédelmi törvény bevezető részében a következő olvasható: „Az Országgyűlés tekintettel arra, hogy a természeti örökség és a környezeti értékek a nemzeti vagyon részei, amelyeknek megőrzése és védelme, minőségének javítása alapfeltétel
25 az élővilág, az ember egészsége, életminősége szempontjából; e nélkül nem tartható fenn az emberi tevékenység és a természet közötti harmónia, elmulasztása veszélyezteti a jelen generációk egészségét, a jövő generációk létét és számos faj fennmaradását. A környezetvédelmi törvény értelmében a környezetvédelem olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása.” (Törvények és országgyűlési határozatok)
Rakonczay, a környezetvédelem részterületeit két csoportba sorolta: a környezeti elemek védelmére és a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelemre. „A környezeti elemek szerinti részterületek: a földvédelem, a vízvédelem, a levegővédelem, az élővilágvédelem, tájvédelem, településvédelem, természetvédelem. A környezeti ártalmak alapján pedig figyelmet kell fordítani: hulladékgazdálkodásra (hulladékártalmatlanítás, hulladékfeldolgozás), a zajvédelemre (csendvédelem), a rezgésvédelemre (vibrációvédelem), a sugár- és elektromágneses sugárzások elleni védelemre, a hő- és fényártalmak ártalmak elleni védelemre, a bűzvédelemre, valamint a stresszártalmak elleni védelemre”.(Rakonczay, 2004, 251-257.o.)
Minél összehangoltabban és hatékonyabban működik a környezet- és egészségtudatos értékrend, életvitel kialakítása érdekében felépített tevékenységrendszer, annál több ember választja a környezetkímélő, egészségóvó életmódot, annál többek meggyőződésévé válik a környezet és ezzel együtt az emberi élet védelme.
3.2.2. Nemzeti Környezetvédelmi Programok
Magyarországon eddig négy Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban NKP) jelent meg. Az első program – az NKP I – a 83/1997. országgyűlési határozat alapján az 1997-2002 közötti időszakban 11 területre terjedt ki: levegőtisztaság-védelem, a vizek védelme, a földvédelem, a települési környezet védelme, az emberi egészség környezeti vonatkozásai, az épített környezet védelme, a természetvédelem, a tájvédelem, a hulladékgazdálkodás, a zaj- és rezgésvédelem, a környezetbiztonság. (Rákosi, 2004)
Az NKP II – a 132/2003 országgyűlési határozat alapján – a 2003-2008 közötti időszakra kilenc akcióprogramot dolgozott ki a kiemelten fontos területeken szükséges beavatkozásokhoz. Ezek között első helyen szerepel a környezettudatosság növelését célzó akcióprogram, melynek fontos küldetése volt, hogy minden gyerek, általános iskolai tanulmányainak ideje alatt, legalább egyszer eljusson egy erdei iskolába. E mellett kiemelt terület még az éghajlatváltozás, környezetegészségügy és élelmiszerbiztonság, a városi környezet minősége, a biológiai sokféleség és a táj védelme, a vidéki környezetminőség,
26 vizeink védelme és fenntartható használata, a hulladékgazdálkodás és a környezetbiztonság.
(Rákosi, 2004)
A harmadik és negyedik Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban NKP) a Törvények és országgyűlési határozatok
A harmadik NKP – a 96/2009 országgyűlési határozat alapján – a 2009-2013 közötti időszak fő céljaként a fenntartható fejlődés megvalósítását tűzte ki céljául, melynek során a társadalmi együttműködés, a decentralizáció és a szubszidiaritás elve érvényesül. Az Európai Unióhoz való csatlakozás okán kiemelt feladat az EU környezetpolitikájának megismerése, a fejlesztésekben való részvétel, és ezzel összhangban a fejlesztések nemzeti szinten történő végrehajtása is. (Törvények és országgyűlési határozatok. Letöltés: 2018.02.14.)
A negyedik NKP – a 27/2015 országgyűlési határozat alapján – a 2015-2020 közötti időszak stratégiai terve. E program összhangban áll a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégiával és az Európai Unió Környezetvédelmi Cselekvési Programjával is. A Nemzeti Környezetvédelmi Program három stratégiai célt fogalmaz meg: az életminőség és az emberi egészség környezeti feltételeinek javítása, a természeti értékek és erőforrások védelme és fenntartható használata, valamint az erőforrás-takarékosság javítása, a gazdaság zöldítése. A stratégia kiemeli a köznevelési intézmények szerepét, hiszen a nevelés-oktatás, az ismeretátadás, a személyes példaadás segítségével hozzájárul a környezet- és egészségtudatos szemlélet megalapozásához, formálásához, amelynek eredményeképpen az elsajátított tudásanyag az egyén viselkedésének szerves részévé válik és képessé teszi arra, hogy életvitelét a természeti és társadalmi környezettel való harmonikus, felelősségteljes döntéseket hozva alakítsa ki. A nevelés és oktatás során az élményszerűségnek, az életszerűségnek, a tevékenységközpontúságnak, a rendszerszemléletnek kell érvényesülni. Mindennek érdekében ki kell használni az osztálytermeken kívüli lehetőségeket, melyeket például a múzeumok, az erdei iskolák, tanösvények, terepgyakorlatok, iskolakertek biztosíthatnak. Kiemelt jelentőségű az ökoiskolai és ökoóvodai rendszer működtetése, versenyek, vetélkedők, tehetséggondozási programok, témahetek, kampányok szervezése. Megfelelő figyelmet kell fordítani a helyi természeti, környezeti érétkek feltárására, gondozására, megőrzésére, helyreállítására. E célok megvalósítása azonban elképzelhetetlen a pedagógusok képzése és továbbképzése nélkül.
Fontos feladat különféle szakmai módszertani anyagok készítése, terjesztése, jó gyakorlatok kialakítása és népszerűsítése. A társadalom többi szereplőit is meg kell szólítani, a szülők vagy a helyi média kiemelt szerepet tölthet be a szemléletformáló tevékenységben, viselkedésminták nyújtásában. (Törvények és országgyűlési határozatok. Letöltés: 2018.02.14.)
27 3.2.3. Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia
A Nemzeti Környezeti Nevelési Stratégia 2010 célja, hogy „Magyarországon a környezeti tudatformálás eredményeképpen a természeti és emberi környezet állapotában tartós és megalapozott javulás következzék be.” A legfontosabb alapelv, hogy a környezet –, ami alatt a természeti, mesterséges és társadalmi környezetet értjük – is és a nevelés is minden embert érint. A környezeti nevelés célja a tudatformálás, amely a társadalmi környezetben bekövetkezett jelentős mértékű javulást az összes környezeti tényezőre kivetíti, és olyan gondolkodásmódot alakít ki, amely mentén a társadalom minden egyes tagja képes a világ kihívásaira olyan válaszokat adni, amelyekkel nem mélyíti tovább az ember és környezete közötti válságot. (Környezeti Nevelési Stratégia. Letöltés: 2017.10.05.)
3.2.4.Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia
Az 18/2013 országgyűlési határozattal életbe lépett a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024. E dokumentum szerint a fejlődés a jólét feltételeinek és lehetőségeinek harmonikus fejlődését jelenti. A fenntarthatóság úgy biztosítható, hogy az adott generáció nem meríti ki a rendelkezésére álló erőforrásokat, hanem megőrzi, illetve bővíti azokat a következő generáció számára. (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024)
Kováts-Németh Mária így fogalmaz: „A környezettudatosságra, a fenntarthatóságra nevelés területén megfogalmazott feladataink megvalósításának szükségszerűségét erősíti a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia. A 2012-2024 közötti időszakra szóló Keretstratégia abból indul ki, hogy a nemzedékek anyagi, szellemi és lelki jólétének elősegítéséhez szükséges javak létrehozása négy alapvető erőforrást feltételez. Ezek: az emberi, a társadalmi, a természeti és a gazdasági erőforrások.(Kováts-Németh, 2015, 25. o.)
A fenntartható társadalom kialakulását kulturális problémaként kell kezelni, melynek az az alapkérdése, hogy hogyan és milyen mértékben képes belátni az ember az önkorlátozás szükségességét. Erre a kihívásra a kulturális adaptáció lehet a válasz, ami: „az értékek, az intézmények, a társadalmi-gazdasági szerkezet, a tudományos-technológiai ismeretek szükséges mértékű, a hagyományokra szervesen építkező, az értékeket tisztelő, megőrző, a társadalom szövetét önkényesen fel nem szakító megváltoztatása, fejlesztése, hozzáigazítása a környezeti kihívások szerinti megfelelő mértékben.” (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024, 5-6.o.)
A keretstratégia az ENSZ Közgyűlésen (2005) a 2000. évi Millenniumi Nyilatkozatban megfogalmazottakat kiegészítette és a fenntartható fejlődés három dimenziója – a gazdaság, a
28 társadalom, a környezet – mellé beemelt egy negyedik elemet, ami az emberi (humán) dimenzió.
A nemzeti fenntarthatósági politika átfogó célja a társadalmi, gazdasági, természeti, humán környezethez való alkalmazkodóképesség, vagyis a kulturális adaptáció fejlesztése, mert „Az ember természetátalakító tevékenysége nyílegyenesen és sokrétűen vezet a környezet globális lerombolásához.” (Szarka, 2014, 35.o.)
A fejlesztéshez szükséges célok a következők:
társadalmi erőforrások: a fenntarthatóságot támogató kultúra, pozitív értékek, erkölcsi normák, attitűdök kialakítása, erősítése;
gazdasági erőforrások: fizikai tőke gyarapítása, hazai tőkebefektetés növelése, külföldi kitettség csökkentése, életpálya-finanszírozás;
természeti erőforrások: a környezeti eltartóképesség korlátainak érvényesítése, biodiverzitás fenntartása, a természeti értékek megőrzése, a talaj termőképességének fenntartása, az embert érő környezeti terhelések csökkentése, ésszerű, beosztó gazdálkodás az ásványkincsekkel és energiaforrásokkal;
emberi erőforrások: népességében stabil, egészséges, a kor kihívásaihoz igazodó használható tudással és képességekkel rendelkező társadalom, amelynek felépítéséhez szükséges, hogy a nevelési, oktatási, képzési és kulturális intézményrendszerben végzett nevelő-oktató munka eredményeként kialakuljanak és fejlődjenek az erkölcsi értékek és normák, az egész életen át tartó tanulás iránti igény, a rendszerszemléleti képesség, a közösséghez való kötődés, a társadalmi tanulás új formái.
A keretstratégia értelmében: „A fenntartható fejlődés az ember boldog és értelmes életvitelének előmozdítását és a közjó kiteljesedését célozza úgy, hogy az emberi tevékenységek a Föld környezeti eltartóképessége szabta határokon belül maradnak és a gyarapítható, fejleszthető emberi, társadalmi és gazdasági erőforrások terén gondoskodunk ezek megfelelő mennyiségi és minőségi állapotának fenntartásáról, bővítéséről illetve javításáról.” (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024, 9. o.)
A keretstratégia hangsúlyozza, hogy olyan nevelési, oktatási, képzési rendszer kidolgozására van szükség, amely az élethosszig tartó tanulás igényeinek kialakítása során az ismeretátadás, a képességek, készségek, kompetenciák fejlesztése mellett az erkölcsi normák, az értékrend kialakításában, a közösségekhez való kötődés fontosságát, a rendszerszemlélet megalkotását is középpontba állítja. A nevelés-oktatás azonban csak akkor lehet igazán sikeres, ha az egyének felelősséget vállalnak a tanulás iránt. Ebben elsődleges szerep hárul a családokra, mert a
29 tanulással kapcsolatos értékeket, a tanulás iránti elkötelezettséget a család attitűdje befolyásolja és ez igaz a környezet- és egészségtudatos magatartás kialakulására is. Az egyes emberek egészsége és egészségtudatos magatartása a társadalom többi tagjának jólétére is pozitív hatással van. Amennyiben az egyén saját egészségét veszélyezteti, és egészségi állapota romlik, munkakiesése okán nem folytat termelő tevékenységet, saját anyagi javai is csökkenhetnek, ugyanakkor ellátása az egészségügyi rendszer kiadásait növelheti. (Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024 Letöltés: 2017.11.10.)