1797. november 18. − 1881. június 12.
llentmondó és nagyon sokszor elmarasztaló véleményeket olvashatunk Károlyi István grófról. Ahhoz azonban, hogy könnyelműen bármilyen véleményt is megformáljunk, alaposan tanulmányozni és ismerni kell őt magát s természe-tesen a kort, melyben élt. Egy olyan időszak kiemel-kedő egyénisége volt, melyet reformkornak is szokás nevezni. De vajon miben mutatkozik meg a refor-mokra való hajlam és elkötelezettség éppen Károlyi Istvánban? Miben gondolkodott újszerűen, miért törekedett a változásokra? Ezt csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük a gróf életét születésétől a halálá-ig. Én csak arra vállalkozom, hogy felvázoljam ezt az eseménydús időszakot. Valóban csak vázlatosan, hiszen Buda Attila: Gróf Károlyi István élete című könyvben mindez alaposabban és részletesebben megtalálható. (Én magam is ezt a kiadványt használ-tam fő forrásként.)
Gróf Károlyi István címere a könyvtárszobában Apja gróf Károlyi József, édesanyja Waldstein-Wartenberg Mária Erzsébet már nagyon vágytak egy fiúgyermekre, hiszen az évszázadok során sokszor fenyegette a családot a fiúági kihalás veszélye. Ist-ván 1797. november 18-án született Bécsben. A fiú születése természetesen nagy örömmel töltötte el az egész családot. A fiúági örökösödéstől való félelem azonban az utána következő két testvér (Lajos és
György) megérkezése után teljes mértékben eltűnhe-tett.
A gyermekek neveltetése is példaértékű a szülők részéről. Mindez jól érezhető gróf Károlyi József végrendeletének egy részletéből1, melyben feleségét kéri arra, hogy:
„...gyermekeit magyar hazánkban nevelje, hogy magyar légkörben, magyar szokások között növe-kedve, első gyermekségüktől fogva vérükké és tes-tükké váljon a hazaszeretet, a koronás királyhoz való hűség, és a keresztény vallásos érzés”
A végrendeletben leírt kérést a feleség teljes mér-tékben támogatta, és segítette. Mindenestre különös ez a magyar hazaszeretetre és a jó magyarságra való nevelésre való kérés, hiszen a magyar arisztokrácia jelentős részére „divat” volt a magyar földtől távol élni, a magyar nyelvet nem ismerni, s a magyar ha-zát csak úri passziókra és a mulatozásokhoz való pénz kitermelésére használni.
A fiatal gróf
a Lichtenstein huszárezred alhadnagyaként (1817-1823)
A Károlyiak éppen az ellenkező nézetet vallották.
Ők valódi hazának tekintették Magyarországot s a bir-tokukon lévő embereket is teljesen másképpen kezel-ték, mint jó néhány főúr itt a Kárpát medencében.
1 1803. április 4.
E
Visszatérve Károlyi István fiatalkorához, meg kell említeni, hogy az iskoláit is az apai végrendelet szerint tudta végezni, hiszen az első iskoláit a piaris-táknál, Bécsben végezte. Itt megkapta a vallási ala-pot. 1807-ben Pestre kerül, ahol szintén piarista tanárokkal végezte el a gimnáziumot. A gimnázium-ban már a latin mellett magyar nyelven is tanulhat-tak a diákok, s nem is akármilyen tantárgyakat, hi-szen a szokásos matematika, hittan, földrajz, termé-szetrajz s a többi mellett Magyarország történelmét s természetesen a magyar nyelvtant is.
1813-ban befejezte gimnáziumi tanulmányait, majd Pesten, az egyetem jogi karára iratkozott be. A jogi egyetem után katonai pályára lépett, mint ahogy ebben az időben szokás volt az elsőszülött fiú eseté-ben. A 1820-as években a párizsi nagykövetségre kerül attasénak.
Újpest alapítója
1827-ben − apja végrendelete értelmében − haza-jött gazdálkodni. Ő kapja a Pest környéki birtokot, György Parádot és Nagykárolyt, Lajos pedig Nagysurányt. Károlyi István Pest környéki birtoka szinte körülölelte a fővárost, hiszen beletartozott Csomád, Káposztásmegyer, Fót, Sikátor puszta, Palota (Rákospalota) Kóka, s lent délen Gyál. Ennek a hatalmas birtoknak a fejlesztése, modernizálása
töltötte ki életének nagy részét. Gróf Károlyi István uradalmának irányítását hozzáértő gazdatisztjeire bízta. A fejlesztésekben kikérte véleményüket, még a saját maga által jónak látott fejlesztéseket is meg-beszélte velük.
Károlyi István a máshol már jól bevált majorsági telepek létrehozásával szerette volna birtokainak bevételét növelni. Mivel az általa örökölt fóti birtok peremén lévő Megyer mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, így hozama is igen csekély. Éppen ezért támogatta az uradalom vezetőségének azon javasla-tát, hogy a legkisebb ráfordítás nélkül, betelepedő iparosokkal hasznosítsák ezt a sivár területet. Már az 1808-ban történt határbejáráskor2 − ekkor került István gróf édesanyjának a tulajdonába − is megál-lapítják, hogy a vidék zsombékos, máshol homokos, egyes helyeken pedig szikes.
Első felesége, gróf Dillon Georgine
Pest ebben az időben már jelentős kereskedelmi központtá vált. Így jó ötletnek látszott az, hogy a főváros közelében lévő pusztán egy ipari területet hozzanak létre. Mivel az akkori törvények nehezítet-ték a zsidók iparűzését és kereskedelmét a városok-ban, így felvetődött egy zsidó gyarmat vagyis telep alapjainak lerakása. István gróf ezért lehetőséget adott a Nyitra megyei Károlyi birtokon élő és ott dolgozó Lőwy családnak az áttelepülésre. Ez azért is látszott célszerűnek, mivel Mildenberger − aki már évek óta itt élt, szintén zsidó volt − lehetőséget látott a terület ésszerű hasznosításában. Ugyanakkor
2 A birtok megvásárlásakor határbejárással tekintették meg a birtokot s ezt rögzítették is, nehogy később problé-mák adódjanak.
leg menedékül is szolgálhatott a társadalom más kivetettjei számára is.
Gróf Károlyi István elképzeléseinek újszerű és meglepő megvalósítása, a kor szellemével sokszor ellenkező cselekedetei mindenféleképpen felkeltet-ték vele szemben mások figyelmét is. Ezt Ugró Gyu-la így fogalmazta meg könyvében: (Károlyi István gróf) „korának szellemi és politikai szabadságok megszerzése iránti küzdelmeiben részt vevén, a har-cok hosszú és nagy tusái után elért országos sikere-ket ő már az alapítási oklevélben Új-Megyeren illet-ve Újpesten megvalósította. Jól tudta, hogy az állam csak úgy lesz erős és hatalmas, ha a haladás útjára lép; az államot és társadalmat alkotó nép csak ak-kor lesz boldog és csak úgy lehet elégedett, ha a szabadság az éltető ereje.”
Az előző kép alapján készült rajz
Tehát Károlyi gróf egy szabad és boldog, ugyan-akkor erős államot képzelt el hazájaként. Éppen ezért nem meglepő, hogy az 1848-as eseményekre miként reagál.
„Midőn 1848-ban kitört a szabadságharcz, Fóth gavallér ura ezüstjének legnagyobb részét, mintegy húsz régi mázsát tett le a honvédelem oltárára.” Így meséli el a Vasárnapi Újság 1913-ban Károlyi Ist-ván gróf első nemes cselekedeteit, melyet még számtalan követett az 1949-es fegyverletételig.
Elrendelte, hogy minden gazdatiszt és cseléd csatlakozzon a honvédsereghez. Ő maga jár elöl jó példával, hiszen magával viszi mind a két fiát: a 22
éves Edét és a szinte még gyerek Sándort, aki csak 16 éves volt, de kardforgatásban − mindenki elisme-résére − nagyon is jártas.
Azt hiszem egyedülálló a szabadságharc történe-tében Károlyi István gróf tette, mégpedig az, hogy egy 800 fős huszárezredet állított ki teljes fegyver-zettel, ruházattal és felszerszámozott lovakkal. Re-génybe illő még az októberi sorozás is, hiszen nóta-szóval csalogatták Pest megyében az életerős fiata-lokat. Beló Laci albertirsai prímás bandája kísérte a toborzókat. Foglalóként 30 ezüstöt kapott minden jelentkező. A ruházati felszerelést a debreceni nagy-vásáron szerezhették be. Itt minden kapható volt, ami kellett a huszároknak. Akinek nem jutott ló a nagy Károlyi féle ménesből az 100 ezüst forintot kapott ló vásárlására.
Második felesége, gróf Esterházy Franciska A huszárezred a 16-os számot kapta. Az újoncok kiképzése öt hónapot vett igénybe, így már a tavaszi hadjáratban részt is vehettek. A tisztikarban termé-szetesen ott volt a két Károlyi fiú is. Ede őrnagy-ként, Sándor hadnagyként harcolt a szabadságért. A 16. számú Károlyi huszárezred nagy sikereket ért el a csatákban. A legénység képzett, fegyelmezett és bátor volt, hiszen a tisztikara mindenkor példával járt elöl.
A Károlyi huszárok egyenruhája a fóti kastélyban
„Május végén ez a huszárezred gróf Leiningen tábornok harmadik számú hadtestéhez került és dicsőségesen résztvett a komáromi és az Ács melletti véres csatákban. − írja a Vasárnapi Újság, majd így folytatja: − Különösen gróf Károlyi Sándor tűnt ki, a ki jó lovas létére parancsőrtiszti minőségben volt beosztva Rohonczy Lipót ezredes mellé és nem egy-szer került golyózáporba a nyargonczi szolgálat közben.” Mondhatjuk azt is, hogy nem esett messze alma a fájától.
A történelmet ismerjük: a szabadságharc elbu-kott, de valami megmaradt az emberekben, mégpe-dig a szabadság utáni vágy.
1849-májusában már fogoly Laichbach-ban.. A szabadságharc leverése után a megtorlás a Károlyi családot se kerülte el. Mikor szeptemberben Pestre hozzák Batthyány Lajossal, ők ketten együtt rabos-kodtak, míg a bosszúvágytól hajtott Haynau, a bresciai hiéna éppen a pesti Károlyi palotába ren-dezte be székhelyét. A legszomorúbb, hogy itt írta alá a halálos ítéleteket is.3
A Károlyi Alajos palotája Pesten (Háry Gyula) Míg Károlyi István gróf 150.000 pengő pénzbün-tetés mellett 2 évi várfogságot kapott, addig börtön-társára a kötél várt, ami végül golyó általi halálra módosult.
A pénzbüntetés nagysága miatt több birtokot is zár alá vettek, hogy nemfizetés esetén legyen mit elárverezni. A hír eljutott a gróf jobbágyaihoz is, így azok szerény képességük szerint szerettek volna segíteni urukon, s ezért felajánlották, hogy össze-gyűjtik a pénzbüntetésből hiányzó összeget. Károlyi István grófot nagyon meghatotta ez a nagy jóindulat és szeretet, mely az uradalom területén élőktől ka-pott. Megköszönte felajánlásukat, de jelezte, hogy nem fogadhatja el, hiszen az egyszerű embereknek is alig-alig jutott valami élelem az orosz csapatok tá-vozása után.
Pénzszerzési lehetőségnek itt volt még Újpest parlagon hagyott területe, melyeket elkezdtek fel-parcellázni, hogy ezáltal is több bevétele legyen az uradalomnak.
Károlyi István gróf büntetését letöltötte. Kisza-badulása után megpróbálta kifizetni a rá kirótt nagy összegű pénzbírságot. Bár nagy birtokkal rendelke-zett, de a bevétel távolról se fedezte ezt a hatalmas összeget, nem beszélve arról, hogy a fóti templom építése is folyamatban volt. s ez is hatalmas össze-geket emésztett fel.
3 Haynau rémuralma alatt nagyon sok hazafi került bitófá-ra, több nemes ember vagyonát elkobozták, de mégsem volt a megtorlásnak annyi áldozata, mint az 1956-os sza-badságharcnak. (a Szerző)
A Károlyi-huszárok névsora a múzeum falán A gróf katolikus neveltetése is nagy részben hoz-zájárult ahhoz, hogy a művelődés, a műveltség ter-jesztését vallásos irányban, a vallás támogatásával kezdje el. Mivel egyesületek csak egyházi fennható-ság alatt működhettek, így a kultúra terjesztését is ennek segítségével sikerült megoldania. Megalakult a Szent István Társulat. A társulat működéséhez szükség volt az egyház, de az állam támogatására is.
Éppen ezért volt ennek a kulturális csoportosulásnak nagy jelentősége, mivel az irodalom a vallással kar-öltve juthatott el a magyar középosztályhoz.
Károlyi István gróf élete végéig támogatta az iro-dalmi és művészeti csoportosulásokat. Talán ezért is örvendett nagy népszerűségnek egész életében. Tá-mogatta a Magyar Tudományos Akadémia létesítését, a Szent István Társulat mellett megalapította a Ma-gyar Írói Segélyegyletet, segítette a Szent László Tár-sulat megalakulását, de elnöke volt a Magyar Gazda-sági Egyesületnek is. Természetesen számtalan jóté-konysági egyesületet hozott létre és sokat támogatott, s ezzel párhuzamosan a művészetet és az irodalmat is szívügyének tekintette, és mindenben segítette.
Nem foglalkozott politikával − hiszen 1848. ke-serű emlékei még éltek benne − minden erejét, ener-giáját a gazdasági élet fellendítésére fordította. Híve volt a modernizálásnak, a gépesítésnek. Elkötelezett híve a közlekedés javításának, hiszen létrehozta az első lóvasutat, mely Újpest és Pest között közleke-dett. Később a vasút modernizálását és villamosítá-sát is támogatja.
Újpest fejlődése és fejlesztése számára is kihívás volt, de talán ez volt életének igazi értelme. A sem-miből teremtette és nagyon sok mindenben példa-ként állhat. Gondoljunk a művelődésre, vagyis az iskolákra, de nem feledkezhetünk meg a vallási tole-ranciáról se, Ugyanakkor a mintaként is szolgáló közigazgatás megteremtése a kezdetektől fogva.
Kutatók méltán elismerik gróf Károlyi István nagy-ságát és előremutató cselekedeteit, de ezzel párhu-zamosan felróják neki, hogy egyes feudális elemek-hez ragaszkodott. Neelemek-hezményezik, hogy még Újpest alapításából is hasznot húzott, hogy a telkeket bérbe adta, hogy a házbérekből s a betelepedőkből növelte vagyonát. Szerintem ez természetese volna még a mai korban is, hiszen mindenki törekedik egy üzlet-kötésnél, hogy mindkét fél jól járjon. Itt is hasonló volt a helyzet, hiszen Károlyi István gróf nagy lehe-tőséget biztosított sok száz, sok ezer embernek, de ezért mindenkinek áldozni kellett.
De ő nemcsak a betelepülőknek járt a kedvében, rengeteget áldozott hazájára, nem kímélve életét és vagyonát. A mai korban vajon lenne egyetlen milli-omos, milliárdos, aki csak tizedannyit tenne embertár-saiért, környezetéért, a művészetért − hazájáért. Úgy gondolom, hogy a másoktól elharácsolt millióikat inkább külföldre menekítenék, minthogy egy kevéskét is áldoznának belőle egy szép cél érdekében.
A visszavonult gróf otthonában
Ezért álljon példaként előttünk ez a nemes em-ber, ez a mágnás, akinek élete, felfogása s nem utol-sósorban tettei bizonyítják elkötelezettségét az erős állam, a szabad haza érdekében. Legyen példaké-pünk! Áldozatos hazafisága nem merülhet feledésbe.
Eltávozásakor minden felesleges jelző nélkül, csak az egyszerű tényeket közölték a világgal:
„A magyar nemzetnek mély gyásza van: meghalt egyik leghűbb fia, megszűnt dobogni a legnemesebb, legfönnkeltebb hazafias szívek egyike.”