Csizmadia-ipar

A czipész- és csizmadia-ipartársulatok kamaránkhoz ér-kezett összes jelentései ez iparág nyomasztó helyzetéről szól-nak. A külföldi gyári munka versenye, a saját maguk sorai-ban fennálló s a kontárkodás virágzása következtében még élesebbé vált verseny s a vidéki és részben a városi lakosság aláhanyatlott fogyasztó képességénél fogva, a kisiparosnak na-gyon nehezére esik tisztességesen fentartania magát.

Altalanos a panasz, hogy a gyári munka olcsóságánál fogva mindinkább több tért hódit. De még nyomatékosabban hangsúlyozzák, hogy a falun s városon egyaránt lábrakapott kontárkodás az árakat mindinkább leszorítja. Az érdekeltek valamennyi köre egyetért abban, hogy a kisipar fentartása érdekében elodázhatlanul szükséges a képesítés kimutatásának szigorú megkövetelése s hogy ezzel a társulási ügy életrekel-tése s a tanoncz- és legény ügyet illető bizonyos jogoknak az ipartársulatokra való ruházása járjon karöltve.

Megemlítjük, hogy az érdekeltek az ínséges helyzet által támasztott jogos elkedvetlenedésükben a baj okát oly helyt keresik, mely valóban nem hibás, hogy pl. a kereske-delmi és iparkamarát okozzák a kontárkodás megtűréseért és hogy szakmájuk érdekeit elhanyagolná. Nem tehetjük, hogy ezek ellenében reá ne mutassunk a kamara ama sok-szoros fáradozására, melyet az állami czipő és csizmaszállit-máuyok dece..tralisatiója érdekében kifejtett.

A czipész és csizmadia szakma bő képviselete részben

94

-onnan ered, liogy oly számos, alig szabad szárnyra került legény egész könnyedén önállóvá lesz, minthogy ez iparág — talán a varrógép kivételével — szerszámra való nagyobb beruházást nem igényel. A tanonczok valamennyi iparszakma között leginkább erre tódulnak. Igy 1888 ban Brassóban 883 iparostanonez között 148 czipész és 123 csizmadia-inas volt.

Ez iparág Ínséges helyzetét jelentékenyen fokozta a ro-m á n i a i v á ro-m h á b o r u , ro-minek következtében száro-mos b r a s s ó i , k é z d i - v á s á r h e l y i és f o g a r a s i stb.

mesterre nézve lehetetlenné vált, vagy legalább rendkívül megnehezült szakmája további folytatása. Az előtt kisebb-nagyobb kereskedők jelentékeny lábbeli mennyiséget szállí-tottak Romániába, nemkülönben a romániai országos vásá-rokon is sok elkélt.

Ez a piacz csaknem teljesen megszűnt, minek követ-keztében nemcsak a belföldi üzlet helyzete fordult rosszabbra, minthogy az azelőtt a kivitel számára dolgozó mesterek ezen-túl a helyi és vásári forgalom felé kénytelenültek fordulni, hanem számos mester- és segédnek Romániába kelle ki-vándorolnia.

Sajnos, hogy a lábbeli szakmának országszerte erős képviselete folytán, a belföldön lehetetlen uj piaezot terem-teni, mig a keleti kivitel, a Romániával kötendő s a legnépe-sebb ipartársulatok (Brassó, Kézdi-Vásárhely, Nagy-Szeben stb.) által sürgősen óhajtott uj kereskedelmi szerződés nélkül alig remélhető.

Ennek okáért a szükség egyenes követelménye, állami lábbeli-szállítmányok kiosztása által segédkezet nyújtani, — nevezetesen azon városokban, melyek a romániai vámháboru által oly érzékenyen sujtvák. Tény, hogy az utóbbi években részesültek egyes kisebb szállításokban, tény, hogy egy brassói csizmadia szövetkezetnek 1888-ban sikerült a bolgár hadsereg egyik szállítmányát elnyernie, s mindez mégis elenyészően csekély és csak nagyobb szabású állami szállítmányok képe-sek a bajt gyökeresebben megorvosolni.

Mestereink akaratán s megfelelő képességén bizonyára

95

-nem múlik. Bebizonyították azt az 1887-iki népfelkelői szál-lítás alkalmával s be fogják bizonyítani a mostani honvéd-ségi szállítmányokkal. Mély hálával kell e helyt a ni. kir.

kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága amaz elhatá-rozásáról megemlékeznünk, melynek tulajdonítható, hogy a magyar kisipar 1890-ben 34.000 pár bakancs szállításában részeltetik, s bizonyára szabad remélnünk, hogy e kísérlet okvetlen sikerülése után a hazai kisipar mind nagyobb mérv-ben fog igénybe vétetni. Habár az állami szállítások nem képesek a bajt teljesen megszüntetni, mégis enyhítik némi-leg. — A cs és kir. hadsereg szükséglete nagy részének szál-lítása előreláthatólag tartósan biztosítva van a kisiparnak.

A pusztulás okát, részben a falusi országos vásárok nagy számának tulajdonítják a társulatok. Nemcsak az itt szóban levő iparág, hanem mindazon iparszakmák, melyek-nek gyártmányaik eladása kedvéért vásárokat kell látogat-niok, egyik főérdeke kívánja, hogy az országos vásárok sza-porítása már egyszer komolyan megszűnjék.

Sürgősen kívánatos továbbá, hogy az iparhatóságok szi-gorúan üldözzék a kontárkodást, hogy ez által az egészség-telen versenynek legalább részben eleje vétessék. Arra is ügyelni kellene, hogy ne bármely kereskedő szabad tets ésé-tői függjön üzletében lábbelit is árulhatni.

Ennek egyik föltétele azonban, hogy az illető érdekel-tek ebbeli panaszukat esetről-esetre bejelentsék az illetékes iparhatóságnak inert általános vádak és panaszok hangozta-tásával semmikép sincs segítve a bajon.

Sürgősen kívánatos továbbá, hogy a mesterek képzet-tebb tanonezok szerzésére törekedjenek, nehogy a követke-zendő nemzedék az egész szakma kárára váljék.

Megemlítjük végül, hogy a mindenfelé oly nagy szám mai képviselt czipészek és csizmadiák helyzetét, megfelelő szövetkezeti formák behozatala (nyersanyagot beszerző szö-vetkezetek!) lényegesen megjí.vitaná. Ebben mintául vehet-nék szövetkezeteink az egyes Királyhágón-túli ipartestületek által létesitett nyersanyag raktárakat.

- 96

Lábbeliek kivitele kerületünk vámjaiu :

J884 1885 1886 1887 18o8 1889 237 228 129 66 153 18 q.

41. Keztyiigyártás.

Ezen, szórványosan képviselt ipar, főkép idegen portéka árulásával és javítással foglalkozik. Különös említeni valónk nincs felőle.