Gyakorlósok a Ravazdi Erdei Iskolában

Az Öveges Kálmán Gyakorló Általános Iskola 2014-2017 között kirándulási tervvel rendelkezett azzal a céllal, hogy a gyerekek, életkorukhoz és az egyes évfolyamok tananyagtartalmához igazodva, a hazai táj szépségeit, természeti és kulturális örökségeit ismerhessék meg. Éppen ezért elsősorban a környezetismeretet, természetismeretet, földrajzot, magyart, történelmet, rajzot tanító pedagógusok feladata volt, hogy egy olyan útiránylistát állítsanak össze, amely szervesen illeszkedik a tanulmányokhoz.

A kirándulási tervben a Ravazdi Erdei Iskola a negyedik osztályosok kirándulási helyszíne volt. Hatásvizsgálatok bizonyítják, hogy a tanulók a tudatos, szervezett erdei iskolai foglalkozások eredményeképpen az iskolában tanultaknál több ismeretet szereztek környezetismeretből, mert sokat tanultak a növényekről és állatokról, és így alaposabban megismerhették a természetet. A viselkedéskultúrájukban bekövetkezett változásokról úgy nyilatkoztak a gyerekek, hogy sokkal jobban fognak vigyázni a természetre, törődni fognak a védett növényekkel, állatokkal, csendben figyelik majd a természetet, nem hangoskodnak az erdőben és tisztelik az erdészek, méhészek munkáját. Kedvet kaptak a természetjáráshoz, túrázáshoz, és nőtt a természetfilmek és a természet témájú könyvek iránti érdeklődésük is.

(Kövecsesné, 2009)

A gyerekek véleménye egyértelműen igazolta, hogy a természetről a természetben lehet igazán tanulni, cselekedtetés, közvetlen tapasztalatszerzés útján. Az így szerzett elméleti és gyakorlati ismeretek a gyerekeket a környezet iránti tiszteletre, természeti és társadalmi környezetük védelmére inspirálja. A gyerekek természetjárás, túrázás iránti érdeklődésének felkeltésével pedig az egészséges életvitel kialakítására sarkallhatjuk őket.

4.5.3. Ökoiskola

„Egy ökoiskola abban különbözik egy átlagos iskolától, hogy nem csak a tanításban érvényesülnek a környezeti nevelés, a fenntarthatóság pedagógiájának elvei, hanem az iskolai élet minden területén; az iskola működtetése terén éppúgy, mint a gyerekek étkeztetése vagy a táborok szervezése során.”- olvasható az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján.

(https://ofi.hu/okoiskola)

Hazánkban jelenleg 1040 ökoiskola címmel rendelkező intézmény található, mely az iskolák 24,2 %-át jelenti. Ezen intézményekben a tanulók 30 %-a tanul, és a pedagógusok 32%-a tanít.

63 Az ökoiskolák pedagógiai szinten, a társas kapcsolatok szintjén valamint technikai szinten is törekszenek az innovációkra.

„Pedagógiai szinten az ökoiskolák:

 a komplex, valós élethez közel álló szituációkat előnybe részesítik az előre megtervezett, irányított, tanulási formákkal szemben,

 az egyes tantárgyak felől a tantárgyközi kérdéskörök felé fordulnak,

 a passzív szabály és tudáselsajátítás helyett az aktív, a helyi környezetet felhasználó, a helyi környezetért való cselekvés közben történő tudásszerzésre helyezik a hangsúlyt,

 a kizárólag felülről lefele irányuló (tanártól diákig áramló) kommunikáció helyett figyelembe veszik a gyerekek iskolával, tanítással kapcsolatos nézeteit is.

A társas kapcsolatok szintjén az ökoiskolák törekednek arra,

 hogy az iskolába ne magányos tanárok tanítsanak magányos gyerekeket, hanem az egész iskolára jellemző legyen a csapatmunka,

 hogy a társas élet szabályai ne előre meghatározottak legyenek, hanem a diákok felelős részvételével, tárgyalások során kialakítottak,

 hogy az iskola külső kapcsolatai a kölcsönösség elve alapján alakuljanak, az iskola ne csak befogadója, hanem aktív alakítója, kezdeményezője is legyen ilyen jellegű kapcsolatoknak.

A technikai/gazdasági szinten az ökoiskolák igyekeznek:

 takarékosan bánni az energiaforrásokkal,

 csökkenteni a hulladékok mennyiségét,

 az iskola külső belső környezetét esztétikusan alakítani,

 megteremteni az egészséges étkeztetés feltételeit.” (Kováts-Németh, 2010, 111.o.)

Az ökoiskolai létet meghatározó jellemzők teljes mértékben alkalmazhatók az egészségfejlesztő, egészségnevelő tevékenységre is, így nincs akadálya annak, hogy ezek az elemek az Egészségnevelési program elkészítésekor is irányelvként jelenjenek meg.

Az ökoiskolai cím elnyerése 2005 óta pályázati úton történik. Az önbevalláson alapuló pályázati adatlapon az iskoláknak nyolc önértékelési szempontcsoport mentén kell bemutatniuk, hogy a környezet- és egészségtudatosságra nevelés átgondolt, az intézmény egészét átható rendszerként illeszkedik az iskola mindennapos nevelési-oktatási gyakorlatához.

A szervezeti feltételekre utaló szempontok közül kiemelten fontos az ökoiskolai munkacsoport/munkaközösség létrehozása és egy munkaterv elkészítése. A munkatervben a – cél, feladat, tevékenység, határidő, felelős, elvárt eredmény, elért eredmény rendszerben átgondolt – sémát célszerű használni, mert ennek alapján egy PDCA (Plan-Do-CheckAct)

64 logika mentén tervezhető, szervezhető, ellenőrizhető, értékelhető az adott területen folyó intézményi munka. Egy ökoiskola esetében mindenképpen fontos, hogy az intézményi önértékelés erre a területre is kiterjedjen és szükséges, hogy mindez része legyen az országos tanfelügyeleti ellenőrzésnek is.

A pedagógiai munkára vonatkozó szempontok arra sarkallják az intézményeket, hogy az iskola falain kívüli speciális tanulási színtereket is építsék be a mindennapi nevelő- oktató munkájukba. Ezek között szerepel az erdei iskola is, ahol egy évfolyam tanulóinak legalább 85 százalékának kell részt vennie erdei iskolai programokban. Ez a feltétel azért nagyon pozitívnak, mert az erdei iskola, ahogy Kováts-Németh Mária fogalmaz: „a környezeti nevelés valóságos terepe”.(Kováts-Németh, 2010,120.o.) Éppen ennek okán egy ökoiskola esetében alapvető elvárás az erdei iskolai, az állatkerti, múzeumi foglalkozások, túrák, kirándulások megszervezése, iskolakert kialakítása a tervezett programok gyakorlati megvalósítása a szabadon felhasználható/tervezhető 10 százaléknyi órakeret felhasználásával.

A szervezeti és a pedagógiai munka feltételeinek megteremtéséhez azonban nélkülözhetetlen, a fenntartó erkölcsi és anyagi támogatása.

A disszeminációs tevékenység sikerességének záloga az intézményvezető elkötelezettsége, a megfelelő kommunikáció az iskola belső és külső partnereivel, együttműködés a helyi közösséggel.

Az ökoiskolai hálózat működéséről készült gyorsjelentés, az ökoiskolák évenkénti on-line kérdőív formájában történő adatgyűjtés eredményeiből is bemutat néhányat. A jelentés megállapításai közül egyet emelek ki: „A továbbképzésekről szóló kérdéssorozatra nem volt kötelező válaszolni, mégis szomorú megállapítás, hogy feltehetjük: 600 ökoiskola – az ökoiskolák 60%-a – egyetlen pedagógusa sem vett részt az e területhez kapcsolódó továbbképzésben a közelmúltban.”(Könczey – Saly, 2018, 10.o.) Egyetértek a feltételezéssel, hiszen amennyiben részt vettek volna fenntarthatósággal, ökoiskolával, környezeti neveléssel, egészségneveléssel kapcsolatos továbbképzésen miért ne említették volna meg.

Évente több alkalommal szükségesek interaktív továbbképzések, műhelyfoglalkozások, ahol a jó gyakorlatok bemutatása, szakmai eszmecserére kerül sor. Évente megszervezett ökoiskolai konferenciák szintén jó lehetőséget nyújtanak az adott régióban működő ökoiskolák bemutatkozására. Az Örökös Ökoiskola címmel rendelkező iskolák intézményvezetői vagy ökoiskolai munkacsoportok vezetői tantestületi értekezleteken segíthetik a tudásmegosztást.

Legfontosabb lépésként a pedagógusképzés szerves részévé kell tenni a környezeti nevelésre, egészségnevelésre felkészítést, az erdei iskola, az ökoiskola, az iskolakert nevelésben-oktatásban betöltött szerepének megismertetését. Mindehhez már rendelkezésre áll

65 az Erdőpedagógia projekt, a környezeti nevelés elmélete és gyakorlata, amely Kováts-Németh Mária professzor asszony munkája.

Mindezeken túl elengedhetetlen, hogy az ökoiskola tanulóinak körében egy hatékonysági, eredményességi és/vagy attitűdvizsgálatra kerüljön sor megyei, regionális és/vagy országos szinten.