„A valódi utazás nem az, amikor új tájakat fedezünk fel, hanem az, ha új szemmel nézzük az ismerős vidéket.”
Marcel Proustnak ezzel a gondolatával kezdődik John H. Falk „Identitás és látogatói élmény” című kötete (2009).
Falk ebben a kötetben a látogatók megismerésének fontosságáról ír, hogy számukra érthető és hatásos kiállításokat tudjunk rendezni. A kiállítás alkotóinak meg kell tanulni új szemmel – a látogatók igen változatos csoportjainak tekintetével – nézni a jól ismert alkotásokra. A műben közölt kutatásokra könyvünk 8. fejezetében még visszatérünk, most azért idézzük ezt a nyitó gondolatot, mert a múzeumok állandó és időszaki kiállításaival kapcsolatban is relevánsnak tűnik. Az időszaki kiállítás gyakran valóban a gyűjtemény új szempontú számbavétele, hiszen még a vendég-művekben bővelkedő tárlaton is vannak fontos, helyben őrzött alkotások. De ha egyetlen saját mű sem kerül be a vándorkiállítás anyagába, akkor is arra kényszerít a múzeum falai közé érkező kollekció, hogy új szemmel nézzük azt, ami már korábban is ott volt, ami körbeveszi, és ez által értelmezi, értékeli az új, időlegesen jelen való kiállítást. Az állandó és időszaki kiállítás közötti kapcsolat tehát a múzeum küldetésében és arculatában keresendő.
4.6. kép: DesignLab: Designing the Future. (Tervek a jövőnek). Alcím: Kreatív együttműködés a SeymourPowell céggel és a V and A oktatási programjaival. Időszaki kiállítás, a világ egyik legjelentősebb iparművészeti
gyűjteményében, a londoni Victoria and Albert Museum-ban, 2011-ben. (Fotó: Kárpáti Andrea) .
4.7. kép: Az ötletelés bemutatása folyamatábrán. Victoria and Albert Museum, London, 2011. (Fotó: Kárpáti Andrea)
A múzeumállandó kiállítása– az a bemutató, amely legalább öt, de néha ennél jóval több éven át változatlanul vagy csekély módosításokkal várja a látogatókat –, olyan, mint egy névjegy: jelzi, milyen kötődésű és presztízsű helyen járunk. Főművek, ritkaságok, saját leletek, jelentős adományok – az állandó kiállítás pontosan behatárolja a múzeum helyét az országban, a régióban és a világ múzeumai között. A gyűjtemény legalább fele mindenütt a raktárakban várja, hogy egy-egyidőszaki kiállításon– általában 4–6 hétig, de néha csak egy hétvégén át, vagy
egyetlen múzeumi éjszakára megrendezett tárlaton végre ráterelődjön a figyelem. Az állandó és időszaki kiállítások együtt adják a múzeum tudományos és társadalmi kommunikációjának tartalmát.
4.8. kép: DesignLab: Designing the Future. (Tervek a jövőnek). Az ötletelés bemutatása jegyzetekkel kiegészített ábrán. Victoria and Albert Museum, London, 2011-ben. (Fotó: Kárpáti Andrea)
Susan Pearce angol múzeumtörténész szerint a kiállítás éppúgy történeti jelenség, mint mindazok a szellemi képződmények, amelyeket a kiállítások bemutatnak (Pearce, 1999). Egy kiállítás, amely megnyitásakor erős kritikai indulatokat váltott ki, vagy lelkesedést, meghatottságot keltett, egy évtized múlva már senkit sem érdekel. Azt mondják róla, elavult: irreleváns tartalmakat közvetít egy meghaladott kommunikációs kultúra jegyében. Igen kevés olyan állandó kiállítás van, melyet ne rendeznének időnként teljesen újjá, egy új koncepció jegyében, megváltoztatott terekben, legalább részben új tárgyakkal és szövegekkel. A „Ki vagyok én? Nem mondom meg!”
című Petőfi-kiállítás a róla elnevezett budapesti múzeumban (melyről Kómár Éva ír könyvünk utolsó részében) jó példa arra, hogy nem szentségtörés modern, életteli értelmezést adni egy klasszikus életműnek. A Magyar Természettudományi Múzeum ebben a fejezetben elemzett, és könyvünk utolsó részében, Bajzáth Judit tollából, esettanulmánnyal is bemutatott új állandó kiállítása a korszerű tudományos eredmények megjelenítésének igényével rendezte át igen sikeres korábbi bemutatóját. Ludwig Múzeum időről időre áttekinti raktárait, és a kurrens művészeti irányzatok és viták szellemében újraválogatja állandó kiállításának egészét vagy egy részét.
4.9. kép: Múmiák. A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása: részlet a kiállításból. Ez az időszaki kiállítás a múzeumban folyó tudományos munkát mutatta be látványosan, sokféle kommunikációs csatorna összehangolt
működtetésével. A fotó a kiállítás weboldaláról származik.Budapesti Múmia Projekt.
4.10. kép: Múmiák. A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása: kiállítási blog illusztrációja.
4.11. kép:Budapesti Múmia Projekt. A Szépművészeti Múzeum „Múmiák” című időszaki kiállítása: tudományos eredményeket bemutató weboldal részlete: a kiállításhoz kapcsolt tudományos ismeretterjesztés
A Szépművészeti Múzeum ókori tárlatait az új, részben saját régészeti expedíciókból származó leletek és tudományos felfedezések fényében rendezték át, igen népszerű időszaki kiállításai pedig új műfajt teremtettek a magyar múzeumi kommunikációban: a kulturális reklám magas színvonalú alkotásait hozták létre. (A témáról szóló, már említett Múzeumcafé folyóiratszám beszédes címe:Cézanne – Sztárkiállítás és mindennapi múzeumi munka, 2012) Az állandó kiállításon áthaladva érhető el az időszakos bemutató. A gyűjtemény így értelmezi a vendég kollekciót vagy a saját, időszakos válogatást. Ha az időszaki kiállítás nem éri el az állandó bemutató színvonalát, a hatás átsugárzik és az egész gyűjteményt leértékeli. A fordítottja gyakoribb: egy ügyesen megszerzett és nagy médiafigyelem mellett, értőn honosított vándor-tárlat jót tehet az intézmény meg- és elismertetéséért. Jó példa erre a kiváló kortárs gyűjteményéről és tudományos szenzációnak számító, a közönség körében is népszerű bemutatóiról ismert debreceni MODEM helyett adott a „profilidegen” Leonardo-rajzok és makettekben kiállított találmányok bemutatójának. Az esemény ikonikus alkotása volt egy média- és közönségcsalogató, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt hatalmas jelentőségű mű: a Leonardo tervei alapján készült, lovat ábrázoló szobor, amely az eredeti tervnek megfelelő, monumentális méretben került kiállításra. A mű hazai vonatkozása, hogy Leonardo egy lovat és lovasát ábrázoló át kisplasztikáját a Szépművészeti Múzeum őrzi.1
1„Az igazi da Vinci”, a debreceni MODEM kiállítása, 2007. augusztus 16 – november 30.
4.12. kép: Leonardo terve alapján készült lovas szobor a debreceni MODEM előtt, 2007Forrás_www.hotdog.hu Néha előfordul, hogy a valamikor saját, karakteres gyűjteménnyel és ehhez illő kulturális misszióval rendelkezett gyűjteményből csak az épület marad. A tárgyak más múzeumba kerülnek, a falakon belül pedig megkezdődik egy új hagyomány kialakítása. Hogy ez egyáltalán nem könnyű, mutatja a tavaly százéves jubileumát ült Ernst Múzeum példája. Az alapító, Ernst Lajos portrékat gyűjtött és állított ki, a nemzeti identitás gazdagítása céljával:
„… egyszerre otthont adni a múltnak, a gyökereknek, és bemutatni a jelent, a modern, európai színvonalú magyar művészetet. (…) Meg van adva a keret, a szellem, mely eddig is vezetett a gyűjtésben és vezetni fog: összegyűjteni, mindazt, ami a magyar kultúrának emléke, hogy az ifjúság megtanulja múltját megbecsülni, hogy a jövőjét szolgálhassa.” (Ernst Lajost idézi Vágvölgyi Busi, 2012, 70. old.)
Az évfordulóra az Ernst gyűjtemény egy részének rekonstruálásával tisztelegni nem illeszkedett volna a kiállítóhely kortárs művészeti programjába, és nem is adott volna többet, mint egy, Ernst korában fontos üzenet, a „híres magyarok”-tematika felmelegítését, a „gondolatok múzeumát”. A gyűjtemény vezetése azonban sikeresen megtalálta azt a formát, amellyel tiszteleghetett a múzeumalapító mecénás előtt, miközben saját modern művészet-bemutató szerepéből sem lépett ki: a korábban már említett, „Tükör által homályosan” című, jelentős kortárs művészek portréit bemutató, nemzetközi tárlattal ülte meg a százéves évfordulót. A jó időszaki kiállítás ugyanis szorosan kötődik anyaintézménye missziójához, de ez a kötődés nem bénító gúzs, inkább szellemi összetartozás. A múzeum történetéhez képest elenyészően rövid ideig tartó időszaki kiállítás akkor hatásos, ha nem tűnik ideiglenesnek, a múzeumra erőszakolt függeléknek.
4.13. kép: Ernst Múzeum: A Tükör által homályosan c. kiállítása (2013) honlapjának a kiállítás tartalmát és hangulatát remekül kifejező képe. Forrás:a kiállítást beharangozó híra múzeum oldalán
Az alábbiakban felsorolunk néhány, az interneten jól megismerhető (mert kiváló kommunikációval kísért) időszaki kiállítást, amelyek gazdagítják, frissítik, árnyalják a múzeumról alkotott képünket, ahol megrendezésre kerültek:
• Ohnmacht als Situation: Democracia, Revolutie & Polizey. Ausstellungsprojekt mit Diskurslabor. (helyesírás az eredeti cím alapján!), Frankfurter Kunstverein, 2013. június 13 – augusztus 4
• Think Global! Build Social! (Gondolkodj globálisan! Építs társadalmi értékek mentén!) Deutsches Architekturmuseum, Frankurt am Main, 2013. június 8 – szeptember 1.
• Meilensteine des Wissens – Meisterwerke der Kunst. (A tudás mérföldkövet – A művészet mesterművei.) Zwinger, Mathematisch-Physikalisches Salon (Matematikai-Fizikai Szalon), Drezda, új, 2013. májusában megnyílt állandó kiállítás
• Herod The Great: the King’s Final Journey (Nagy Heródes: A király utolsó útja), Izrael Múzeum, Jeruzsálem, 2013. február 13–2014 január 4.
• Juden. Geld. Eine Vorstellung. (Zsidók. Pénz. Egy elképzelés.) Jüdisches Museum, Frankfurt am Main, 2013.
április 25–október 6.
• Ice Age Art and the Arrival of Modern Mind. (Jégkorszaki művészet és a modern szellem megérkezése.) British Museum, London, 2013. május 18–június 2.
• Code Breaker. Celebrating a British Pioneer. (Kódfejtő. Tisztelet egy brit úttörőnek). Science Musem, London
• Asztaea bölcsessége – szabadkőművesek a 18. században és a 19. század első harmadában. Goszudarsztvennüj Ermitazs, Szentpétervár, 2013. május 18 – szeptember 1.