1606. december 17.
Testámentomi rendelés (részlet)
„Én Bocskai István, Istennek kegyelmességéből Magyar-országnak és Erdélynek fejedelme, székelyeknek ispánja… mint nemzetemnek, hazámnak igaz jóakarója, fordítom elmémet a közönséges állapotnak elrendelésére és abból is az én tanácso-mat, tetszésemet, igazán és jó lelkiesmérettel (meghagyom) megírom, szeretettel intvén mind az erdélyieket és magyar-országi híveinket az egymás közt való szép egyezségre, atyafiúi szeretetre. Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más feje-delemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak. A magyarorszá-giakat, hogy az erdélyieket el ne taszítsák, tartsák ő atyafiainak és ő véreknek, tagjoknak.
Ha a fejedelemségek, amint szokott lenni, vagy Erdélyben vagy Magyarországban változnak, őmagok között a respubli-kák, az egyezséget a mostani konföderáció szerént tartsák meg és az idő ha mit hoz, egymás javának engedjenek és egymás nyavalyáját fájlalják és mindenekben oltalommal, segítséggel légyenek egymáshoz, mert tudó dolog az, hogy az
visszavonás-sal [viszálykodásvisszavonás-sal] nagy birodalmok is elromlanak, viszontag az egyezséggel kicsinyek nagyra nevekednek. Magyarországot és a mi nemzetünket, idegen földről kiszállítván, az egyezség erre a szép földre plántálta, naggyá nevelte és sokáig virágoztatta.
A visszavonás [viszálykodás] viszontag megszaggatta, elrontotta és ebbe a jó napba hozta, amelyben most vagyon. Szánkban az ízi, az egynehány esztendőkben micsoda romlást hozott, hogy a magyar egymást rontotta, vágta, minden nemzetsé-günknek, még a nyilvánvaló ellenségieknek is előtte, szidal-munkra, gyalázatunkra. Ójjon az Isten minden keresztyén lelkiesméretet annak csak gondolatjától is.
Az egyezségnek pedig örökös megtartásában azt az utat látjuk: a fejedelemségek, szinte ha változnak is, mindenik helyen a szabad választás szerént, de a respublikák is soha egy-más ellen senki ingerlésiből, izgatásából ne törekedjenek.
Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erő-sebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltal-mokra lészen. Ha pedig az Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kezéhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy el-szakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat. Mely dologról, ha valaha hittel való konföderáció közöttök lehet, felette igen javalljuk.
A magyarországi állapotot arra hagyjuk, hogy amint császárral, őfelségével végezésünk vagyon, aszerént minden dol-gok exequaltassanak [végrehajtassanak], és a szent békesség, melyet egészlen véghezvittünk, fel ne bomoljon, hanem meg-erősíttessék.
Az erdélyi állapotot, minthogy szabados diszpozíciónk [rendelkezésünk] alatt vagyon; noha tudjuk, hogy azon nemes országnak, eleitől fogva való szabad választása volt, most is abban őkegyelmeknek semmit nem derogálván [korlátozván], tartozásunk szerént mégis az őkegyelmek javáért utánunk oly szukcesszort [utódot] nevezünk, kit őkegyelmeknek javokra, megmaradásokra esmérünk lenni, kire intjük szeretettel, ne difficultálják [kifogásolják], vegyék ebből a mi jó tetszésünket és noha mind ifjú, mind öreg embereket és a mi vér szerént való atyánkfiait ez állapotra méltán, szolgálatjának tekintetiért kommendálhatnánk [javasolhatnánk], de sok bizonyos okokért, mind ifjúságához képest megért, jó erkölcsű, istenfélő termé-szetiért, józan életiért és Magyarországban régi, tekintetes nemzetes úri nemzetiért, ezzel az országgal is Erdélynek hasz-nos szövetségéért, hogy innen nagyobb gyámola lehessen mindenkor, javalljuk, hogy a nemes ország miutánunk nem mást, hanem a tekintetes és nemzetes Homonnai Bálintot vegyék, válasszák és esmérjék fejedelmeknek. Ha e tanácsunkat megfogadják, sok jót látunk benne, de legnagyobbat, hogy egész Magyarországot ezzel magokhoz kapcsolván, nem tarthat-nak ezután örökös megmaradásokra semmi ártalmat, mint eddig vagy Magyarországból, vagy mint szokott lenni, csak a két Oláhországokból [a havaselvi és moldovai vajdaság;
Havaselve és Moldova] is. És minden azokból következendő jókat, ide ha nem írhatunk is, a nemes országot Isten bölcs ítélettel szerette, magoktól feltalálhatják és előre elláthatják.
Az erdélyi fejedelemséghez hagyjuk, hogy bírassanak:
Fogaras, Gyalú, Szamosújvár, Várad, Lippa, Jenő és minden végházak tartományostól.
A koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházában úgy, hogy fejedelemségről fejedelemségre
maradjon és annak készen tar-tassék, aki az országnak ura lészen, azzal a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.
Szatmárt pedig, minden hozzá tartozó jószágokkal, édes hazánkhoz megmutatandó hálá-datosságunkért és hogy a poste-ritas [utókor] is megemlékezzék jó szolgálatunkról, hogy a nemes országnak ilyen szép erősséggel kedveskedünk, hagyjuk Erdély-országának és abban való nemes respublikáknak [államoknak]
örökben. […]
Intjük ennek felette szeretettel az ittlévő híveinket, a nemes Kassa városát is. Egyikre, hogy metropolisa [fő városa]
lévén ennek a helynek, Felső-Magyarországnak, a mostani időt és állapotjakat meggondolván, magok jövendő javukért s meg-maradásokért, viseljék jól magokat, az országgal és a nemesség-gel értsenek egyet mindenekben, ne hirtelenkedjenek semmi dologban, hanem ami még hátravagyon a császár őfelsége részéről való traktátusokban [egyezségekben], légyenek min-denekben úgy az ország mellett, hogy mindenek menjenek jó módjával véghez. Másikra, hogy meggondolván az országnak jó szándékkal való szolgálatunkat és hozzájuk megmutatott jóakaratunkat, azt is, hogy Isten kegyességéből választott feje-delmek voltunk, magok jó híréért, nevéért, valamíg testünk e városban lészen, becsületesen jóakarattal való hűségeket hozzánk tartsák meg és a város is mi számunkra lévén, mikor testünket, minden egyet-más ittvaló marháinkkal békességesen
Bocskai István koronája, amit I. Ahmed oszmán szultántól
kapott 1605. november 11-én.
A bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi. Vajon miért az?
A magyar Szent Korona.
Valakit meg kell koronáznunk vele a magyar nemzet érdekében…
hisz a Magyar Királyság sosem szűnt meg!
kikésértetik, azután jó módjával procedáljanak [járjanak el]
a bécsi végezés [az 1606. június 23-án megkötött bécsi béke]
szerént a resignatióval [lemondással].
Scripta in libera civitate Cassoviensi
die 17. mensis decembris Anno Domini 1606.