• Nem Talált Eredményt

Gyapot- és vászonipar

In document JELENTÉSE KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA (Pldal 102-107)

Liszt lírák a brassói piaezon, 1 q-kint krajezárokban

35. Gyapot- és vászonipar

Alig lesz még egy másik iparág, melyre oly súlyosan nehezült volna az események ujabbkori alakulása, s melynek fenmaradása annyira kérdésessé vált volna, mint azt a t

a-85 —

k á c s i p a r n á l tapasztaljuk. Való, hogy ez évszázad folya-mán egyes, gyengén képviselt iparnemek teljesen letűntek, úgy hogy a ki a korábbi viszonyokkal legalább tanulmányok alapján nem ismerős, alig tudja, minő ipar volt az, pl. Bras-sóban a tüszőkészités és a tokkészités. A takácsipar azonban a legnagyobb mérvben képviselt ágak egyike volt, mi kitűnik abból is, hogy még 1852-ben 140 takácsot számláltak Bras-sóban.

Ama meggyőződés, hogy a régi állapot nagyon visszás, máskép azonban a takácsipar magában véve szövőiparunk életképes ága s az ujabb kor követelményeinek megfelelő alkalmazkodás által újból felvirágoztatható volna, az utolsó évtizedben néhány, aránylag Dagyobb takácsmühelyt eredmé-nyezett.

Az első székely szövőgyár-részvénytársulat Sepsi-Szt.-Györgyön, mely alakjának daczára emberbaráti alapon áll, a mennyiben a takácsmesterségnek a lakosság kebelében való fejlesztését tűzte ki czélul, nagy nehézségekkel küzd; még pedig egyrészt a rendelkezésére álló eszközök elégtelensége, másrészt azon rendkívül heves verseny miaít, melyet gyárt-mányainak — valamint egyáltalában az egész erdélyi takács-iparnak — az osztrák szövött-árukkal meg kell állania. Leg-inkább azt sinli nagyon, hogy az osztrák gyárosok gyártmányait utánozzák és azután szék'jly szőttes gyanánt árulják itt hely-ben ; mely eljárásnak különhely-ben a brassói és nagy-szehely-beni gyapjuáruk is ki vannak téve, a mennyiben idegen gyártmá-nyokat erdélyiek gyanánt árulnak, mivel a fogyasztó közönség az erdélyi iparczikkek iránt viseltetett kedvező hangulatánál fogva szívesen is veszi azokat. Nem is emiitjük ama durva visszaélést, melynek a brassói posztónemüek rosszabb minő-ségű utánzatai által számbaveendő eredménynyel sikerült a brassói árut a keleti piaczokról némileg kiszorítani. Bizonyára textil-iparunk érdekében való volna, ba e szédelgésnek leg-alább a belföldön eleje vétetnék.

Örvendetes tény gyanánt említendő, hogy Sepsi-Szt.-Györgyön tavaly még egy szövőgyár keletkezett, mely mecha-nikai szövőszékekkel is be van rendezve s melynek árumintái

— 86

izlés és szépség által tűnnek ki; annál örvendetcsebb, hogy c vállalatnak gondja volt reá, a megoldandó feladat keres-kedői ágát iskolázott kereskedő kezeibe tenni le.

Segesvárott, az üzletszerű takácsipar ősi fészkében, hol a kisebbszerü takácsok is aránylag kedvezőbb helyzetben látszanak lenni, mint másutt, tavaly szintén figyelemreméltó átalakulás ment végbe. Ma e holyt 3 gyapotszövőgyár áll fenn, mely az 1881-iki XLIV. t.-czikk által biztosított állami kedvezmény részese; ezen kivül egyik-másik telep ma-holnap szintén idáig fog fejlődni.

Ilabár e vállalatok jelentései szerint az 1889-iki forgalom

— legalább a nagyobb szövőgyárakra nézve — valamivel jobb volt a tavalyinál, helyzetük azért még sem mondható kedvezőnek. Ennek okát főkép a morvái Rotlnvasser-féle gyártmányok versenyében kell keresnünk, minek következté-ben az árak a végsőig hanyatlottak s minthogy továbbá a külföldi verseny kénytelenitve volt, minőségileg messze a mieink mögött maradó áruit, 6 havi időre szolgáltatni a kereskedőknek: ez a hazai czikkek kelendőségét rendkívül korlátozta. Gyárosaink ugyan c tekintetben is hajlandók lettek volna a külföldi verseny nyomdokait követni, ha a csődügyre vonatkozó határozmányoknak lanyha kezelése mellett, érzékeny károsodástól 'nem tartottak volna.

Aránylag kiváló, régibb gyári vállalat a Baumann-féle szász-sebesi szövőgyár, mely néhány év óta állami adóked-vezményt élvez. Az ezen gyárból kikerülő asztalkészlet és fehérnemű, valamint a szines gyapot- és vászon férfi-ruhakelmék is jó hírnévnek örvendenek. Mindazonáltal a morvaországi gyárakkal szemben, melyek selejtessebb fonalból készített czik-keiknek rendkívül fejlett kikészitési eljárás által nagyon tet-szetős kinézést kölcsöröznek s azokat természetesen a legju-tányosabban is adhatják, ennek a gyárnak is nehéz sorsa van.

Magától értetik, hogy mindezen vállalatoknak szakadat-lanul arra kell törekedniük, hogy technikai berendezésüket mindinkább tökéletesítsék s a termelés kiterjesztése által a költségeket arányosan csökkentsék. Ennek azonban nem szabad a portéka jóságának rovására történnie, mert ez az,

87 —

mi czikkeinknek a közönség bizodalmát megnyeri. Selejte-sebb s megfelelően olcsóbb áru gyártásában úgy sem érheti el szövőiparunk a külföldi versenyt, ép oly kevéssé, mint a hogy — a mi ez ipar legtökéletesebb ágait illeti — még na-gyon soká nem fog vele mérkőzhetni.

Bizonyára csak rá kell utalni, hogy ily körülmények kö-zött a kereskedelmi oldal kiváló ápolása sürgősen szükséges, valamint hogy kereskedővilágunknak kiváló becsületére vál-nék, ha a honi gyártmányokat előnyben részesítve, azoknak a közönség körébe utat nyitni törekednének. A kereskede-lem számára dolgozó szövőgyárainknak állami szállításokban való részesítése, a körültekintő iparpolitika egyenes követel-ménye, s csak örömmel üdvözölhetnők, ha mentől nagyobb mérvben sikerülne ily munkálatokban résztvenniök; — azon-ban mégis legfőbb a kereskedelmi üzlet ápolása.

A kisebbszerü takácsmesterek helyzete, nevezetesen Brassóban, tavaly is kétségbeejtő volt. Mint emiitettük, a se-gesvári takácsok látszanak legkedvezőbb helyzetben lenni, mig a nagy - szebeniek jogos panaszt hangoztatnak iparuk nyomasztó hanyatlása miatt. Brassóban s Nagy-Szebenbcn, számban rendkívül megapadtak.

Az utánpótlás ez ipart illetőleg nagyon csekély, mint-hogy minden atya vonakodni fog gyermekét ily szemlátomást pusztuló iparra adni.

A kisebb takácsok főleg az országos vásárokon adnak túl áruikon s igy joggal panaszkodnak a kicsiny országos vásárok — minden itt számbajövő iparra nézve — annyira káros szaporítása miatt, melyek látogatása a mesternek annyi idejébe s költségébe kerül.

Keserűen panaszkodik továbbá ez az iparág a privilegált felső-magyarországi tót házalók miatt, kik gyakorta nem házi-ip-irczikkeket, hanem a sternbergi és rothwasseri gyárakból származó szőtteseket árulnak minden hetivásáron.

Sürgősen kívánatos ennek megszüntetése. Senki sem fogja e házalók privilégiumait megtámadni akarni, de önként értetik, hogy csak házi iparczikkek árulásával volna szabad foglalkozniok.

88 —

Kamara-kerületünk ilyetén házi ipara nevezetesen a székely megyékben két egyesület gondoskodásának tárgya?

(Sepsi-Szt.-György és Székely-Keresztúr) melyek, nagyon he-lyesen, a takácsipar fejlesztésére törekszenek.

Gyökeres fejlesztésről azonban alig lehet szó, ha csak nem sikerül e házi ipar szervezését a szó kiváló technikai értelmében megvalósítani; ehhez azonban a gyártmányok ke-reskedői forgalomba hozatala is szükséges.

Minden, a takácsipar technikai tökéletesítésére czélzó törekvés a leghatályosabban gyámolitandó (vándortanitó, jobb kézi szövőszékek átengedése, szövőiskolák stb.)

Nagyon megnyerő ugyan ama gondolat, hogy takács-iparunk tetemesebb fejlődésének legelső föltétele egy mecha-nikai gyapot- és lenfonó felállítása, mégis megszivelendő, hogy egy ily nagy vállalat egyelőre nem tudna a finom fo-nalon túladni, ezenfelül pedig, mert valamennyi fonalminőséget elő kellene állítania, nagyon nehéz helyzetben volna a kül-földi versenynyel szemben. Arra való példa gyanánt, hogy a saját fonó a megfelelő és árát megérő szövöttáruk gyártá-sának nem elengedhetlen föltétele, idézzük, hogy egyik brassói posztógyárunk néhány év óta franczia, német és osztrák fésüs-fonalból egészen jó minőségű és versenyképes fésüsfonal-szö-veteket készít. Sőt ellenben a főfeladat egyelőre az volna, hogy a szövőműhelyek technikai berendezése, nevezetesen a kikészítés tökéletesittessék s a műhelyek megnagyobbítása által az előállítási költségek csökkentessenek; ehhez járul még a fonal lehetően jutányos szállítása.

Mint érdekes unikumra mutatunk ivá végül a nemrég elhunyt Bethlen Kálmánné grófné által Nagy-Selyken (Nagy-Küküllő megye) berendezett háziipari szövészetre, hol keleti modorban rendkívül ízléses tarka kötőket, asztalkendőket, függönyöket stb. készítenek. Ezen szőttesek az 1888-iki nem-zetközi kiállításon Brüsselben megérdemlett elismerésben ré-szesültek.

A szorgalmas háziipar készitményei: kendervászon (tiszta kenderből) s zsákvászon (csepüből) ezelőtt jó keletűek voltak Romániában. Ez ipar a kőhalmi szolgabiróságban. Udvarhely

89

-megyében, Erdővidéken (Háromszék megyében) 9 Csik me-gyében honos. A csiki s részben az udvarhelyi vászon is fino-mabb, paraszt-fehérneműnek való a tiszta kenderből készül, mig a kőhalmi kerületben kiváltkép zsákszövetet készítenek.

Ezeket a czikkeket nagy mennyiségben szállították azelőtt Brassóból Romániába, az utóbbi években azonban a kivitel hanyatlott, illetőleg kevésbbé jövedelmező. Ezen árukat a Királyhágón-túli részekbe szállítani — sajnos — nem sikerült.

A Fogaras megyében s Hétfaluban gyártott fehérített vászon is jelentékeny mennyiségben szállíttatott azelőtt

Ro-mániába.

E czikkek árai ma nagyon nyomottak.

F e s t e t t p a m u t f o n a l . A festett pamutfonal — fő-kép a valódi festésű kék, mely eddig erdélyi különleges czikk volt — forgalma néhány év óta úgy a belföldi, mint a kül-földi fogyasztásban hanyatlott. Ezt főleg a cseh gyártmányok okozzák, mert ezt a fonalat a házi iparban használják fel, készítvén belőle a kiváló tartóssága miatt keresett u. n. házi szőttest. A cseh gyárak azonban a mustra utánzásával — noha a minőség rovására — rendkívüli olcsóságuk által nagy versenyt támasztottak e házi iparnak. E mellett még bécs s morva festők kész festett fonal tekintetében is versenyeznek.i Festett fonalaink Romániába való kivitelét, mely e czikk legfőbb piacza, a vámháboru nem érintette.

Minthogy kékfestőink (Brassó, Uzon, Nagy-Szeben, Se-gesvár stb.) kívülről hozatják a nyers fonalat, bizonyára jo-gos óhajuk: a szállítási dij mérséklése.

A nyers fonalra nézve Kőbánya (átvitelben) — Segesvárt illetőleg engedélyezett szállítási kedvezmény (30°/0) kerüle-tünk egyéb érdekelt állomásaira is kiterjesztendő volna.

In document JELENTÉSE KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA (Pldal 102-107)