G YÜMÖLCSFAJOK TALAJ - ÉS TÁPANYAG IGÉNYE

A cím és a tématerület elég egyszerűnek tűnik. Ha szóba kerül valamely gyümölcsfaj, akkor megmondható, hogy milyen talajt igényel. A gyümölcsös tápelem igénye is könnyen meghatározható, mert egy megfelelően indított ültetvényben a kivont tápelem mennyiséget kell visszapótolni. A valóságban, a gyakorlatban ez a kérdéskör ennél sokkal árnyaltabb, bonyolultabb. A mostani hallgatóság előtt – ahol AKG-s éAKG-s öko gazdálkodók, AKG-szaktanácAKG-sadók vannak – a feladatom, a mondandóm még öAKG-sAKG-szetettebb, mert mindkét termelői körnek megvannak a sajátos feltételei, kötöttségei.

A megítélésemben ez a két csoport nem különül el ennyire, mert a racionalitás, a környezetkímélés, a növény táplálkozási feltételeinek sokoldalú, komplex javítása és hosszú távú fenntarthatósága közös cél.

A gyümölcsösök környezeti tényezői, termőhelyi adottságai között az éghajlat, a domborzat és a vízellátottság mellett a talajnak fontos szerepe van. A talajtulajdonságok megváltoztatása csak korlátozott mértékig lehetséges. Telepítéskor alkalmazkodnunk kell ezekhez a tulajdonságokhoz, figyelembe véve a telepítendő faj igényét is. A gyümölcsös létesítése hosszú évekre szóló beruházás, aminek sikere érdekében alkalmazni kell a legcélszerűbb talajvédelmi- és javítási eljárásokat és a korszerű agrotechnikát is.

A gyümölcsös telepítés elsődleges talajtani feltétele a gyökerekkel átszőhető termőréteg megfelelő vastagsága. Azok a talajok a legjobbak, amelyekre a vályog, homokos vályog kötöttség jellemző, humuszosak, pórusterük lehetővé teszi a kedvező víz- és levegő ellátottságot, semleges kémhatásúak vagy mérsékelten meszesek (gesztenye, málna, áfonya kivétel), sótartalmuk alacsony, tápelemekkel jól ellátottak. Ilyen ideális talajok léteznek, de a gyümölcsfajok alkalmazkodó képességének és az alkalmazott termesztéstechnikai beavatkozásoknak köszönhetően gyümölcstermesztés ehhez képest sokféle talajon történik. A lehetőségek nem korlátlanok, tisztában kell lennünk a talajtermékenységet kritikusan befolyásoló talajtani tényezők határaival. A gyümölcsfaj igényének nem megfelelő talaj esetén a gyümölcsfán élettani zavarok lépnek fel, fejlődésben lemaradnak, gyengülnek, rövidül az élettartamuk, a termesztés gazdaságtalanná válik.

A talajtani alkalmassági vizsgálatok során un. mélyszelvényes talajfeltárás alapján megállapítják a termékenységet befolyásoló talajtulajdonságokat (termőréteg vastagsága, talajvíz mélysége, kémhatás, mésztartalom, hidrolitos savanyúság, fenolftalein lúgosság, sótartalom, leiszapolható rész aránya) és a talaj genetikai típusát, ami elég sokat elárul nemcsak az adott talajról, hanem utal a képződését befolyásoló főbb éghajlati és víz-hatásokra is.

Egyes gyümölcsfajok telepíthetőségét befolyásoló talajtani határértékek megtalálhatók 90/2008. FVM rendelet 1. táblázatában, ami a Magyar Közlöny 2008. évi 105. számában jelent meg.

Egyes gyümölcsfajok talajigényét, illetve az alanyaik talajtani vonatkozásait táblázatos összefoglalás alapján tekintjük át az előadás során.

A talajtulajdonságok közül a talaj fizikai féleségét és a kémhatását emelem ki, amelyek sok szempontból érintik a termesztési gyakorlatot és következményeik közvetlenül gyakran nem is láthatók, de a gyümölcsösök tápláltságának elemzésekor, a kedvező víz- és tápanyag-ellátottság megteremtésekor ezekről nem szabad elfeledkezni, ezeket a hatásokat ismerni kell mindenkinek.

A talajállapot és a talajtermékenység összefüggésében a tényezők többsége természeti adottság. Ezeket ismerni kell, ezekhez alkalmazkodni kell, a változtatásuk lehetősége korlátozott. Megfelelő agrotechnikával a hatásuk módosítható, ami költségfedezetet és szakmai felkészültséget igényel.

A gyümölcsösök tápanyag-gazdálkodása és talajművelése manapság akkor tekinthető korszerűnek, ha az megfelel az integrált gyümölcstermesztés (IFP) környezetkímélő és az emberi egészséget védő elveinek.

Úgy kell a termelőnek megfelelő terméshozamot és jó minőséget elérni, hogy közben védje, kímélje a hasznos élőszervezeteket, ne szennyezze a talaj és a vizet, és mindezzel szolgálja az emberi egészséget.

Az ültetvény jó tápláltságához sokféle szempontot kell figyelembe venni és ezeket egymással összefüggésben, megfelelő időben és módon alkalmazni.

A jó tápláláshoz szükséges a kedvező tápanyagháttér kialakítása, a talaj aktivitása, a tápanyag felvétel és felvehetőség biztosítása, a tápláltság fenntartása, a megfelelő trágyázási mód és eljárás alkalmazása, a trágya anyagok kiválasztása.

A gyümölcsösök talajának kedvező foszfor-, kálium- és magnézium tartalmát jelentő értékeket, valamint a mészadag megállapításhoz szükséges tényezőket az előadás során táblázatosan ismertetem. A talajvizsgálat által jelzett hiányzó P2O5, K2O és MgO mg/kg–onként 9,3 kg/ha hatóanyagnak megfelelő műtrágyát vagy szervestrágyát kell alapul venni és a kötöttségi számtól függően ennek 1,3-2 –szeresét kijuttatni.

Magnézium esetén a hiányzó mg-onként 50 kg/ha keserűsót lehet adagolni.

Az alaptrágyázás kérdésköréhez tartozik a szervestrágyázás is. A környezetkímélő, ökológiai gazdálkodás hangsúlyozásával újra nagyobb jelentőséget kap. A sűrűbb telepítések esetén is nagyobb szükség lehet a talaj szervesanyag készletének rendezésére. Ehhez hasonló irányú hatást várhatunk, ha kevesebb istállótrágya mellett vagy helyett a telepítés előtt zöldtrágya-növényt vetnek. Ez a megoldás különösen javasolható akkor, ha feltöltő alaptrágyázásra és/vagy meszezésre is szükség van. Így a tápelemek jelentős része biológiailag kötődik és hatásuk tompítottabban, tartósabban, harmonikusabban jelentkezik. Egyéb előnyei mellett a talajproblémák jelentkezésének mérséklődésére hat a sorköz füvesítése.

A talaj tápanyag-szolgáltató képességét a termőkorú fák jelentős tápanyagkivonása mellett hosszú távon fenn kell tartani, hogy ezzel biztosítsuk a fák megfelelő tápanyag hátterét. A fenntartó trágya mennyiségének meghatározásához is ismerni kell a talajtani paramétereket, de ekkor már nagyobb fontosságú a fák tápláltságának figyelembevétele, amire a lombanalízis szolgál információval. A gyümölcsfélék levelének kedvező tápelem tartalmát jelentő táblázatos értékeket az előadás során láthatják.

A fenntartó trágya adag meghatározására számítási módszert dolgoztunk, a pótlandó tápelem hatóanyag (tápelemenként külön számítva) számítási képlete:

Hatóanyag (kg/ha) = (A · Q · y²/x²)·(1+K/100) – M Ahol: A = Alapadat (tápelem kg/tonna termés),

Q = Terméshozam (t/ha)

y = Kedvező levél tápelem tartalom (%)

x = Gyümölcsösben mért levél tápelem tartalom (%)

K= Tápelem érvényesülést befolyásoló talajbeli korrekciós tényezők összessége M = További módosító tényezők.

A fenntartó trágyázáshoz szükséges hatóanyag mennyiségének számításánál alapadatként a kivont

tápelemeket vesszük figyelembe, ami az 1 tonna gyümölcs és ennek kinevelésével járó fatömeg-gyarapodás tápelem igényét jelenti kg-ban:

Gyümölcsfaj N P2O5 K2O CaO

Alma 1,2 0,4 2,0 1,5

Körte 1,2 0,4 2,0 2,5

Szilva 2,0 1,0 4,8 3,0

Cseresznye, meggy 2,6 0,9 4,4 3,0

Őszibarack 2,5 1,1 5,6 2,3

Kajszi 2,2 0,9 4,4 2,3

Dió 23,0 4,5 12,0 22,0

Málna (ribiszke, köszméte, szamóca)

6,0 1,6 7,0 4,0

Megjegyzés: * A CaO –igényt csak semleges és savanyú talajon kell figyelembe venni

A számítási képletben a 0,01·ΣK képviseli a tápelem érvényesülést befolyásoló talajbeli korrekciós faktorokat, melyek a kötöttség (KA), humusz (H %), foszfor, kálium, mész tartalom (CaCO3 %), kémhatás (pH). Ezek figyelembevételére tápelemenként külön képletek szolgálnak. Az Y²/X² jelenti a lomb tápelem-tartalmában megnyilvánuló tápelem-ellátottsági korrekciót. A módosító tényezők között legnagyobb súllyal a levélanalízis szerepel. A gyümölcsösben mért levél tápelem szint és a kedvező érték viszonyszáma alapján növelhetjük vagy csökkenthetjük a terméshozam és az alapadat alapján számított fenntartó tápanyag mennyiséget. A változatás mértéke az 1/x² függvény szerint történik. Ha az x érték helyébe ezt a viszonyszámot helyezzük, akkor megkapjuk a levélanalízis szorzószámot, ami jelzi a fenntartó trágya igény növelésének (ha a gyümölcsösben mért tápelem-szint alacsonyabb a standardnál) vagy csökkentésének mértékét.

Az elegendő talaj tápelem tartalom mellett a növényanalízis gyakran jelez kedvezőtlen, hiányos növényi ellátottságot. Komolyabb esetben ennek negatívumai a fák kondícióján, teljesítményén és ellenálló-képességén is látszanak. Ennek számos oka lehet, melyet alapos helyzetfeltárás után megfelelő agrotechnikával kell korrigálni. Gyakori okok:

- A megkötődés vagy kimosódás miatt a tápelemek nem a fő gyökérzónában vannak.

- A talaj száradása a vízellátottságon kívül a tápelem-felvételben is kritikus helyzetet eredményez. A kötött talajok nagyobb víztartalma (VK) ellenére kevés bennük a hasznosítható víz (DV).

- A rossz talajszerkezet, az alacsony pórus térfogat, a talaj tömődöttsége öntözött és öntözetlen körülmények között egyaránt gyakori oka a gyümölcsfák rossz tápláltságának.

A megfelelő talajműveléssel a gyökérzónában legalább 60-70 cm-ig optimális talajviszonyokat kell teremteni. A talajmunka minősége csak kedvező talajnedvességnél és megfelelő eszköz alkalmazásakor elfogadható. Másként a lazítás helyett tömörítés vagy fokozott rögösödés és talaj kiszáradás, szerkezet rombolás lesz az eredmény. A talajszerkezet tartósságát a szervestrágyázással is javíthatjuk.

- A talaj mész-állapotának rendezése döntő fontosságú, a trágyázásnál is nagyobb jelentőségű lehet. A talajszerkezet tartósságához is elengedhetetlen a savanyú talajok meszezése, mésztrágyázása.

Dr. Szűcs Endre tudományos munkatárs NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet Tel.: 06-1-362 1596

2014. 11. 03.