Az egyetemi képzés rítusai

Az egyetemi éveket is átszövi a beavatás értékű rítusok bonyolult szövedéke. Ezek részben privát rítusok, részben nyilvános vagy közösségi szertartások. A rítusok jelentős része a különböző vizsgákhoz, mint beavatási próbákhoz kötődik, amiről ebben a fejezetben lesz szó részletesen. Már a képzés alatt megjelenik a szimbolikus fehér köpeny és a fonendoszkóp használata. Emellett rítusok jellemzik még az orvosképzés

10 Ld. 3. melléklet

87

számtalan területét: pl. a testtel, a halállal való szembesülés vagy a szülésnél-születésnél való jelenlét során. Ezekről a későbbi fejezetekben szólok részletesen.

4.2.4.1. A fehér köpeny első használata

Magyarországon az angolszász országokban terjedő „fehér köpeny szertartás” nem jellemző, bár a fehér köpenynek – és vele együtt a fonendoszkópnak – nálunk is fontos rituális szerepe van: egyrészt az orvosi identitás és szerepjáték legfontosabb szimbólumai, és a medikusok is fontos eseménynek jelölték meg ezeknek az első használatát (általában ápolástan gyakorlaton).

4.2.4.2. A vizsgák beavató szerepe

Az egyetemekre általában jellemző egy vagy több „szórós tárgy”: ezek többnyire olyan alapozó tárgyak, amelyek vizsgáin aránytalanul nagyobb a bukási arány más tárgyakéhoz képest (gyakran a hallgatók fele vagy kétharmada megbukik az első vizsgán), és jóval több az utóvizsga (UV) előfordulása. Ezek a tárgyak beavató jelleggel is bírnak: egyrészt fontos szakmai szelekció a pályaalkalmasság szempontjából, de a

„szívatás” fontos próbát is jelent a beavatási folyamatban, a szóbeli felvételi eltörlésével és az érettségi és felvételi vizsgák összevonásával fontos az is, hogy az alapozó tárgyak szóbelijén szembesülnek először az egyetemi tanárok az egyetemistákkal. Ilyen beavató

„szórós tárgy” például a jogi egyetemen a római jog, a műszaki és gazdasági képzéseken a matematika, az orvosképzésben klasszikusan az anatómia, de ide sorolható még a biokémia, az élettan, kórbonctan és a gyógyszertan is.

Az alapozó tárgyak összefoglaló vizsgái azok a szigorlatok, amelyek letétele jelezheti az egyetemi képzés egy-egy szakaszának lezárulását is. A vizsgák, különösen a szigorlatok mind egyfajta „kapuőrként” működnek a hallgatók beavatási folyamatában:

minden egyes sikeres vizsga a beavatási folyamat következő szintjére jogosít fel.

Ilyenkor a hallgatók úgy érzik, hogy „egy nagy lépéssel közelebb kerültek az egyetem elvégzéséhez”. Az orvosi egyetemen a második év végén van a három rettegett szigorlat (anatómia, élettan, biokémia).

Az orvosi egyetem végéig közel 30 szigorlatot tesznek le a medikusok, de

„szigorló év”-nek csak a hatodévet nevezzük, mivel itt még a hagyományos

88

félévenkénti képzés- és vizsgarendszert is felbontják a havonta-háromhavonta következő szigorlatok. Ahogyan egy szigorlat összefoglalóan lezár egy tantárgyat, úgy zárja le szimbolikusan a „szigorló év” a teljes orvosképzést is.

4.2.4.3. A vizsgákhoz kapcsolódó közösségi rítusok

A vizsgákra és szigorlatokra való felkészülést, illetve a vizsgák feldolgozását és ünneplését segítik a különböző közösségi rítusok, mint a szervezett bulik, ünnepségek.

Ugyancsak a nagy „beavató értékű” szigorlatokhoz köthető a doktori cím fokozatos elnyerése: az anatómia szigorlat után megkapja a hallgató a neve elé a „d”-t, a gyógyszertan szigorlat után hozzá az „r”-t is, és a sikeres államvizsga után a „pont”-tal válik teljessé a „dr.”. Az interjúkból az derült ki, hogy a hallgatók nagy jelentőséget tulajdonítanak a köztes „liminális” címeknek is („d” és „dr”), mintegy jogos kompenzációnak tartják az embert próbáló vizsgák mint „szinte leküzdhetetlennek tűnő akadályok” sikeres legyőzésének elismeréséhez: „ezzel megtalálják a kiavatás-beavatás arányát”. Holott ezek nem hivatalos címek, tehát csak az egyetem berkein belül bírnak rituális jelentősséggel, ami önmagában is az orvosi beavatás rejtett folyamatára utal.

4.2.4.4. Privát rítusok a medikusok körében

Privát rítusok az egyes vizsgák előtt: Privát rítusok az egyes vizsgák után:

 adott időpontnál tovább nem tanulnak, egyfajta időmoratórium szabása

 minden vizsgaöltözék (zokni is!) vasalása

 mágikus eszközök használata: bizonyos öltöny, ing, blúz, szoknya kizárólag a vizsga céljaira van fenntartva

 hosszú telefonbeszélgetések a vizsgák során kiállt megpróbáltatásokról, ilyenkor lehet büszkélkedni a sikerekkel ill. elpanaszolni a balsikereket

 vizsgairodalom (könyvek, jegyzetek) rituális elégetése

 a vizsgákhoz használatos „jelmez”, szertartásos viselet levétele ill. lecserélése

 általánosságban: vizsga után bulizni menni, bármi volt is az eredmény

13. Táblázat: A hallgatók jellemző privát rítusai vizsgák előtt és után

A legfontosabb privát rítusok szintén a vizsgákhoz kapcsolódnak: a vizsgák előtt felkészítik és segítik a hallgatókat a vizsgára (beavatási szertartásra), utána pedig

89

„feloldják” illetve visszavezetik a (viszonylag) normális hétköznapi életbe. A 13.

táblázat foglalja össze azokat a privát rítusokat, amelyeket az interjúk során a hallgatók említettek.

4.2.4.5. Az egyetemi évek beavatási struktúrájának összefoglaló ábrája

A hallgatói beszámolók alapján az egyetemi évek beavatási struktúrája emlékezteti őket a csecsemő állapotból a felnőtt korba való felnövekvés történéseire, a speciális tanulási folyamatok által. A beavatások szakaszai jelentik a gyors, ugrásszerű változások időszakait.

7. ábra: Az egyetemi évek beavatási struktúrája

Az egyetemi évek vagyis az átmenet időszaka analógiát mutat egy többpilléres hídon való átkelés folyamatával, amit a 7. ábrán a szaggatott vonal jelez. Egy-egy pillér szimbolizálja a beavatási folyamat egyes szakaszait, amelyek fraktálszerűen önmagukban is átmeneti rítusoknak, beavatási folyamatoknak tekinthetők, a rájuk jellemző fázisokkal és rítusokkal. Így a már bemutatott szeparációs rítusok egyben jelentik a képzés első két évét felölelő szakasznak és az egész orvosképzésnek is a

90

kezdetét, ugyanígy az inkorporációs záró rítusok az utolsó szakaszt, a hatodév végét és egyben az orvossá válás beavatási folyamatát is lezárják.

A 7. ábra szaggatott vonalát képzeletben térben megforgatva látható, hogy a beavatási folyamat eredményeképpen a hallgató koncentrikus körökben, cikkuratszerűen építkezve halad a pálya elsajátításában „előrefelé”. Ezen haladás során tudása és rátermettsége, gyakorlati készségei fokozatosan és tervezhető jelleggel gyarapodnak, koncentrikus köröknek megfelelően jut el a „helyzet magaslatára”.