A cél és feladatok, mint az általános gyógyító neveléstan fogalmának tényezői

Az általános megismerés, vagy a nevelés szem­

pontjából való diagnosis, az általános értékelés, vagyis a nevelési prognosis, az általános gyógyító nevelés­

tan fogalmának oly tényezői, amelyek a gyermek és ifjú fejlődésének menetét és a fejleszthetőség szem­

pontjából való értékeit tárják elénk. E két tényező

nevelői gondolkodásunknak és tevékenységünknek megfelelő irányítása útján a fejlődő egyénről, a fejlő­

dés változó értékeiről értesít bennünket és e két té­

nyezővel kapcsolatosan alkothatunk a tényeknek meg­

felelő véleményt a nevelhetőség vagy fejleszthetőség szempontjából.

A megismerés és értékelés az általános gyógyító neveléstan fogalmának oly tényezői, amelyeknek meg­

valósítása nélkül tudatos nevelői gondolkodásról és tervszerű tevékenységről nem beszélhetünk. E két tényező jelentősége különösen azért nagy, mert figyel­

münket a fejlődésnek a normálistól való eltérőségeire irányítja és ezeket az eltérőségeket a nevelhetőség vagy fejleszthetőség mértékével méri. E tényezők tar­

talma oly természetű, amely nevelői gondolkodásun­

kat és tevékenységünket az egyetemes kérdések meg­

ismerése és értékelése útján a részletkérdések meg­

oldása számára előkészíti. Az általános diagnosis és nevelési prognosis, vagyis az általános megismerés és értékelés, mint a nevelői gondolkodás és tevékeny­

ség fogalmának tényezői, csak a célszerű kiindulást jelentik, a nevelés tényének megvalósulását csak elő­

készítik. E fogalmi tényezők tartalmából megismer­

hetem azt a tényt, hogy a különböző okok az egyén fejlődésmenetében esetleg milyen változásokat idéz­

hetnek elő. Megismerhetem azt is, hogy e változások a nevelés útján való fejlesztés szempontjából mily értéket képviselhetnek. Mivel azonban ez a megisme­

rés és értékelés még csak a személytelen «én»-re vonatkozik, azért e két tényezőnek ily általános vo­

natkozású tartalma legfőképen a gyógyító nevelésre váró ismeretanyagnak személytelen feltárását és az így megismert tények természetének vagy sajátossá­

gának megismerését jelenti.

Az elmondottakban vázolt általános gyógyító nevelői gondolkodáson és tevékenységen kívül oly irányú gondolkodás és tevékenység kialakulására is szükségünk van, hogy a gyakorlati nevelés számára közelebbi útmutatást nyerhessünk. A z általános g yó ­ gyító neveléstan fogalmában tehát e két tényezőn kívül oly tényező kialakulására is szükségünk van, amelynek tartalma az egyéni értékcsökkenés és eg y­

oldalú értékemelkedés tényeinek figyelembe vételével gondolkodásunkat és tevékenységünket a megvalósu­

láshoz közelebb viszi. Oly tényező érvényesülésére van ez esetben szükség, amely tényező gyógyító nevelői gondolkodásunkat, a felmerült tények ismere­

tére és nevelhetőségi értékére támaszkodva, a leg­

célszerűbb és a gyermek, valamint ifjú fejlődése ér­

dekében legértékesebb gyógyítva nevelői tevékeny­

ség megszervezésére teszi alkalmassá.

E gondolatmenet értelmében az általános g y ó ­ gyító neveléstan nemcsak tényeket állapít meg és nemcsak az egész gyógyító nevelés területére vonat­

kozó, egyetemes érvényű értékeléseket tartalmaz, hanem a gyógyító nevelés célját, nevelői gondolkodá­

sunk és tevékenységünk gyakorlati értékének emelése érdekében, a valóságnak megfelelően megalkotja. Ez­

által a gyógyítva nevelői tevékenység megszervezését gondolkodásunk és tevékenységünk továbbfejlesztése útján készíti elő. A cél megismerésére való törekvés így lesz az általános gyógyító neveléstan fogalmának nélkülözhetetlen tényezőjévé.

A cél fogalmának megalkotása olyan legyen, hogy általa necsak az értékcsökkenés és egyoldalú értékemelkedés tényeinek egyszerű megismerésére és a nevelhetőség szempontjából való értékelésére vállal­

kozhassunk, hanem olyan, amelyik a gyógyító nevelés

gyakorlati értékű megvalósítását biztosítja. A gyó­

gyító nevelés céljának, mint nevelői gondolkodásun­

kat és tevékenységünket irányító fogalomnak, úgy kell kialakulnia, hogy a gyógyító nevelés feladatai minél értékesebben valósuljanak meg.

A cél, mint a gyógyító nevelés fogalmának fé­

nyezője, azonos a normális nevelés fogalmának ily­

nemű tényezőjével. Mindkét esetben a legtökéletesebb fejlődés biztosítására vonatkozik.

A gyógyító nevelésre váró tények azonban a normális értéktől sok tekintetben eltérnek. Ezért a gyógyító nevelés célja első sorban a fejlődésben g á ­ tolt testi és lelki képességek és készségek, folyama­

tok és tevékenységek fejlesztésének biztosítására vo­

natkozik. Ez esetben oly irányú és értékű fejlesztésre van szükség, hogy a fejlődés menete és értéke a normálisnak tartott irányban haladjon, vagy azt a lehetőség határáig megközelítse.

Másod sorban oly nevelői tevékenység kialaku­

lását kell a gyógyító nevelés céljának segítségével biztosítani, amely tevékenység által a fejlődésben egyoldalúan serkentett képességek és készségek, fo­

lyamatok és tevékenységek hasznos értékű fejlődés­

menetét biztosítjuk. A serkentett fejlődésü tulajdonsá­

gok lehetnek az egyén életére nézve különösen hasz­

nosíthatók, de lehetnek károsak is. Ú gy alakuljon ki a cél fogalma, hogy a hasznos és magasabb értékű, kiváló gyakorlati jelentőségű tulajdonságok tovább­

fejlesztése és értékesítése, valamint a károsak fejlő­

désének meggátlása megvalósítható legyen.

A gyógyító nevelés célja ily értelemben hármas természetű. Mint a gyógyító nevelés fogalmának té­

nyezője gondolkodásunkat először a normálison aluli fejlődési értékek megismerésére irányítja; majd a

kiválóan értékes tulajdonságok értékesítésére indít bennünket és ugyanekkor az egyéni és tásadalmi életre nézve kártékony képességek és készségek, fo­

lyamatok és tevékenységek meggátlására hívja fel figyelmünket.

Az elmondottak értelmében az általános gyógyító neveléstan fogalmában a nevelés célja három feladat­

kör megvalósítását teszi szükségessé, m égpedig:

1. ) a fejlődésükben gátolt hasznos értékeknek a normálisnak tartott irányban való fejlesztését,

2. ) az egyoldalú fejlődési képességek és lehető­

ségek magasabb értékű fejlesztését és értékesítését,

3. ) az egyéni és társadalmi életre nézve káros fejlődési lehetőségek meggátlását, esetleg vissza­

fejlesztését.

E hármas feladatkör a gyermek és ifjú fejlődé­

sének egész menetére és így a gyógyító nevelés egész területére egyetemesen érvényes. Enélkül a hármas irányú cél és mindegyik iránynak megfelelő gyógyító nevelői feladatkör nélkül sem nevelői gon­

dolkodásunk, sem pedig tevékenységünk nem fejlőd­

hetik az értékcsökkenés egészére vonatkozó egyete­

mes értékűvé.

A csökkentértékü egyének érdekeinek csakis ily egyetemes értékű elméleti és gyakorlati fejlődés felel meg. Az ily egyetemes gondolkodás és tevékenység hivatott az összes felmerült kérdéseket a legmegfele­

lőbben rendezni és megoldani.

A gyógyító nevelés e három irányú céljának az elmondottakon kívül még az is nagy értéke, hogy ezáltal a megismert és értékelt tények, valamint vál­

tozások további osztályozása válik lehetővé. Ez a hármas irányú célkitűzés nyújt támpontot a helyes irányú értékelés számára. E cél fogalma szerint

leszünk képesek a gyógyító nevelésre szoruló ked­

vező vagy kedvezőtlen változásokat a hasznosság és károsodás szempontjából mérlegelni. Ily gondolat- menet alapján tudunk csak a képességek, készségek, a testi és lelki folyamatok és tevékenységek fejlesz­

tése, visszafejlesztése, fejlődésük meggátlása és' a kiválóak hasznosítása érdekében célszerű álláspontot elfoglalni.

A gyógyító nevelés céljának e hármas elágazó- dása gondolkodásunkat a megoldásra váró kérdések egységes területére viszi. Ez a teljesség a gyógyítva nevelői tevékenység megvalósításánál tudatosságot és tervszerűséget biztosít.

A háromirányú célkitűzésnek megfelelő hármas feladatkör a tudatos és tervszerű tevékenységnek csak általános kereteit jelenti. E hármas feladatkör a gyógyító nevelés egész területére nézve érvényes.

A normális érték felé való fejlesztésre, bizonyos terü­

leteken a magasabb rendű fejlődési érték elérésére, majd a káros fejlődés meggátlására ugyanis mind­

egyik csoport területén egyaránt szükség van.

E hármas feladatkörnek megfelelően az elmon­

dott három szempontból történik az értékcsökkenés, a káros és a hasznos értékemelkedés megismerése. E három szempontból végezzük az értékelést is. És ugyan­

csak minden területen ily jelzett háromirányú nevelői tevékenységet kell kifejtenünk. A gyógyító nevelés e hármas célját és e három feladatkör egyetemleges érvényét lehet tagadni, de megcáfolni nem tudjuk.

Mi a gyakorlati jelentősége a gyógyító nevelés­

tan fogalmában a cél fogalmának?

A gyógyító nevelés e hármas értékű célja gya­

korlati vonatkozásban először a különböző csopor­

tokra vonatkozó tantervek készítésénél hasznosítható.

A gyógyító nevelés és oktatás tervét ugyanis úgy kell megalkotnunk, hogy az ne csak a normálisok oktatási tervének alkalmazott utánzata legyen, hanem a gyógyító nevelés háromirányú feladatkörének meg­

valósítását is biztosítsa.

A gyógyító neveléstan fogalmában a cél fogal­

mának — mint tényezőnek — az a nagy jelentősége, hogy külön gyógyító nevelői és oktatói tervezet meg­

alkotására irányít bennünket. Az ily módon kialakult gondolatmenetnek jellemző sajátossága és igen nagy értéke, hogy a kizárólag oktatói tevékenységet a gyógyítva nevelői tevékenységtől élesen elhatárolja.

A gyógyító nevelői gondolkodásnak és a gyógyítva nevelői tevékenységnek ily értelmű fejlődése, mai gondolkodásunk és tevékenységünkhöz viszonyítva, magasabb rendű. N agy előnye, hogy a csökkent értékű egyén összes érdekeit figyelembe veszi és a gyógyító nevelés kérdéseit csakis az egyén és a tár­

sadalom érdekeinek megfelelően kívánja szolgálni.

Mai helyzetünkről nem mondhatjuk el minden vonat­

kozásban ugyanezt, mert a siketnémák nevelésére és oktatására vonatkozó tanterv kivételével az összes nevelési és oktatási tervek majdnem kizáróan alkal­

mazott oktatási tantervek.

Az általános gyógyító neveléstan fogalmára vonat­

kozólag elmondottakat összefoglalva

hogy mint elméleti disciplina az a hasz­

nos és káros értékemelkedés személytelen megismerésére,

a nevelhetőség szempontjából való sokoldalú értékesíté­

sére törekszik. K ijelöli a gyógyító nevelői gondolkodás és tevékenység irányait és köreit a talált tények termé­

szetének és értékének megfelelően. Irányelvei egyetemes értékűek, mert a gyógyító nevelés minden területére egyaránt vonatkoznak.

Az elmondottak értelmében az általános gyógyító neveléstan a gyógyító nevelői gondolkodásnak és gyógyítva nevelői tevékenységnek legáltalánosabb és egyetemes ér­

tékű, gyakorlati jelentőségű disciplinája.

C) Az alkalmazott gyógyító neveléstan

In document A GYÓGYPEDAGÓGIA FOGALMA. ÁLTALÁNOSGYÓGYPEDAGÓGIA. (Pldal 170-177)