A mentők a sérült állapotának stabilizálását követően a beteget a számára legmegfelelőbb sür-gősségi fogadóhelyre, sürsür-gősségi betegellátó osztályra vagy sürsür-gősségi centrumba szállítják. Saj-nos az egész országban még nem egységesen alakították ki a sürgősségi ellátási szervezeti egy-ségeket, így előfordul, hogy a beteget célirányosan a betegségnek megfelelő osztályra szállítják.
Első teendők sürgős esetekben - elsősegélynyújtás
A legtöbb kisebb egészségügyi intézmény rendelkezik sürgősségi fogadóhellyel, ahol a sürgősségi betegek fogadására alkalmas helyiség és az ellátásukhoz szükséges leg-alapvetőbb feltételek rendelkezésre állnak (4/11. ábra). A sürgősségi osztályok eseté-ben már egy speciálisan szervezett osz-tályról van szó, ahol az ellátás szakmai és tárgyi feltételei szélesebb körben adottak.
A bővebb diagnosztikai eljárások elvégzé-sén túl betegek fektetésére is lehetőség nyílik, intenzív osztályos háttér biztosított, sürgősségi szakorvosok tevékenykednek minden műszakban. A sürgősségi osztályokon a beteg végleges ellátását vagy az életveszély elhárítása után a betegségének megfelelő osztályra való áthelyezését intézik. A sürgősségi centrumokban kiemelten foglalkoznak számos területen spe-ciális ellátással, például mellkassebészet, idegsebészet, hemodinamikai laboratórium, perinatális intenzív centrum.
Irodalom
Koster, r. et al.: European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2010 Section 2. Adult basic life support and use of automated external defibrillators. Resuscitation 81:1277-1292, 2010.
Jogszabály: 60/2003. (X. 20.) ESzCsM rendelet - az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szük-séges szakmai minimumfeltételekről
lendvai r. (szerk.): Elsősegélynyújtás. 36-37. old. Balogh és Társa Nyomda, Szombathely, 2001.
sefrin, p., WeidrinGer, J. W., Weiss, W.: Sichtungskategorien bei Grossschadenereignissen und Katast-rophen. Bad Neuenahr-Ahrweiler, 2002.
vande velde et al.: European first aid guidelines. Resuscitation 72:240-251, 2007.
5. Alapvető életműködések és azok élettani alapjai
dr. oláh andrás, Gál niKolett
4/11. ábra. A sürgősségi fogadóhely bejárata
A fejezet tartalma Légzés / 74 Szívműködés / 74 Keringés / 75
Az emberi szervezet testhőmérséklete / 78 Irodalom / 79
Első teendők sürgős esetekben - elsősegélynyújtás 5. Alapvető életműködések és azok élettani alapjai
Az emberi szervezetben olyan élettani folyamatok zajlanak, melyek a szervezet belső működési egyensúlyát (homeosztázis) tartják fenn, annak érdekében, hogy a szervezet a belső és külső kör-nyezet változásaihoz képes legyen alkalmazkodni. Az alapvető életműködések szempontjából a légzés és a keringés élettani folyamata a legmeghatározóbb.
Légzés
A légzés az oxigén (O2) felvételét és a szén-dioxid (CO2) leadását jelenti. Egy átlagos felnőtt ember nyugalomban fiziológiásan 250 ml oxigént fogyaszt és 200 ml szén-dioxidot képez percenként.
A légzési ciklust egy belégzési és egy kilégzési fázis alkotja. Egy légzési ciklus során nyugalomban 500 ml levegő áramlik be a tüdőbe, majd áramlik ki onnan. Nyugalomban egy perc alatt a légvé-telek száma 14-16. Az utóbbi kettő szorzata adja a légzési perctérfogatot, mely így nyugalomban átlagosan 7-8 l/min.
Belégzéskor az izmok aktív működése következtében a mellüreg a tér mindhárom irányába tágul, így a benne mérhető nyomás az atmoszférás nyomás alá csökken, és a levegő a tüdőbe áramlik. Kilégzéskor nyugalmi helyzetben az izmok elernyedése következtében a levegő kiáramlik a tüdőből. A tüdő a mellkas mozgásait a mellhártya közvetítésével követi, mely két lemezből, a mellkasfalhoz tapadó külső lemezből (parietalis pleura) és a tüdőfelszínhez tapadó belső lemez-ből (visceralis pleura) áll. A két pleuralemez között vékony folyadékréteg található. Az alveolusok falában surfactant termelődik, mely anyag hiányában az alveolusok összeeshetnek. A levegő lég-utakon át való áramlása során a belélegzett levegő felmelegedik, megtisztul és nedvesedik.
A külső levegő és a tüdő alveolusai közötti levegőcserét, valamint a tüdő alveolusai és a vér közötti gázcserét külső légzésnek nevezzük. Belső légzésnek a vér és a sejtek közötti gázcserét, va-lamint a sejtlégzést tekintjük. A gázcsere a gázok parciális nyomáskülönbségén alapuló diffúzióval megy végbe; a gázok a vérplazmában oldott és haemoglobinhoz kötött formában szállítódhat-nak, továbbá a szén-dioxid bikarbonát formájában is megtalálható a vérplazmában.
A légzés szabályozása a levegőcsere (ventiláció) szabályozását jelenti. A nyúltvelőben elhe-lyezkedő légzőközpont legfőbb ingere a vér CO2-szintje. A vízből és szén-dioxidból keletkező szénsav bomlásakor képződő H+ fokozza a légzést. A légzés szabályozásában a nyaki főütőérben található perifériás receptorok (glomus caroticum) is részt vesznek, melyek a vérplazmában talál-ható oldott oxigén parciális nyomását érzékelik.
Szívműködés
A szívben négy üreg található, két pitvar és két kamra, melyek össztömege felnőtt, nem edzett emberben mintegy 300 g. A szív falát három réteg alkotja, melyek közül kívül helyezkedik el a
peri-cardium, melynek két lemeze van, a külső és a belső savós hártya, közöttük pár csepp folyadékkal, ami a súrlódásmentes elmozdulást biztosítja. A középső réteg a myocardium, melyet szívizomsej-tek építenek fel, a belső réteg pedig az endocardium. A szívműködésre ritmicitás jellemző, azaz az egyes szívciklusok közel azonos időközönként követik egymást, valamint önálló működésre képes (automácia), még akkor is, ha a hozzá futó idegeket átvágják. Megfelelő erősségű inger hatására a szívizomsejtek összehúzódnak és elernyednek. A küszöbinger az a legkisebb inger, mely szívizom- összehúzódást vált ki, mely inger esetén az egész szívizom összehúzódik (minden vagy semmi törvény). Abszolút refrakter periódusban a szívizomsejt ingerelhetetlen, mely refrakter periódus hossza kb. 200 ms. A szívizomsejtek a viszonylag hosszú abszolút refrakter periódusuk miatt nem tetanizálhatók. A szív saját vérellátását a coronaria- (koszorús-) erek végzik, melyek az aorta kez-deti szakaszából induló, a zsebes billentyűk magasságában jobbra és balra körbefutó erek. A jobb oldali jobbra halad a sulcus coronariusban, majd a hátsó falon a kamrák közti árokban folytatódik lefelé a szívcsúcshoz, a bal oldali rövid 1 cm-es lefutás után kettéoszlik, és mint ramus circumfle-xus balra halad, míg a leszálló ág (ramus descendens anterior) a kamrák közti elülső árokban megy lefelé a szívcsúcshoz.
A szívnek saját ingerületképző rendszere van. Elsőrendű ingerületképző hely a jobb pitvar fa-lában található sinuscsomó, mely 70 ± 10/min frekvenciával képez ingerületet, ezt a ritmust ne-vezzük sinusritmusnak. A másodrendű ingerületképző hely az atrioventricularis csomó, mely 50/
min frekvenciával képez ingerületet, ezt a ritmust nevezzük nodalis ritmusnak. A harmadrendű in-gerületképző hely a His-köteg, mely 30/min frekvenciával képez ingerületet, ezt a ritmust nevez-zük idioventricularis ritmusnak. A másod- és harmadrendű ingerületképző hely fiziológiásan csak akkor képez ingerületet, ha a nála felsőbb rendű ingerületképző hely kiesik. A sinuscsomóban keletkezett ingerületet a szív specifikus ingerületvezető rendszere és a szívizomsejtek membránja vezeti. A sinuscsomóból az atrioventricularis csomóba a pitvar falában található 3 köteg (tractus internodalis anterior, tractus internodalis medialis, tractus internodalis posterior) révén jut az in-gerület. Az atrioventricularis csomóról az ingerület a His-kötegre, majd a Tawara-szárakra és végül a Purkinje-rostokra, majd a szívizomsejtekre terjed.
Verőtérfogatnak nevezzük azt a vérmennyiséget, amelyet a kamrák egy-egy összehúzódás (systole) alkalmával kilöknek magukból, ennek értéke nem edzett, felnőtt ember esetében kb. 80 ml. Perctérfogat az a vérmennyiség, amelyet egy kamra egy perc alatt kipumpál. A perctérfogat a verőtérfogat és a pulzusszám szorzata. Egészséges, felnőtt ember esetében a perctérfogat 5-6 l/min.
Keringés
A vér áramlása az erekben. Az erekben történő véráramlást a perfúziós nyomás (az egy adott ér-szakasz két végén mért nyomás különbsége), a perifériás ellenállás és az átáramló vérmennyiség
Első teendők sürgős esetekben - elsősegélynyújtás 5. Alapvető életműködések és azok élettani alapjai
határozza meg. A perifériás ellenállás mértékét elsősorban az érfal tulajdonságai és a vér viszkozi-tása befolyásolja (5/1. ábra).
Vérnyomás. A keringő vér által az erek rugalmas falára kifejtett nyomást vérnyomásnak nevezzük.
A vérnyomás értéke változik a szívciklus során a systole (összehúzódás) és a diastole (elernyedés) alatt, eltérő az érrendszer különböző szakaszain, napszaki ingadozást mutat, továbbá értékét szá-mos tényező befolyásolhatja.
A bal kamra összehúzódásakor éri el a vérnyomás a legmagasabb értéket, amit systolés vér-nyomásnak nevezünk, ennek értéke fiziológiásan 120 ± 20 Hgmm, majd a kamra elernyedésekor éri el a legalacsonyabb értéket, ez a diastolés vérnyomás, értéke fiziológiásan 80 ± 10 Hgmm. A systolés és a diastolés vérnyomásérték különbsége a pulzusnyomás.
A vérnyomást befolyásoló tényezők. A vérnyomásértékek fiziológiás szint alá süllyedésekor hi-potóniáról, a fiziológiás szint fölé emelkedésekor hipertóniáról beszélünk.
A vérnyomást az átáramló vérmennyiség és a perifériás ellenállás határozza meg, és számos tényező befolyásolja, például életkor, izommunka, testhelyzet, terhesség, alvás, nem, érzelmek.
Születéstől a pubertásig a vérnyomás emelkedik, majd beáll a fiziológiás 120/80 Hgmm-es ér-tékre. Izommunka végzésekor a systolés vérnyomásérték elérheti a 200 Hgmm-es szintet, míg a diastolés vérnyomásérték fiziológiásan még izommunkában sem emelkedhet 100 Hgmm fölé.
Testhelyzet alapján fekvő testhelyzetből az álló testhelyzet felvételekor 10-15 Hgmm-rel emel-kedik fiziológiásan a vérnyomás. A terhesség során kismértékben emelkedhet a vérnyomás. Az alvás alatt történő vérnyomásváltozás összhangban van az alvás periódusaival, miszerint lassú hullámú alvás (SWS) alatt csökken, a gyors szemmozgások fázisában megjelenő álomképek hatá-sára emelkedhet. A klimax időszakának eléréséig a nők vérnyomása átlagosan 10 Hgmm-rel lehet alacsonyabb, mint a férfiaké. Az egyén érzelmi állapota jelentősen befolyásolhatja vérnyomását, például stresszhelyzetben a vérnyomás jelentős emelkedést mutat. Mivel a vérnyomást részben a perifériás ellenállás, részben az átáramló vérmennyiség befolyásolja, az erek idegi, reflexes és hu-morális szabályozása fontos tényezőként jelenik meg a vérnyomás szabályozásában.
Pulzus. Az artériák adott pontján fellépő nyomás- és térfogatváltozást pulzusnak nevezzük. Pul-zushullámnak nevezzük az artériás szakaszon végigfutó lökéshullámot, melynek sebessége függ az érfal feszítettségétől és rugalmasságától.
Kisvérköri keringés. A kisvérköri keringésre alacsony perfúziós nyomás jellemző, fő élettani sze-repe a gázcsere biztosítása. A kisvérkörben a kapilláris nyomás fiziológiásan kisebb, mint a plaz-mafehérjék kolloidozmotikus nyomása, ezért a tüdő alveolusainak irányába nincs filtráció, tehát nincs interstitialis folyadék az alveolus és a kapilláris fala között. Az interstitialis folyadék kialakulása ezen a helyen kóros folyamat eredménye, amikor is a kisvérköri nyomásfokozódás következtében filtráció indul meg az alveolusok irányába, és a gázcserét akadályozó tüdőödéma alakulhat ki.
Szervkeringés. Az egyes szervek működése folyamatosan változik, ezzel párhuzamosan változnak anyagcsere-folyamataik is, ami az átáramló vérmennyiség változását is eredményezi. A vér eloszlása a szervezetben az egyes szervek között ennek megfelelően változik. A keringés redisztribúciójának nevezzük ezt a térben és időben változó véreloszlást a szervezetben. Szerveink vérátáramlása eltérő mértékben vesz részt ebben a redisztribúciós folyamatban, egyes szervek, mint az agy és a szív vér-átáramlásában egyáltalán nincs változás, a zsigerek és a bőr vérátáramlása jelentős mértékben vesz részt a redisztribúcióban, melynek meghatározó tényezője a harántcsíkolt izomzat.
A vérkeringés szabályozása. A vérkeringés szabályozását érintően időtartam szerint rövid és hosszú idejű, illetve mechanizmusa szerint idegi, humorális és helyi szabályozást
különböztet-aorta
vesék máj kisvérkör
nagyvérkör vénák artériák szív
tüdő tüdő
belek agy
az emberi test sejtjei
5/1. ábra. A kis és a nagy vérkör felépítése az emberi szervezetben
Első teendők sürgős esetekben - elsősegélynyújtás 5. Alapvető életműködések és azok élettani alapjai
hetünk meg. A rövid idejű szabályozásban idegi mechanizmusok vesznek részt, mely elsősorban az ellenállás változtatásában nyilvánul meg, a hosszú idejű szabályozásban hormonális tényezők játszanak szerepet, ami volumenváltozásban jelentkezik.
Az erek idegi szabályozása. Az erek idegi szabályozásában sympathicus és parasympathicus efferens rostok vesznek részt. Sympathicus efferensek hatására vazokonstrikció jön létre – kivéve a kisebb átmérőjű coronariaereket és a harántcsíkolt izom ereit, ahol vazodilatáció alakul ki –, ami vérnyomásemelkedést eredményez. A legjelentősebb a prekapilláris rezisztenciaerek sympathi-cus beidegzése. A nyugalomban is meglévő sympathisympathi-cus tónus fokozódásakor noradrenalin ha-tására az α1-receptorokon keresztül vazokonstrikció alakul ki. A sympathicus tónus gátlása esetén alakulhat ki az erekben vérnyomácsökkenéssel járó vazodilatáció. A parasympathicus efferens ros-tok hatására vazodilatáció alakul ki, mely rosros-tokat elsősorban a nyálmirigyek ereiben lehet találni.
A vazodilatátor parasympathicus rostokban kotranszmitterként nitrogén-monoxid és vazoaktív intesztinális peptid is felszabadulhat, melyek szintén vazodilatátor hatásúak, mely hatás jellem-zően a gyomor-bél traktus, valamint a nemi szervek ereiben érvényesül. Az agyi erekben az NO hatására szintén vazodilatáció jön létre.