i.) A különböző gyógypedagógiai disciplinák sorozatában az »általános gyógypedagógia«, vagy más szóval »a gyógyító nevelés általános elmélete«
az egész fogyatékossági kérdésre vonatkozó leg
általánosabb nevelési és társadalomtudományi pro
blémákkal foglalkozik. A gyógypedagógiai disciplinák sorozatában ez a legáltalánosabb kérdéseket foglalja össze.
E legáltalánosabb gyógypedagógiai ismeretkör fogalmának magyarázása nemcsak azért szükséges, hogy a gyógyító nevelői gondolkodásnak, az átfogó kérdéseiből kiindulva, egységes irányítást adhassunk, hanem azért is, hogy a gyógyító nevelői gondolat olyan tartalommal telítődjék meg, amely gyógyítva nevelői tevékenységünket a fogyatékosságügy egész területére bekapcsolja és úgy nevelési, valamint tár
sadalmi vonatkozásban is megvalósítja.
Erre igen nagy szükség van, mert a gyógyító nevelői irányzat, tehát nevelői gondolkodásunk és
tevékenységünk egész tartalma, még sokféle elgondo
lásban és értelmezésben él bennünk. Egyesek tagad
ják, mások pedig ellentétes gondolatokkal magyaráz
zák. Ezért e két fogalomnak: a gyógyító nevelői irányzat és gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának célszerű kifejtése az egységes elgondolás megvalósulása szempontjából szükséges és igen értékes fejlődés le
hetőségeit készíti elő.
A gyógyító nevelői gondolat megvalósítását az általános elméletek csak előkészítik, azonban e kér
dések teljes megoldásához az adottságok és tények megismerésén keresztül juthatunk el. Ezek az adott
ságok és tények lehetnek olyanok, amelyek mintegy személytelenül, a gyógyító nevelés területére vonat
kozó összes csoportokra és egyénekre egyaránt érvé
nyesek. Viszont lehetnek a különböző csoportokhoz, alcsoportokhoz, sőt az egyes fogyatékos egyénekhez tartozó adottságok vagy tények is. Ezért az a dis- ciplina, amely az adottságokkal és tényekkel foglal
kozik, lehet általános, alkalmazott és egyéni vonat
kozású.
E felosztásnak megfelelően beszélhetünk általános gyógyító neveléstanról,a csoportokhoz és alcsoportokhoz
alkalmazkodó, u. n. alkalmazott gyógyító , sőt szólhatnánk az egyes különleges fogyatékos egyé
nekre vonatkozó, u. n. egyéni neveléstanról is.
Az általános, valamint az alkalmazott, esetleg az egyéni gyógyító neveléstan fogalmának a gyógyító nevelői gondolkodás szellemében való célszerű meg
határozása és magyarázása a gyógyítva nevelői tevé
kenység megvalósulása érdekében igen nagyjelentő
ségű. Szükség van e magyarázatra azért, mert e fogalom értékes kifejtése a megvalósítható gyakorlati kérdéseket, adottságokat és tényeket a
legtermésze-tesebb csoportosításban állítja elénk és az egész fogyatékossági ügy, valamint az egyes csoportok, al
csoportok és egyének tényleges állapotát és található értékeit ismerteti meg. E disciplina fogalmi körének úgy kell alakulnia, hogy a gyakorlati kérdések, adott
ságok, tények megismerése (diagnosis), a fejleszt
hetőség és értékesítés szempontjából való értékelése (prognosis), valamint az egész nevelői tevékenységünk (therápia) ne legyen ötletszerű, rendszertelen, hanem a hibát, rendellenességet és fogyatékosságot előidéző ok és okozat viszonylatának megfelelően tudatos és rendszeres nevelői tevékenységgé alakuljon át.
Gondolkodásunknak és egész nevelői tevékeny
ségünknek végső célja a gyógypedagógiai feladatok megvalósítása, a normális érték megközelítése vagy pedig elérése. Az a nevelői tevékenység, amely a fejlesztés érdekein kívül az egyén, valamint a külön
böző közösségek társadalmi boldogulását is felada
tának tekinti, az egész nevelői és oktatási rendszernek gyönyörűen felépített fáját tárja elénk.
Gondolkodásunk végső célja a gyógypedagógia területén még az is, hogy a normális oktatási fel
adatokból minél többet elvégezhessünk és a normális életet mi is megvalósíthassuk.
Azok a hibák, rendellenességek és fogyatékos
ságok, amelyek úgy az egyes csoportokat, valamint a különleges körülmények között fejlődő egyéneket akadályozzák, hogy az iskolában előírt ismereteket normális úton megszerezhessék, az alkalmazott okta
tástan hatalmas irodalmát teremtették meg. Bizony
sága ez annak a ténynek, hogy nemcsak nevelői tevékenységünket kell a rendellenesen fejlődő, vagy fogyatékos egyén állapotának megváltoztatása érde
kében kifejteni, hanem rendszeres oktatásra is szükség
van. De a fogyatékosok oktatörténhetsa ásemik t meg a különleges állapotokhoz való alkalmazkodás nélkül.
A gyógyító nevelés területén így válik szükségessé az a disciplina, amely ezekkel a különleges alkalma
zott oktatási kérdésekkel foglalkozik. Ezért az alkal
mazott oktatástan fogalmának magyarázására is szük
ség van.
A fogyatékosok alkalmazott oktatástanának fo
galma nem egyszerű didaktikai fogalom, mert a gyó
gyítva nevelői tevékenységnek az ismeretnyújtás mel
lett az oktatás folyamán is érvényesülnie kell. Más
részt pedig a gyógyító neveléssel foglalkozó intéz
mények egész szervezetének a különleges helyzetek
hez alkalmazkodnia szükséges. Ezért e fogalmat, rész
ben mint a gyógyítva nevelői tevékenységet biztosító fogalmat kell magyarázni; másrészt pedig, mint a különböző fogyatékosságokhoz, vagy togyatékosokhoz alkalmazkodó oktatástan, a didaktikai és szervezeti kérdésekkel együtt nyerjen célszerű magyarázatot.
Az általános gyógypedagógia, vagyis a gyógyító nevelés általános elmélete: az általános gyógyító ne
veléstan, a csoportokhoz, alcsoportokhoz, vagy egyes személyekhez alkalmazott gyógyító neveléstan soro
zata és az alkalmazott fogyatékossági oktatástan a gyógyító nevelői gondolatot és a gyógyítva nevelői tevékenység tényeit tartalmazó gyógyyedagógiai discipiinák összefüggő sorozata.
E discipiinák tartalma azonban a gyógyító ne
velői gondolat és gyógyítva nevelői tevékenység fo
galmát csak részben valósítja meg, mert kérdései főleg az iskolán belüli nevelési és oktatási feladato
kat hivatottak megoldani.
Az egész gyógypedagógia fogalma csonka volna, ha abból az iskolai védelmet egyoldalúlag kiemelnők
és csakis az iskolában végzett nevelési és oktatási problémákat tennők a gyógypedagógia egész tar
talmává.
A gyógypedagógia fogalmának olyannak kell lennie, hogy a fogyatékosságügynek minden egyes kérdését felölelje. E kérdések megoldása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy azt a sok elhibázott emberi életet minél több vonatkozásban vihessük a normális emberi élet vonala felé.
Ezért a gyógyító nevelői gondolkodás és a gyó
gyítva nevelői tevékenység, más szóval az egész gyógypedagógia nemcsak az iskolai védelemre vonat
kozik, hanem a fogyatékossággal, a rendellenes és fogyatékos gyermekekkel vagy egyénnel összefüggő társadalmi és más életkérdések megoldására való törekvés is fogalmi körébe tartozik.
Az a tény, hogy a fogyatékosságok az emberek életével és így az egész társadalommal összefüggő és azokból eredő adottságok; és az a természetszerű törekvés, amellyel a hibás, rendellenes és fogyatékos gyermeket a gyógypedagógia keretében, a gyógyító nevelői gondolatnak megtelelően. a normálisnak tar
tott emberi és társadalmi élet számára akarjuk nevelni, olyan ismeretkör megalkotását is szükségessé teszi, amely ismeretkör a fogyatékosságoknak, rendellenes
ségeknek és különböző hibáknak az emberi és társa
dalmi élettel való összefüggését tárja fel. Ez a foga
lom az összefüggést kifejező tényeknek minél több
irányú vonatkozását tartalmazza, a szükséges meg
oldási lehetőségeket előkészíti és azok megvalósítását lehetővé is teszi.
A gyógypedagógia disciplináinak második fogalmi köre, e gondolatmenetnek megfelelően, az u. n. fogya
tékosságügyi társadalompolitika területére tartozik.
Az egyéni és társadalmi élettel szoros össze
függésben vannak azok a jelenségek, amelyek nor
málisnál csekélyebb értékű állapotokat, képességeket, vagy igen gyakori esetben normálison aluli értékű egyéneket hoznak létre. Ezek azok az okok, amelyek
nek ismerete egész gondolkodásunkat és nevelői te
vékenységünket igen lényeges mértékben befolyásol
ják és a nevelői tevékenységen kívül a fogyatékos
ságok megelőzésének területére is elvezetnek.
A mai idők bonyolult és kedvezőtlen társadalmi viszonyai mellett igen gyakran még a képességeik
ben normális egyének is védelemre szorulnak. Ez a helyzet a rendellenes és fogyatékos egyénekkel fog
lalkozókat a nevelési kérdéseken kívül különösebb megfontolásokra és fokozottabb társadalmi tevékeny
ségre kényszeríti. A rendellenes és fogyatékos egyé
nek társadalmi védelme az iskolai tevékenység mel
lett a gyógypedagógiának egységes kérdése. Az egy
séges csoportoknak, alcsoportoknak és egyéneknek pedig a társadalmi védelem különleges, alkalmazott kérdésévé válik. A z iskolai védelem mellett a társa
dalmi védelem mindinkább előtérbe jut és a gyógy
pedagógiának napról-napra nehezebb és nehezebb problémájává lesz.
A társadalmi élet sokirányú fejlődése mellett azok a törvényes intézkedések is megszaporodtak, amelyek az ember cselekedeteit és magatartását sza
bályozzák. Ú gy a magánjogi, valamint a büntetőjogi, egyben a közigazgatási jog keretébe tartozó törvé
nyes intézkedések sokoldalúsága mellett mindinkább lehetővé válik, hogy a képességeiben csökkent értékű egyén, vagy az, akinek életkörülményei lefokozottak, az emberek életét szabályozó paragrafusok valamelyi
kével összeütközésbe kerüljön.
A rendellenes és fogyatékos egyénekre vonat
kozó jogi védelem kérdéseinek szolgálása nélkül a fogyatékossági kérdésekkel összefüggő társadalom- politika fogalma igen hiányos lenne. Ugyanis a fogya
tékosok érdekében kifejtett tevékenységünkből az a természetszerű törekvés hiányoznék, amely a gyámol
talanok és könnyen eltévedők életét igyekszik a bé
kés és nyugodt élet számára szabályozni.
A megélhetés kérdésének megoldása nélkül azon
ban minden nevelői törekvésünk hiábavaló lenne.
Közismert tény, hogy a gyógyító nevelésre szoruló egyének tekintélyes százaléka a szegényebb néposz
tályból származik és a megélhetés biztosítása érde
kében még az olyan fogyatékosoknál is különleges intézkedésekre van szükség, akik megfelelő vagyon
nal rendelkeznek. A megélhetésért folytatott mind nagyobb és nagyobb küzdelem kényszerít bennünket arra, hogy a gazdasági védelmet a gyógyító nevelés egész területén megszervezzük és nevelői tevékeny
ségünknek egyik főfeladatává tegyük.
A fogyatékosságügyi társadalompolitika fogalmát csak úgy lehet kifejtenünk, hogy tevékenységünk szá
mára a megelőzés, a jogi, társadalmi, valamint a gazdasági védelem is biztosítható legyen.
E felsorolt gyógyító nevelői feladatoknak meg
felelően három alkalmazott disciplina fogalmát kell megalkotnunk, még p ed ig:
i.) a megelőzésre vonatkozólag a fogyatékossá
gok oktanát,
2.)a jogi és társadalmi védelemnek megfelelően a törvényszéki gyógypedagógiát,
3.) a gazdasági védelemnek megfelelően pedig a gazdasági gyógypedagógiát kell úgy megszerkeszte
nünk, hogy fogalmának tartalma a felmerült kérdések megoldását biztosítsa.
Mielőtt a különböző gondolatköröket tartalmazó disciplinák fogalmát kifejtenők, első feladatunk a gyógyító nevelői gondolkodás, valamint a gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának célszerű magyarázása legyen. E két fogalom magyarázásának olyannak kell lennie, hogy az összes gyógypedagógiai kérdések tar
talmának kifejtésénél, valamint egész tevékenységünk területén irányító értékű legyen. A gyógyító nevelői gondolkodásnak két disciplinakör megvalósításához kell vezetnie. Tevékenységünket is két területen kell lehetővé tenni, még pedig az iskolában és a társa
dalomban.
Ilyen magyarázat útján a gyógypedagógia fo
galmának egész területét felölelhetjük. A különböző gyógypedagógiai discipünák pedig a megelőzés és védelem összes iskolai és társadalmi kérdéseit fel
dolgozva, a gyógyítva nevelői tevékenységet az em
beri életnek egész vonalán biztosítani tudják.
Az elmondottak szerint a gyógypedagógia fo
galma, — mint legáltalánosabb fogalom — , olyan tartalomra vonatkozik, amely az iskolában és társa
dalomban a megelőzés és védelem kérdésének meg
valósítását teszi feladatává.
Tartalmát a gyógyító nevelői gondolkodás és gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának szellemé
ben szerkesztett ismeretkörök és a fogyatékossági kérdések megoldására szervezett intézetek, intézmé
nyek és egyéb szervek alkotják.
A gyógypedagógia fogalmának ily kifejtése vagy magyar-ázása, mint összefüggő gondolatrendszer, a fo
gyatékosságügynek legáltalánosabb kérdéseiből indul ki és egészen az egyén életének gyakorlati meg
oldásáig vezet. E nagy értéken kívül megszünteti azt a rendezetlenséget és bizonytalan tévelygést, ami
ma még e különleges tanügyi és társadalmi probléma elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldása körül tapasztalható.