„Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” — Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek és megválasztott magyar királynak tulajdonított e mondása szellemében igyekszünk megtenni mi is mindent édes magyar hazánkért, nemes nemzetünkért!
Kies Kárpát-medencei hazánk településein: falvainkban és városainkban vissza kell állítanunk a hajdani, területi elven szerveződött önigazgatást: a családi-szomszédsági közösségeket, az utcaközösségeket, a negyedmesterségeket és az egyéb ön-szerveződő-önigazgató kisközösségeket, vagyis az egykori, jól működő falusi-városi önigazgatásunkat. E nélkül ugyanis alig-ha szólalig-hatunk a magyar nemzet életerejéről, egészségéről, XXI.
századi újbóli felemelkedéséről, fényes jövőjéről. E hagyományos területi önigazgató közösségek igen szépen és eredményesen végezték közösségi feladataikat mindaddig, amíg a pusztító idegen ideológiákkal (liberalizmus, komonizmus) megfertőzött politikusok és gyatra államhatalmuk szét nem zilálta, szét nem verte a magyar nemzet szentségi talapzatát.
Az utóbbi két évtizedben (a gyilkos hatalmi erővel ránk kényszerített, szocializmusnak álcázott antihunita diktatúra
csúfos bukása után) — meglehetősen nagy szerencsénkre — igen kedvező településfejlődési-fejlesztési folyamatok indultak meg nemzeti kormányunk áldásos tevékenysége révén szerte Kárpát-medencei hazánkban: a területi önigazgatás visszaállí-tásának a szükségességét egyre több lakos ismeri fel falvainkban és városainkban. Ám a legmagasabb állású nemzeti vezetőink sajnos nem!
A Nyugat liberális és komonista mételyével fertőzött urbá-nus értelmiség által egy kaptafára készített, satnya település-fejlesztési tervezeteket fel kell váltaniuk a közösségek által meg-bízott, népben-nemzetben gondolkodó, hazájukat, nemzetüket szerető és tisztelő, a közjóért tevékenykedő, ügyes magyar tervezők településfejlesztési elképzeléseinek.
A Pécsi Lokálpatrióta Szövetség évek óta azon fáradozik, hogy Kárpát-medencei hazánk településein, ennélfogva Pécsett is, legyenek ismét családi-szomszédsági közösségek, házközös-ségek, utcaközösségek és negyedmesterségek; legyenek válasz-tott szomszédságfők, háznagyok, utcanagyok és negyedmeste-rek, amelyek, ill. akik hathatósabban, eredményesebben képe-sek dolgozni településrészük lakóiért; nem úgy, mint az anti-hunita zsarnokság települési tanácsainak elvtársai és a felada-taikat alig ismerő mai képviselő-testületnek a tagjai.
„Minden magyar felelős minden magyarért”1 — mondta ki e nagyon fontos erkölcsi tételt kolozsvári születésű írónk,
1 A kitűnő író egyik, 1935 novemberében megjelent Ludas Mátyás-füzeté-nek, sorrendben a 12.-Mátyás-füzeté-nek, a belső címoldalán lelhető föl e nagy fontos-ságú, a nemzet számára kiadott jelmondata. A Ludas Mátyás-füzetek 1934 és 1942 között nyolcvan alkalommal jelentek meg. Egyedül írta és
szerkesztette őket Szabó Dezső, mint a másik nagy szellemünk, kiváló-ságunk, az óriás Németh László, a sajátját, a Tanút. Szabó Dezső Az el-sodort falu c. nagy horderejű és fölöttébb tanulságos történelmi regényé-vel örökre beírta magát a magyar nemzet szívébe.
Szabó Dezső, nemzetünk egyik nagyja és azok közül is egyik legkiválóbbja 1935 novemberében. E nagy hatású, az egész nemzetnek szóló jelmondatnak a szellemében igyekszem jó-magam is cselekedni kies Kárpát-medencei hazánkért, a belső és külső ellenségeink — az antihuniták — által meggyalázott nemzetünk felemeléséért.
Azért fogtam bele a hajdani jól működő falusi, mezővárosi, bányavárosi és szabad királyi városi önigazgató közösségeknek a kutatásába, mert leplezetlen szándékom az, hogy a régi területi önigazgató közösségeket visszaállítsuk nemes nemzetünk mindennapjainak az életébe, tapasztalataikat átültessük Kárpát-medencei hazánk településeinek mai valóságába. Ugyanakkor a területi önigazgatás visszaállításával párhuzamosan meg kell kezdenünk a többnemzedékes nagycsaládoknak a mai halódó kiscsaládok helyébe történő visszaszervezését is.
Nemzeti területi önigazgatásnak nevezem egy település lakosainak a közösségeik érdekébeni, területi alapon, önkéntesen működő önszerveződését, ami a település lakosainak mindennapi életében igen fontos szerepet játszik. A területi önigazgató közösségeknek a felállítását nem az államhatalom rendeli el, mint a vármegyéink vagy a településeink önkormányzatiságát;
maguk a lakók önkéntesen hozzák létre, és önkéntesen működ-tetik azokat. Effélék például a tizesek2 vagy tizedek, a tízházak, az utcák, az utcakapitányságok, az utcaközösségek, a családi-szomszédsági közösségek, a negyed- vagy fertálymesterségek.
2 A tíz tőszámnév néhány toldalékában megőrzi a tőbeli magánhangzó hosszúságát, néhány származékban viszont rövidre vált: tízen, tízes, de:
tized, tizen-. A tizes főnév egyfajta települési közösségi szerveződést je-lent, a székelyek rövid i-vel ejtik, ennélfogva mi pedig rövid i-vel is ír-juk, pl. falutizes.
A területi önigazgatás iránti érdeklődésem kezdete mesz-szire nyúlik vissza az időben. Mintegy három évtizeddel ezelőtt, 1990 júliusának közepén találkoztam egy szerfölött kiváló
erdélyországi nemes magyar hazafival — dr. Veress Albert csík-szeredai megyei elmegyógyász főorvossal — az V. Nemzetközi Pszichofiziológiai Kongresszusnak a Nógrád vármegyei Szirákon, a gyönyörű Kastély Szállóban tartott, kihelyezett pszichiátriai tanácskozásán. A sok-sok szakmai gondunk megbeszélése után határoztuk el: a jelenleg Hargita névvel illetett erdélyi székely megyé-ben is (ez nagyjából a hajdani Csík vármegye) megindítjuk az öngyilkosságok kutatását.
E nemes feladatot 1990 őszén készítettük elő a Pécsi Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikáján dr. Ozsváth Károly igazgató professzor és dr. Kóczán György docens szakmai tapasztalatainak a felhasználásával, és 2012 nyaráig végeztük
— saját költségünkön.
A csíki öngyilkosságok felderítésének 22 esztendeje alatt keresztül-kasul bejártuk e kies magyar vidéket, sok székely-földivel beszélgettünk, és szereztünk semmivel sem pótolható, életre szóló tapasztalatokat. Mintegy 50 kisebb-nagyobb tanul-mányt jelentettünk meg hazai és külföldi folyóiratokban, számos konferencián, kongresszuson mutattuk be személyesen is eredményeinket — itthon és külföldön egyaránt; Japántól Brazíliáig, Londontól Athénig.
A haza véghatárán fekvő3 fenséges Csíkszéket dr. Veress Albert főorvos úrral bejárva figyeltem fel arra, hogy Csíkban
3 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. II. Bp., 1986, Helikon (hasonmás kiadás), 1.
Dr. Veress Albert főorvos úr
Csíkmindszent a magasból. A táj szerkezetében jól láthatóak az egymástól elkülönülő települési csomópontok: a falutizesek.
a falvak nem egybefüggő települések, hanem kisebb-nagyobb részekből — ún. falutizesekből — állnak össze (lásd az előző oldali ábrát). Korábban nem hallottam e településszerkezetről meg a települési önigazgatásnak e fajtájáról.4
A magyar rendi alkotmány nem szabályozta egyetemlege-sen településeink közösségeinek a szerveződését és jogéletét.
A rendi társadalomban a közhatalom nem foglalkozott a köz-ségekkel. Igazgatásukat a földesúr és a falu (a jobbágyok) között kötött szerződések szabályozták.
A Magyar Királyságban a központi igazgatás (az állam-igazgatás) mellett számos különféle önigazgatási közösség is működött településeinken (a fentebb már említetteken kívül:
céhek, kalandos társaságok, kapuközösségek, hídközösségek, esztenatársaságok, kalákák, kút- és forrásközösségek stb.). Ezek összetartották a települést, szervezték közösségi és gazdasági életet, a közmunkákat, védték a lakosságot és a település vagyo-nát a természeti csapásoktól és az ellenségtől is.
Amikor aztán 2012-ben lezártuk dr. Veress Albert nemes barátommal a csíki öngyilkosságok 22 éves kutatását5,
nekilát-4 Sok olyan tényről, történésről nem tudunk még mi, magyarok, amelyek elődeink életének a kedvező szerveződéseit mutathatta volna be, mert-hogy eltiltották előlünk a Magyar Királyságba hajdanában beszivárgott és a XX. században kétszer árulással hatalomhoz jutott, nem keresztény migránsok antihunita leszármazottai és a velük kollaboráló belföldi antihunita értelmiség; idegenek parancsolták meg nekünk, magyaroknak, mit tanulhatunk magyar irodalomtörténet vagy magyar történelem gyanánt. Hihetetlen károkat okoztak a magyar nemzetnek e galád anti-huniták! Vajon ez volt a hálájuk, hogy a nemes magyar nemzet befogadta őket a különféle európai népek pogromjai elől? Ideje van annak is, hogy e kérdéskörben is rendet tegyünk.
5 Vadas Gyula – Veress Albert: Az ördög cimborája. A felcsíki öngyilkossá-gokon túl… Csíkszereda, 2012, Státus Könyvkiadó.
tam a hajdani, jól működő magyar nemzeti önigazgatás alapo-sabb megismerésének. Ámde már előtte, 2010 őszén, kapcso-latba léptem a Magyarok Szövetsége pécsi elöljárójával, Szilágyi László mérnök úrral a hajdani többnemzedékes nagycsaládok-nak a nemzet életébe való visszaszervezése ügyében. Vele azóta is foglalkozom e tervezettel, ill. a pécsi települési önigazgatás visszaállításával. S megtudtam még azt is, hogy a Magyarok Szövetsége is szorgalmazza nemzeti feladattervében a hajdani tizes közösségeknek, a tizedeknek a visszaállítását. Majd további kutakodásaim közben találék rá — nagy-nagy örömömre és megdöbbenésemre, hogy ma ilyen egyáltalában van! — a nemes egri fertálymesterekre és Várkonyi György építészmérnök úrra, az Egri Fertálymesteri Testület nemes lelkű főkapitányára, akivel esztendők óta gyümölcsöző az együttműködésünk.
Majd felvettem a kapcsolatot Kossa Lajos úrral, Aba városka érdemdús polgármesterével, mert megtudtam: ott már
léteznek utcaközösségek és létezik magisztrátus.
Aztán 2013 tavaszán megalakítottuk Kustos Irma, Tóth Anikó, Réthy István, Rihmer István, Sey Gábor, Szilágyi László
és Vajda László érdemes pécsi lakosokkal és még többekkel a Pécsi Lokálpatrióta Szövetséget, amelynek az egyik magasztos feladata a települési önigazgatás visszaállítása Pécsett, ill. kies Kárpát-medencei magyar hazánkban.
Jelmondataink:
Pécs legyen újra a pécsieké!
Hagyományos települési önigazgatást Kárpát-medencei hazánkban!
Bárth János: Az eleven székely tizes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tizesek működése a XVII–XX. században (2007) és
Petercsák Tivadar: A fertálymesterség (2015)
nagy hatású,Két kitűnő tudományos munka