A GYÜMÖLCSÖK TÁROLÁSI BETEGSÉGEI

A tárolási veszteségeket sok esetben, a gyakorlatban csak egyszerűen tárolási betegségeknek nevezzük, pedig az 1. ábra alapján látható, hogy a tárolási betegségek a tárolás során bekövetkező veszteségeknek csak egy részét teszik ki.

1. ábra: Tárolási veszteségek rendszerezése (Osterloh et al., 1996.)

Minőségi veszteségek a tárolás során bekövetkező olyan változások, amelyek a tárolt gyümölcsök áruértékében, piaci értékesíthetőségében, felhasználhatóságukban és fogyasztói fogadtatásukban jelentenek a fajra és a fajtára vonatkozó elvárásokhoz képest visszaesést. A minőségi veszteségek mértéke igen szoros összefüggést mutathat az optimális szüreti időtől, valamint a gyümölcsfajra- és fajtára jellemző tárolási körülményektől való eltéréssel.

Apadási veszteség alatt a tárolás alatt bekövetkező tömegvesztést értjük. A tárolás során bekövetkező tömegvesztésre egyrészt genetikailag meghatározott tulajdonságok (gyümölcshéj vastagsága, szerkezete és viaszossága), másrészt a tárolási körülmények, harmadrészt a tárolási idő hossza hatnak.

A tárolási betegségek képzik a tárolási veszteségek legnépesebb csoportját, így ezt további alcsoportokra osztjuk: károsítók, belső és külső élettani betegségek, gombás paraziták.

A károsítók alatt értjük a tárolótérben megjelenő gerinces élőlényeket (patkány, egér), amelyek a gyümölcsök megrágásával és szennyezésével okoznak károkat. Ezek a károsítók csak normál légterű tárolás esetében jelentenek problémát. Szabályozott és oxigénszegény légtérben elpusztulnak, így kártételük nem jellemző.

A tárolás során a nedves és hűvös körülmények sok – az ültetvényben a vegetációs időszakban is jelenlevő – parazita gombafaj gyümölcsökön történő megtelepedéséhez és tüneteik kifejlődéséhez nyújtanak kedvező feltételeket. Ezek ellen leginkább az ültetvénybe a fertőző képletek csökkentésével, és a tárolás során a gyümölcsök felületi nedvességnek az elkerülésével lehet védekezni.

Varasodás Monilia

A tárolási betegségeken belül a belső és külső élettani betegségek azok, amelyek kialakulására a termesztőnek, a termesztési körülményeknek, a termesztési és tárolási technológiáknak van a legnagyobb hatása. A leggyakrabban előforduló tárolási betegségek a következők:

Túlérett almák tárolási betegségei

Üvegesedés (Water core): Már a fán levő gyümölcsökben jelentkezik. Az edénynyalábokból kilépő háncsnedv kilép a környező parenchimatikus szövet sejtközötti állományába és ott található levegőt kiszorítja, ennek köszönhetően a szövet áttetsző, üveges lesz. Az üvegesedés mindig gyengült élettani állapotot jelez: megnő a sejtfalak és határhártyák áteresztőképessége. Az üvegesedés megjelenése az almák túlérett, tárolásra alkalmatlan állapotát jelzi. A fajták érzékenysége között eltérés mutatkozik: a Red Delicious fajtacsoportnál rendszeresen előfordul; a Golden Delicious kevésbé hajlamos az üvegesedésre.

Lenticellafoltosodás (Lenticel spot): A tünetek az alma gyümölcsök légzőnyílásait kitöltő tömősejtek pusztulásával jönnek létre. A sérült lenticellákban a tömősejtek kezdetben elbarnulnak, majd sötétbarna – fekete színűek lesznek. A károsodás csak a héj alatti sejtsorokra terjed ki, nem húzódik át a gyümölcshúsra.

Jonathanfolt (Jonathan spot): A Jonathanfolt az gyümölcshéj alatt húzódó collenchimatikus sejtsor betegsége. Az elhalt collenchima pusztulási folyamata átterjed a gyümölcshéjra is, de nem terjed át a gyümölcshúsra. Nem csak a Jonathan fajta gyümölcsein tapasztalható, hanem más fajtákon is megjelenik, de a Jonathan fajtán és utódain súlyosabb tüneteket tapasztalhatunk. Legjobb védekezés Ca-tartalmú szerekkel történő permetezés és szabályzott légterű tárolási technika alkalmazása.

Hűtőházi húsbarnulás (Low temperature breakdown): A hűtőházi húsbarnulás tünetek megjelenésének feltétele, hogy az alma gyümölcsöket a tűrőképességénél alacsonyabb hőmérsékleten lettek tárolva. A tünetek korai stádiumában csak igen nehezen érzékelhető, teljes tenyérrel történő szorítás esetén érezhető enyhe rugalmasság. Később az edénynyalábok kezdenek barnulni. A héj alatti vékonyabb sáv mindig egészséges. A húsbarnulás az elsődleges edénynyalábok alkotta gyűrűnél, vagy annál kijjebb kezdődik.

Öregségi, vagy szenescens húsbarnulás (Senescent breakdown): Az öregségi húsbarnulás jellemzője, hogy a hússzövet pusztulása és barnulása kívülről befelé halad. Már a tünetek kezdeti állapotában is könnyen kitapintható kézzel is. A külső szövetsorokban a határhártyák áteresztőképessége az öregedési folyamatokkal párhuzamosan megnő, s így áteresztik a sejtfalbontó enzimeket is, ennek köszönhetően a tünetek átterjednek a környező szövetekre is.

Lisztes húsbarnulás – „puffigosodás” (Mealy breakdown): Az öregedéssel összefüggő speciális húsbarnulás.

Jellemzője, hogy a húsállományt képző parenchima szövet apró sejtcsoportokra esik szét, anélkül, hogy

megbarnulna. A darás-lisztes-kásás száraz gyümölcshús állomány elveszti az ízét, ezzel párhuzamosan a leromlott hússzövet térfogata megnő, így szétfeszíti és felrepeszti a gyümölcsök héját.

Öregségi héjbarnulás (Senescent scald): Leginkább a Golden-típusú almákon és utódaikon jelentkeznek a tünetei. Könnyen elkülöníthető az egyszerű héjbarnulástól. A héjfelületen megjelenő foltok határvonala elmosódó, határozatlan. Az öregségi héjbarnulás a túl későn szedett, és túl hosszú ideig tárolt almákon jelenik meg. Előfordulását korszerű túlérést meggátló – szabályzott és ULO – tárolástechnikával lehet megelőzni.

A koraérett almák tárolási betegségei

Keserűfoltosság (Bitter pit): A legrégebben kutatott tárolási betegség. Korábban egyszerűen a kalciumhiány következtében megjelenő tárolási betegségnek gondolták. Az újabb kutatások bizonyították, hogy az élettani háttere ennél jóval bonyolultabb, és olyan táplálkozási szituációra jellemző, amikor a fejlődő gyümölcsök kifejezetten nagy tápanyagvonzással rendelkeznek. A kezdeti tünetek a fán levő gyümölcsökben csomók formájában realizálódnak. Kialakulását elősegítik a nagy tápanyagvonzású gyümölcsök jelenléte; a túlzott lomb-gyümölcs arány; termőképességhez viszonyított túltáplálás;

hormonadagolás (etefon); túl korai szedés és betárolás.

Magházbarnulás (Brown core): A magházat körülvevő hússzövet jellemző tárolási betegsége, amely több lépésben alakul ki. Először a magház körül egyenletes és körkörös rózsaszín elszíneződés alakul ki, amely a később elbarnul, ezt követően a beteg gyümölcsszövet kiszárad és felszakadozik. A folyamat sajnos kívülről nem érzékelhető. A betegség megjelenése és az optimális szüreti időtől való eltérés között szoros összefüggés van, így a jól időzített szürettel lehet leginkább megelőzni.

Lágy héjbarnulás (Soft Scald): Tünetei könnyen felismerhetők, egyértelműek. Éles határvonallal körülhatárolt szabálytalan alakú, barna foltok jönnek létre a gyümölcshéjon. Bármely almafajta gyümölcsén jelentkezhet, amelyet a tűrőképességénél hidegebb légáramnak tettek ki. A túl korán szedett almák érzékenyebbek rá, így az optimális szüreti időpont megállapítása kiemelkedő jelentőséggel bír a megelőzésében, emellett a fajta igényeihez alkalmazkodó tárolási hőmérséklet alkalmazását is szem előtt kell tartani.

Héjbarnulás (Superficial Scald): A betegség első tünetei a gyümölcsök zöld alapszínnel fedett részein jelentkezik barnulás formájában, amely a tünetek súlyosbodásával átterjed a fedőszínnel borított részekre is. A gyümölcshéj alatti collenchimatikus sejtsorokat érinti a pusztulás, de nem terjed át a gyümölcshúsra. A héjbarnult almák kemények maradnak, tünetek súlyosbodásával tapintsuk érdes lesz. A gyümölcsök felületi viaszrétege összefüggést mutat az alma fajták érzékenységével. Kutatások igazolták, hogy antioxidáns hatású anyagokkal hatásosan lehet ellene védekezni.

A nem megfelelő tárolási körülmények következtében létrejött betegségek

Lágy magházbarnulás (Soggy breakdown): Akkor alakul ki, ha a gyümölcsöket a fajta igényeinél alacsonyabb hőmérsékleten tárolták. Megjelenésért elsősorban a 0°C alatti tartós tárolás a felelős. Az egyszerű magházbarnulástól könnyen elkülöníthető, az érintett nedves szövetek éles határvonallal válnak el az egészségesektől. Előrehaladott állapotban az egész magház elfolyósodott, nedves állapotú. Érzékeny fajták:

Joathan és a Golden Delicious.

Széndioxid mérgezés (Brown heart): Könnyen elkülöníthető a magházbarnulástól, mivel a széndioxid mérgezés tünetei mindig az elsődleges edénynyalábok által képzett övtől indulnak ki, egyforma eséllyel befelé és kifelé. A kontúrvonalak élesek, konkrétak. A hússzövet felrepedezik, szakadékok, kisebb üregek

képződnek. Elkülöníthető a száraz és nedves formája is. A nedves formáját mindig alkoholos szag kíséri. A belső széndioxid mérgezésre érzékeny fajták a Gala és a Jonathan. A lehűtés fázisában alacsony széndioxid szint kialakításával, szellőztetéssel, adszorberek alkalmazásával védekezhetünk ellene.

Felületi széndioxid mérgezés (External CO2 injury): A betegség tünetei szabályozott légtérben, megemelt (2-4%-os) CO2 szint mellett jelentkeznek. Kialakulásának másik feltétele, hogy a gyümölcsök felülete nedves legyen, és ebbe a vízrétegbe a légtérben levő CO2 szénsavat képezve oldatba tudjon menni. A kialakult szénsav pedig megmarja a gyümölcsök felületét. A tárolótér dinamikus szabályozásával, a gázösszetétel gyakoribb és pontosabb korrigálásával, a széndioxidfészkek kiküszöbölésével a tünetek sikeresen megelőzhetők.

Felhasznált irodalmak:

 Sass P. (1990): Gyümölcstárolás. Mezőgazda Kiadó, Budapest

 Soltész M. (1997): Tárolási veszteségek és betegségek. In.: Soltész M. (Szerk.): Integrált gyümölcstermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest

 Sass P. (2003): Tárolás. In.: Papp J. (szerk.): Gyümölcstermesztési alapismeretek. Mezőgazda kiadó, Budapest.

 Kállay T. (2010): Az almatárolás biológiai alapjai. Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Dr. Simon Gergely egyetemi docens Budapesti Corvinus Egyetem, Gyümölcstermő Növények Tanszék gergely.simon@uni-corvinus.hu 2014. 09. 08.

A

,

,