A gyógyítva nevelői therápia fogalma

A megismerés és értékelés, a diagnosis és prog- nosis, a gyógyítva nevelői tevékenységnek csak elő­

készítő fogalmi meghatározója. Az a tény, hogy az egyént, vagy pedig, — az egyéntől függetlenül — az egész nevelési problémát már ismerem és végzendő tevékenységemet az eredmény szempontjából már előre értékelni tudom, még nem jelenti egyúttal azt a nevelői tevékenységet, amely megfelelő eredmény biztosítására hivatott.

A gyógyítva nevelői tevékenység szempontjából a megismerés és értékelés után igen lényeges az a közvetlen hatás, amelynek célszerű alkalmazása által a fejlődést törekszünk megindítani. Ez a törekvésünk nem más, mint a kiválasztott és célravezetőnek tar­

tott gyógyító nevelői therápia, mint gyógyítva nevelői tevékenységünk lényege. Ezt a nevelői tevékenysé­

günket ma még meglehetősen elhanyagoljuk és mint látszólagos oktatási tényt, oktatói tevékenységünktől sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tudjuk vagy nem akarjuk elválasztani. Pedig az oktatói és gyó ­ gyítva nevelői tevékenység lényegesen különbözik egymástól. Ezt sokan nem ismerik el, vagy pedig nem akarják tudomásul venni azt, hogy a gyógyítva nevelői tevékenység egészen mást és a fogyatékos egyén fejlődésének biztosítása érdekében sokkal töb­

bet jelent a fogyatékosok alkalmazott oktatásánál.

Ismerek olyan felfogást, amely a gyógyítva ne­

velői tevékenység forrásának a kísérleti pedagógiát tekinti. E felfogás szerint Meumann a gyógyítva ne­

velői tevékenység eredeti forrása. Ez tévedés, mert a kísérleti pedagógia kizárólag oktatási vonatkozású és épp úgy vonatkozik a normális gyermekek okta tására, mint a fogyatékosokéra. így a kísérleti peda­

gógia fogalma sokkal tágabb értelmű, mint a gyó­

gyítva nevelői tevékenység fogalma.

Azt a felfogást sem lehet elfogadni, amely a gyógyítva nevelői tevékenységet egyszerűen alkalma­

zott psychologiának tartja. Ez a felfogás megfeled­

kezik arról, hogy az alkalmazott psychologia fogalma nem jelenti a gyógyítva nevelői tevékenységet és a fogyatékosok psychologiájánál is tágabb értelmű köre van. E felfogásnak még hibája az is, hogy a g yó ­ gyítva nevelői tevékenység tárgya és esetei nemcsak a lelki élet területéről valók, hanem e nevelői tevé­

kenység az emberi életnek egész területére vonatko­

zik. A gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának ilyen értelmű meghatározása sokkal szükebb, mint e nevelői tevékenység tényleges fogalma.

Azt az álláspontot sem fogadhatjuk el teljesen, amit Isserlin a müncheni II. gyógypedagógiai kora- gressuson, Fragen der heilpädagogischen Ausbildung című előadásában a gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának magyarázására használt fel. Szerinte igen gyakran hangoztatják, hogy a gyógypedagógia nem más, mint alkalmazott psychologia. Isserlin ezt az álláspontot elfogadja, de csakis olyan értelemben, mint ahogyan a psychiátria és psychotherápia is al­

kalmazott psychologiák.

Isserlin felfogása szerint a normál-psychologiából az út minden egyes esetben csakis a psychopathologián

át vezet a gyógypedagógiához. Ezért tehát a gyó­

gyítva nevelői tevékenység nem más, mint alkalma­

zott psychologia és így Isserlin felfogása értelmében csakis ez az a tudományos talaj, amelyen a g yó g y­

pedagógia fejlődhetik.

Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy Issérlin álláspontját teljes mértékben nem fogadhatjuk e l ; mert ha igaz is az, hogy a gyógyítva nevelői tevé­

kenység kiindulási tényei pathologiás értékűek is le­

hetnek, mégis ez a meghatározás olyan jelentékeny megszükítése lenne a gyógyítva nevelői tevékenység fogalmának, hogy az Isserlin-féle psychopathologiás fogalmi tényező a gyógyító nevelésre szoruló esetek túlnyomó részét nevelői tevékenységünk területéről már előre kirekesztené.

A gyógyító nevelői irányzat fejlődésében már a múltban is az volt a legnagyobb hiba, hogy az or­

vosi ténykedés analógiájára különös előszeretettel a pathologiás eseteket keresték fel. Ugyanekkor meg­

feledkeztek arról a számtalan lehetőségről, amelyek, mint nem pathologiás adottságok, az egyén fejlődését korlátozzák és érvényesülését akadályozzák. Ezeken a nem pathologiás természetű területeken sokkal ér­

tékesebb nevelői tevékenységet lehet kifejteni és nagyobb eredményeket lehet elérni, mint a fejlődési képességükben sokkal nagyobb kárt szenvedett patho­

logiás állapotok megváltoztatására vonatkozó törek­

vésünkkel.

A z alkalmazott psychologia és psychopathologia tényei az értékelés vagy prognosis fogalmának lehet­

nek kiváló értékű tényezői, de nem lehetnek a gyó­

gyítva nevelői tevékenységünknek egyoldalú meghatá­

rozói. A gyógyítva nevelői therápia lényege az, hogy

^-mindazokra az állapotokra, képességekre és

készsé-gekre törekszik fejlesztő hatást gyakorolni, — tekin­

tet nélkül arra, hogy azok pathologiásak vagy nem pathologiásak — , amelyek természetes fejlődésük menetében bármilyen oknál fogva akadályt szenved­

tek. Ezt a hatást tantervszeiüen biztosított külön gyógyítva nevelői feladatok megoldása útján, eleinte az oktatástól különváltan, majd később azzal együt­

tesen törekszik kifejteni úgy, hogy az egyén normá­

lison aluli értékei vagy képességei a lehetőség hatá­

ráig fejlődjenek. A gyógyítva nevelői therápia jel­

lemző sajátossága tehát az egész egyén normális és nem normális értékeire gyakorolt öncélú, fejlesztő hatás.

A gyógyítva nevelői tevékenység kizáróan fej­

lesztésre vonatkozó nevelői ténykedés oly esetek­

ben, amikor a természetes fejlődés bármilyen oknál fogva kárt szenved. Módszerei és eszközei nevelői módok és eszközök, amelyek a megismert állapothoz alkalmazkodnak és a fejlődést a legkedvezőbb formá­

ban törekszenek elősegíteni.

E nevelői tevékenységünk fogalmának második meghatározó tényezője az, hogy a fejlesztés érdeké­

ben felhasznált ismeretanyagot csak eszköznek tekinti és a normálison aluli értékek vagy képességek fej­

lesztését teszi a nevelői tevékenység végcéljává. Fel­

adata az, hogy az egyént először a rendszeres okta­

tás, majd az élet számára alkalmassá tegye.

A gyógyítva nevelői tevékenység eszerint a fejlődésükben elmaradt egyéni értékek pótlására való törekvés, mely által a rendellenes vagy fogya­

tékos egyént a további művelődésre, a gyakorlati ismeretek megszerzésére, tehát az oktatásra alkal­

massá tesszük. így belőle a normális társadalmi életre alkalmas embert nevelünk. E tevékenységünk

végső eredményében a normális nevelői tevékenység céljával azonos.

A gyógyítva nevelői tevékenység vagy gyó gy­

pedagógiai therápia az elmondottak szerint alkalma- rzott nevelői tevékenység, azonban nem olyan érte- lemben, mint a szakirányú alkalmazott nevelés, mert kizáróan a testi, értelmi és erkölcsi hibák, rend­

ellenességek és fogyatékosságok javítása e nevelői tevékenység tárgya.

fogalmának magyarázása és