A halállal való találkozás fokozatossága

A halállal való találkozás az orvosi egyetemen lépésről lépésre történik.

Amikor bekerül az orvostanhallgatók közösségébe, az egykori gimnáziumi tanuló meghal, és egyetemi hallgatóként támad fel, eltérő normák, elvárások, és terhek közepette, ‟egyazon‟ napon. A beavató egyetemi diáktáborok (gólyatáborok) során

110

nagyon feltűnő azok "karneváli" típusú, szimbolikus megfordításokkal teli tartalma, melyben megváltozik a fiatalok halállal való kapcsolata. A gólya hallgatók magukat ördögök, férgek, szellemek, múmiák és a vámpírok képében jeleníthetik meg, egyfajta alvilági vagy világ utáni állapot szimbólumaként (Lázár, Zsinkó-Szabó 2013).

Az orvostanhallgató első, imprinting jellegű találkozása az élet-halál határmezsgyéjével legtöbbször az anatómiai boncteremben történik a holttest kapcsán.

Az első boncolási élmény a hallgatói interjúk alapján lehet „nagyon érdekes”,

„izgalmas”, ”fantasztikus” „megrázó”, „borzasztó”, „félelmetes”, „olyan semmi különös”, „nem riasztó”. Természetesen ennek megélése teljesen egyéni, függ a hallgató személyiségétől, korábbi halállal kapcsolatos tapasztalataitól, az anatómia óra adott körülményeitől, a gyakorlatvezető hozzáállásától stb.

A halál megtapasztalásának fokozatait a 21-22. táblázat mutatja be a kategória-tartalom irányult narratíva elemzés segítségével: az első a boncolások tematikus sorrendjére világít rá, a második a gyakorlatok során megismert páciensek halálával kapcsolatos élményeket foglalja össze.

Interjú részlet Kategória Megjegyzés

„A tetem a hasára volt fordítva, tehát az arca nem is látszott… És abszolút nem volt riasztó, vagy kevéssé volt már emberi, én nem tudom…”

„Szerintem senki nem keltett illúziókat, tehát mindenki számol azzal, hogy ez dráma is lelkileg. undorát, hogyha van, akkor azt le tudja küzdeni.”

„Hát nálam sokan sokkal nehezebben viselték a többiek… Mondjuk én elég sok disznóvágáson meg tyúkvágáson túl vagyok, lehet, hogy ez is beleszámít, bár valószínűleg nem…”

„Először csak csontok… Szerintem olyan szempontból okos dolog, hogy az embert nem dobják bele a mély vízbe, hanem azért van idő hozzászokni.

Szerintem ez egy jó dolog.”

„Szerintem a tanulás szempontjából is jó, mert amikor már az egész hasüreget ismeri az ember, akkor már a csontok „kit érdekelnének”.

A boncolás

111

Interjú részlet Kategória Megjegyzés

„…harmadik félévben neuroanatómia volt, fejet kellett volna kiboncolni. Hát még rendesen rajta volt a bőr, minden rajta volt. Konkrét arca volt a hulláknak és ezt így valahogy senki nem akarta így elvállalni.”

„…egy szervtálca nézett velem szemközt, a szó szoros értelmében. Mert a szervtálcán egy félbevágott fej és annak a különösen fancsali arckifejezése. És a tekintet, ami hát nem volt egy élő tekintet nyilván, de nem volt nem tekintet sem. Tehát egy „szent” nézett rám egy félbevágott arcról. Nem volt vicces.” találni a dolgokat, mint a zsigeri komplexumon vagy a mi formalinozott holttestünkön.”

„Illetve az látszott rajta, hogy na ez tényleg, hát nem élő, mert hát már két napja nem élő, de az élőhöz nagyon-nagyon közeli test…”

„Igazából nem gondoltunk arra, hogy ez az ember még három nappal azelőtt még kávézott, vagy tévézett vagy akármi. Inkább az újdonságokra koncentráltunk, hogy ez mennyivel másabb. Színes, más a tapintása.”

21. Táblázat: A boncolások fokozatosságának elemzése

Az első hetekben a kezdő hallgató csak csontokkal találkozik, majd a szürke, színtelen, formalinba áztatott test következik, és csak harmadévben találkozik friss holttesttel. Az első év ápolástan gyakorlatát kivéve a hallgatók szintén csak harmadévben (klinikum kezdete) érintkeznek élő beteggel, és így lehetnek tanúi esetleges haláluknak is.

A csontok tanulmányozása nem okoz érzelmi nehézségeket, ugyanakkor az inakkal és izmokkal bíró lábak és karok rendszerint zavaró élményt nyújtanak. A test boncolása kezdetén a tetem hosszú ideig le van takarva vagy a bonctermi láda mélyén marad. Később a hallgatóknak a törzs egyre összetettebb részeit kell megismerniük, mint a medence, vagy akár a nemi szervek. Később, az olyan emberi személyiséget kifejező testrészek boncolása kapcsán, mint az arc vagy a kezek, általában erős érzelmek keletkeznek A jelen kutatásban megkérdezett hallgatók többsége pozitívan fogadta a friss holttest boncolásának élményét.

Az orvostanhallgatók a halál folyamatával közvetlenül csak az élő betegek ápolásánál, kezelésénél találkoznak, azaz az ápolástan gyakorlaton (1. év vége),

112

mentőzésnél (halasztóknál korábban is, egyébként ötödévben), a klinikum éveiben (3-6.

év). A betegek halálához később, végzett orvosként (rezidens orvos vagy szakorvos) is nehéz hozzászokni, ha ez egyáltalán lehetséges.

Interjú részlet Kategória Megjegyzés

„Első kiavató szertartáshoz hasonló élményem:

ápolástan gyakorlat, hullottak az emberek, nem volt kivel megosztani…”

„Nekem is halt meg beteg már a kezemben, saját személyes beavatás történet, lereagálom, jönnek körém az emberek. Sokáig tartott, beszélek

„A kardiológián dolgoztam. Első betegem meghalt. III. évesen hatalmas zuhanás. Még csak III. éves vagyok, nem tudom, hogy mit tegyek.

Egyébként is meghalt volna. Magamra vettem.”

Beteg halálával

„Amikor elvittek bennünket egy abortusz megtekintésére. És hát amikor a vödörbe kezdte darabokban kikotorni a látható emberi maradványokat, akkor én – kiment belőlem a vér – elsápadtam, és kirohantam és az előszobát összehánytam. Tehát, szóval ez nekem egy traumatikus élmény. Na most ez egy nagyon furán traumatikus élmény, mert ez egy elidegenítő élmény is. Tehát itt valami bennem meg is sérült.”

Az orvos „az élet

„Aztán a belgyógyászaton voltam rezidens… és jött az a végzetes ügyelet… egyedül voltam.

Behoztak egy beteget, és meghalt…, a kezeim között halt meg, érted? Orvosként sem tudtam segíteni. Az agyammal tudom, hogy nem az én hibám volt. Más sem tudta volna megmenteni, mégis kiborultam.”

Orvosként saját

22. Táblázat: A páciensek halálával kapcsolatos élmények elemzése